Társalgó főoldal » Anyaságról » Mit csináltok, amikor az utód bosszant, bosszant és bosszant...

Sziasztok!
Reklámokról: nekem az megy az agyamra, amikor a rágót kettesével tömik a szájukba. Az én egyik fiamnál be is jött a számításuk: tömi magát, mint a libát. Mondok: miért kettőt? mert a reklámban is így van! (ide jönne a dühösi, amit még mindig nem tudok csinálni) Miután évek óta háborgok azon, amit látok...
Juli,
igazad van, két gyerek akkor is több, mint egy, ha történetesen a második pici. De kevesebb, mintha már a második se egészen az. Karleszorítás-fenékrecsapás kérdése: ezért írtam azt, hogy csak kézzel! Akkor éppúgy érzed, fájt-e és mennyire, mint a karleszorításnál. Nem látok lényegi különbséget. Már csak azért se, mert alkalmaztam mindkettőt: szerintem a karleszorítós volt a rosszabb a gyereknek, mert tovább tartott, és én is kicsit olyan "spanyolcsizmásnak" éreztem a dolgot. De szükség volt rá sajnos, mert - hazug világ - itt Ausztriában nem oldhattam meg az észheztérítést egy sima popsincsapással. Ezt nem látják, így ez ezért nekik humánusabb.
Ja, és láttam laposkúszó gyereket, az én első fiamat: ha valamitől a falra mászok, ez a gyáva összerándulása! Ez engem igazán pofonra ingerel! És azért, mert valójában olyan kevésszer bántottam, hogy semmi oka rá! Hidd el, hogy ez is olyan "embere válogatja": vannak, akik a semmitől is összerándulnak, mások meg nekiszegülnek: ide lőjetek! (Itt jelzem, hasonló esetért egyszer, a kocsiban ülve akartam meglegyinteni Danit, és úgy kiugrott a vállam, hogy hónapokig nem tudtam megemelni a karomat, pedig nem is sikerült - látjátok, Isten nem ver bottal! Azóta is ezen röhögünk a fiammal )
Klára,
az én kisfiam úgy 5-6 hónapos korától sajnos ugyanígy reagált, ha ott voltak a testvérei szopi közben! Mivel azonban nálunk ritkán adódik olyan helyzet, hogy ne legyen ott legalább egy testvére, a szopi néhány hét alatt teljesen elmaradt.
Pocok,
nagyon egyetértek: legjobb, ha nincs otthon semmi nasi! Ugyan nálunk is úgy van, mint Juliéknál, hogy Apa is igényli a csokikát (meg bizonyos dolgoknak én sem tudok ellenállni), de mától nekünk is le kell róla mondanunk a szent cél érdekében.
Kíváncsi

Méri!

Van egy barátnőm akit az anyukája bizony néha jól elnáspángolt. 15 évesen még egy vágódszekát is eltürt a hátán mérgében. Engem meg mindig szobafogságra ítéltek... Barátnőm szájából idézek: Inkább verejen meg anyám 6x, mint bezárjon... KAptt két pofont, meg egy picsánrúgást és mentünk. Ha nálam kiderült valami tudpisság én nem mehettem sehová. Ez volt a legrosszabb dolog. Mellesleg én nagyon sokáig gyáva voltam. Míg ő az anyai pofonokkal felvértezve bátran kiállt a maga igazáért addig én meg se mertem mukkani úgy féltem, hogy megütnek. Most is sokkal talpra esettebb lány. Szó se róla én is kaptam pofonokat, de az nem érdekelt soha. Semmi lelki sérülést nem okozott, mert általában megérdemeltem.
nem hiszem, hogy verni fogom a fiamat, állítom ezt most egy 12 hónapos gyerek anyjaként... Majd kiderül Én nem szégyenlem bevallani, hogy amikor már vagy másfél hete nem aludtam és nappal is nyűglődött a gyerkőc a rágó fogai miatt (2 jött egyszerre) és én olyan kész voltam, hogy majdnem eljárt a kezem amikor a pelenkázóról akart levergőndi, mert a pelenkázás is fájdalmas, meg háton feküdni is... Na akkor én elrohantam egy pszihológushoz, hogy még véletlenül se legyen baj ebből. A gyerek megúszta, a fogacskák kijöttek, anyuci kialudta magát és végre az anyagi helyzetünk is rendeződni látszik. Szóval most minden rendben és okosabb lettem és türelmesebb. Most is nehéz helyzet van, mert beteg, lázas, megy a hasa, szóval tiszta nyűgös.
A pszihomókus lényegében nem segített, hiszen csak 2x voltam, de egy mondata megragadott. Azt mondta, hogy egyrészt minden gyerek így működik (extra adag duracell-el) és az anyák 90%-nak az agya néha eldurranna legszívesebben, és jól elfenekelné a gyerkőcöt amit úgyse tesz meg
Nos jó, akkor nem én vagyok teljesen hülye, csak fáradt és néha ingerültebb, türelmetlenebb. De most, hogy ezt tudom, sokkal egyszerűbb megőrizni a hidegvérem, ha meg kezd felmenni a pumpa előveszem anyós szokását és elkezdek fenyegetőzni "Kiporolom a pelenkád" és a hozzá hasonló lökött fenyítési módszerek hadát, ami levezeti a feszültséget és mivel viccesek ezért többnyire elröhögöm magam.
Rákiabálás.
Nem igazán kiabálok, csak kivételes esetekben. Pl. Gyerek nyúlkál a konektorhoz és én a szoba másik felén vagyok, na akkor jó hangosan szólok, hogy GÁBOR NEM SZABAD, akkor megszeppen és amíg oda nem érek addig sem piszkája. De mondhattam volna bármi más veszélyes dolgot. A hangos szóra megtoprpan addig amíg oda nem érek és ez a lényeg.
Ja a konektorért már legalább 4 hójnapja könyörgök , hogy csinálja meg a párom, ugyanis kijár a falból kb 2 ujjnyira. A gyerek meg mindig megtalálja, hiába rakok oda egy párnát, vagy bármi mást... néha eszébe jut, hogy ott van valami érdekes, mert nem szabad.

Na jól van mostmár elhúztam aludni, mert messze van még lappföld

Heló!
Hárman is írtátok, hogy a "lelki kényszer" rosszabb megoldás, mint a testi fenyÍtés, mert úgymond "emlékeztek", hgy annak idején "rosszabb volt", mert "maradandó nyomot hagy".
Igen, én is emlékszem, hogy amikor ki kellett mosni a koszos zoknijaimat, hogy lássam, az milyen fáradságos, az sokkal rosszabb volt, mint amikor csak egy nyaklevest kaoptam érte, és anyukám kimosta.
Ezt csak azért írom, mert szerintem nem azt akarjuk, hogy a büntitől/figyelmeztetéstől a gyerek jól érezze magát, hanem pontosan azt akarjuk, hogy "nyomot hagyjon benne", könyörgöm, nem? Ti magatok bizonyítjátok, hogy a pofonnak semmilyen nevelő hatása sincs, átesik rajta a gyerek, aztán csinál mindent ugyanúgy.

Beszti: a szorongás(os elfojtás) egészen más ügy, mint az ordítozás/tettlegesség szóvá/ésszel cselekvéssé való transzformálásának képessége. A gyerek egészen biztosan nem attól lesz szorongásos, ha a szülő csendesen és nyugodtan beszél vele ordítozás és csapkodás helyett. Attól lesz az, hogy elvárnak tőle egy csomó dolgot, és csak akkor dícsérik meg, ha ezt a sokmindet teljesíti is, panasz nélkül (itt az elfojtás). Szerintem ez a két dolog elég távol áll egymástól.

A nyugati országok gyerekeivel való példálózás szintén nem teljesen OK., mrt ott a gyerekek nem azért olyanok (ha olyanok), mert nem ütik őket, hanem mert nem foglalkoznak velük egyáltalán, ami egész más téma. Talán nem fontos rámutatnom, hogy a gyerekkel beszélgetni, vagy a hisztijeit (jó) előre a kívánt irányba terelgetni több odafigyelést kíván, mint ütni.
Mindezt egyébként az is mutatja, hogy kis honunk fiataléjai egyre inkább a nyugatiakhoz hasonlítanak, annak ellenére, hogy ütlegelésük NEM CSÖKKENT!

Kíváncsi! Én is "lépcsőházi zseni" vagyok! Talán ezért is próbálom a gyereket arra tanítani, hogy megtalálja a megfelelő kifejezést. Ha az apja vére, akkor sikerülni is fog neki .

Zsuzsa! Múltkor elfelejtettem írni, nehogy azt hidd, Kitti egy alvóbaba. Még mindig min. 2x szopik éjszaka, azért is alszunk együtt, hogy egyikőnk se legyen kialvatlan (és nyűgös).

Méri

Off-olom a topikot "amikor a felmenő bosszant" irányában. Sajnos nálunk nem megoldható a nass-mentesítés, mert Apa képes a ház aljában működő, a hét minden napján estig nyitvatartó közértbe leugrani egy kis munícióért, meg, mindig vannak olyan látogatók, akik nem üres kézzel jönnek. Mindegy, azért igyekszem belopni a gyümölcsöt is az étrendbe.
Az én kedvenc szülőtípusom az, aki mindent a gyerek füle hallatára beszél meg a gyerekről: "Jaj, az én kislányom nem fog elaludni az oviban, sosem eszik gyümölcsöt..." Persze, hogy nem, hiszen, ha ezt hallja, akkor nyilván ez az elvárás felé és csak megpróbál megfelelni neki.
Úgyhogy nincs min csodálkozni, olyanok a gyerekek, amilyenek a szüleik.

NAss.Nálunk is mindennapi dolog, mert Apa állandóan hozza, akárcsak Juliéknál. Ráadásul teljesen rendszertelen az étkezésünk, mindenki akkor eszik amikor éhes. Ez azt jelenti, hogy én a gyerekekkel, Apa meg amikor hazajön. Ill. az ebéd kétrészletben, mert én és a nagyobbik (ha nincs oviban) eszünk a játszó után, de a kicsi akkor alszik, már a buszon kidől, ő 3 felé ebédel.
Játszón kiflit vagy banánt kapnak (más gyümi nem fogy ). NAsit (csokit) kapnak amikor kérnek, így nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget. A nagy amikor feszültebb egész táblát képes megenni, máskor meg egy darabka sem kell neki. Azt figyeltem meg, hogy miután kívánás alapján kapják, az étvágyukat sem veszi el, vagy annyi, hogy fél órát csúsztatom a kaját.
Gyümijoghurt az uzsonna sokszor.
REndszeres anyukák, lehet kétségbe esni ennyi nemtörődömség láttán, de még azt is elmindom, hogy anagy most 3 napja kiflin, üres főtt tésztán és tápszeren él. Ilyen sokszor van.
Lehet azért vagyok lazább az étkezésekkel, mert az egész gyerekkorom az öcsém etetése jegyében telt el, és ő felnőttként mindig mondta, hogy mennyire idegesítette, hogy állandóan tömték, és nem hagyták békén. Amúgy ma is igen sovány férfi!
Beszti, nagyon egyetértek veled!

AMikor a kicsi pakolja pl. a könyveket (ez nálunk neuralgikus pont, mert van vagy 3000 kötet, és ha azt egyszer elkezdik pakolni, az katasztófa), akko rmondom nem szabad, majd: odébbviszem, majd: "ha még egyszer pakolsz, ráütök a kezedre", tehát előre figyelmeztetem a következményekre. HA folytatja, ráütök, és van amikor ez néhányszor megismétlődik, de előbb utóbb abbahagyja már a figyelmeztetésre. Azt remélem így megtanulja, hoyg a tetteinek következménye van. Remélem nem üt ki balul a dolog...
KOrlátozás. A kicsi vízimádó, ez azt jelenti, hoyg ha egy kanál vízhez jut, akkor azzal játszik. Játszón sok a pocsolya és van csap isMegbeszéljük, hogy nem szabad, figyelmeztetem 1-2-3-szor, átöltöztetem ha vizes, elterelem a figyelmét, de ő mindig a csapnál van (persze az egész nyarat vizezéssel töltötte és nem is egy fázós legényke?))MAjd jön a "dühös anya" fokozat: "ha vizezel beültetlek a babakocsiba", volt hogy 10-szer tettük meg a köröket, de mára kicsit alábbhagyott a vizezés, ill. hat a babakoscival való riogatás. HA odamegy és újra a babakocsiban köt ki, akkor már nem is méltatlankodik, elfogadja,hoyg ezt valamiért tettem.
ZSuzsa

Méri!
Szerintem az nem lelki kényszer, hogy kimosatom a gyerekkel a zokniját! Ez nagyon is találó bünti! Valódi, jó pedagógiai módszer! Nem fáj, tanul belőle a gyerek, és a lelkivilágát sem vágja taccsra.
Lelki kényszernek nevezem azt, amikor érzelmileg zsarolnak egy gyereket, vagy a kisebb ballépésekért is félórás prédikáció jár, előző bűnök felemlegetésével fűszerezve. És még idesorolnám, a szobafogságot is!
Hiszen ez is egy emberi jog súlyos megtépázása! És nem hiszem, hogy bárki, bármit is elért volna ezzel, a dacon kívül. Ráadásul ezek a szobafogságok ált. igazságtalanul súlyos büntik szoktak lenni az elkövetett bűnhöz képest.
De hát ezek a dolgok inkább kamaszoknál jönnek elő. Az ő nevelésükhöz jó ötletként el lehet olvasni Gordon könyveit!

De a piciknél ( kb. 2-5 éveseknél)a fenti büntik szóba sem jönnek. Három lehetőség van: szép szóval, taktikával; kiabálásssal; testi kényszerrel (fenékreverés, kézlefogás, stb.) terelgethetjük a gyereket. Hansúlyozom ismét, nem vagyok semilyen testi kényszer híve, a megoldásokat az első kategóriában keresném!

Juli!
Az én gyerekem mazohista! Vagyis képes magának a karlefogáskor akkora fájdalmat "okozni", hogy már inkább én engedem el a kezét! Pedig én nem szorítom, csak fogom. Vagyis szó szerint tépi, ráncigálja ki magát a kezeim közül, ezzel okozva magának fájdalmat. Ezért nem tartom szerencsés módszernek ezt sem. Egy kalap alá veszem a fenékreveréssel!
Sőt! A fenékreütés után nem látszik semmi a gyerek fenekén, mert ÉN ellenőrzöm, hogy ne legyen nagy, ne fájjon, csak érezze (ha már egyszer ide fajult a dolog elég helytelenül). A kézlefogás után sokáig vörös volt a gyerek keze, és utólag persze fájlalta is. De ez nem tartotta vissza attól, hogy legközelebb ne csináljon ilyet!
És most kapaszkodj meg! Az én drága lánykám annyira szeretne önálló lenni, hogy nem hajlandó kézen fogva jönni velem az utcán! Nem fogja meg a kezem. Ha én fogom meg szépen, akkor ugyanaz lesz az eredmény, mintha büntiből fognám a kezét, vagyis ráncigálni, húzni, tépni kezdi.

Kiváncsi!
Igen, szerintem is képmutatás, hogy a fenékreverést elítélik, mert LÁTJÁK! HA megfogod és megszorítod úgy a gyerek kezét, hogy utána bekékül, vagy bevörösödik, senki sem rohan rendőrért, igaz? Mert csak egy ordító gyereket látnak, akinek az anyukája "szépen" fogja a kezét, vagy karját! De nem ÜTÖTTE meg a gyereket!
Ez szomorú. Szerintem nem csak Ausztriában ítélnek így.

És még egyszer ismétlem mindenkinek! Nem a fenékreverés jogosultságát hangoztatom, hanem csak azt szeretném megértetni, hogy szerintem még ez a legenyhébb testi kényszer minden látszat ellenére. De ettől még nem tartom elfogadottnak, és harcoljunk ellene, éppúgy mint bármi más testi kényszer ellen!
Márti

Zsuzsa!
Evés nálunk is hasonlóan! Bevallom, ezen a téren gyermektelen időszakomban vallott elvemet adtam fel, miszerint a gyerek egye meg, amit elé tesznek!
De rá kellett döbbennem, hogy a gyereknek csak a száján megy be a kaja, és ha nem hagyja, nem tudom máshol belerakni.
Megjegyzés: Az, hogy "nem kapod meg a csokidat, ha nem eszed meg az ebédet", nála nem jön be, mert inkább nem eszik csokit, de ebéd ne érje a száját.
Kedvenc kajái: kifőtt tészta üresen, esetleg sajttal, párolt rizs üresen, pizza, szalonna kenyér nélkül, üres kenyér magában héja nélkül, virsli.
Tudod, sokszor ott tartok, mindegy mit, csak egyen! Sose erőltetem!
És képzeld, mostanában kezd felvenni néhány új ételt az általa ehetőnek ítéltek listájára!
Bocs, kicsit OFF voltam!
Márti

Zsuzsa,
gyümölcstálat csináltál már? Én úgy szoktattam rá őket, hogy kül. gyümölcsüket apróra vágtam, ha volt még tejszínhabot is kaptak rá. Így akár egyszerre lecsúszik 1-2 banán, 1-1 barack, + alma, + szőlő. Mindig az évszaknak megfelelően. Imádják. Ha van otthon, apró műanyag karddal meg lehet bolondítani, így még picit játék is az evés. És barackot fürdőkádban a legtutibb dolog enni!

A múltkor eszembe jutott még egy módszerünk a hiszti elkerülésére, vagy megszüntetésére. Gyermekeim előszeretettel toporzékolnak. És mint minden gyerek, imádják, ha tükröt tartasz eléjük. Hát ezt használom én ki. Amikor elkezdenek toporzékolni én is. Így toporzékolunk pár percig (akárhol vagyunk, így ezt csak azoknak ajánlom, akiket nem érdekel, mit gondolnak róluk az emberek). Mire a kölkök észreveszik, hogy mi is történik, már kacagunk is, elfeledve a hiszti okát.

Pocok, ezt én is próbáltam, de nálunk a nagyszülők a sírba visznek! Tényleg igaz, hogy amit ők elrontanak, azt én hetekig javítgatom. Ráadásul a távolság és a ritka találkozások ezt mind erősítik. A múltkor már sikerült kordában tartanom az édességevést, hazamentünk, azóta Máté is imádja a csokit. Óh! a TóróRudi nem csoki és egészséges felkiáltással tömik a kölköket. Aztán amikor észreveszem a gumicukrot, meg társait, akkor szabadkoznak, hogy Sára kérte a közértben. Én meg hiába mondom, hogy nem kaphat meg mindent amit kér...
Ja és nálunk egyikünk sem nasizós. Sosincs itthon max. ropi, ha vendégek jönnek, legyen, meg gyümölcs. Nasinak kiváló És a diétás gyümölcsjoghurt is!

Klára,
lehet, hogy mondtad már, de bocsi elfelejtettem mekkorák a gyerekek?
Abból gondoltam, hogy többet kéne vele foglalkozni, hogy Sárám is hasonló tüneteggyüttest produkált Máté születése után. Előtte is kétemberes gyerek volt és sokáig nem tudtam leültetni egyedül játszani. Nem kellett semmit csinálnom, csak együtt lenni! Amikor Máté megszületett, akkor ilyen együttlétekre sokkal ritkábban került sor, mert a teendőim megsokszorozódtak, így egyre kezelhetetlenebb lett a leányzó. Szerencsére Mátét nem zavarta, hogy Sára a nyakamban ugrál miközben ő szopizik.

Solya

OFF
MÁrti! Az én Attilám (a nagy ) ugyanezeket a kajákat favorizálja meg a szalámit és a szárazkolbászt, kenőmájast, párizsit. MOstanában vajaskenyér naponta 3-szor. Vele sem lehet alkut kötni, akkor nem ebédel!
Solya! Próbáltam, így még a banánt sem ette meg, +a tejszínhabot sem szereti. bár mostanában málnát és meggyet eszik
Zsuzsa
ON

Solya!
OFF
A gyümölcssalátát nem eszi! Max. a tejszínhabot enné le róla, de azért sem ugrál! Nem lehet becsapni: a gyümölcssaláta gyümölcsből van, és azt ő nem eszi! Okoooos!
Viszont ma bevágott 2 banánt, mert ehhez volt kedve. De más semmit.

ON
Ha én is vele hisztizek, az kimondhatatlanul idegesíti, sajna nem veszi humorra. Csak rákapcsol, mert fokozat van még tartalékban!
Néha úgy érzem, pont úgy reagál dolgokra, mint egy felnőtt, nem úgy, mint ahogy egy 2,5 éves szokott. (Én is döhös lennék, ha indulatos pillanataimban kifiguráznának.) Rájöttem ennek a hasznára: végiggondolom, ÉN mit viselnék el egy ilyen helyzetben. Azt teszem vele. Gyakran bejön.

Épp most történt az előző percekben: kislányom ma harmadszor csurrantotta be a pisi első pár cseppjét a bugyiba. (Stabil szobatiszta lett kb. 4 hónapja.)A második után mondtam neki, hogy megérdemelné, hogy ne vegyem le róla a nedves bugyit. Persze nem tetszett neki, és kénytelen is voltam levenni, mert tényleg nagyon nedves lett. És most harmadszor is bement. Szerencsére most tényleg csak pár csepp. Rajtahagytam. Közölte, hogy zavarja. Én meg közöltem, hogy most nem veszem le róla. Azt kérdezte, miért? Ekkor elmondtam neki úgy, mintha nektek magyaráznám: azért, hogy érezd, milyen kellemetlen nedves bugyiban lenni. És ha most levenném, akkor azt gondolnád, hogy anya úgyis mindig megoldja, tehát ezt lehet csinálni. Ezt nem szeretném.
Esküszöm, felfogta! Semmi hiszti, hogy "de vegyem le"! Somolygott egyet a bajsza alatt és kisunnyogott az ajtón. Máskor is próbáltam már rajtahagyni a nedves bugyit, de akkor csak azzal magyarázattal, hogy "te pisiltél be, viseld el"! Akkor mindig hiszti lett a vége.
Kíváncsi vagyok, hatott-e a mostani magyarázat, becsurgat-e újra. De már az sikerélmény, hogy nem visított, pedig az történt, amit én akartam. Hangos szó, fenyegetőzés, és fenékreverés nélkül!
Márti

"Szadista" anya! Arra nem gondoltal, hogy felfazott? Es nem viccbol csurrantott be.
Gratula.

Kicsit más stílusban, de nekem is ez jutott eszembe. Zsófi egy kis felfázás vagy fertőzés, túl sok üdítő(pfujjj) környékén sokszor csinál ilyet. Időben leállítja, de becsurran. Én mindig azt mondom, semmi baj, kicseréljük, és utána nem téma. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és tényleg az is. 6 éves korig semmi jelentősége, kislányoknál előfordul.(Lehet, hogy fiúknál is, de azt nem tudom)
Zsuzsa!
A könyvespolcos történetedről az öcsém jut eszébe, aki mászós korában u.ezt csinálta, azzal a kiegészítéssel, hogy, amint közeledett a polc felé, hátranézett, látja-e valaki, rácsapott a saját kezére, majd lepakolt.

Névtelen, már hiányoztál!
Juli!Öcséd is bizonytja, hogy a gyerek nem hülye, csak kicsi! (meg MÁrti lánya és az én fiam is, akiket nem lehet holmi gyümisalival becsapni)
Mindenesetre édes lehetett A fiam csak ingatja a fejét és nemnemnem mondogatja, miközben a tiltott terepre igyekszik.
Zsuzsa

Sziasztok Lányok!

Nem volt időm végigolvasni a topikot,de itt ott belenézegettem.

Lehet,hogy sokaknak nem fog tetszeni a példám,de én ésszerűnek találom.

Szóval vegyünk akkor példát az állatvilágból.Ne is menjünk messzire,nézzünk egy kutyamamát.Egyszerre legalább 3-5 csemetével kell boldogulnia...A kutyakölykök uolyan csintalanok tudnak lenni,mint az emberapróságok.Játszanak,szórakoznak,közben rengeteget tanulnak.És persze próbálgatják,hol is van a határ anyucinál...Kutyamama sokat tűr...ha nem hagyják nyugton,arrébb megy,elfordul...Aztán ha tovább tart a roham és neki nem tetsző történik,akkor először csak morog.Aztán már csúnyábbakat is csinál,ha szemtelen kölke nem ért a szép szóból.Gíy oda is kap,amitől a megilletődött ebgyerek azonnal tudja,mi merre hány méter.És minél többször történik ez,annál határozottabban alakul ki szemlélete bizonyos dolgok felől,hogy mit szabad és mit nem...

Ezzel azt akarnám mondani,hogy nem kell lépten nyomon ütni a gyereket,se popsira,se kézre,pláne fejre.Ezzel nagyjából egyet értünk.Vagyis először a szép szó,magyarázat.Aztán a hangosabb szó,aztán a még hangosabb,aztán a többit rátokbízom.
Én úgy látom,ha minden aprócseprő dologért megütnénk a gyereket,egy idő után céltalan eszközzé válna,mert a gyerek tudja mi az,nem lepődik meg,hiszen mindig ez jár.Vagyis nincs visszatartó ereje.

A lényeg a következetességen van.Ha vmit egyszer nem engedünk meg,vagy szidás jár érte,akkor máskor is,illetve mindig.Különben a gyerek összezavarodik és mindenhol ezt fogja alkalmazni,nekünk meg égnek áll a hajunk minden alkalommal,hogy ugyan miért nem érti már meg...?!!!!


Tudom,hogy most én sem sokat segítettem,mert tanácsot nem tudok adni.Szerintem nagyon nem is lehet,mert nem egyformán nevelünk,más az értékrendszerünk,más dolgokat tartunk veszélysnek,fontosnak.De ha vki következetes,akkor annak meglesz a gyümölcse,ebben biztos vagyok.
A példával nem a gyerekverést akartam "legalizálni",mielőtt bki emiatt esik nekem,de úgy érzem,a természet soha nem hazudik.

Minden jót és sok türelmet!

Anyapoc

Kedves Névtelen!!!!!
Neeeeeeem fázott fel!!!!!!!!!
Elvittem orvoshoz!!!!!!!!!!!!!
Vizelet: negatííííííííííííííív!Kétszer is!
Ja, és kérlek, ne szadistázz le! Még idézőjelben sem!!
Dühös vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!
Márti

Bocs, Lányok az előbbi dühöngésért!

Juli! Köszi a figyelmeztetést, igazad van, én is erre gondoltam először, ezért el is vittem orvoshoz, de szerencsére semmi ilyen baj nincs.
Azért nem írtam arról, hogy voltunk orvosnál, mert szerintem egy épeszű anya fejében azonnal megfordul a felfázás lehetősége, és kiszűriezt a lehetőséget. De sajnos Névtelen nem nézte ki belőlem az épeszűséget.

Anyapoc!
Szívemből szóltál! Én itt a topikban nem nagyon mertem felhozni ezt az állatvilágos példát, pedig sok helyre illene. Féltem, megköveznek érte. Te bátrab voltál.
Igen, fontos, talán a legfontosabb a következetesség.
És hiába modja akárki, hogy a gyerek nem egy állatka, azért sok tanulságot lehet leszűrni az állatvilágból. Végül is egy pici babának nem lehet még az értelmére hatni. Itt be kell vetni mindazt, amit egy állatmama csinál. A gyerek egészen pici korban még csak a közvetlen tapasztalatokból tanul, saját bőrén érezve meg mindent. Nem szaporítom a szót, a lényeget Anyapoc leírta.
Márti

Zsuzsa,
akkor az én gyerekeim hülyék, mert megették a darabolt gyümölcsöt? Csak segíteni próbáltam, mert sokszor ha egy picit változtatsz, akkor már elfogadják a felkínált dolgokat. éppen akkor nemet mond, de két perc múlva jóízűen megeszi.
Máté is csak nemnemnem és kisandít a szeme csücskéből, figyeljük-e .

Solya

Solya,
nem akart Zsuzsa bántani! Csak viccelt!
Anyapoc,
"a természet soha nem hazudik" ez teccett! Már én is fontolgattam az állatvilág emlegetését, de sokkal meggyőzőbb egy biológustól. Jó, hogy leírtad.
Méri,
tök igazad van, a lelkizés mélyebb nyomokat hagy, ezért sem szeretik a gyerekek. Már vártam, mikor hozza föl valaki ezt az érvet, hogy pont ezért hatékonyabb a "lélekre hatás"! Igen, nagyobb a súlya a büntetésnek, mint a meglegyintésnek. De vannak gyerekek, akiknél nem szükséges rögtön a súlyosabb eszközökhöz folyamodni, hanem értenek már a tasliból is. Még mindig azt állítom, ahogyan valaki fentebb is már írt ilyesmit, hogy a rendelkezésre álló fenyítések közül a tasli, a popsira ütés a legkíméletesebb, és a legkevésbé fájdalmas, de bizonyos életkorban (mennyire igaza van Adriennek!), és ez fontos, hogy mikortól meddig, eléggé hatékony is. Az az eset, amit említettél, bizonyára már iskolás korodban történt. Akkor már szerintem is más módszerek célravezetőbbek általában. Bár, olykor egy tasli még lehet, hogy észretéríti a "pimaszkamaszt".
Azzal is vitáznék, hogy nem csökkent a hazai gyerekek ütlegelése. Szerintem csökkent. Saját magamon is észreveszem, hogy mennyivel ritkábban folyamodok hozzá, másokon is látom, hogy igyekeznek elkerülni az ilyen helyzeteket. Valójában végig erről beszélgetünk mi is.
Márti,
én sem hagynám nevdes bugyiban a gyereket. Nem képtelenség, hogy dacból, bosszantásból teszi, hogy becsurrant, de akkor sem. Kislányoknak-kisfiúknak ebben a korban kell megtanulniuk, hogy a lábuk között "szent" dolog van, amit védeni és tisztelni kell - kölcsönösen. Ezért. Meg aztán, tényleg lehet, hogy túl sokat ivott aznap.
Juli,
aranyosan oldotta meg a kérdést az öcséd. Azóta is ilyen önellátó?
Kíváncsi

Solya,
nem akart Zsuzsa bántani! Csak viccelt!
Anyapoc,
"a természet soha nem hazudik" ez teccett! Már én is fontolgattam az állatvilág emlegetését, de sokkal meggyőzőbb egy biológustól. Jó, hogy leírtad.
Méri,
tök igazad van, a lelkizés mélyebb nyomokat hagy, ezért sem szeretik a gyerekek. Már vártam, mikor hozza föl valaki ezt az érvet, hogy pont ezért hatékonyabb a "lélekre hatás"! Igen, nagyobb a súlya a büntetésnek, mint a meglegyintésnek. De vannak gyerekek, akiknél nem szükséges rögtön a súlyosabb eszközökhöz folyamodni, hanem értenek már a tasliból is. Még mindig azt állítom, ahogyan valaki fentebb is már írt ilyesmit, hogy a rendelkezésre álló fenyítések közül a tasli, a popsira ütés a legkíméletesebb, és a legkevésbé fájdalmas, de bizonyos életkorban (mennyire igaza van Adriennek!), és ez fontos, hogy mikortól meddig, eléggé hatékony is. Az az eset, amit említettél, bizonyára már iskolás korodban történt. Akkor már szerintem is más módszerek célravezetőbbek általában. Bár, olykor egy tasli még lehet, hogy észretéríti a "pimaszkamaszt".
Azzal is vitáznék, hogy nem csökkent a hazai gyerekek ütlegelése. Szerintem csökkent. Saját magamon is észreveszem, hogy mennyivel ritkábban folyamodok hozzá, másokon is látom, hogy igyekeznek elkerülni az ilyen helyzeteket. Valójában végig erről beszélgetünk mi is.
Márti,
én sem hagynám nevdes bugyiban a gyereket. Nem képtelenség, hogy dacból, bosszantásból teszi, hogy becsurrant, de akkor sem. Kislányoknak-kisfiúknak ebben a korban kell megtanulniuk, hogy a lábuk között "szent" dolog van, amit védeni és tisztelni kell - kölcsönösen. Ezért. Meg aztán, tényleg lehet, hogy túl sokat ivott aznap.
Juli,
aranyosan oldotta meg a kérdést az öcséd. Azóta is ilyen önellátó?
Kíváncsi

Solya,
nem akart Zsuzsa bántani! Csak viccelt!
Anyapoc,
"a természet soha nem hazudik" ez teccett! Már én is fontolgattam az állatvilág emlegetését, de sokkal meggyőzőbb egy biológustól. Jó, hogy leírtad.
Méri,
tök igazad van, a lelkizés mélyebb nyomokat hagy, ezért sem szeretik a gyerekek. Már vártam, mikor hozza föl valaki ezt az érvet, hogy pont ezért hatékonyabb a "lélekre hatás"! Igen, nagyobb a súlya a büntetésnek, mint a meglegyintésnek. De vannak gyerekek, akiknél nem szükséges rögtön a súlyosabb eszközökhöz folyamodni, hanem értenek már a tasliból is. Még mindig azt állítom, ahogyan valaki fentebb is már írt ilyesmit, hogy a rendelkezésre álló fenyítések közül a tasli, a popsira ütés a legkíméletesebb, és a legkevésbé fájdalmas, de bizonyos életkorban (mennyire igaza van Adriennek!), és ez fontos, hogy mikortól meddig, eléggé hatékony is. Az az eset, amit említettél, bizonyára már iskolás korodban történt. Akkor már szerintem is más módszerek célravezetőbbek általában. Bár, olykor egy tasli még lehet, hogy észretéríti a "pimaszkamaszt".
Azzal is vitáznék, hogy nem csökkent a hazai gyerekek ütlegelése. Szerintem csökkent. Saját magamon is észreveszem, hogy mennyivel ritkábban folyamodok hozzá, másokon is látom, hogy igyekeznek elkerülni az ilyen helyzeteket. Valójában végig erről beszélgetünk mi is.
Márti,
én sem hagynám nevdes bugyiban a gyereket. Nem képtelenség, hogy dacból, bosszantásból teszi, hogy becsurrant, de akkor sem. Kislányoknak-kisfiúknak ebben a korban kell megtanulniuk, hogy a lábuk között "szent" dolog van, amit védeni és tisztelni kell - kölcsönösen. Ezért. Meg aztán, tényleg lehet, hogy túl sokat ivott aznap.
Juli,
aranyosan oldotta meg a kérdést az öcséd. Azóta is ilyen önellátó?
Kíváncsi

ne lepődjetek meg, ha háromszor jelenik meg a cucc, valamiért nem akar engedelmeskedni a rendszer, én meg nam adom fel!

És tényleg háromszor jelent meg!!! Ráadás nem lesz!

Kiváncsi!
Igazán nedves bugyiban én sem hagyom a gyereket, ismerem a veszélyeit!
Akkor éppen csak pár csöpp volt benne, gondoltam jó lecke lesz. Szerintem nem is érezte igazán a nedvességet, ami 2 perc alatt meg is száradt rajta (a nadrág száraz maradt), csak az tudatosult (talán), hogy azért mindent nem lehet, anya nem old meg mindent helyette.

Nem, nem ivott sokat, nem nagyivó. Tutira eljátssza a dolgot.
De már nem tudok mit csinálni. Abban reménykedem, hogy kinövi, de egy barátnőm azt mondta, ne hagyjam rá teljesen, mert akkor nem fogja tudni, hogy ez rossz.
Most minden alkalommal megjegyzem, hogy ejnye-bejnye, de más nem jut eszembe.
Este sosem pisil be, felébred és szól, de szinte mindig átalussza az éjszakát (9-fél 8-ig).
Egy ideig működött, hogy én figyeltem oda, hogy most már pisilnie kell, ez is furcsa volt jó pár hónap önálló bilizés, WC-zés után, de lagalább nem ment a bugyiba. Ám most megint az van, hogy ha én kínálom neki a bilit, nem fogadja el, mert nem neki jutott eszébe. És persze 10 perc múlva szól, de addigra meg már annyira kell neki, hogy becsöpög az eleje.
Van valami ötletetek? Vagy tényleg várjam, meg, míg kinövi? De meddig várjak? Tél végén, tavasszal vinném oviba.
Márti

Solya! Nemnemnem, dehogy akartalak bántani, csak úgy látszik én fogalmaztam meg hülyén! Bocsánat! Csak arra gondoltam, hoyg a gyerekeket nem lehet kicselezni, mert saját egyéniségek! Amúgy ezta "poént" tavaly a mikor kórházban voltunk sütötte el egy nagyon jó fej nővér, amikor meg sem próbálta álcázni az orr-garatszíváshoz készülést, hogy ne sokkolja a gyereket!
MÉg egyszer bocsánat ha félreérthető voltam! És köszönöm a tanácsot, de így sem eszi meg
ZSuzsa

Nem voltál félreérthető, csak ma "fülesebb" vagyok az átlagnál.

Szia Márti!

Nálunk is probléma volt a becsurog az eleje a pisinek.Minden nap így ment, pedig előtte már nem volt ilyen problémánk.Ovi kezdéshez 8 hetünk volt és én előre izgultam.Mi lesz ha ott is becsurog?Féltem majd azt mondják,hozzam akkor amikor már nem lesz pisis a bugyija.Két hétig minden nap úgy mentem érte ebéd után,hogy remélem ma nem lesz csomagolva egy újabb pisis bugyi.Amikor nem volt mindig nagyon megdícsértem.Kiderült,hogy annyira belefeledkezett a játékba,hogy nem ért oda a wc-re.De olyan is volt,hogy az udvarról nem mert egyedül bemenni vagy szólni az óvonéninek.Aztán magától elmúlt pár hét alatt.Azóta sem fordult elő.

Sziasztok!

Émi!
Az a változat még elő sem került, amikor megfogod a gyerek kezét, mert mondjuk üti a játszótéren a kicsiket és erre istenigazából beléd harap! Ilyen senki másnál nem volt még?
Ilyenkor mi lenne a következő lépésed? Elengeded? Akkor tovább csinálja.
Fogod tovább, míg serken a véred? Visszaharapod?

Snoopy

Én egy idő után úgy döntöttem visszaharapok. Ugyanoda, ahol ő harapott. Rövidesen leszokott a harapásról. Mert rájött, hogy amit csinál, fáj. Most Mátén a sor.
Solya

Köszi Linato!
Sajnos nálunk augusztus közepe óta megy ez a "becsurog az eleje". Közben volt egy-két hét, mikor alig-alig fordult elő, de volt olyan is, hogy egy nap mindegyiknek bement az eleje.
Most enyhébb időszakot élünk, de ez sem vigasztal, mert amikor javul a helyzet, és van jó pár száraz nap, azt gondolom, hogy na, most van vége, kinőtte.
Dicsérem, örülök, aztán eltelik pár nap, és megint előfordul, gyakoribbá válik.

Az vigasztal, hogy idegen helyen kevésbé, leginkább itthon csinálja ezt. Ha pl. autóban ülünk, sosem. Képes sokáig visszatartani és szólni is. (200 km-t utazunk apukámig.) Hétvégén lagziban voltunk (100 km-re). Se az úton, se a házasságkötés alatt, se a vacsora alatt nem fordult elő.
Úgy tűnik, itthonra tartogatja ezt a produkciót.
Nem mondom, hogy egyszer-kétszer házon kívül nem fordult elő, de az olyan ritka eset, hogy azt meg sem említeném, mint problémát.

Zsuzsa!
Tudod még hol halottam ezt a mondást: "a gyerek nem hülye, csak kicsi"? Lux Elvirától egy előadáson, még fősulis koromban. Azóta rájöttem, ténylegesen mit jelent.


A Névtelenekkel kapcsolatban. Nekem az tűnt fel, hogy ált. csak negatív hsz-t tudnak produkálni. Még a segítő szándékot is bunkó stílusban adják elő.
Csak akkor szólalnak meg, ha bele lehet kötni valakibe. Biztosan rendszeresen olvassák a topikokat, és "vadásznak" a helyzetekre.
Néha arra is gyanakodtam (nem ebben a topikban), hogy valószínűleg egy név szerint is ismert beszélgetőtárs fejti így ki nem szimpatikus gondolatait. Ugyanis annyira hirtelen, annyira naprakész volt a kötözködés, hogy csak erre gondolhattam. Egy "idegen" képtelen ennyi enegriát fektetni ebbe, vagyis rendszeresen böngészni a topikot, hsz, nélkül. Vagy van ilyen?
Ebben a topikban úgy érzem nem ez van, mert itt névvel is elmondjuk egymásnak, ha valamivel nem értünk egyet. A félreértéseket is békésen rendezni tudjuk. Kibiccel lehet dolgunk.
Egyébként elég beteges dolog, ha valaki csak azért olvas egy topikot, hogy belkössön időnként, egyébként kívülálló marad.
Remélem, ezt Névtelen is olvassa.

Bocs, hogy ezzel OFF-oltam a topikot, de a tegnapi Névtelen nagyon felhúzott. Tudom nem szabadna rájuk reagálnom, de ezt ki kellett írnom magamból. Ígérem, legközelebb észre sem veszem az ilyen hsz-t.
Márti

Márti, sokkal többen olvasnak, mint gondolnád. Én pl. hamarabb olvastam, mint regisztráltam, és hamarabb regisztráltam, mint írtam.

Snoopy!
Nem, ilyen nem volt még nálunk, de láttam már ilyet. És bármennyire is nem vagyok híve az ütésnek, ebben az esetben nem tudtam elítélni az anya reakcióját: rácsapott a gyerek fenekére.
Én is kíváncsi vagyok, mit lehetne tenni ezen kívül!

Most jut eszembe! Olyan már volt, hogy magától bántott, nem lefogás közben, talán inkább véletlenül. Ekkor én kicsit túljátszva a dolgot, sértődötten "nyalogatom a sebeimet", úgy teszek, mintha sírnék. Ez azért meghatja.
De nem, tudom mi lenne, ha ugyanezt ez feldühödött gyerekkel csinálnám, aki kézlefogás miatt (a büntetése miatt) harap belém.
Márti

Solya!
OFF
Oké, azt gondoltam, hogy többen olvasnak, mint írnak. Én is előbb csak szemlélődtem, úgy mint te.
A "csak olvasókkal" nincs is bajom. Csak azokkal, akik az olvasásból kizárólag Névtelenül, rosszindulattal bukkannak elő.
Ritkán olvasok építő szándékú Névtelent.

ON
Visszaharapás? Nem rossz. De mit szólnak ehhez a bántalmazás heves ellenzői? Van az ő szájuk íze szerinti megoldás is? Engem is érdekelne, bár nem vagyok (még) érintett.
Márti

Asszem ma hagyom az írkálást...

Márti csak arra a részre prób. reag., hogy "Egy "idegen" képtelen ennyi enegriát fektetni ebbe, vagyis rendszeresen böngészni a topikot, hsz, nélkül. Vagy van ilyen?"

Füles

Solya, én értelek Téged, ne haragudj már!
Mitől vagy "Füles" ma? Front?
Márti

Nemtom. Időnkint rámjön a bolondéria. Oszt olyankor Mélabú és Búskomor beköltöznek hozzám. Jókat beszélgetünk, becsméreljük engem, mindenben a rosszat látjuk.
Ja, ettől még nem haragszom ám!

Márti, akármilyen nehéz, ne húzd fel magad apisitémán, szó nélkül adj tiszta bugyit. Ha nem szervi baja van, rövidesen abba fogja hagyni. Biztos azért otthon csinálja, mert idegenben te is visszafogod magad a büntivel meg a bosszankodással. Az én fiam is bepisilgetett, pedig már tutira szobatiszta volt. Egyszer úgy hisztizett, hogy bepisilt. Ilyenkor semmiképp sem szabad büntetni, szidni ezért.
Solya, nálunk 3 év a korkülönbség. Ja, és nem is vagy Füles.
A Névtelenekkel meg ne törődjünk már, ezzel csak adjuk alájuk a lovat!
Utoljára nasikról: Minálunk is a nagyik, egyéb rokonok, barátok, üzletfelek, bölcsisnénik, játszós anyukák vezették be, 1,5 éves koráig sikerült ellenállni, azóta meredek lejtő a (fog)romlás felé... Egyszerűen nem értik meg! Mit tegyünk, ha az emberiség bosszant és bosszant...
Ja, egyébként mióta olvastam, hogy néhányatoknál milyen rosszul esznek a gyerekek, egészen megnyugodtam. Azokra a nem túl egészséges étkekre az én fiam ált. rá se néz. Akkor meg minek panaszkodom? Tegnap az ebédnél megint helyzet volt: reggel keresztekőn voltunk, ebéd előtt jól besütiztünk. Gellért persze nem kért ebédet. Aztán vacsoránál addig nem kapott mást, míg meg nem ette a megmaradt adagját, hogy valami normálisat is egyen aznap. A legjobb az volt, hogy sikerült abszolút nem bosszankodnom, ordibálnom és hasonlók. Simán ment az egész, kicsinyke hisztivel.
Kíváncsi, nem túl reményteljes, amit a szopiról írtál. Szerencsére a nagy ovis, így hétköznap háborítatlanul szopizhatunk. OFF: legalább jobban aludt, amikor abbahagyta? Neked mint 5gyerekesnek van ilyen tapasztalatod?
Klára

Klára!
Akkor most megjegyzést se tegyek? Bugyicsere szó nélkül és kész? Oké, megcsinálom, úgyis belefáradtam már. Talán igazad van és egy idő után az én zsörtölődésem hiányában maga fogja értékelni ezt a dolgot.
Büntit egyébként ezért nen kapott, csak egyszer maradt rajta az a nedves bugyi. Nem tudom,hogy bejött-e, mert azóta még nem fordult elő.
Köszi!

Solya

Pocok! Itt Már esik!
Márti

Márti

nem akarok okoskodni és lehet,hogy már vki írta,de nem lehet,hogy így akarja gyermeked felhívni magár a figyelmet?vagy netán így szeretné,hogy többet foglalkozz vele,Ne érts félre,nem gondolom,hogy nem foglalkozol vele eleget,de talán ha megfigyelnéd,hogy ilyenkor mik történnek körülöttetek,vagy aznap,amikor elkezdődik,vagy visszagondolsz az előző pár napra,hátha lesz vmi logikusabb magyarázat.Talán egy apróság,amire nem is gondolsz.
Gondolom,próbáltad már,hogy ilyenkor leülsz vele és megkérdezed,hogy miért csinálta.Nem?És ha nem vennél róla tudomást?Azt próbáltad már?Én kíváncsi lennék,ilyenkor hogyan reagál.

Harapás-->szerintem a gyerekek sokszor nem fogják fel,hogy amit csinálnak ,az a másiknak fájhat.És egy bizonyos életkorban hiába próbálod neki elmagyarázni,nem biztos,hogy teljesen felfgoja.Egészen addig,amíg meg nem tapasztalja.Szerintem vannak olyan gyereke,akinek igenis valóságosan meg kell tapasztaliuk,hogy mit tesznek,mert egyébként nem tudják felfogni.Ez nem jelenti azt,hogy buták,csak hogy másként tapasztalják a világot.Hiszen felnőttként is vannak köztünk gyakorlatiasabb és inkább "elméleti" emberek.Ez megmutatkozik már gyerekkorban is.Persze azért ne kelljen a gyereket naponta tetanuszra vinni!

Anyapoc

Anyapoc! Nem is kell. Asszem legalább fél évig garanciális a tetanusz
Aztán csak megtanulja.
sofka

Sziasztok!
Újszülött netező koromban először kicsit örültem annak, hogy rajta van egy csomó magyar újság, aztán felbukkant a Webmánia, onnan már csak egy lépés a Babanet - beleolvastam, beregisztráltam, és már írtam is! (Igaz, akkor még ismertem mértéket, és csak hetente egy-kétszer, egy beszélgetésbe szóltam bele )
Hűbele Balázs

Anyapoc!
Erre tényleg nem gondoltam. De nem is tudom, figyelni fogom ezentúl a körülményeket. Egyébként egyetlen gyerek, egész nap egymással vagyunk "összezárva". Mostanában már elég jól eljátszik maga is (rajzol, épít) és ált. ezek közben csurran a bugyiba a pisi. Aztán lehet, hogy mégis figyelemfelkeltés. Nem tudom.
Azt nem egészen értem, hogy "nem vennék róla tudomást". Miről? Arról, hogy becsurrant? Vagy másra gondoltál? Ezt világítsd meg, légyszi!
Egyébként köszi!
Márti

Márti, asszem arról.

Sofka

Tudom,tudom,csak azt akartam vele mondani,hogy ne legyen szegény gyermek agyonharapva,mert elkezdenek a szomszédok hinni a vámpírokban!Egyébként kb 1 év,ha még jól emlékszem.

Márti

Nem tudom ugyan,hogy szól-e ilyenkor Neked.Szóval arra gondoltam,ha a bosszantás miatt csinálná,akkor hatásos,ha nem bosszankodsz rajta,vagyis nem foglalkozol vele.Mert akkor ugyi azt akarja elérni és el is éri.
Ha figyelemfelkeltés,akkor az okot kell kideríteni.

Viszont most megragadott az,hogy azt írtad,hogy ált.játék közben csurran be neki.Szerintem annyi lehet az oka,hogy annyira leköti a játék,annyira beleéli magát,hogy elfelejt odafigyelni.Elégsokáig tart,amíg agyerek tökéletesen ura lesz a tesének.Fiúknál kicsit tovább tart ugyan,de inkább szerintem gyerekfüggő.Azért nem semmi teljesítmény ám a szervezettől,hogy azt a záróizmot így alakítsa és tanítsa meg.Illetve az agyat,hogy mit csináljon vele.Ilyenkor szerintem még símán belefér,hogy a nagy izgalomban kikapcsol kicsit.És mivel azért már tudja,hogy mennek a dolgok,amint realizálta ,hogy becsurrant,máris visszafogja.
Mert szerintem ha bosszantani akarna,akkor aztán minde a bugyiba menne!

Szóval szerintem légy türelmes,cserélgesd a bugyikat,ha úgy gondolod és előbb-utóbb ez is elmúlik.Vagyis ahogy írtad,"eljátssza"a dolgot.Hát lehet egy jó kis játék alatt annyi mindenre figyelni?


Anyapoc

Pocok!

Nekünk egy az anyósunk !!! Amikor a férjem anyja megtudta, hogy nem cukrozott levet kap a 8 hónapos, hanem tiszta vízet, akkor a következő kommenttel adta a poharat a gyerek szájába: "szegénykém, csak ez a csúnya víz van..."
Milla

Sziasztok, a férj vagyok! A pártatlanság nevében jegyezném meg, hogy Milla apukája Pilóta keksszel üzletel az unokatesókkal. Képzeljétek el a szülők meglepetését, akik 1 (egy) darab kekszet akartak adni a kiscsajnak, aki 2 ujját előremutatva közölte: "Nagypapi kettőt szokott adni!!!"

A Milla férje

Akkor most kinek van igaza?

Pocok!

Az szerintem kicsit más,amikor érzi,hogy kell,de vmi miatt nem akar kimenni(fontos ugrálhatnékja van),mint amikor egyszerűen a nagy izgalomban észre sem veszi.Én itt arról akartam volt értekezni,hogy ilyenkor az agy kikapcsol és nem küld üzenetet a záróizomnak.

De lényegében megegyezünk,mert Te is oda lyukadtál ki

Anyapoc

Anyapoc!
Azt hiszem kezdek megvilágosodni, vagy inkább megnyugodni.
A lányom szól, ha már bement az eleje, és tényleg nem ereszti be az egészet. Ma ugyan ez történt, mert extra adag kakaót ivott, és a becsöppenés is árvizet okozott. (párna, szék, padlószőnyeg). És még a bilibe is jutott utána! Na, de ez tényleg ritka, ezért még csak nem is sóhajtottam egy hangosat sem!
Azt hiszem, ezúttal hagyom a csudába a barátnőm tanácsát, és hagyom békén a gyereket, cserélgetem a bugyikat szó nélkül. Vettem vagy 30 db-ot!
Köszi lányok!
Márti

Márti!

Pisi: Zsófi 2 évesen lett szobatiszta éjjelre-nappalra egyaránt, de nem "hivatalosan", mert sz.tisztaságnak csak azt hívják amikor már magától szól. Ez további több, mint 1 évbe tellett. Júliusban múlt 3, és most szeptemberben (1 hét ovi után) már szól időben. Addig az volt, hogy ismerve a bevitt foly.mennyiséget, a szokásait, mozdulatait, időnként alátoltam a bilit, vagy ráraktam a wc-re. nem is kérdeztem, mert úgyis letagadta. Viszont sosem foglalkoztam a témával, nehogy már azt gondolja, hogy ez ügy. Ha ugyanis csak egy kicsit is az a sejtése, hogy a bepisilés engem bosszant vagy idegesít, akkor az első lelki problémájánál ehhez fog nyúlni, ezt fogja eszközként használni. A nagyobb korban bepisilős gyerekeknél általában már kisebb korban is téma volt a szobatisztaság-bepisilés. Ahol ennek semmi jelentősége, ott nyilván nem ehhez a bébi-korszakhoz fog visszatérni, ha valami problémája van. Szóval még akkora ügyet se csinálj belőle, mintha leenné vagy összevizezné a ruháját. Én még azt sem mondtam, hogy ő vegye fel, mert akkor meg aza macera marad meg benne, amivel egy vetkőzés-öltözés jár. Így, amíg a bilin ült, lehúztam a gatyát, és már a tisztát húztam vissza, és el volt felejtve.
Oviba beveszik így is, amúgy meg ne aggódj, majd megtanulja, ráér még.

Juli!
Lehet, hogy nálam sem volt még "hivatalosan" szobatiszta. Bár volt 2,5 hónap, amikor úgy tűnt. De most már kezedem azt hinni, hogy addig tartott az újdonság varázsa, jó buli volt bilizni, WC-zni. De most a játék sokkal érdekesebb.
Szóval várok, és tényleg nem csinálok belőle ügyet. Eddig is a bilin cseréltem rajta bugyit.
Köszi, Juli!
Márti

Segítség!
A gyerekem éppen hisztizik, de úgy üvölt, mintha legalábbis hatalmas fájdalmai lennének. Sikít, ordít felváltva. Kijöttem a szobájából, hátha így abbahagyja. De nem csökken.
Az történt, hogy mosolygós ébredés után kicipzároztam a hálózsákját, és segítettem kibújni belőle. Amikor a kezét segítettem kibújtatni, visítani kezdett, hogy ezt ő is meg tudta volna csinálni, és attól kezdve elszabadult a pokol.
Máskor is segítek neki kibújni (főleg a kezét, mert az gyakran beakad), de hiszti még sosem volt belőle.
Mit csináljak ilyen kiszámíthatatlan hisztiknél?
Márti