Csi,
én is hajlamos vagyok a dolgokat anyagi oldalról megközelíteni, onnét keresni a mozgatórugókat. Kétségtelen, hogy a tápszergyártók elemi érdeke, hogy minél többet adjanak el, de azért azt is látni kell, hogy a tápszereknek van létjogosultságuk. Legalábbis, ha lehet hinni annak a többszázezer orvosnak, akik között laktációs szakemberek is vannak, abban, hogy a tehéntej kiskorban allergizálhat. Mindannyian tudjuk, hogy vannak és voltak olyan nők, akik nem tudják a saját tejükkel felnevelni a babájukat - az elmúlt századokban ilyen esetekben tehéntejet kaptak a babák hígítva, illetve már hallottam olyat is, hogy lehetőleg olyan tehén tejét adták, amelyiknek a bocija egyidős volt a babával. Meg volt, akinek a kecsketej állt rendelkezésükre. Jelen álláspont szerint ennél sokkal jobbak a különféle igényeknek megfelelő tápszerek.
Valószínűleg sokkal kevésbé gazdaságos az anyatejes táplálás, legalábbis ami a közvetlen bevételt illeti. Ám ha azt is nézed, hogy a mai világban jóval kevesebb nőt tudnak foglalkoztatni, mint korábban, ezért makrogazdasági szinten kifizetődőbb őket otthon tartani, talán már más megvilágításba kerül a dolog. Persze ehhez is kellenének számítások, de ki csinál efféléket??? A másik meg az, hogy már a szoptatásból is lehet üzletet csinálni, ha egyelőre még kisebbet is. Egyre-másra készülnek az újabb tejserkentő szerek, teák, miegymások, ezek is pénzbe kerülnek, ráadásul a hatékonyságuk eléggé esetleges. Akinek nincs elég teje, annak nincs. Ám a laktációsok abbéli sulykolása, hogy igenis mindenki képes szoptatni, sőt, akár 3-5 éves korig is, az ő malmukra hajtja vizet. Hiszen ki ne próbálna meg minden szert, ha egyszer azt mondják az okosok, hogy mennie kell annak, ha törik, ha szakad?
De ez a téma most itt egy kicsit off, nem erről volt szó. Meg arról sem, hogy ki hány éves. Illetve csak érintőleg. Azzal volt bajom, amit Virga is írt, hogy közröhej tárgyává válik valaki, aki itt sem lehet. Továbbmegyek, akinek a véleményének túlnyomó részét meg sem ismerhettük. Lehet, hogy az illető síkhülye, de éppúgy lehet az is, hogy sok megszívlelendő gondolata is van, csak Virág nem volt kíváncsi arra, vannak-e neki ilyenek. Pusztán lehurrogta, egyféle szempontból, a többeik aztán jól megtámogatták, hogy milyen klasszul is tette. Ez nem tetszett. Hiszen nekünk - nekem is! - még csak arról van tapasztalatunk, hogy milyenek a kicsik, hogy örülnek nekünk, meg a szopinak is, már aki tud élni a természetadta lehetőséggel - én csak korlátozottan -, arról nincs, hogy a későbbiekben, nagy gyerekként, felnőttként miként hatnak rájuk a különféle hatások. Egy percig sem gondolom, hogy az anyatej árthat, de arról már elgondolkoznék, hogy az az anyai attitűd, amelyik - hangsúlyozom - a mai világban még az óvodás korában is fokozott testi kötődést akar megvalósítani, tényleg helyes-e, illetve tényleg nem törheti-e meg a személyiségfejlődést. Jó, jó, itt számtalan tényező szerepet játszik, de el lehet gondolkodni a résztényezőkön is, ha már a topikok is így rendszereződnek. Ma már nem ősközösségi viszonyok között élünk, ezt lehet ugyan sajnálni, de visszacsinálni kevésbé. A mai élet mind a gyerektől, mind az anyától fokozottabb önállóságot vár el, mint a korábbi.
Különben az orvostudomány további területein is igen nagy a bizonytalanság, akár a pattanásos bőrt is ide sorolhatjuk: az igazán problémás esetekre még mindig nincs jó megoldás - mint ahogy a szoptatásnál sincs. Úgyhogy lehet még pénzezni itt is-ott is.
De azért a ma praktizáló orvosok egy - ha tényleg baj van, minden idegszálammal remélnem kell, hogy nagy - része is megérdemli a bizalmat, talán róluk is lehet feltételezni, hogy nem lottón nyerték a dipolomájukat, csakúgy, mint ahogy a laktációsok sem.
Szóval az efféle rosszízű megjegyzések miatt görbült le a szám széle.
Egyébként gratulálok a két óriásbébihez, hihetetlenül nagyra nőttek a pocakodban! Azóta is XXL-esek?
Kíváncsi
))))))))))))))))))))) Jó így nekem 25 évesen. 
