Sziasztok Lányok!
Köszönöm mindnekinek a gratulákat nagyon jól estek!
Gyorsan levágtam magam a gép elé, mert a pindurka alszik,
úgyhogy eleget teszek a szülésztory-nak
Próbálom röviden:
Mint tudjátok már nagyon vártuk, hogy megérkezzen,
de csak nem akaródzott neki kibújni.
16-án szombaton délután rendszertelen de határozott fájások kezdtek gyötörni.
Dé-ék pont akkor jártak nálunk, és együtt kezdtük a fájásokat méregetni.
8-5-10 perces fájások, és kétszer fél óra különbséggel elöntött valami
szintelen szagtalan "valami".
Vártunk, vártunk, hogy mi lesz. A helyzet nem változott ezért este 11-kor a kórházba
indultunk.
Beértünk, megvizsgáltak, mondták 1 ujjnyira nyitva vagyok (ez nem volt újdonság),
de szerintük ez nem magzatvíz. Mondtam akkor hazamennék, ha erősödnek
a fájások 10 perc alatt visszaérünk. Azt már nem, mondták Ők, mert mi van ha tévedtek,
és mégis a magzatvíz szivárog. Na akkor ott eltört a mécses haza akartam jönni, de nem
engedtek. A vasárnap unalmasan telt, a fájások maradtak ugyanolyan rendszertelenül, mint
elötte, nem is nagyon tudtam aludni. Mondtam engedjenek haza, de nem engedtek, mert a CTG-n
is elég szépen látszottak a fájások, szóval azt mondták, hogy várjam meg a hétfői főorvosi
vizitet és majd meglátjuk... Hétfői vizit. A helyzet változatlan fájások kínoznak, tágulás semmi,
hazamenés szóseróla, várunk tovább. Mondanom sem kell ezidő alatt (vasárnap-hétfő reggelig),
5-en jöttek be, és szültek meg mellettem, képzelhetitek, mit éreztem.
Fáradt voltam, kimerült és szomorú, és persze már nagyon türelmetlen.
Hétfő este amikor a Kedvesem bejött elkezdtek erősödni a fájások, és beállni olyan egyenletes 8
percesre. Erre megint azt mondták, hogy kitartás, ez még mindig csak joslófájás, majd ha igazi lesz
azt érezni fogom.
HihiHihi, na ebben volt valami
Hétfőről, kedd éjjelre a fájások enyhültek, egy kicsit aludtam is, de reggelre
megint elkezdtek erősödni, úgyhogy újra vizsgálat hegyek. Már bő egy ujjnyi mondták,
(gondoltam magamban hurrá, ez is valami lassan három nap alatt)
úgyhogy kaptam beöntést, borotválás, aztán vártunk. Persze nem ehettem,
inni is minimálisat, mondván bármikor beindulhat
a szülés... Én már nem hittem, hogy ebben az életben még szülni fogok,
arra már nem is fecsérlem az időt és a helyet, hogy ezidő alatt,
újabb 4 baba született, a gárda cserélődött, mindenki boldog volt..
A kedd eseménytelenül telt, leszámítva az egyre sz*bb fájásokat,
na ezek már tényleg mások voltak, olyan igazi hát és derékszagattó, lábzsibbasztó.
Este már nagyon rossz volt, és beállt szabályos 5 percesre.
Este 10-ig bírtam, akkor szóltam a szülésznőnek, hogy adjon valamit mert már hulla fáradt vagyok,
nem ettem semmit, szinte napok óta nem aludtam, és ezek a fájások egyre rosszabbak.
Kaptam valami tablettát, hogy csökkentse a fájásokat és tudjak aludni,
de ettől csak arősebbek lettek.
Éjfélkor rátett a CTG-re, és ott a CTG-n töltöttem az éjszakát, kb 3 méteres papírt halmoztam fel reggel 7-ig
ugyanis addig a gépen voltam, ott vajúdtam az ágyon.
Nagyon kivoltam már, azt mondtam, ha nem tágulok ezután se semmit, akkor itt nagy bibi lesz.
Augusztus 20. reggeli vizit, vizsgálat. 2 ujjnyira nyitva vagyok (HURRÁ
),
fürödjek le, egyek egy falatot, és várjunk.
Elmásztam a zuhanyzóig, kb. 3/4 óra alatt sikerült lezuhanyoznom a fájások miatt,
és akkor elhatároztam, hogy nincs
mese, most aztán szülünk!! Visszavánszorogtam a szobába, felhívtam a Kedvesem,
hogy dobjon el mindent és jöjjön, mert már nem bírom tovább.
KImentem szóltam, hogy nézzenek meg. Megvizsgáltak, és mondták, hogy na ez már valami
mert bő 3 ujjnyira tágultam alíg 1 óra alatt. Mondtam is, hogy nem beszéltem
félre eddig sem.
Újra CTG, azt hittem letépem a karfát a székről, már csillagokat láttam. Jöttek,
hogy itt az idő irány a szülőszoba, a párom is megérkezett. Ekkor már fél 10 volt. Bementünk, a dokim is megjött,
kaptam két adag infúziót, mivel nem ettem, nem ittam rendesen
lassan 2 napja, az alváshiányról már ne is beszéljünk. De én már boldog voltam!!
Végre szülünk! Augusztus 20-a van!Ünnepi babánk lesz! Végre találkozunk!
A párom is sugárzott, tele volt energiával, és izgalommal.
Szerencsére ünnepnap volt, gyorsan beért, ki tudta aludni magát,
szóval a támogatásához minden a lehető legoptimálisabb volt!
A dokim burkot repesztett, ami tök jó érzés volt! Azt mondta,
hogy majd most jön a fekete leves, közben még vicceket meséltek egymásnak a párommal,
még én is nevettem egyet-kettőt. Ennek ellenére a fájások abbamaradtak, sőt még aludtam is pár percet.
Na ekkor kaptam egy kis oxitocint, hogy helló, most aztán nincs visszaút.
Na ettől megindultak az egymásba érő fájások,
amik között már nincs is szünet, vagy ha van akkor én nem vettem észre.
Mondanom sem kell ekkor már nem nevettem, hanem nagyon vártam, hogy nyomhassak végre.
Persze a sok infúziónak köszönhetően úgy kellett pisilnem, hogy nem volt más hátra mint az ágytál, de már ezt sem bántam. És
akkor jött a mindent elsöprő, mostaztánbecsinálok érzés,
de még nem nyomhattam, mert a méhszáj egyik pereme, nem tűnt el. Ekkor a dokim segített a helyzeten, na azt hiszem, ez volt a
szülés legfájdalmasabb pillanata, ami ha eszembejut, elzsibbad az alsó fertályam.
Robogtak a percet, közben hallottam, hogy mondják,
hogy nagyon gyorsan haladunk, már a páromnak szóltak, hogy nézze csak ott a babó feje búbja, nézze meg milyen szép nagy haja
van...
Na ez erőt adott, meg az is, hogy jött az instrukció,
hogy akkor ha jön a fájás akkor mindent bele lehet nyomni.
Az első nyomást, elbaltáztam, de a második a harmadik,
a ..... jól sikerült, mert alíg 10 perc alatt, fejestül testestül 11:40-kor megszületett a gyönyörű kislányunk, rózsaszínűen,
kisimultan.
Persze felsírt, kalimpált, és nagyon haragudott, amiért mindenféle csöveket dugdosnak a szájába és az orrába.
Gyönyörű volt, és hihetetlen, ott pityeregtünk a párommal, hol egymásra néztünk, hol őrá, nem tudtunk vele betelni.
Elpárolgott minden fájdalmam, fáradtságom, határtalanulanul boldogok voltunk és vagyunk persze
. A stoppolás, nem volt
kellemes,
de vészes sem, hála Istennek nem repedtem ez a lényeg. A szerelmem nagyon sokat segített
nélküle, ezt nagyon nehéz lett volna végigcsinálni. A dokim is rendes és kedves volt.
Végeredményben maga a szülés ripsz-ropsz bő másfél óra alatt megvolt.
Ami nagy szerencse,
és ami miatt nem bánom, hogy így alakult, hogy a pici
lányunknak nem kellett a szülőcsatornában sok időt eltöltenie, így őt a szülés nem viselte meg.
Ügyesen szopizik, van tejem is, úgyhogy minden a legnagyobb rendben.
MIndenkinek kivánok, gyors és szép szülést (persze a vajúdásotok legyen rövidebb és kíméletesebb)!!
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, mégis.
Na megyek mert a kis boszorka jelez, hogy kajaidő van!!
Sok puszi,
Tündér+ 11 napos Ilang Anna és Tündér-Apu
Ilang Anna 3320g, 53cm 2003.08.20. napra pontos baba
es szerintem szerdaig meg nem adom at az 1. helyet 
