Viol,
csak otthon voltuk szüleimnél. Kihasználtuk a kert adta lehetőségeket.

Adél ismerkedett a növényekkel, kutyákkal.
Jutoka,
szorítunk, kitartás!
Rik,
igen, köszi, már látványosan jobban.
Katus,
így a véghajrában, ezt már féllábon is, ugye?
Adél miatt eddig aggódtam, de most már ajjaj

, semmi nincs biztonságban. Az alsó képen az állán már látszik a jel.

Lefejelte a cipősszekrényt.
Juti,
nincs is annál rosszabb, mint pici babával visszakerülni a kórházba, tudom.

A lényeg, hogy szerencsére akkor már jobban vagy, és nem kellett túl sok időt bent töltenetek.
Azt viszont nem értem, ti döntöttetek úgy, hogy Milán ne maradjon veled éjszakára, vagy a kórházban nem tudták ezt megoldani?
( Mi annak idején még egy szobában is lehettünk, csak ketten. 1-2 éjszaka vigyáztak Adélra a csecsemősnővérek, míg nem volt hozzá elég erőm a műtét után. Mondjuk akkor azt mondták max 3 napot maradunk, amiből a végén 9 lett.

Így is-úgy is elég nehéz ez. Az igaz, hogy nekem végülis nem is lett volna más lehetőségem.)
Gyöngyi