Sok-sok kép volt az elmúlt napokban, nem dícsérem egyenként a babákat, mindegyik egyéniség és gyönyörű!
Granda, a férjednek gratula, kezet foghat az enyémmel, szintén ezermester! Az enyém az egész (jó nagy) konyhabútoromat megalkotta - nem ytong és nem gipszkarton, Dettyk, ahhoz nincs tippem - festette a lakást (na jó, azt én is), letette mindenhol a laminált padlót, aztán csinált beépített szekrényt, többfélét is, és az udvar... betonozástól kezdve minden. Szoktuk is mondani, hogy az építkezés, majd tetőtér beépítés során kitanulta a kőműves, ács, asztalos, vízsszerelő stb, stb. szakmákat is.
Irina, visszatérve a háromgyerekes, általad irigyelt létre! Nagyon klassz érzés, sokszor kezemben Zita, odabújnak a nagyobbak és szó szerint körülvesznek a gyerekeim, rájuk nézek és el tudnék olvadni.....Majt ha kicsit még jobban leszünk, teszek fel képeket is!
Azt nem mondom, hogy könnyű! És hát nekem a másik kettő is kicsi... és itt már csatlakozom egy másik felvetett témához: szülés 35 felett
Én már a középsőmet is így szültem, vagyis 35 felett, bár sokkal különlegesebben nem kezeltek, mint Levivel, én semmi különbséget nem éreztem. Fizikailag, lelkileg, semmivel sem volt különbség az előző várandóssághoz képest. Na jó, igaz, azt se volt sokkal korábban....
Én az amniot nem csináltattam meg, egyrészt, mert hasonlóan vélekedtem, mint Irina, másrészt -és ez már az én saját hülyeségem - úgy gondoltam, hogy ha beteg lenne, akkor is vállalnám. Nővéremnek van egy sérült gyermeke, aki 18 évesen szinte csecsemő szintjén van, pont ezért, mivel látom, hogy ez mivel jár, gondolhattam volna, hogy ez szörnyű és ha lehet, ebből nem kérek, de én ellenkezőleg gondoltam. Persze iszonyú lett volna.....
Már említettem, hogy csakis a korom miatt nem tervezünk negyedik gyermeket. Ahhoz most kéne vagy öt év szünet és az nagyon sok. Most elárulom végre a koromat is. Én vagyok a rangidős! 39 voltam decemberben!(
Na ezt elküldöm, még alig haladtam a jegyzeteimmel.... legalább ennyi biztosan elmenjen!




























