Kicsi Albert éppen felébredt, így nem tudom mennyi időm van.
Irina drága, ha tudnád mennyi csatát vívtam már, sokszor még a férjeméit is. Gondolod volt hatása? Ezek után, illetve miután hallottam ezt a pszichológustól "világosodtam" meg én is. Azóta igyekszem a mások terheit nem magamra venni. Van nekem így is elég. Nekem a férjem nagymamájával kell állandóan hadakoznom. Nagyon nehéz eset, ráadásul rendkívül rosszindulatú is, főleg velem szemben. Gonosz boszorka vagyok, aki elvette tőle az unokáját. A gyerekeinket meg nem jól nevelem, meg is akarta mondani mit, hogyan csináljak. De ugye nekem is van véleményem. No, ez volt a legnagyobb baj. Hogy jövök én ahhoz, hogy önálló gondolataim legyenek?!
Sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, a hiba nem az én készülékemben van. Ezen én nem tudok segíteni. Meg kellett tanulnom elfogadni így. Ha valami felvetődik, vagy elmegyek, mondván nem kell ezt nekem meghallgatnom, vagy próbálom elmagyarázni, hogy én miért is gondolom másként. Az utóbbi a járható út mostanság. De azt is nagyon megfontoltan kell.
Egyébként úgy gondolom, a nagyszülők általában jóindulatúlag próbálkoznak. A saját, régi tapasztalataikra hagyatkoznak, az jut eszükbe, ők hogyan csinálták anno. Egy dolgot felejtenek el, hogy azóta már eltelt néhány év. Egy biztos, nagyon szeretik az unokáikat, dédunokáikat, biztosan tudom nem akarnak rosszat a gyereknek.
Csak még egy adalék tőlem. A dédimami általában megpróbál eláztatni a gyerekeim előtt. A srácok viszont mindig mellém állnak.

No, én soha nem tennék ilyet. A gyerekek előtt én mindig megvédem a dédit, mindig elmondom, hogy nagyon szereti őket, csak éppen másként gondolkodik, másként lát, él meg dolgokat. Ez egy olyan generációs probléma, ami mindig is meglesz. Ráadásul lehet, hogy régen ők sem hallgattak a nagyszülőkre, ők sem szerették, ha beleszóltak a dolgaikba. Csak ezt már elfelejtették. Hallottam már ilyen történetet, csak nem mondtam, hogy na ugye! Gondoljatok bele, pl. nálunk a dédimami esetében, ő még akkor élt, amikor bizony a szülők, nagyszülők irányították az egész család életét.
Egyébként azzal is nagyon egyetértek, hogy az anyatigris feladata, hogy megvédje a gyerekét. Egy anya érti mindig legjobban, hogy mi történik éppen, hogy mit szeretne a kicsi.
Egyben bízom, hogy majd, ha én ilyen helyzetbe kerülök, mármint, hogy lesz unokánk, nem fogom elkövetni ezeket a hibákat.
Granda, a muffinod receptjét én is ellopom, ha nem baj.
Jaj, erről jut eszembe,
Fleur, lehet, hogy nem jól írtam, sajnos nálunk van csoki, meg tv is, csak azt akartam mondani, hogy ha más nem ismerteti meg a gyerekét ezzel, ha úgy gondolja, nem ad a gyereknek csokit pl. akkor én annak a gyereknek biztosan nem fogok adni, sőt a szüleit sem fogom győzködni az ellenkezőjéről. Ezt csak azért írtam le, mert nem akarok olyan lenni, aki vízet prédikál és bort iszik.
Tiszteletben kell tartani minden szülő nevelési elveit, és kész.
Még gyorsan, aztán megyek zuhancsolni.
Kaqk, a Dobozi utcán lakunk, alig 3 éve költöztünk ide. Előtte a Hadházin voltunk. Ti?