Társalgó főoldal » Anyaságról » Mit csináltok, amikor az utód bosszant, bosszant és bosszant...

Névtelenek,
ti meg vagytok buggyanva! Képesek vagytok itt hajbakapni félszavakon, egyik se érti a másikat, egyik se ismeri a másikat, de azért abbahagyni nem tudják! Komolyan, rosszabbak vagytok, mint a kisfiaim!
Kíváncsi

Szasztok!
Klára!
Ne törődj azzal mit mondanak mások! Én kértem a segítséget,és nekem már most maximálisan segítettél Most beteg a gyerkőc,de ha meggyógyult írok neked mailt. Kis türelmedet kérem,mert volna mit írnom,csak most nincs időm a beteg babóca miatt De nagyon köszönöm!

Kiváncsi!
A stratégiát folyamatosan alakítom mióta megszületett,több kevesebb sikerrel
Korai munka vállalás: Most akkor mi a jó? Ha a gyerkőc megszokja,hogy kicsit anya nélkül van,vagy ha sem? Mert ugye sokan mondják,hogy lassan válasszuk le a babát,hogy megszokja más jelenlétét is. Mármint,hogy ne legyen gond,ha bölcsibe,oviba megy. Egyébként nem sír utánam,jól elvan a nagymamikkal Ha mondja,hogy anya,akkor válaszolnak neki,hogy dolgozik,és ennyivel el van intézve,játszik tovább. Most akkor jót tettem,vagy sem? Én örültem,hogy ilyen rugalmas a gyerek Nem rohanok munka után ilyenkor,még trécselek a lányokkal,a vendégekkel,esetleg szolizok,kozmetika,fodrász. (Szépség szalonban dolgozom)

rjuli!
Ne bánts kérlek! Én mindent megteszek a gyermekemért,és csak a legjobbat akarom neki. Hál istennek megtehetjük anyagilag,hogy vizsgáltassuk Így is tettem eddíg is. Nagyon sok orvosnál,és professzornál jártunk mióta megszületett,pont azért hogy később ne legyen lelkiismeret furrd. azért mert nem tettem meg mindent érte.Ne kellts bennem kétséget,mert úgy gondolom,hogy én mindent megteszek. Sőt sokak szerint túl sokat is aggódom miatta,és ha nem tehetném meg akkor nem vinném ilyen helyekre,és ilyen szak emberekhez. Miután a vizsg,semmi rosszat nem mutattak,így gondolom,hogy csak "impulziv" a gyerkőc,és ezért kerestem fel ezt a topikot is hát ha rátalálok hasonló gyerekre,problémákra. Látod ide is azért jöttem,hogy segítsek a gyerekemen. Ha még mindíg úgy gondolod,hogy nem tettem,teszek meg mindent,akkor kérlek írj! De tényleg! Sértődés nem lesz,csak ne bánts,mert ezt nem érdemlem meg (szerintem)


Kesergő

Sziasztok lányok!

Lassan a 16-hónapos fiamnak kéne nyitni egy topicot miszerint: Mit tegyek ha anya csak bosszant és bosszant...
Mostanában elég türelmetlen vagyok a kicsivel, pedig ő olyan édi és tudom én, hogy nem azért tesz ezt, vagy azt, hogy engem idegesítsen vele.
Azt hiszem az agyamra ment ez a non-stop 16 hónap.
Gondolom ha lenne hátterem, családom mint ahogy nincs és a férjem szülei is jelen lennének az életünkben mintahogy nincsenek, csak hébe-hóba, akkor könnyebb lenne. Valószínű, hogy mondjuk 1 séta, mozi,vagy urambocsá' 1 színház, segítene feltöltődni. Nekem már tök mindegy milyen nap van, mert mind egyforma. Ti hogy vagytok ezzel? Hogy tudtok feltöltődni? Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő topic, de hát ez is az anyai lélek nyavalyái közé tartozik nem? És ezt sem szokták terjeszteni, hogy igenis 1 anyának is járna azért némi szabadság. Elvégre ez, akár honnan nézem 24 órás szolgálat. Szóval, ti hogy csináljátok??????

Bellana

Kesergő,
igazából nem is a gyerek szemszögéből nézve írtam azt, hogy korai volt a munkavállalás, hanem neked túl sok egy többemberes kicsi mellett még munkát is igényesen ellátnod. Attól félek, hogy TE fáradsz el jobban, és ettől is vagy a gyerekkel kapcsolatosan kiábrándult.
Az, hogy nyugodtan viseli a hiányodat, nem jelenti azt egyébként, hogy nem kompenzál, amikor végre újra "megkap" téged. Lehet, hogy azért olyan nyűgi veled, mert elfárad a másokkal töltött órákban, amikor - lefogadom - kifogástalanul viselkedik. De csak találgatok, te tudod jobban, hogy is van ez.
Jól teszed, hogy traccsolsz még egy kicsit! Szépségszalon: akkor te is biztosan megszépülsz közben, nem?
Kíváncsi

Bellana,
ismerem nagyon is ezt az érzést! Itt Bécsben több mint két éve nincs semmi segítségem.
Feltöltődni könyvekkel tudok meg a babanettel - de olyan is van, amikor ez utóbbi csúnyán lehangol. Ha otthon élnék, akkor eljárnék még tornázni is, az is feltölt.
Hja, úgy kell tennünk, mint Münchausen: a saját hajunknál fogva kell kihúzni magunkat a spleenből!
Kíváncsi

Szia Kesergo!
Nagyon megdobbentett egy mondatod:

"Igen nekem is megfordult a fejemben a hyperaktivitás kérdése,már amikor megszületett is.."

Ezt hogy erted??? Mitol jott ez a gondolatod mar akkor? Mi adott erre okot?
Hiszen ott, a szuloagyon, az embernek sok minden gondolata van: Jaj de boldog vagyok, vegre tulvagyunk rajta, de szeretnek egyet aludni, stb.
Na de az, hogy biztos hyperaktiv a nehany oras ujszulottem? Ilyet meg nem is hallottam.
Egy magyarazatot tudnek: van/volt a csaladban ilyen tag, es ezert gondoltal erre.
Nagyon kivancsi vagyok a valaszodra. Udv!

Kriszi, jó neked, ha el sem tudod képzelni! De amikor a csecsemők mind szépen alszanak, pihengetnek, a te gyereked meg már a kórházban egész nap vigasztalhatatlanul üvölt és meg nem áll keze-lába már első nap, akkor bizony felmerül az emberben akár ez a gondolat is. Ahogy bennem is anno. Hát így. És léccike, ha csak cikizni tudsz, inkább tartsd meg magadnak a véleményed! Ja, és a mi családunkban nincs se hiperaktív, se aspergeres, se dilis, se skizofrén. Egyelőre, hál Istennek. K.

Kesergő!

Nem bántottalak. Úgy látom viszont, hogy süketek párbeszéde folyik köztünk. Idejöttél tanácsért, de nem azt kaptad (legalábbis tőlem), amit hallani szerettél volna, ezért átmentél támadóba. A végzettségem mellett(konduktor), elvégeztem egy 120 órás akkreditált pedagógus-képzést tanulás és magatartászavarok témájában, vagyis volt benne jócskán szó a hyperaktivitásról. Egy ilyen tanfolyam nem jogosít fel diagnosztizálásra, pláne nem látatlanban egy hozzászólás alapján. DE: én nem is írtam, hogy hyperaktív lenne a fiad, mindössze annyit, hogy "a babád mutat bizonyos hyperaktív jellegű viselkedést". Magamtól idéztem. Ezt most is állítom az általad leírt tünetek alapján. Gyakorlatilag csak azt nem írtad, hogy minimális az alvásigénye, azonkívűl majd' mindent, amit ilyen korban produkálni lehet. Ezek alapján nekem eszembe sem jutna orvoshoz vinni-mint, ahogy írtad, hogy elvitted-. Oda-neurológushoz- max. egy pszichológus tanácsára érdemes fordulni, semmiképp sem kezdenék ott. Pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba viszont diagnózistól függetlenül lehetne fordulni, mert te magad írtad, hogy tanácstalan és elkeseredett vagy. Akik itt tapasztalatot cserélnek, azoknak szintén pici gyerekük van, tehát elmondhatják, hogy ők is így, stb., de azt, hogy hogyan kell bánni egy ilyen típusú gyerekkel, azt csak az tudhatja, aki már fel is nevelt ilyet. A többiek majd 10-20 év múlva elmondhatják, hogy jó taktikát választottak-e, amikor szigorúak vagy épp megengedőek voltak.
Egy tanácsadáson pedig feltárhatják, ezzel együtt akár megszüntethetik a kiváltó okokat és kulcsot adhatnak a kezedebe a saját gyerekedhez.
Most már tényleg eldugulok, végülis senki nem fizet nekem azért, hogy zárt ajtókat döngessek.

rjuli!
Még mindíg nem értem,hogy miért ez a stílus,és hangnem,velem szemben? Én nem támadtalak,ellenkezőleg! Pont arra kértelek,hogy te ne legyél velem ilyen. Nem adtam okt erre a stílusra. Elbeszélünk egymás mellett,és folyamatosan ,te veszel fel támadó álláspontot. Biztosan a sok beszólás miatt van amit a babaneten kaptál,és már így reagállsz. Ne haragudj,nem tudtam,hogy udvarolnom kell ahoz,hogy normálisan beszéljél velem. Kicsit nyers vagy,csak az okát nem értem még mindíg,hogy miért velem??
Na erről a mondatodról már nem is beszélve: "Végülis senki nem fizet nekem azért,hogy zárt ajtókat döngessek." Ehez szerintem nem lehet mit hozzászólni,benne van minden...
Azt kaptam amiért ide forrdultam,nem vonom kétségbe amit írtál,és a végzettséged sem csak a stílust nem érdemeltem meg tőled. Lásd nincs harag: Köszönöm a hozzászólásod!

Klára!
Már megint rosszúl fejeztem ki magam. Nem a születés pillanatára gondoltam,hanem az azt követő hónapokra. Megszületett. Csak sírt,és sírt vígasztalhatatlanul. Tehettél vele bármit,csak sírt. Lehet,hogy itt rontottuk el,mert ráztuam a fenekét egész nap,és énekeltem neki. Az alvás abból állt,hogy 1-órát ordított 5 percet aludt. Fél óránkét szopott,aminek a nagy részét visszabukta. Ez hónapokig ment így. Míg más babó édesdeden aludt a babakocsiban,az enyém ott is ordított,sőt az autóban is. Egyetlen dolog foglalta le,ha sokan voltunk körülötte,nyüzsögtek a felnőttek,és gyerekek. Szóval ekkor gondoltam hyperaktivitásra. Aztán 5 hónaposan kicsit csillapodott,és ekkor állt át arra,hogy naponta 2-szer aludjon napközben,már nem sír,csak vinnyog,és az éjszakákat végigalussza. 5 hónap aladt nagyon sok vizsgáloaton átesett szegénykém,amelyeken semmit sem találltak. Ezért lett az,hogy ő ilyen,egyéniség.(mondom mégegyszer nem én találltam ki)
Még mindíg társoságban érzi magát a legjobban. Főleg ahol sok gyerek van,és pláne ha nagyobbak.
Ja nem volt hyperaktív a családban,csak sok erős jellem. Érted miért felltételeztem?

Kiváncsi!
Igen megszépülök kívülről,és belülről(jó nagy traccsparti után)is.
Sziasztok
Kesergő

Kár, hogy paranoiára és hyperérzékenységre nem tudok ajánlani neked jó szakembert. Elkelne, azt hiszem.

rjuli!
Még mindíg ne értelek,de zárjuk le mert ez tényleg értelmetlen,én senkivel nem szeretek rosszba lenni Pláne értelmetlenül.
Kesergő

Rjuli, Kesergő!

Nyitunk nektek egy topikot, ütésváltás lesz a címe, menjetek inkább oda! Azt gondoltam eddig, hogy a Babanet arra való, hogy segítsünk egymáson, és nem arra, hogy még jól bele is rúgjunk a másikba! Lányok, nincs elég gondunk, bajunk, depink, kell ez még nekünk ráadásként???

Csajok, nemsokára itt a , örüljünk inkább annak, meg hogy egészséges és jófej kölykein vannak!

Süti

Süti!
Én is azt gondoltam.
Kesergő

Drága anyucik, inkább nekem írjátok meg pihenésképpen, hogy pihentek
Fentebb írtam már, hogy velünk mi van, de a nagy vita közepett' elsikkadtam...
Kiváncsi, tudom, hogy te ítál

Bellana

Bellana!

Én is pont most járok abban a cipőben, amiben te. Megoldásként én azt találtam ki, hogy kérek apától heti egy-két kimenős estét, amikor is találkozom olyan rég nem látott barátnőkkel, akiknek nincs gyerekük, tehát még véletlenül sem lesz téma a gyerkőcnevelés! Ezen kivül nekem bejött még a kis helységben még kisebb labda kergetése egy ütővel. Iszonyú sok feszültséget levezet, ezen kivül még alakot is formál!


Süti

Sziasztok!
Vége -majdnem- a felújítási munkáknak, végre itt lehetek veletek!
Okt. 25-én 18:16-kor egy Névtelen idézett a Dr. Ranschburg Jenő tanácsadásából. Nagyon megragadott a példa és azt azt követő magyarázat. Egyet is értek vele, és azóta oda is figyelek erre. De sokat nem javult a helyzetünk, mert igazából nem is ez volt a problémánk. A lányom nem a "ne csináld..." jellegű mondatokra immunis, hanem pont azokra, amiket a doktor úr javasolt. Vagyis hiába mondom neki egyszer, kétszer (11 volt eddig a rekord), hogy gyere ide, állj fel, vagy hasonló utasításokat, akár a falra hányt borsó, úgy pereg le a gyerekről.
Egészen addig, míg szépen beszélek vele. Amikor aztán elüvöltöm magam, akkor egyből megcsinálja.
De hát ez nem mehet így, mert üvöltözni azért mégsem helyes, meg aztán erre sírva is fakad.
Sokáig szenvedtem ebben a helyzetben.
Aztán egyszer megkérdeztem a csemetét, hogy ugye rossz, ha kiabálok veled? (Egy kiadós üvöltözés után persze.) Naná, hogy utálja! Úgyhogy most, mikor a harmadik "szép szó" után sincs reakció a részéről, csak annyit mondok neki, hogy most szóltam utoljára szépen, ezután a kiabálás következik. Ezt akarod? Erre azonnal jön, vagy csinálja, amit kérek.
Ez sem maga tökély még, hiszen fenyegetőznöm kell.
Ti tudtok a "szelektív hallás" ellen valami hatékony módszert?

Bellana!
Szia, én még nem is üdvözöltelek, mert pont nem jártam erre, mikor te bekapcsolódtál!
Hogyan pihenek? A hogyan elég egyéni lehet, inkább a MIKOR a lényeg. Én délben pihenek, mikor a gyerek (egy van) alszik. Ilyenkor nem mosogatok, takarítok, vasalok, csak ha nagyon muszáj már. Inkább saját kedvteléseimnek élek. Olvasok, netezek, levelet írok, tervezgetem az új házunkat, stb.
Hozzá kell tennem, hogy a lányom 2,5 éves, és mikor ébren van akkor is nagyon jól lehet mellette főzni, takarítani vagy vasalni. (Pihenni viszont nem.)
Tudom, nem mindenkinek ilyen a gyereke, ezért nekik ezeket a munkákat a gyerek alvásidejére kell időzíteniük. Így persze már sokkal nehezebb pihenésre időt szakítani. Talán este. Nekem meg az nem megy. Akkor van az, hogy az aznapi halogatott dolgokat végképp meg kell csinálni, apával is illik foglakozni, és jó lenne 11-ig ágyba keveredni. Ez utóbbi nem nagyon szokott sikerülni, főleg, ha a netre is szakítok egy fél órát.
Márti

Sziasztok!

Süti, már az is jól hangzik amit a barátnőzésről írtál Már az is a múlt homályába veszik. Én még nem voltam a fiam nélkül sehol, csak dokinál. Már, ha a férjem tolja a babakocsit nem tudok mit kezdeni a kezemmel...És sokszor megesik, hogy a bevásárló kocsit ringatom...na kész. Legutóbb meg valakinek csip-csipeket és vau-vaukat emlegettem aki mégcsak nem is volt gyerek
Jó lenne a párommal is néha kettesben lenni...
Nem marad más mint bébicsősz, de azoktól félek. Mármint, hogy bízzam a gyerekem idegenre? Vagy lehet ezekkel előtte párszor talizni, összeszoktatni a gyerekkel? Ráadásul tényleg csak havi 1-2 alkalomról lenne szó. Van tapasztalatotok ezügyben?

Márti, köszönöm az üdvözlést
A házimunka nagyrésze nálam is alvásidő alatt menne,de az utóbbi időben már "csakazértis", elkanászodtam. Olvasok, netezek...Ennyi jár, nem igaz
Jaj és a lelkiismeretfurdalás még nagyon vacak, mert biz' Isten imádom a fiam, de jó lenne néha mást is csinálni. Kicsit olyan mintha valaki 24 órát bennt lenne az akár imádott munkahelyén, nem?

Bellana

Bellana!

Ha jönne a lelkiismeret-furdalás, mindig gondolj arra, hogy mi a jobb a gyereknek, egy türelmes anyu vagy egy ideges fúria??? Mindenkinek szüksége van egy kis szórakozásra, ettől még nem leszel szívtelen anya!!!!!!!!! Fel a fejjel, igenis tessék magaddal is törődni
Bébicsőszökkel nincs tapasztalatom! Közeli ismerős, barátnő nincs, akit megkérhetnél???

Süti

Szia Süti!

Igazad van, nem szeretnék fúria lenni. Van 1 barátnőm aki már régóta ajánlgatja, hogy vigyáz atom Danira. Talán kikéne próbálnom, hogy komoly e az ajánlat.

Bellana

Rjuli,
mi van veled??? Nem szoktál ilyen lenni! Érzem, hogy baj van! Ha esetleg, csak úgy érintőleg, kiírnád magadból... Hátha segíthetünk?
Kíváncsi

Szisztok!
T-Márti sajnos az alkalmi süketségre én se tudok jó módszert, pedig nálam is elkelne valami jó ötlet. Én is kb 10szer-15 ször szoktam rájuk szólni, de nem reagálnak rá. Ha felemelem a hangom, akkor igen, de ezt meg nem szeretem. Utána mindig megkérdezem tőlük, hogy most jó volt, hogy kiabáltam, mire ők mindig azt válaszolják, hogy nem, majd kezdődik minden elölről.
A másik ami bosszant az az evés. Mindig megkérdezem tőlük, hogy mit szeretnének enni, erre ők kitalálnak valamit, persze még véletlenűl se egyformát. Elmegyek, megveszem, megcsinálom és az asztlnál közlik, hogy ők ezt nem is szeretik. Ők mást akarnak enni, persze szinte biztos, hogy azt az ételt amire 4 napja mondták, hogy ezt nem szeretik. Van valami ötlet erre?
Kislányom 6, kisfiam 5 éves lesz.

Bellana!

Nem vagy egyedül.Nálam két hete ráadásul pánikrohamok jöttek meg mély depresszió,és gyanítom,hogy az egyhangú gyermeknevelés az oka.Bocsi,tudom,ez a "depresszió" topikba illene.
A lelkiismeret furdalás iszonyú,de sajnos nálam a szörnyű gondolatok is jönnek...
Valószínűleg minél többet kellene kimozdulni itthonról,persze babóca nélkül..

Kriszti

Kriszti, Bellana!

Ha nincs lehetőségetek gyerek nélkül, menjetek vele! Tényleg! Én is hasonló cipőben járok, segítség nélkül, távol mindenkitől, barátok, rokonok, néha kiborulok, néha kis depi meglep. Olyankor fogom a gyerekeket és elmegyünk egy hatalmasat sétálni. Van, hogy 3 órákat a levegőn vagyunk. De nem ők játszóznak, hanem én megyek,mint a gép. kimozgom a feszültséget, ha már konditerembe nem jutok el. Sokszor a du-i alvás időszakára teszem ezt a sétát, így biztos, hogy nem nyűglődnek, ha elmegyünk egy játszó mellett!
Ha tehetitek, menjetek játszóházba, keressétek a közeli anyukák ismeretségét. Rossz időben össze lehet jönni gyerekestől lakáson, akár ebédre is és a du-i alvást is el lehet intázni másnál is!
Szóval fle a fejjel! Egy dolgot nem szabad, amikor érzed, hogy húz a mocsér, kényelmesen belesüppedni!

Kriszti!

Azt hiszem többen járunk ebben a cipőben mint gondolnánk, sajnos. Azért régen még inkább körülvette az embert egy támogató család, mint manapság.
Mennyi idős a kicsid, vagy több van??
Na, fel a fejjel
Hajrá Münhausen anyukák! - ugye Kiváncsi?

Bellana

Solya!

Amit írtál az nálunk alapból így van. Mivel nincs más megoldás mindenhova együtt megyünk. A séta az a napirend szerves része, mindjárt napi kétszer, mert a panelban nem sok mindent lehet csinálni.
Kismamákat ismerek, általában együtt tekergünk. Írtam fentebb, hogy nem voltam még Dani nélkül.
De nekem pont az hiányzik már, hogy valami mást csináljak. Lehet, hogy szörnyű vagyok, de szeretnék már néha-néha kettesben lenni a férjemmel. Mozi, vacsi aztán...
Dani most is itt nyávog mellettem, néha jó lenne mást is hallgatni...
Bocs, lehet, hogy csak a borongós idő hat rám ilyen rosszul..Pedig van mikor hepi vagyok, de tényleg És Dani számomra a legédibb, legokosabb, legebb baba, csak elfáradtam kicsit.

Bellana

Bellana!

Tessék igénybevenni a segitséget. Én még azt is mondom, hogy akár bébiszitter, akár "bébihotel" is lehet a megoldás, hisz nem napokra szeretnél töle távol lenni, csak pár órára. Ezt viszont csak meg tudjátok oldani. Nincs olyan ismerös, akinél vannak gyerekek, és nem lenne gond még egy?
Nekem sincs senki a családból, de van gyerekes szomszédom, aki szivesen vigyáz ennyi idöre a gyerekre.
És kell a kikapcsolódás, mert nagyon megkönnyiti a helyzetedet!

Beszti

Bellana, szia!

Néhány napig nem voltam, most olvastam az új üzeneteket. Nekem sincs segítségem, és írtam már, hogy Ritus hasonló a te Danidhoz. Én sem jutok el szinte sehova, és ha megyek, akkor a két gyereket is viszem magammal. Egyetlen lehetőségem van a kikapcsolódásra, ha a barátnőm vigyáz a gyerekekre. Neki is van egy lánya, Laurával egyidős. Még akkor ismerkedtünk meg, mikor Laura született. Az ő kislánya nagyon jóban van Laurával, és időnként Ritát is átviszem hozzá. Ilyenkor eljátszik a három lány, és érdekes módon Ritus is jobban viselkedik, mintha egyedül van. Én ezeket az alkalmakat szoktam kihasználni, és egy kicsit egyedül sétálok, vásárolok, fodrászhoz megyek stb. .Szerintem te is próbáld meg egy másik kismamával megbeszélni, és kölcsönösen lehet egy kis kimenőtök! Dani meg lehet, hogy jól eljátszana addig!

Timi

Sziasztok!

Köszönöm a tanácsokat.
Most már tényleg a tettek mezejére fogok lépni.
Akikkel sétálok még nem beszéltem erről, igaz mind a kettő most várja a másodikat kb. a 9-ik héten vannak -jól összebeszéltek " Elég vacakul vannak és az ő gyermekeik sem egyszerű esetek. amúgy Danival egyidősek. Azért 1 próbát megér. Inkább a barátnőmben bízom aki felajánlotta már a segítségét. Neki ugyan nincs még gyereke, de Dani nagyon szereti őt.
És, hogy nem csak sopánkodjak elmondom, hogy Dani ma nagyon édes volt a séta alatt, rohangált a falevelek után amiket vitt a szél és közben kacagott!! Azt hiszem az ilyen pillanatokért érdemes élni. Most ebéd után vagyunk és alszik mint a kisangyal!!

Puszi mindenkinek.
Bellana

Bellana!



Süti

Sziasztok!

Kesergő, hát egészen hasonló cipőben járunk! A fiam 10 hónapos, lassan 11, 8 hónaposan indult el. Már a terhességem is eléggé megviselt, a 3. hónapban el is mentem táppénzre, azóta Gengszternek hivjuk a gyerkőcöt, és ez a születése után se kopott le róla
Ő azért nem minden nap hisztizik, de nagyon sokszor, hetente átlag 4-5 nap. NEM TUDOM, MIÉRT. Ez a rossz. Hiába vagyok vele angyali türelmes, kedves, jókedvű, az én hangulatom őt abszolút nem befolyásolja. Sétálni nem nagyon tudtunk, amig nem járt, mert a babakocsiban feltérdelt, mikor már négykézlábra tudott állni, mikor már állni tudott 5 hónaposan, akkor meg felállt, minden biztonsági öv ellenére. Nekem egy módszerem van, ha nagyon hisztis, és végképp nem tudok vele mit kezdeni: megetetem. Mindegy, hány óra, mikor evett, még azt se várom el tőle, hogy megüljön az etetőszékben. Ilyenkor fogok egy banánt, almát, stb, meghámozom és ő mindig jön újabb falatért. Ha tele a szája, legalább nem üvölt, és addig elvan. Pedig értelmes, jófej kölyök, ha jó napja van, meg lehet zabálni. Társaságban rendesen viselkedik, és senki nem hiszi el, hogy milyen Hisztipisti.
De sokszor kiakadok én is, legszivesebben elmennék, otthagynám, elbujdokolnék, kiszállnék az egészből és nem vállalnék gyereket, ha újra kezdhetném, úgy érzem.
Mi 3-4 gyereket terveztünk, de a kistesvér-projektnek már lőttek. A szüleim mondják, hogy a második gyerek mindig ellentettje az elsőnek, de nem merek belevágni, mert mi van, ha nem?

Kicsit talán hosszú voltam, de megnyugodtam, hogy nem vagyok igy egyedül
Nem mondom, hogy légy türelmes, mert tudom, hogy ezt csak mmondani könnyű.
Azért sok sikert kivánok mindkettőtöknek a mindennapokhoz.

Mmandula

Mmandula!
És amikor hisztis napja van, csak egyszer hisztizik, és akkor az aznapi "letudva", vagy többször is rájön?
Jó ötlet ez az etetés, de nálunk sajna nem jön be. Hiszti idején (kb. heti 3 alkalom) semmit nem lehet vele kezdeni: se hozzászólni, se hozzáérni, simogatni. Etetni meg pláne nem. Sajna nem túl jó evő. Bár a csokira biztosan abbahagyná, de azt már inkább mégsem! Inkább üvöltse ki magát!

De nyugodj meg, tényleg nem vagy egyedül!
Márti

Mmandula!

A kisfiad NEM hisztipisti...hanem hyperaktiv. A legbiztosabb "jele" hogy 5 honaposan mar allt!!!

Mmandula, nem bizonyít ugyan semmit, de nálunk tényleg épp ellentétek a tesók, a hisztis után itt az én kis "csendestársam". A tesó valszeg segítene! Vágj bele! Az etetés szerintem nem jó módszer, mert ezzel arra tanítod, hogy így oldja meg a problémáit, és könnyen nassolós, elhízott ember lehet belőle. Inkább mozduljatok ki minél többet, ha tudtok!
Orvos, ne zsongíts már te is! (Távdiagnoszta?) Magam ismerek több 5 hónapost, aki állt! Ez még nem bizonyíték! Engem csak azért idegesít módfelett ez a hiperaktívozás, mert a csapból is ez folyik! Hogyhogy most egyszerre annyi gyerek lett hiperaktív? Meg egyáltalán, jelent még valamit ez a szó? Mert már nem az eredeti tünetegyüttesre mondják, ahogy a depressziót sem. Nem kéne ilyesmivel dobálózni. A "többemberes baba" kifejezés OK, de attól még nem feltétlenül hiperaktív! 3 éves kor alatt nem is mondható ki ez a diagnózis tudtommal.
Mmandula, ne ijedj meg nagyon, sokszor ilyenek az első fiúk (olykor a lányok is)! (Nálunk is.) Klára

Orvos!
Nekem is bizony eszembe jutott ez a dg., de az azért túlzás, hogy az 5 hónapos korban állás a fő intő jel. Az én pici lányom 6 hónapos és a hétvége óta áll, sőt, már egy kézzel el is engedi a járókát. 1000%, hogy nem hyperaktív. A korai mozg.fejl. intő jel, de nem biztos jel.
Klára!
Egyszer a dyslexia kapcsán már írtam, de megismétlem, hogy tiszta legyen. Egyrészt mostanában rengeteg olyan káros hatás éri a gyerekeket(külső-belső) már magzati koruktól kezdve,(családban, tv-ben, ovi, iskola, egészsgügyi, vegyi ártalmak, stb., stb.) amik régebben nem voltak, és hajlamosíthatnak ilyen jellegű ún. minimális sérülésre. Plusz arról sem szabad megfelejtkezni, hogy régen voltak a "hülye" gyerekek, akik nem bírtak vigyázni a füzetre, nem bírtak megtanulni írni-olvasni, így persze a lexikális tudásuk is elmaradt a normáltól. Ma már nem hülyéknek hívjuk őket, még csak nem is ért.fogy.-nak, hanem dys-eseknek. Ugyanez van a hyperaktivitással. Amellett, hogy több a problémás-magatartászavaros gyerek, ma már nem csak neveletlennek, hisztisnek, rossznak, deviánsnak, kezelhetetlennek stb. nevezik őket, hanem kaptak egy címkét, ami sokat segít egyrészt a szülőknek-pedagógusoknak a gyerek elfogadásában, másrész így lehetőséget kapnak fejlesztésre, javulásra, mert kórkép szerinti terápiát kaphatnak.
Hidd el, csak azért, mert nem értesz valamihez, vagy nem hallottál még valamiről, az azért még létezik. És lehet, hogy többször ijesztik meg a szülőket a kelleténél, de abból még baj nem származott, ha egy szülő elvitte a gyerekét szakemberhez. Abból már viszont annál inkább, ha nem, vagy csak túl későn. Úgyhogy, légyszíves, ne hangoztasd folyton, hogy hülyeség, amit azok írnak, akik óvatosabbak, mint te.

Rjuli! Igazad van, nemcsak az "5 honaposan mar felallt" miatt irtam, amit irtam.
De megdobbentett a kovetkezo mondat:

"....sokszor kiakadok én is, legszivesebben elmennék, otthagynám, elbujdokolnék, kiszállnék az egészből és nem vállalnék gyereket, ha újra kezdhetném, úgy érzem."

Azert ez sokat elarul a baba viselkedeserol, hisztijeirol.Ilyen kijelentest ritkan tesz az ember(anya).
Egyebkent en szerintem az ozonlyuknak, es valoban a vegyszereknek nagy szerepuk van a sok-sok hyperaktiv gyermek "megjeleneseben".

Dicsőség orvosnak, a szuperanyának!

Ha valami elszomorít, az orvos-féle nagyképű, vérig sértő és porig alázó kijelentések... Mire fel, te aberrált kukkoló majom???

Orvos drága,
pedig sokszor kiakadok én is, legszívesebben elmennék, otthagynám, elbujdokolnék, kiszállnék az egészből és nem vállalnék gyereket, ha újra kezdhetném, úgy érzem.

MMandula,
ha nemis ennyira rossz a helzyzet, de át tudom érezni amit írtál.

Tegnap megint kiborítottak! Indultunk - volna - az oviba, ha nem kezdtek volna el rohangálni öltözködés közben. (Pelenkacserebirkózásról már ne is beszéljünk.) Sára meztelenül rohangált a lakásba, ugrált a magasított ágyon csupa olyan dolgot csinált, amit nem szabad, mert veszélyes. Én meg tűrtem. Mondtam, hogy akkor nem megyünk oviba, mert nekem ez nem megoldás. Nincs energiám erre. A véga az lett, ogy megint eljutottunk a kiabálásig, és akkor érthetetlen módon megint előkapták angyali arcukat és az addig másfél órája tartó öltözködést 2 perc alatt befejeztük.
Én nem tudom, mennyi energiája van Sárának, de a két órás ovodai foglalkozás után, ami estébe hajlik már, még jó negyed órát rohangált a folyosón egy kisfiúval.
Hisztikről már nem is írok, mert amit a fiam képes levágni egy hülye cukorért... Most megyünk haza, már előre félek, hogy tudom majd a nagymamákat távol tartani attól, hogy csokival bombázzák a gyerekeket. Mert ugye azt hiaába mondja az ember, hogy amit ők 2 perc alatt elrontanak, azt nekem nem két perc visszacsinálni. Ugyanmár kislányom, ezért vannak a nagyszülök!

Hogy ezt miért írtam most le, nem tudom, csak orvosnak az utóbbi beszólására akartam picinyt reagálni, mert nem lát tovább az orránál.

Még jó, hogy mások ennyivel higgadtabbak, mint én, kiköszörülik a csorbát...

Tegnap délután Korina azt játszotta,hogy levette az összes ruháját.Felöltöztettem,elmondam szépen,hogy hideg van.De nem hatotta meg,még kétszer megismételte a mutatványt.Pulcsi,body,nadrág,harisnya és a pelus is lekerült róla.Miléna meg nagyokat kuncogott.Az elején még én is.

Linato!

Mi még csak a zokni+nadrág levételnél tartunk, de kilestem múltkor alvás előtt és a pelenkával is próbálkozik! Mi lesz itt még később, hisz még csak 11 hónapos a szentem! Biztos hiperaktív vagy vmi ilyesmi....

Süti

Persze,meg még ki tudja mi bajuk lehet.

Na, orvos miatt csak a lényegről nem írtam.
Mmandula,
szóval társaságban viselkedik? Akkor olyan, mint Apu! Komolyan mondom, még hyperaktív is. Ma talán már nem, elmúlt 63, de egész életében rohangált, mint a mérgezett egér. A munkahelyein imádták, a társaság fénypontja volt, de otthon...! Otthon aztán kidühöngte magát, és ezt teszi a mai napig. Nem sok jóval biztatlak Cserébe viszont kivételes szellemi képességei vannak és nagy lehetőségei az életben, csak arra kell vigyázni, hogy élni tudjon ezekkel, nem úgy, mint szegény apám. Azt hiszem, az ilyen gyerekeket és felnőtteket tényleg csak nagy belső nyugalommal és rengeteg humorral lehet elviselni, no meg annak a tudatában, hogy nem ártani akar neked, csak ott ereszti ki a gőzt, ahol lehet. Ahol szeretik, őszintén és tartósan.
A testvér. Sehol nincs garancia arra, hogy a második ellentéte lesz az elsőnek. De testvér akkor is kell! Már csak miattad is, hiszen akkor a nyúzás egy részét "elvezeti" a testvér. A te figyelmed se csak Zalánra irányulna, emiatt is - furcsán hangzik, mégis így van - arányában kisebb problémát jelent majd. Meg azért is, mert az esély megvan rá, hogy pont nem ilyen lesz a kicsi. Meg aztán ez az intenzív hisztis időszak elmúlik néhány év alatt.
Amúgy szerintem a gyümölcsevés nem hátrányos, ha almát-banánt adsz neki ilyenkor, nem teszel kárt. Az is lehet, hogy valóban éhes ilyenkor egy kicsit. Legalábbis az én férjem akkor a legnyűgösebb, ha éhes, de sose mondaná.
Kíváncsi

Orvos!

Nincs olyan anya, aki idönként én is:
"....sokszor kiakadok én is, legszivesebben elmennék, otthagynám, elbujdokolnék, kiszállnék az egészből és nem vállalnék gyereket, ha újra kezdhetném, úgy érzem."

És:
1. nekem áldott jó, és egész biztosan nem hyperaktivak, mindössze normális gyerekek
2. egyáltalán nem érzem, hogy ettöl nem lennék jó anyjuk.

Ajánlom figyelmedbe Vekerdy Tamás írásait.

Mmandula!

Nálunk is sikerült egy teljesen más karakterü gyereknek születnie másodikra (igaz, nálunk az elsö a könnyebb eset, igaz azért a másodiksem olyan extra nehéz, de azért nehezebb).
Szerintem te már annyira gyakorlottlennél, hogy két gyereke, akármilyen karakterrel, már meg se kottyanna!

Beszti

Most jut eszembe a gyümölcsevésről, hogy létezik olyan, hogy, ha leesik a gyerek vércukorszintje, tisztára "bedilizik" és kezelhetetlen lesz. Két ilyet is hallottam. Az egyikről ki is derült végül, hogy cukros, a másik nem, de ha kiborul, kap két szem akármit és rendben van. Szóval ez is egy lehetőség.
Ezzel együtt a két "kiakadt" anyuka írása több, mint egy rossz gyerektől való kiborulás.
Még egyet válaszoljatok meg nekem: miért jobb az, ha azt írjátok, hogy nem bírtok a gyerekkel, kész, csődöt mondtatok gyereknevelésből, minden módszer hatástalannak tűnik, nem erre számítottatok, elég az egészből, stb., stb., mint az, hogy ESETLEG ennek konkrét, megmagyarázható oka és neve van?

Nem jobb Juli,
ami viszont lehet, hogy könnyebb elfogadni, hogy a gyerek nem más. Szerintem mindenki elviszi szakemberhez egy idő után, ha látja hogy tényleg baj van. De ez a tűréshatár mindenkinél más. Mint ahogy az első problémák megjelenésekor ír vki, vagy már hosszú ideig tartó, nem megoldott problémák után. Meg az is lehet, hogy ami nekem szörnyű, az orvosilag még a határon belül van.

Tudod, a miért pont velem történne ilyen effektus játszik itt is be.

Ettől még nem mondom, hogy nem kell szakemberhez fordulni, de úgy gondolom, előbb megpróbáljukkörbejárni atémát, ötleteket keresni és csak végső esetben teszem ki a gyereket felesleges vizsgálatoknak, mert ahogy ismerem az egészségügyet, nagyon ritka a játékos vizsgálat. Sára 9 hónaposan 3 napot feküdt kórházban. Bent volt vele mindig vki, kivéve engem, mert nem mehettem be, lévén terhes voltam és Lászlóban volt. Azóta orvosfóbiája van. De olyan szinten, hogy a múltkor meglátta fodrászomat, aki fehérben voltés bőgve kirohant. Pedig tudta, hogy fodrász és nem drnéni. Én ezért.

Sziasztok!
Hát nagyokat nevettem, komolyan mondom, hogy a három mondatomból, amit a kölykömről irtam, egyesek már komoly képpel kijelentik, hogy hiperaktiv a gyerek Ezt azért nem hiszem, mert órákig el bir játszani egyedül (ha jobb napja van), a lényeg, hogy én a szőnyegen üljek és ne csináljak semmit. Mert a könyv ugye érdekes, azt széttépné, az újság is, és ha varrna az anya, hát az a fényes tü ott jön-megy...
Hát igen, lehet, hogy az etetés nem olyan jó bizonyos szempontokból, de mindig sokat evett, és szerintem nincs türelme az alap etetéseknél kivárni, hogy teljesen jóllakjon. Ezért gyümölcsözünk időnként.

Szerintem ez a befejezném/kiszállok szöveg, amit itt sokan idéztek már tőlem , orvos szerint ilyet nem irnak az anyák, hát én nem hiszem, hogy időnként nem irnak ilyet (ha saját magukkal is őszinték). Anyukám saját bevallása szerint volt, hogy megszökött otthonról, de felnevelt mind a hármunkat szeretetben és vállalt volna még gyereket, ha lehetett volna neki. Én komolyan nem gondolom, hogy egyedül itthon hagynám a kisfiam, ha kiakaszt, csak eltörik a mécses időnként... Azért felelőtlen anya nem vagyok (szerintem), ha tökéletes nem is Tán átmegyek a depis oldalra, ott még nem jártam, csak félek, hogy lehúz a mocsár...

A két gyerekről meg azt gondolom (most), hogy időnként vigyázok a bátyám 2éves fiára is, és azért szimultán figyelni a srácokra... nem semmi. Ezért csodálom nagyonnagyon Kiváncsit, az öt tündéri fiával. Meg talán túl sok az alvásigényem, legalábbis több, mint Zalánfiamnak, úgyhogy mikor ő napközben alszik, én is megpróbálok (amikor nem netezek ), és este 10-11 körül is eldölök. Na emellé még egy máshogy felhuzott gyerek... De mondom, most gondolom igy, aztán meglátjuk. Én abban bizom (mondom Neked is, Kesergő), hogy az idő nekünk dolgozik. Szerintem egyre könnyebb lesz, már most könnyebb nekem, hogy kijön a konyhába és nem kell cipelnem. Meg tudja, mi a zsebkendő meg a hajcsat (stb.), és megkeresi és odahozza, ha kérem. (opsz, ma jó napom van, hogy ilyen pozitivakat irok? ) Asszem jót tett, hogy kiirtam magamból a bánatot.
Csak hát akaratos a legény, és ha azt mondom, nem lehet, nem a tiéd, egyből üvölt. Mindig megigérem neki, hogyha nagyobb lesz és már megérti, akkor jól elfenekelem (Most majd megkapom az agressziv szülő jelzöt, hivhatjátok a gyámhatóságot )

Na eldugulok, puszi mindenkinek, köszönöm, hogy ennyien irtatok, segitett (és megnevettetett).

Mmandula

Rjuli!

Komolyan nem tudom, mire gondolsz: "miért jobb az, ha azt írjátok, hogy nem bírtok a gyerekkel, kész, csődöt mondtatok gyereknevelésből, minden módszer hatástalannak tűnik, nem erre számítottatok, elég az egészből, stb., stb., mint az, hogy ESETLEG ennek konkrét, megmagyarázható oka és neve van?"
Semmi se jobb, de mi lenne, ha kimondanád? Tényleg nem tudom, mire gondolsz. De amit a diszkexia/hiperaktivitás kapcsán irtál 00.03-kor, azzal teljes mértékben egyetértek.

Mmandula

Rjuli!

Nem gondolom, hogy jobb nem le irni, de az a helyzet, hogy nagyon sok esetben pár mondat után, látatlanban és nagyon gyakran névtelenül szólnak be, készitenek távdiagózist.
Én max. addig jutnék, hogy az én gyerekem nem csinálja, nem biztos, hogy természetes, vidd orvoshoz/pszichológushoz (még akkor is, ha történetesen orvos/pszichológus lennék).
És a forditottja is nagyon igaz. Miért kell mindenre konkét okot keresni, és rámondani, hogy ez az, ahelyett, hogy végiggondolnánk, hogy mi lehet a nem orvosi oka? Hogy a mi magatartásunk változtatásával talán megoldódna, javulna a helyzet. Hogy igenis mi nevelünk, és nem lehet mindent a környezetre (környezetszennyezés (lásd feljebb: ózónlyuk, vegyszerek)), orvosi bajokra, MÁSOKra fogni! Vagy ez túl nehéz, a másik út egyszerübb?????

Beszti

Juli, valóban nem hyperaktivitás témaköréből doktoráltam, de azért én is tanultam pszichológiát, ha nem is a te tanfolyamodon. Azonfelül utánaolvastam, ahogy bizonyára te is, főleg, mert az én kisfiamnál is voltak figyelmeztető jelek. Épp azért szóltam hozzá ezekhez a témákhoz, hogy az esetleg már úgyis meglévő aggódást, feszültséget, amit egy ilyen impulzív gyerek a mamájában kelteni szokott, oldjam azzal, hogy nem kell feltétlenül rosszra gondolni. Amint te nem szereted az olyan hsz-okat, hogy az én gyerekem is ilyen volt, én mge nem szeretem, ha látatlanban pszichotikusnak vagy sérültnek titulálnak egy gyereket. Azt nem hiszem, hogy én hülyeségnek mondtam volna a te véleményedet, az pedig, hogy nem tartasz óvatosnak, csak azért van, mert nem ismersz. Túlzottan is aggályos és óvatos vagyok. A pszichológiában valóban nem hiszek igazán, hosszú lenne fejtegetni, hogy miért, de főleg nem az ilyen határeseteknél, ahol tkp inkább csak nehezen kezelhetőségről van szó, semmint betegségről. Jól tudom, hogy sok új, rossz hatás sok új bajt hozhat felszínre, engem csak ez a címkézés zavar, pláne látatlanban. De nem is a te hsz-aidról van szó, hanem az ilyen orvos-félékről, névtelenekről, ez sokunkat zavar, nem csak engem. Szeretném, ha jobban megértenénk egymást, és nem ugarnál nekem időről időre, én is igyekezni fogok. De ha gondolod, ilyen témákban többet nem írok, menjen csak mindenki pszichológushoz, végtére is azoknak is meg kell élniük. Hát ennyi, bocs a többiektől. Klára

Érzékeny téma ez, Lányok.
Az anyák rettegnek attól, hogy a gyermekük "más", hogy "orvosi eset" lesz. És ezért nem szabad névtelenül távdiagnosztizálni, így ismeretlenül. "Orvos" sem tudta pl. hogy Mmandula gyereke tud elmélyülten és hosszasan is játszani. És nem szabad ugyanígy látatlanban orvoshoz hajtani a gyerekkel a szülőt.
Miért nem teszenek fel további kérdéseket ezek az "orvosok" és névtelenek, ahelyett, hogy egymondatos diagnózisokat küldenének??? Vajon miért nem? Talán azt sem tudják mit kérdezzenek? Gyanítanom kell, nem is szakemberek.
Egy igazi szakember, egy őszinte segíteni akaró, nem így állna a dologhoz! De nem ám!

Azt hiszem, inkább el kellene ismeri Mmandula és a többieknek az olyan megnyilvánulásait, ahol magukban, a problémakezelő módszereikben keresik a hibát, nem orvosi okok után kutatnak, magukat mentesíve. Ha egy anya ennyire lelkiismeretes, nem hiszem, hogy DIREKT nem vinné orvoshoz a csemetét, ha érzi, hogy nagy baj van.

És igenis, mások is ki tudnak akadni! Én is megszöknék néha itthonról, bár a gyerekvállalásunk helyességét még eddig a legkritikusabb pillanatomban sem kérdőjeleztem meg.

Teljesen megértem az érintettek orvosellenes reagálását. Ezek után normális, hogy így éreztek. De azért nem kell ám ennyire félni ettől. Jó-jó, most a ti esetetekben nem igazán indokolt, hogy orvoshoz forduljatok. De ha netán másnál, vagy nálatok más ügyben elfajulnak a dolgok, kellő előkészítéssel, körültekintéssel, orvosválasztással megelőzhető a gyerek későbbi doktorundora.
Hogy miért mondom ezt? Saját esetünkből okulva. Nem lettem terhes, és orvoshoz fordultam. A férjem is el szeretett volna menni vizsgálatra, és megkért, hogy a nőgyógyásztól kérjek címet, hová fordulhatna. Az orvos válasza: "Ne zaklassuk szegény férjét, előbb magát kezeljük." Tömte is belém a hormonokat rendesen, kórházba, kés alá is kerültem miattuk. Ugyanis közben rendszeresen ultrahangozni kellett volna engem, de az orvos nem akart ezzel "zaklatni". Ezután elment magától a férjem vizsgálatra: egy árva fia ivarsejt sem volt a mintában..... Az, hogy dühös voltam, nem elég erős kifejezés.
Ennyit a felesleges orvosi vizsgálatokról...
Tudom, ez nem ugyanaz, mint a gyerekek viselkedéséről szóló esetek, de azért elgondolkodtató lehet. Néha jobb egy kis "zaklatás", mint utána a nagy baj.

Még egyszer: nem Mmandulát akarom orvoshoz zavarni, csak a nagy vizsgálatok elleni ellenérzést akartam tompítani. De semmiképpen sem névtelenek javaslatára kell orvoshoz rohanni! Csak, ha magatok is úgy érzitek!
Bocs, hogy hosszú voltam!
Márti