Sziasztok!
Nagyon eltűntem. Egyszerűen még nagyon nem érzem jól magam, nem sikerült még regenerálódnom.

Nem is jutott időm a visszaolvasásra, de minden új babásnak nagy-nagy gratula! És a 3 finiselőnek drukk!!!!
23-án este 21.37-kor 3150g-mal, 52cm-rel megszületett kislányunk Luca Sára.
Gyönyörű baba, imádjuk, nem győzünk betelni vele, élvezzük minden kis porcikáját, grimaszát, mosolyát, mozdulatát. Meg kell zabálni! Gyönyörű, hosszú, kis ropi ujjacskái vannak, hosszú lábujjai, gyönyörű formás szájacskája, fülei. Szóval olvadozunk. Nagyon erős kis csaj és nagyon nagy szopizó.
Csütörtök este óta itthon vagyunk. Még egy kissé sűrűek a napok. Gondolom, jó ideig azok is maradnak.
2,5 órás gyors szülésem volt, miután Luca baba úgy gondolta, hogy megunta a huzavonát a dokival. Este 7 után még arról beszéltünk a dokival, hogy abbahagyjuk az oxytocin terhelést vagy ne, legyen-e magzatburok repesztés vagy se, mert az oxytocinra csak rendszeres, 2-3 percenkénti keményedéseket éreztem. Na, ekkor megunta Luca, 7.10-kor 2 boxolást éreztem a hasamban, és éreztem, hogy folyik a magzatvíz. Mondtam, hogy eldőlt a dolog, folyik a magzatvizem.
Na, ezután aztán éreztem rendes fájásokat. Nagyon keményen. 2,5 óra kínlódás után húsvét vasárnapján meg is érkezett Luca baba. De majd részletesebben a szüléstörténetben.
Minden esetre másnap nagyon szarul voltam segítség nélkül csak este tudtam pár lépést tenni, addig minden elsötétült előttem és ájuldoztam.

Hajnalban a földről szedtek fel, utána a wc-re is nővérrel mentem kínok kínjával.
Sajna mostanáig nem csak a gátsebem és a csak ma kiszedetett varratok kínoztak, hanem a mellem inekem is iszonyúan kisebesedett a mellbimbó csúcs csupa seb, Luca baba nálunk nem először szó szerint a véremet is szívja. Volt olyan, hogy még a ruhácskája is véres-tejes lett.

A tej rendesen beindult, szúr, feszít, olyanok a melleim, mint valami szilikonos labdamellek. Többször zokogva küszködtem a melleimmel, a borzalmasan fájó szoptatással. Ha fejni próbáltam, hát rózsaszín tejet fejtem, ha egyáltalán sikerült.

Na, az még jobban betett.
Nálunk napok óta didzsi, Hawai, napfény... Pontosabban szinte a nap 24 órájában toples lófrálok...

Nem bírok meg magamon semmi textiliát. :S Édesanyám előtt elképzelhetetlen volt, hogy szoptatni tudok majd, most meg mint a természeti népeknél, duzzadó dudkós mamaduként jövök-megyek előtte. Hát, szükség törvényt/szokást bont...
Akárhány embert, orvost, védőnőt, szoptatási tanácsadót megkérdezek, mást mondanak. A tejcit mindig rajta hagyom a bimbón száradni. Kinyomogatni nem tudok közben, mert az nagyon fáj és a sebek új felszakadozásához vezetne. Elég az minden egyes szoptatáskor. Már millió mellbimbó védő kenőcsöt beszereztem. Nem tudom, hogy melyik is használna.
Már mellbimbó védőt is használok, talán az segít. Sokan attól is óva intenek.
A mellszívóval próbáltam egy kicsit szopi előtt megindítani a tejet és az elején folyó vért felfogni. Hát, most már az sem megy, annyira varros a mellem és annyira fáj. Inkább a baba indítja meg, igaz, az első pillanatok elég fájdalmasak. De utána már szerencsés esetben kevésbé nem és jó fél órákat is szopizunk, a gyerek meg egy mellből egyszerre 60-70-80g-okat szopott ki tegnapra és ha utána még repetázik, akkor összesen már 100-ra is felmentünk.

Szóval úgy tűnik, tej van és a baba is ügyesen szopik. Sajna ma már annyira vastagon varros a cicibimbó, hogy szerintem azért ma már nhezebben szopik a kicsi. Az első napon szúrhattam el a kórházban. Akkor még nem volt tej és végig csócsálta a mellem a kicsi. Majd hazafelé jövet meg túl sokat volt lefedve és feltépődött az egész. Szóval már egy rémálom a szoptatás. Előre félek, ha eljön az ideje.

(( Pedig szegénykém annyira imád szopizni. Már születés után rögtön iszonyú erősen, hangosan cuppogott és szívta az öklét, ujját. Kint voltak a folyóson Apával és én még a szülőszobán is jól hallottam. (Kissé orálisan fixált a gyerek...

) Nem tudom, mikor leszünk ezen túl. De nagyon jó lenne már, mert nagyon megvisel a dolog. Ha bárki közeledik felém már hárítok, magam elé rakom a kezem, nehogy hozzámérjen valami. Eleve ha nem ér hozzá semmi akkor is éget, nyillal, feszít.
Ne haragudjatok, de most nem olvasnék vissza. Egész nap alig tudok pihenni, elég fáradt vagyok. Nincs olyan perc, hogy ne fájna valamim, abba is nagyon belefáradtam és tűrőképességem határain túl vagyok. Túl akarok már lenni ezen!
Egyedül ez a csodálatos kis csöppség ad ezek elviseléséhez erőt.
Teszek fel nektek képet.
Na, már kezdtem megijedni, hogy a vastag varrasodás miatt egyre nehezebben tud szopizni Luca, de most vacsira megevett 80g-ot, majd fürdés és utána evett még 50g-ot. Hát ezzel már kidőlt éjszakára.

Megyek én is pihenni egyet.

De előbb képeket töltök fel.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára biribon 2008.07.25 23:35-kor.