Sziasztok!
A mostani Kismama újságban megjelent egy cikk a cimizásról. Irtam nekik, de tõletek is megkérdezem, hogy az én esetemben mi lett volna a megoldás: a kislányom attól kezdve, hogy a kórházban mellre tettem legszivesebben örökre odaragadt volna. Szinte folyamatosan szoptattam. A szobatársammal egyszerre elkezdtünk szoptatni, majd amikor az õ kisfia elaludt, elment zuhanyozni, olvasgatott, majd amikor újra felébredt a baba, megint szopizott. Nekem meg folyamatosan a mellemen lógott a baba. Amikor hazamentünk egy-egy szoptatás 2-3 órán keresztül tartott, mert a lányom alvás közben is cicizni akart, ha elvettem tõle a mellem akkor üvöltött. A 10. napon, amikor egy szoptatás már 4 órán keresztül tartott, elõkerült a cumi. Szerintem azt, hogy egy gyerek cumizik vagy sem, nem mindig a mama dönti el. Az egyik barátnõm már a kórházba is vitte a cumit, de a lánya nem hajlandó cumizni, a másik barátnõm (úgy tervezte hogy nem ad cumit) már egy hatalmas gyûjteménnyel rendelkezik.
A tipegõ baba cumiját fölösleges állandóan kifõzni, amikor a padlóról felszedett játékait, kezecskéjét is a szájába veszi azokon is megtapad annyi kosz mint egy cumin. A másik: a kis örökmozgók egy pillanat alatt képesek bármit a szájukba tömni, állandóan résen kell lenni. Amig a szájában a cumi, addig nem rágcsál sem falevelet, sem bogarakat. Amig mi a kiteritett takarón nyugodtan ültünk a barátnõmmel, addig egy másik anyuka állandóan a füvet, ágacskákat tépkedett ki a kisfia kezébõl, mert a gyerek mindent egybõl a szájába vitt.
GE
). 
