Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Örökbefogadók topicja

sziasztok!
Most elöször járok a társalgóban, többnyire csak a chaten szoktam idözni. De szerencsére rátaláltam erra a topikra és szeretnék többet beszélgetni Veletek. A mi fiunk is adoptált baba ezért érdeklödve olvastam a hozzászólásokat, mert bizony én is keresem a kapcsolatot a hasonszörü szülökkel. Ùgy gondolom, hogy a tapasztalatokat akár jók, akár kevésbe, nem hátrány megosztani, mert sokat tanulhat belöle mindenki, illetve néha eröt is meríthetsz belöle, ha épp úgy adódik.
Az én pici tündérem lassan 14 hónapos és születése óta aranyozza be az életünket. Èn hoztam ki a kórházból, azóta együtt vagyunk. (nyílt örökbefogadás volt)- erröl majd késöbb bövebben, mert van mit mesélnem!
Bemutatkozásnak egyenlöre ennyit, hamarosan újra idelátogatok.
Ha kérdésetek van, szívesen mesélek magunkról többet.
sziasztok

Szia Ancsa! Azt hiszem a többiek nevében is üdvözölhetlek itt. A többiek valószínüleg nyaralnak, vagy nem tudom hol járnak, én azonban itt vagyok és várom, hogy mesélj. Puszi

Valamiért a kisördög bújt a gépembe mert harmadszor írok s mindíg elszáll.SZIASZTOK!
Én hiszek abba mindenkinek meg van a maga dolga a világban.Nekünk az a dolgunk hogy felneveljük "szívbéli"csemeténket.Nekem két pocakbéli is van.A legnagyobb lányom négy éves lesz.Ő Tekla ,két hetesen került hozzánk.Két hétre rá kiderült terhes vagyok.Akkor döbbentem rá ,hogy az emberek többsége mennyire nem tud mit kezdeni az adoptálással.Többen megkérdezték.Akkor visszaadjátok a kicsit?A zöldségesem kölcsönkérte hogy hátha neki is összejön a baba(!)komolyan!De engem nem érdekel mert én tudom az utamAz örökbefogadás előtt volt egy álmom.Férfi voltam utaztam a vonaton.Hirtelen megállt.És ki kellett szállni.Lőttek de engem nem ért a golyó.Odajött egy nő.Egy sötét szemű és hajú gyermeket tartott kezében rámbízta mert látta engem nem ér a golyó.Aztán jöttem Nőként magammal szemben.Karomban egy szőke csecsemő.Együtt ment nő és ffi alakom tovább.A férfi folyamatosan vaszekedett a nővel.Szoptassa meg a sötés hajú csecsemőt is.Melre tettem nőként s...felébredtem.Tudtam mi az utam.Kis családom a bizonyíték ra.Tekla tudja ő a mi szívünkbe termet.Hazahozatala napja a CSALÁD SZÜLINAPJA.Ilyenkor van torta nevetés.Együtt vagyunk egy eldugott Bükki panzióban.És ünneplünk mert ünnep ám egy család születése!Tekla kivételes tehetségű érzékeny és igen okos kislány.A profilban van kép.Az én nevelésem egyetlen elvre épül a szeretetre.A pszichológus az örökbefogadáskor megkérdezte pótólja-e majd Tekla a vérszerinti gyereket.Megdöbbentett a kérdés.Nem és nem is várhatjuk el tőlük.Ő nekem ajándék aki megajándékozott az anyasággal.Aki megajándékozott azzal,hogy mellette lehetek és magamhoz ölelhetem.Aki megöleli testvérét s mai napig kér egy kortyot az anyatejemből.Mert egyek vagyunk.Szívünkben gondolatainkban.Van egy vers tudod mi az örökbefopgadottnak lenni?Majd bepötyögöm ha akarjátok.Mindenkit szeretettel üdvözlök!

Szia Krisztina! Szépeket írsz ám nagyon. Ehhez képest ha elmondom, hogy én a kezdetek kezdetén merő egy önzésből fogtam bele a dologba, hogy NEKEM is legyen egy babám, hogy ÉN is anyuka lehessek - nagyon önzőnek tünök ám még a magam szemében is. Na ez persze pillanatok alatt megváltozott amikor ténylegesen anya lettem, soha többet nem számított, számít az "én" csak az "Ő".
Krisztina, üdvözöllek, jó, hogy jöttél és várom a verset Jutka

Sziasztok! Szia Ancsa és Krisztina!
Gyertek máskor is, jó volt olvasni amit írtatok, és kíváncsi vagyok a továbbiakra is!
Jutka! Lehet, hogy magam is védem, de úgy gondolom, hogy nem is volt olyan nagy önzés a részünkről, hogy annyira akartuk a babánkat! Hogy nekünk is legyen, ne csak azoknak, akik szülhetnek. Hiszen nagyon is jól tudtuk, százszor elképzeltük, hogyan fogjuk szeretgetni, becézgetni. Ez persze nagyon jó nekünk is. De ez nem önzés. Szerintem. Az, hogy mégis másképp éreztél, mikor már ott volt Ő, az csak a szeretetnek egy még magasabb, beteljesült fokát jelentette.
Amíg csak vágyunk valamire, természetes, hogy nem tudjuk igazán átélni. De a gyermek a vágynak egy olyan csodálatos "tárgya", ami ha "életre kel" nemhogy csalódást okoz, varázsát veszti a beteljesült vágy, hanem még édesebb, még szeretnivalóbb lesz. És egészen más, mint amit elképzeltünk. Sokkal, de sokkal jobb!

sziasztok
Ancsa és Kriszta!!! Megigértétek, hogy írtok!!!!!
Márti! Igen, igazad van, de engem olyan kellemetlenül érintettek, érintenek ezek a "dicséretek", amiket kapok, ha néha kiderül a történetünk. A legjobb az volt amikor a bölcsivezetőnéni "szent"-nek nevezett, és baromira nem tudok ezekkel mit kezdeni, mert sokminden vagyok, na de szent az tuti nem

Kedves (szent) Jutka!
Engem még nem ért ekkora szembedicséret, de még érhet. Mondjuk, jobb mintha megjegyzéseket tennének arra, hogy minden rendben van-e vele, és nem titkolt rosszhír-éhséggel firtatnák a vér szerinti szülők kiben-mibenlétét.
De én sem tudom, hogyan reagáljak ezekre a dicséretekre. Úgy érzem, hogy ilyenkor talán nem is az én "hősiességem" hatja meg a dicsérőt, hanem a vér szerinti szülőket ítéli el mélységesen. Jobbik esetben csak magában, rosszabbik esetben ki is mondja.

Más. Átmerészkedtem egy másik topikra itt a Babaneten. Elképesztő, hogy néha milyen hangnemben folyik ott a vita. Van, hogy már nem is a gyerek a téma. Lányok! Ez az örökbefogadós topik a béke szigete!
Sziasztok!

Sziasztok, Márti, Jutka!
Klassz, hogy már vártok ránk, újakra is. Bocsi, nem tüntem el, csak kell néha egy kis pénzt is keresni. Bár Kriszti nem hatalmazott fel, de elmondom, Ök pedig megérdemelt szabijukat töltik édes ötösben a Balcsin. Ha visszajön, biztos fog jelentkezni.
Annyi minden kavarog a fejemben; annyi mindenhez szeretnék hozzászólni, mert nagyon érdekesek a témák és igazán húsbavágóak. Valahogy én az örökbefogadás elött nem is igazán gondoltam rá, hogy milyen következményekkel fog ez járni, nem készültem fel igazán a külvilág reakciójára. Egyarán vannak jó és rossz tapasztalataim is, de napról-napra erösödik bennem a tudat,hogy ez, az egész életünkre kiható döntés senki másra nem tartozik csak a férjemre és rám; meg persze késöbb a gyerekre. Sajnos még a közvetlen családunkban is kökemény elutasításra találtunk, olyannyira, hogy azóta szinte még szóba sem állnak velünk. Èn már szerencsére eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekel és nem foglalkozom ezzel a dologgal, tudomást sem veszek a negatív hozzáállásokról. Rájöttem arra, hogy rengeteg energiát vesz el tölem; ezt a luxust pedig nem engedem meg magamnak; inkább a gyerekemre fordítom.
Biztos Ti is úgy vagytok vele, - nekem legtöbbször eszembe sem jut,- hogy Öt nem én szültem. Annyira az életem részéve vált, annyira a magaménak érzem. Aztán eszembe jut a rideg valóság és rám tör az aggodalom. Ez pedig azért van, mert pici fiam, aki már 14 hónapos, még mindíg nincs a nevünkön és még kilátás sincs rá, hogy mikor lesz vége az egész herce-hurcának. Egyet tudok! soha, senkinek nem fogom Öt odaadni, sem egy ócska gyermekotthonba betenni, mert ebbe már mindketten belehalnánk. Hosszú az én történetem, de igérem a jövö héten lesz idöm elmesélni Nektek!
Jó hétvégét! sziasztok!

Szia Ancsa!(Ugye te vagy Kell?)
Megdöbbentett az, hogy a családod sem tudta elfogadni az örökbefogadást. Nem szeretnék tolakodó lenni, de elmondanád, mivel érveltek, hogy szerintük miért döntöttetek rosszul?
Valóban, nekem sem jut túl gyakran az eszembe, hogy nem én szültem a lányomat (újak kedvéért: ő most 2 éves és 3 hónapos). Soha egy pillanatra sem merül fel bennem az, hogy a problémák ebből adódnak. Mert tényleg nem ebből. Sőt talán így könnyebb elfogadni azt a tényt, hogy a gyerek egy külön személyiség, és az élet nagy titka, hogy mivé válik. Semmi támpontunk nincs; saját genetikánktól, jellemünktől teljesen eltérő is lehet az övé. Bár a mi esetünkben csodálatos módon egy csomó dologban a férjemre hasonlít.
Energiát tényleg nem szabad az ilyen véleményt formáló emberekbe ölni, de hát csak-csak piszkálja ez az embert. Kezelni - legalább magunkban - valahogyan kell. Ezért jó, hogy ide lehet jönni, és megbeszélni ezt, és hasonló gondokat másokkal. No meg megosztani az örömöket!
Még valami személyes kérdés: miért nincs a fiacskátok a neveteken? Hiszen nyílt örökbefogadás volt. Vagy ott is lehetnek ilyen csúnyaságok?
Teljesen együttérzek veled abban, hogy nem adnád őt semmi pénzért. Én már aznap, hogy hazajött, belehaltam volna, ha elviszik. Vagy nem kapom meg, miután már láttam a születése után 20 perccel! De hála istennek, nálunk tiszta ügy volt.
Mi az, hogy Èn? És Ùgy? Biztosan nagyon butát kérdeztem, de tényleg halvány fogalmam sincs. És nem akarok hülyén meghalni!
Szia! Várom a további jelentkezésedet!
Sziasztok!

Szia Zsuzsa!
Ha újra itt vagy, nézz át a szobatisztaságos topikra is (Gyermekek-Gyermeknevelés-Szobatisztaságra szoktatás), mert próbáltam válaszolni neked.
Talán nem írtam túl nagy hülyeséget, és lehet, hogy azóta más is hozzátett valamit.
Milyen volt a Tisza-tó?
Én jövő héten nem leszek, kedden megyünk Kőszegre!
Szia!
Üdv a többieknek is!

Szia Márti!
Jó hogy válaszoltál; mostanság elég kevés ember van gép közelben, ami nem is csoda ebben a kutya melegben. Elöször arra válaszolok, hogy mi ez a sok értelmetlen betühalmaz!: Fogalmam sincs!!!`én nem akartam ilyeneket írni, de úgy tünik, hogy amikor nagy, ékezetes betüvel kezdenék, ez sül ki belöle. Majd inkább írok kis betüvel.
Kérded, hogy mivel indokolta a család az intelligens viselkedését!? Hát semmivel. Az adoptálás elött mi nem beszéltük meg senkivel, mivel úgy gondoltuk, hogy ráérnek majd megtudni, ha biztos lesz a dolog. Nagyon hirtelen jött minden, szinte egyik napról a másikra lett egy gyerekünk. Az idözítés abból a szempontból volt rossz, hogy anyósom épp kórházban haldoklott és sajnos rövid idön belül meg is halt. A család a temetésen szembesült a ténnyel, hogy eggyel többen vagyunk. Elég szörnyü volt, az egyébként is felzaklatott állapotban még azt is elviselni, hogy mást nem kaptunk, csak hideg, elutasító pillantásokat. Aztán pedig már alkalmat sem adtak arra, hogy átbeszéljük, hogy mi is az ö nagy problémájuk. Most pedig már ha kérnek sem lennék hajlandó velük erröl beszélni. A mi kis családunk így teljes, ez nem kétséges. Próbálunk olyan emberekkel kapcsolatot tartani és ápolni, akik nem vetnek meg azért, mert nem voltam képes szülni, vagy mert nem a saját gyerekünket neveljük. (megjegyzem ezen nagyon intelligens emberek a férjem családja)
Most mennem kell, de hamarosan jövök és regélek tovább! Puszi: Ancsa

Szia Ancsa!
Nem tudom, olvastad-e az én történetemet. Elég régen írtam le, már réges-rég valamelyik archívban van. Mi, amikor elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk, körbejártuk a szűk családot, közeli barátokat, és közöltük velük, hogyan döntöttünk. Hozzátettük, hogy nem tudjuk mikor lesz babánk, lehet, hogy 2 hónap, lehet, hogy 3 év múlva. De lesz, az biztos (mi nagyon optimisták vagyunk), és ha lesz, akkor csakis örökbefogadás által. Úgy különben meg nem nagyon érdekelt bennünket, hogy mit kezdenek ezzel az infóval, mindenki elrakja úgy magába, ahogy tudja.
Aztán a továbbiakról nem szóltunk senkinek semmit, csak amikor már megvolt az örökbeadó pár, és pocakban a baba - szülés előtt néhány héttel.
Innentől mindenki velünk izgult, talán még jobban, mintha én szültem volna.
Egyébként a szándék bejelentését is mindenki pozitívan fogadta. Egy helyen volt érdekes reakció, de az sem kimondottan negatív. Egy gyermektelen házaspár a következőképpen reagált: "És ezt most miért mondjátok el nekünk?" Holott logikus volt, hogy azért, hogy ne akkor essenek hasra, mikor már itt a baba. Mi kedves, közvetlen gesztusnak szántuk...
Aztán meg elkezdtek magyarázkodni, hogy miért is nincs nekik gyerekük, olyan szabadkozásfélén.

Ugye nem bántalak meg azzal, ha azt mondom: megértem a családot, amiért abban a szerencsétlen pillanatban nem ugrott a nyakatokba a baba miatt? És talán szerencsésebb dolog lett volna mégis inkább szólni nekik az örökbefogadási szándékotokról. De hát ezeken már kár rágódni, változtatni rajtuk úgysem lehet.
Viszont most mégis a családot okolom inkább, mert ennyi idő alatt már "felengedhettek" volna. Marhára kőszívük lehet, hogy még egy unoka sem hatja meg őket.
Megjegyzem, ált. a fenemód "intelligens" emberek képesek ilyenre. Náluk a rang, az illem, a rend, a szokás az első. Még ha az érzelmek mást is diktálnak. Bocs, ezzel nem kimondottan a férjed családját akartam kritizálni-bár kétségtelen, talán rájuk is igaz mindez, de én is tapasztaltam ilyet, szerencsére nem saját családomban.

Rájöttem! Ùgy = Úgy (Ù = Ú)
&Engrave;n = Én (&Engrave; = É)
Más helyen is láttam már ilyet a nagybetűknél, de ott számokkal, jelekkel kódolt a gép. Ez új volt.
Azt nem tudom, mitől van ez, valami számítógép-mókus biztosan megmondaná.
Szia!

Ugye, Többiek, ha hazajöttök a nyaralásból, írtok megint? Hiányoztok!
Sziasztok!

szia Márti!
Nagyon örültem, hogy írtál! Sajnos dögrováson vagyok, rettenetesen fáj a torkom, voltam ma dokinál is, jó kis fertözés. Kaptam antibiotikumot, remélhetöleg jobban leszek töle, mert holnap megyünk egy tóhoz fürcsikézni, mert elviselhetetlen a höség. Nem igérem, hogy írok holnap napközben, vagy este, de talán éjjel sikerül. Most, ha nem haragszol meg, lefekszem, mert piszok rosszul érzem magam.
Jó, hogy legalább Te itt vagy! Ti nem mentek nyaralni?
szia

Szia Ancsa!
De megyünk nyaralni!
Holnap reggel!
Ezek szerint egyedül maradsz?
Azért lélekben veled vagyok! Gyógyulj meg!
Szia!

Halihó! Itt vagyok ám, Ancsa, nem maradsz ám egyedül Gyógyulsz már , hogy vagy?????
Magam részéről nincs túl jól a lelkem, reggel a manómat úgy kellett az óvónéniknek lefejteni rólam, üvöltött, hogy "már most hiányzol Anya" pedig még 1 perc sem telt el, hogy elköszöntünk.
Régen nem volt ilyen, nem tudom, hogy most miért van ez ? Jutka

szia Jutka!
csak véletlenül kukkantottam be, mert tényleg azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül széles e határban. Ti már voltatok nyaralni? Ha igen, hogy sikerült?
Köszi kérdésed, már teljesen jól vagyok, hála az antibiotikumnak. Június óta ez már a 3. torokgyulladásom volt.Pedig még hideget sem iszom; már annyira vigyázok magamra.
Rettenetes ez a meleg és még a jövö héten is végig fog tartani. Már azt sem tudjuk, hová bujjunk a höség elöl. A héten 2x voltunk tavaknál fürcsizni; na, ott azért ki lehet bírni. Az én picikén is nagyon nyügös, nem bírják ám ök sem a meleget. és szegény még mondani sem tudja, hogy mi a baja, csak ordít. Te se csodálkozz, hogy a Te pöttyöd is nyügösebb.
Most megyek, de még majd jelentkezem! Ìrj!!! Ancsa

Sziasztok!
Ürülök, hogy meggyógyultál, Ancsa!

Megjöttünk a nyaralásból! Szuper volt!
A lányom végre hízott, már 12 kiló! Sajnos, valószínűleg én is híztam. Rá sem merek állni a mérlegre.
Az egész nyaralás alatt fantasztikusan viselkedett a lányunk, élvezte a strandot, ahogy kell, és "intelligensen" viselkedett az éttermekben is.
Viszont a hazaindulás napja maga volt a pokol.
Már a csomagolás alatt is gyagya volt a gyerek, az ebédnél sem nagyon bírt magával, a hazaút, pedig végeérhetetlenül hosszúnak tűnt, hol pisilni kellett, hogy egy "jó kis játszótér" tűnt fel...
Most hallottam fél füllele a híradóban, hogy Körmend környékén volt valami földrengésféle. Jól hallottam? Talán azt érezte meg a pöttöm? Végül is arrafelé nyaraltunk.
Hazaértünk, most itthon próbálok úrrá lenni a helyzeten.
Igyekszem visszazökkenni a normál kerékvágásba.
Sziasztok!

szia Márti! Üdv a fedélzeten! Napokig csak egyedül voltam, jó hogy újra itt vagy. Persze Jutka is itt volt, de úgy tünik ebben a höségben most mindenki lelassul. :-(
Lassan már én is csomagolok, mert mi pedig szombaton indulunk; de csak egy hétig leszek távol. Amikor visszajöttem kiöntöm pici szívem és mesélem a történetünket. Addig még azért be-benézek, hátha "találkozom" valakivel. Ha van idöd és kedved, írj!
Jutka! Te is!
sziasztok!

Szia Ancsa!
Hová mentek nyaralni?
A mi lányunk is kb. 14 hónapos volt, amikor először nyaraltunk vele!
Kicsit féltem, de nem volt semmi gond. Előtte tanult meg egyedül menni, a nyaralás alatt pedig a lépcsőzést gyakorolta. Ez kicsit fárasztó volt. A strandokat nagyon élvezte!
Az idei nyaralásnál pont 1 évvel idősebb (tavaly is aug. elején voltunk), és egészen más volt az egész. Már szobatiszta, szövegel, fut, egyedül megy a lépcsőn, szóval egy egészen más gyerek!
Volt hogy csak ültem most a medence szélén könnybe lábadt szemmel, míg ő egyedül pancsolt, és néztem őt: Jó ég, nekem már mekkora lányom van!
Kívánom, hogy a ti nyaralásotok is jól sikerüljön!
Mi is megyünk még egyszer, de csak 3 napra 21-étől.
Szombatig gyere még te is, akár néhány szó erejéig is!
Én jövök!
Szia!

Szia Márti!
Mi Magyarországra megyünk nyaralni, mivel nem otthon élünk. Persze nem igazán nyaralás lesz, mivel rengeteg dolgot kell elintéznem, meg tudod, az ilyenkor esedékes rokon, ill. baráti látogatások tömkelege. Csak 1 hétig leszünk otthon, aztán majd haza jövünk pihenni. Szerencsére úgy tünik, vége ennek a pokoli höségnek, amit nem bánok már, mert tegnap kezdtem úgy érezni, hogy bedilizek a höségtöl. 32 napon keresztül tartott és melegebb volt mint otthon! Ez furcsa, mert itt általában mindíg hüvösebb van. Több napon át 40°c felett volt a hömérséklet. De nem panaszkodom, mert a telet, a hideget nem szeretem.
Képzeld! a fiam már 2-3 lépést tesz egyedül, majd lehuppan, mert rájön, hogy nem kapaszkodik. Lassan el fog indulni, úgy tünik.
Most rohanok vásárolni. Válaszolj még!!!! szia!

SZiaztok MIndenki!
Visszajöttünk két hetes monstre nyaralásunkból, és mire újara netezek felélénkült a kis topikunk! HUrrá, hurrá!
Most mehyek főzni még a játszótér előtt, remélem megérem még az estét ebben a kánikulában, és akkor talán lesz időm végre újara elolvasni meg írni!
Zsuzsa

Szia Zsuzsa! Jó hogy újra itt vagy! Mesélj, milyen volt?
Nálunk most a két nyaralás közti hétköznapok peregnek, de nem elég gyorsan. Ebben a melegben még az idő is lassabban telik.

Megkaptuk a papírt az örökbefogadás előtti tanfolyamról Felháborít, hogy 6000,- Ft/fő. Eddig nagy sajtóbotrány volt, ha egy örökbefogadott gyerek pénzbe került. Most államilag szabott ára van a gyerekhez jutásnak: 12.000,- Ft.
Biztos lesz, aki ezt logokusan elmagyarázza, és az is lehet, hogy végül igazat adok neki, de most hányingerem van ettől!
Ráadásul nekünk vidékiként Budapestre kellene bemennünk, mert a helyieknek nincs még engedélyük a tanfolyam tartására.
A tanfolyamok persze munkanapokon vannak, és egész naposak. Kérdés: És mit csináljunk addig a már meglévő gyerekünkkel?
Mondhatják, hogy aki ezt nem tudja megoldani, az ne akarjon második gyereket.
Mi nem is jelentkezünk most, mert ha szeretnénk is majd még egyet, azt csak később. De azért dühít a dolog. Vagy azért tud csak dühíteni, mert nem igazán érint most bennünket?
Igaz, ha az első gyerekhez jutásra menne ki az egész, akkor kevesebbet filóznék ezen, nyelnénk egyet-kettőt és szó nélkül csinálnánk, amit elvárnak tőlünk.
Na nem rontom itt tovább a nyári hangulatot!
További jó nyaralást mindenkinek!
Sziasztok!

Szia Ancsa!
Tényleg, mintha már írtad volna, hogy nem itt éltek, de én ezt elfelejtettem.
Hol éltek? Nagyon messze innen? Bocsi, ne válaszolj, ha ez túl személyes kérdés volt!
És itthon hol nyaraltok? Már amennyi időtök lesz erre. Egy hét nem sok!
Szia!

Szia Márti!
Most jelentkezem az utazás elött utoljára. Holnap indulunk és még rengeteg a tennivalóm. Németországban élünk (800 km). Mire visszeérünk, úgy tünik, teljes lesz a létszám. Ez jó!
A tanfolyammal kapcsolatban: mit gondoltok? vajon nekem is el kell végeznem? Gyakorlatilag még nem zárult le az örökbefogadás, ill, felfüggesztették. Az érdekes lesz, ha nekem innen kell tanfolyamra járnom! Na, nem stresszelem elöre magam, mert árt a "szépségemnek".
Nektek is jó idöt és kellemes nyaralást kívánok!
Szia!

Sziasztok, lányok!
Újra itt vagyok én is.
Márti!
Írod, hogy megkaptátok a papírt a tanfolyammal kapcsolatban, és a levélben pénzösszeg is szerepel. Ezt nem igazán értem, mert ezen a héten hozzánk is érkezett egy levél a TEGYESZ-től (hurrá!!!), amelyben minket is értesítettek a tanfolyam időpontjairól (azokról a napokról, amikorra beosztottak bennünket). Ezek a napok kizárólag szombati napok lesznek - négy alkalommal -, az igaz, hogy egész nap. Ja, és még valami: ebben az értesítésben nem szerepel pénzösszeg. Akkor most hogy is van ez? Ki fizet, és ki nem? Lehet, hogy magunk ellen beszélek, de akkor sem igazán értem, hogy miért kerül a tanfolyam pénzbe, mert nem hiszem, hogy komoly "tankönyvekből" tanulnánk meg a jövőbeni gyerekünk "kezelését". Vagy pedig a gyerekünket is pénzért vesszük, mint egy kiló kenyeret? Felháborítónak tartom, és mindenkitől bocs, csak egy kicsit kibuktam ezeken a dolgokon.
Sziasztok!
Dikó

Dikó!
Már nagyon késő van, de holnap veszem a fáradságot, és bemásolom ide a levél vonatkozó részeit.
Különben én sem értem, és még mindig mérges vagyok!
Szia!

Sziasztok!
El vagyok maradva.Mi ez a tanfolyam?S a vérszerinti szülőket is tanfolyamon oktatják az anyaság és apaság "szakmájára".Mi az ami más.Nekem mindkettőben van részem s nem érzem másnak.A problámák és kezelésük a gyerek személyiségétől függ.Vagy így kezdik végy egy 15 kg-os három éves Mérleg gyermeket?Őrület!Márti ha akarod utána járok a jogi háttérnek!Az az érzésem hogy ebből a trénerek akasztanak egy jó kis pénzt s a szomszéd szobában ingyen megkapod mind ezt csak azt elfelejtik közölni.
Lányok!A verset mit ígértem azóta is kutatom!Most épp költözés közepén állunk így talán meg lesz.Már visszajöttünk a megérdemelt pihenésről de elöntött a szilvatermés így nagyon kipurcanok estére.De holnap és aztán is bekkukkantok hogy mi uj van ezzel a tanfolyammal s utánajárok nézek ennek mert így töknek érzem magam.Egy felháborodott tök.Puszi!Kriszta

Sziasztok!
Jól elmaradtam én is, pedig megígértem Dikónak, hogy bemásolok ide az ominózus levélből részletet.
Íme:
"A képzés díja 6.ooo,- Ft/fő, melynek összegét az első képzési napon a Budapest Főváros Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársai átadott csekken kell befizetniük."
Kaptunk tematikát is:
4 alkalommal lesz előadás, keddenként 10-16 óráig.
Témák:
Mitől sikeres és nehéz az örökbefogadás?
Az örökbefogadás rendszere.
Az örökbefogadható gyermek nevelésének speciális nehézségei.
Konfliktus, konfliktuskezelés.
Egymásra találás
A családi kapcsolatok jelentősége a gyermek életében
A kötődés
A veszteség hatása
Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Há egy-két témánál megynyúlt az arcom! Néhány címnél nem egészen világos, mit takar, de furcsa. Pl. "A veszteség hatása"?
Gyanítom ezen túl, hogy olyan esetekről is szó esik, amikor nem újszülöttet fogadnak örökbe. Nem lehetne ezt külön venni, és csak azoknak leadni, akik erre vállkoznak?
Akik újszülöttet fogadnak örökbe, a tematikában említett problémák közül csak kevéssel szembesülnek. Olyan, mintha ők szülték volna.
Elismerem, hogy szívesen hallanék egy-két dologról, és kérdéseim lennének. De ez beleférne egy-két félnapos foglalkozásba.
Mi ugyan úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el, mert egy gyereknél maradunk, de ha elmennénk, a férjem ugyan mikor dolgozna? Fel sem vetődött a hétvégi tanfolyam lehetősége.
És fizetni sem lennék hajlandó ezért!!! Mire föl?
Az örökbefogadás úgy tudom, törvény szerint ingyenes! Mivel a tanfolyam feltétele az örökbefogadásnak, és azért fizetni kell, már az örökbefogadás sem mondható ingyenesnek.
Bár úgy tudom, hogy a tanfolyamot csak egyszer kell elvégezni, nem kell minden örökbefogadás előtt újra, mert nem évül el. Az örökbefogadási engedélyt viszont törlik, amint megvan a gyerek, hiába lenne még idő a 2+1 évből.

Ancsa!
Nem kell tanfolyamra járnod, mert csak azoknak kell, akik most adtak be örökbefogadási kérelmet, illetve hoszabbítják 1 évvel a régit.
Visszamenőleg nem kell. Még akkor sem, ha még nem kapott valaki gyereket. Ha érvényes engedélye már van, akkor megúszta.

Kriszta!
Kíváncsi volnék a jogi háttérre! És én is felháborodott vagyok még mindig!

SZiasztok Lányok!
Én is hűtlenkedtem,most más topikok felé kacsingattam. Hétfőtől óvodás lesz a nagyfiam, de még vannak szobatisztasági gondjaink is a kaki körül.
NA , ahogy írjátok ezt a tanfolyam dolgot, én is nagyon felháborodtam. Már megint egy olyan dolog, ami keveset segít, átgondolatlan, de valakik nyilván a tervezetért, a tananyagért és az órák megtartásáért is jó kis díjazást kapnak. (Hogy mennyi ilyet látok az oktatásügyben is, de Márti ezt te is ismered.) Miért nem lehet valamit jól és átgondoltan csinálni? Pl. különválasztani a csecsemőt és a naygobb gyereket örökbefogadókat, ahogy Márti is írta. Na meg az időpont, az külön jó vicc . (Én már akkor is háborogtam, amikor a meddőségi kezelésekre járva ultrahang az csak délelőtt volt. Mintha nem kellett volna dolgoznia a gyerekre vágyó asszonyoknak. De ez más téma...)
Bennem néha felmerül egy harmadik baba ötlete is, de nem vágunk már bele. Részben a hivatali eljárás újrakezdése riaszt el, meg már 39 éves vagyok, és fizikailag sem bírnám, mert egy tartósnak tűnő ízületi gyulladás jelentkezett elég sok ízületemben. Kár, hogy nem kezdtem korábban.
Márti! Köszi a tanácsokat a szobatisztaságos topikban, szerencsére az éjjeli bepisilés azóta megoldódott, csak a kakival küzdünk még.

AZt hiszem ezt a kisregényt mára befejezem, bocs a hosszúságért, de jól esett újra írni nektek.
Zsuzsa

Szia Zsuzsa!
Márt azt hittem, ráhúztatok még pár hetet a nyaralásra! Jó, hogy újra itt vagy!
Szorítok neked és a fiadnak az ovit illetően!
Most nálunk is gondok vannak a szobatisztaság terén. Az eleje nagyon gyakran bemegy. Azzal vigasztaltak a tapasztaltak, hogy ez most csak lustaság, egyszerűen sajnálja bilire, WC-re az időt. Nemtom. Küzdök ellene. Talán mintha javulna a helyzet. De most megint nekem kell kínálgatnom a bilit.

Ízületi gyulladás? Lehet, hogy a hormonkezelések mellékhatása? Mintha halottam volna már ilyenről. Ha ez igaz, akkor nekem is van félnivalóm bőven.

Márti

szia lányok!
Jelentkezem, de csak röviden, mert még nyögöm a "nyaralás" fáradalmait. Talán 2-3 nap elég lesz, hogy regenerálódni tudjak. Amint újra a régi leszek, megpróbálok bekapcsolódni a vérkeringésbe.
Addig is üdv mindenkinek!
Ancsa

SZiasztok!
Márti! Nem is kérdeztem, voltatok a Tisza tónál? Hogy tetszett?
Bilivel hogy álltok?
Zsuzsa

Szia Zsuzsa!
Tiszafüreden voltunk.
Szuper volt! Kisebb viszontagságok voltak a szállással kapcsolatban. Az házban csőtörés volt, amit lefoglaltunk, és helyette egy borzalmasat ajánlott fel a tulaj, amit mi persze nem fogadtunk el. Ekkor ő rohangálni kezdett, én meg telefonálgatni a többi címre. Én is találtam, ő is. Mivel nagyon jól nézett ki, amit ő talált, odamentünk. De a hálószobák a tetőtérben voltak, és éjszakára sem hűltek le. Olyan meleg volt, hogy szinte egyáltalán nem aludtunk a 2 éjszaka alatt, amit ott töltöttünk. Szerencsére a gyerek igen.
Különben a Termál strand, és a szabad strand is szuper volt!
Az étterem is tetszett!
Ha újra megyünk, valami hűsebb szállást keresünk és akkor hosszabb időre is tervezünk. Ez most ilyen rövidre sikeredett férjem munkája miatt.
Márti

Ja, és a bili.
Még mindig becsurog, csöpög az eleje. Már nem tudom, mit csináljak. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy eljátssza az időt, "nem ér rá" pisilni, az utolsó utáni pillanatig halogatja, aztán meg már késő...
A kakival sosincs gond szerencsére.
Javulásnak mondható, hogy már legalább nem tiltakozik, ha én akarom ráültetni a bilire. Eddig sikítva tiltakozott, ha nem neki jutott az eszébe. Még akkor is, ha kellett már neki, és végül bement.
Most ez már nincs, csak ha én is elfeldkezem róla, hogy kínáljam bilivel. De azért idegesítő, hogy idáig süllyedtünk a gyakorlatilag hibátlan szobatisztaság állapotából.
Bocs kicsit sok voltam, és nem is ebbe topikba való a téma.
Márti

Szia Márti!
Mi nagyon szeretjük Tiszafüredet. Érdekes, a Termál strandon még sose voltunk. Idén viszont voltunk motorcsónakos madárnéző kiránduláson a nagyobbik fiunkkal. Meg kenuzni is elvittük, amíg a kicsi a Nagymamával volt.
A bili nálunk is problémás, bár mintha alakulna valami.
Zsuzsa

Zsuzsa!
Nagyfiadnak hogy fekszik az ovi?

A Termál strandot érdemes kipróbálni, főleg délelőttönként, mikor még hidegnek tűnik a szabad víz.
Kevesen vannak, tiszta. Van 20 cm-es szupermeleg bébidagonya, és felnőttnek dertékig érő langyos víz. Ez utóbbiba úszógumival vittük be a gyerkőcöt.
Van úszómedence is, de az tényleg nagyon hideg!
És persze ott a fedett termál, de ott mi nem voltunk bent.
Márti

Sziasztok!

Most vagyok itt elöször, és nagyon örülök, hogy rátok találtam, igaz egy kis segítséggel, mert Ancsa a barátnőm! /Remélem Ő is így gondolja!/ Jó, hogy van egy hely ahol hasonló anyukákkal lehet beszélgetni, és nem kell folyton magyarázkodni. Sajnos, úgy érzem, ez a társadalom még nem képes szemrebbenés nélkül tudomásul venni, ha valakiről kiderül, hogy másképp lett anya. Én sajnos ezt töbször tapasztaltam. Egyébként mi nagyon-nagyon szerencsések vagyunk, mert három gyönyörű, szívbéli babánk van. Ha kiváncsiak vagytok ránk, szívessen mesélek! Mártikám! Téged is puszillak a "messzi távolból"!
Ági

Szia Ági!
Hát idetaláltál? Azt hittem, már régebben is idenézegettél, csak nem írtál.
Isten hozott itt!
Jól vagytok?
Márti

Ági!
Mi van Ancsával? Nem látom itt mostanában. Otthon vannak már? (Ha egy Ancsára gondolunk.)
Márti

SZiasztok! SZia Ági! Örülök, hogy itt vagy!
Mesélj! Kíváncsain várjuk! Három! Ez igen!
Milyen rossz tapasztalataid voltak?
Márti! Hogy vagytok?
Zsuzsa

Szaisztok!
Nem tüntem el, itt vagyok, csak egy kicsit sürü lett az élet mostanában!
Igen Márti, én vagyok az az Ancsa! Kicsi a világ, ugye? Ha elöbb tudtuk volna, hogy mi már "kapcsolatban" vagyunk egymással, akkor akár személyesen is tudtunk volna találkozni, mivel ágiéknál voltunk a szabi alatt. Jó lett volna találkozni! De ami késik, az nem múlik!
Most egy jó ideig nem tudok majd Veletek beszélgetni, mert elég hosszú idöre haza utazom Maxival, remélem, utunkat siker koronázza majd!
Röviden az okokról ( és tömörítve a történet, amit régóta ígérek!):
Maxi ma 15 hónapos és még mindíg nincs a nevünkön! érdekes, ugye? Nem tudom, minek lehet nevezni; a véletlenek rettenetes összejátszása, emberi rosszindulat sokasága, balszerencse? Lényeg az, hogy tavaly július óta poklokat járunk! Már minden rendben lett volna, ha nem fogunk ki egy rettenetesen rosszindulatú, buta, sötét gyámügyest, aki mindent megtett azért, hogy nekünk keresztbe tegyen. Titokzatos módon az utolsó pillanatban jelentkezett az "apa", akinek addig fogalma sem volt róla, hogy egy régi barátnöje szült és apasági keresetet nyújtott be a bírósághoz. Azóta tárgyalás-tárgyalást követett, DNS vizsgálat stb. A fiúnak persze eszeágában sincs törödni a gyerekkel, egyértelmü, hogy pénzt akar(t); kell a drogra, íll. hogy munkanálküli szülei és súlyos alkoholista apja némi pénzhez jussanak. Gondolhatjátok, hogy minden erömmel harcolok, semmi más nem érdekel, mert Maxi az enyém és az is marad!!!! ha belehalok is!!
Most úgy tünk, talán rendezödik a helyzet és végre a fiunk viselheti a nevünket is! Remélem!!!
Szorítsatok értünk/nekünk, szept. 13.-ig! Ha vége lesz ennek a rémálomnak, el fogok mesélni Nektek mindent részletesen, mert szeretném, ha minnél több embert tudná azt, hogy mi minden történik ma Magyarországon; hogy élnek vissza emberek a hatalmukkal és tesznek tönkre másokat!
18-ig még itthon vagyok, jó lenne, ha írnátok még, szívesen venném!
ági! örülök, hogy végre Te is itt vagy!!!
Üdv: Ancsa

Sziasztok
Ancsa! jól csinálod, dühhel, akarattal csak így lehet ma Mo-n, piócának kell lenni, és olyanokat is kimondani, odamondani, amit egyébként nem tennél,mondanál, mert mégiscsak... És mindenkinek van egy főnöke, ha valakivel nem juszt dűlőre lépj eggyel feljebb. Kitartást, erőt és ha igaz, már nem sok van hátra, végigcsinálod!!!!! Mi/én szorítunk. Jelentkezz ha visszajöttél!!!!!
Ágit pedig köszöntöm itt közöttünk! Várom a mesét, ha nem titkos

Sziasztok

Ez most a harmadik próba!

Úgy látom, most végre sikerült, már három levelem tünt el.
Szóval ahogy ígértem, mesélek magunkról egy kicsit!
Három gyerekünk van, egy 3éves kis-nagy fiú, egy 2 éves kislány/ apa szemefénye, tündérkéje, drága kisbogara STB., és egy majd 3 hónapos kisherceg. A férjemmel mindig is sok gyereket szerettünk volna, de a természet közbe szólt. A szokásos procedúrák után következett a lombik. Érdekes módon, Veletek ellentétben, nálunk én voltam, aki felvetette az adoptálás lehetőségét, de a férjem nagyon ellenezte. Talán azért mert nála minden rendben volt, bár nálam sem találtak semmit. Most már tudom, ahoz, hogy Ő teljessen eltudja fogadni a gyerekeket, szükség volt arra, hogy lássa az én szenvedésemet. Belevágtunk a lombikba, de a harmadik olyan balul sült el, hogy nagyon komoly fizika és lelki probémákat okozott. Akkor döntöttük el, hogy jelentkezünk örökbefogadóknak, hisz úgy is sokáig tart, és közben még járhatunk lombikra, de a sors másképp akarta!
Miután megkaptuk az engedélyt, jelentkeztünk egy alapítványnál, és kb. két hónap múlva haza vihettük a két hetes kisfiúnkat, és láss csodát, az én férjem egy hét után azt mondta, hogy soha többé nem enged semmiféle kezelésre, mert az ő fiának anya kell! Teltek múltak a hónapok, és én egyre inkább azt éreztem, hogy kell még egy baba. Nem kevés kérlelés után érkezett meg hozzánk egy év múlva, három hetessen a kislányunk, ugyan- attól az alapítványtól. Két gyönyörű, egészséges baba, hát kell ennél több a boldogsághoz? Kell! Még egy gyerek! Mikor lejárt az engedélyünk, kértük a hosszabítást, hátha sikerül még egy baba, de az alapítványnál már nem bíztattak semmivel. Miért akarok én hármat, amikor annyian várnak gyerekre?! Már szinte teljessen feladtuk a reményt, amikor egy reggel megtörtént a csoda, jött a egy telefon a Tegyeftől /remélem jól írtam!/, hogy van egy négy napos kisbaba, és ha akarjuk a miénk lehet. Szószerint le kellett ülnöm, nehogy elájuljak, mindenre gondoltunk csak erre nem. Elösször egy kicsit féltem, mert olyan szép volt az egész, hogy azt hittük van valami baj a babával, meg korábban nem sok jót hallottunk a titkos örökbefogadásról. Délután megmutatták a babát a kórházban, és én egyből azt éreztem, hogy ez a gyerek nekünk született, tökéletes, gyönyörű, egészséges csecsemő. Két nap múlva haza vittük. Azon múlott az egész, hogy egyszerűen ránk került a sor, és volt érvényes engedélyünk. Érdekességként írom, hogy mind a három gyerekünk 13.-án született. Lehet, hogy nem véletlen? Én hiszem, hogy az örökbefogadó szülőket, "odafönt" választják ki, mert mi mindannyian képessek vagyunk elfogadni a nem vérszerinti gyermekeinket, és ezeknek a babáknak család kell. Nem szabad keseregni a gyermektelenség miatt, azon rágni magunkat, hogy mi lett volna ha... Arra kell gondolni, hogy kiválasztottak vagyunk, ezeknek a gyereknek az esélye az életre a mi szeretetünk. Persze a három év alatt engem is értek negatív élmények. Az én családom velünk örült, viszont a másik oldalról jött néhány megjegyzés. Az első babánkat naponta látogatta valaki, aztán egy idő után rájöttem, hogy igazán az izgatja őket, hogy hogy nézhet ki egy örökbefogadott gyerek, nem beteg, vagy esetleg roma vagy afrikai szármatásu e. Mikor aztán látták, hogy minden "rendben" van tízből kilenc közölte, hogy biztos k...volt az anyja, pedig nem, de ha az is lett volna a gyerek az gyerek. A második gyereknél még érkezett néhány érdeklődő telefon, a harmadiknál még az sem, sőt az apósom, mindenféle kifogással élve, még a keresztelőre sem jött el. Pedig ha tudnátok, hogy ha vérszerinti baba érkezik, milyen "cirkuszt" csinálnak, de engem ez már nem érdekel, mi így is boldogok vagyunk, és kerek egészet alkotunk. A legutolsó két ilyen beszólás volt az eddigi legjobb! Íme: "azért mert nem te szülted, megtudod puszilni a gyerekeket?", vagy a másik: "milyen szép tőletek, hogy a jómódotokat, megosztjátok idegen gyerekekkel, és nem tartjátok meg magatoknak!" Szerintetek az ilyen hülyéknek, hogy lehet megmagyarázni, hogy ezek a babák a sajátjaink, és nem idegenek?! Ami még talán ezekknél a beszólásoknál is furcsább, az némely gyakorló kismama elutasítása, mikor kiderül, hogy adoptáltak a gyerekeink. Az anyaság szentsége szerintük csak rájuk érvényes, és mit akarunk köztük, mi MÁSOK?! Ezen is túl kell lépni, és jó, hogy vagytok Ti, akik ismeritek ezeket az érzéseket. Bocsánat, hogy ha túl sok voltam! Kérdezzetek nyugodtan, ahogy van időm válaszolok, mert három gyerek mellett az idő az, amiből kevés van.

Sziasztok
Szia Ági! Gyönyörű a történetetek, sok közös vonásunk van, csak a létszám nem egyezik
Gratulálok Nektek, az erőtökhöz, kitartásotokhoz és a jól megérdemelt most már soha el nem múló boldogságotokhoz.
Hüjjjjjékkel pedig tele az ország, nem foglalkozunk velük, aki ezt nem csinálta végig, fogalma sincs róla, hogy ez milyen boldogság, sokaknak ez természetes, mi pedig a saját kinjaink, kétségeink, keresúségünk, reményeink árán igenis értékeljük és élvezzük ezt a csodát.
Egyébiránt az "anyaság szentsége" nem magával a szülés fizikai részével azonos, de akinek ezt magyarázni kell, az nem érdemli meg a magyarázatot. Puszi! Szeretnék hallani a gyerkőcökről még!!!!!!! Jutka

Ági!
Én most nem szólnék hozzá bővebben, hiszen mi ezt személyesen is meg tudjuk beszélni, de ezt muszáj most leírnom: Jó, hogy ezeket megírod, mert tanulunk belőle. Sajnos vannak ilyenek is.
Az én barátnőm meg a másik véglet. Ő úgy érzi, túl nagy ügyet csinálok ebből az örökbefogadásból azzal, hogy időnként szóba hozom. Neki teljesen természetes, hogy Fruzsi a mi kislányunk, eszébe sem jut sokszor, hogy örökbe fogadtuk. El sem tudja képzelni, hogy vannak olyan emberek, mint akikről Ági írt.
Köszi, Ági!
Márti

Sziasztzok!
Most csak röviden. Azonosítót változtatok, mert egy régebbi Fórumlakó már használja a Mártit, és ez zavaró mindenkinek.
Mivel én "jöttem" később, én váltok:
Ezentúl T-Márti leszek, nevem elé téve az azonosítóm t betűjét (tuccy).
Márti

Köszi!

Márti

sziasztok!
Próbálkozom újra; valami miatt az elözö irományom nem jelent meg!??
Hol vagytok, lányok??? Oly jó lenne beszélgetni egy kicsit, de rém egyedül érzem itt magam!!
Meghiusult az utam, ill. késöbbmegyek, mert az ügyvéd szerint még úgysem tudnék semmit intézni!
Képzeljétek, megy a fiam!!!! olyan drága, de rettentö fárasztó! Mindenki azt mondja, hogy most jön még a fekete leves!
Várlak Benneteket!
Üdv: Ancsa

Szia Ancsa!
Hát, kösd fel a felkötnivalót Amikor az enyémek elindultak (a nagy 10 hónaposan, a kicsi egy évesen)onnantól kezdve folyamatosan mozgásban voltak, vannak. A nagyobbik (mindkettő fiú) 2 éves koráig egyetlen percet nem töltött el a homokozóban, de a játszótér összes zugát bebarangolta. A kicsi nyugisabb, de egyhelyben nem szeret ülni
Most jönnek az elesések (Attilának volt hogy négy púp is volt egyszerre a homlokán, mint egy sorminta), a fejbeverések, aztán elkezd mászni felfelé, de csak később tanul meg lefelé is...
Szóval nem fogsz unatkozni, de gondolj arra, hogy 12 évesen majd nem fogod tudni levekarni mindenféle képernyőkről!
Szia és sok energiát
Zsuzsa