Társalgó főoldal » Várandósság » Elvesztettem a kisbabámat

Köszönjük, szia Muter!

Igen, mi is azt gondoljuk, hogy Regina egy angyal, és vigyáz a tesójára. Ő a mi kis őrangyalunk

Próbálok minél többet visszaolvasni, és minden hozzászólásnál bólógatok: énis sírva nevettem minden hányásnál, mert tudtam, akkor minden OK. ANnyira boldog voltam. NEkem a terhesség egy csoda. Minél hamarabb szeretnénk egy kistestvért. SOkan nem értik meg. Pedig egyszerű: nekünk hiányzik Regina, hiányzik a tesó. Tudom, h a figyelmünket most Virágra kell összpontosítani, de egy terheség 9hónap(jó esetben). AZt pedig el sem tudom képzelni, hogy ezúttaá nem 42.hétre szüljek 4kgos gyereket)). NEm utolsósorba a csoda olyan gyorsan, hirtelen véget ért, hogy hiányzik maga az állapot.

Sarolta! Hosszú PIClakásunk alatt 4szíves baba sorsát tudtuk nyomon követni. VOlt ebből nagyon nagyon tragikus véget érő. EGy baba élte túl a 4ből, és nagyon de nagyon megküzdött. MOndhatni 3hónapig élet halál közt volt Ő is.
Ezért félek én is annyira, hogy bár nagy baj nincs, de a tapasztalataim mást mutatnak. Ugyanis miért ne alapon Virágnak van egy veleszületett pulmonáris szűkülete, amit 2évesen kell majd operálni. NAgy a valószínűsége, hogy nem nyitott szívműtét lesz, hanem katéter, de rettegek. NEm is szoktam rá gondolni.

Angéla! ... nagyon megrázó a ti sorsotok is, de kívánom legyen elég erőtök és szeretetetek!!

Talán vannak csodák, mi is próbálunk hinni.

Szilvi

Legyen üdvözölve MINDENKI!

Mi is elveszítettük 8 éves kislányunkat. Bővebb infó a http://www.hypotonia.hu oldalon.

Jó egészséget mindenkinek, és erőt.
Kiss Attila

Angi.
Most látom, hogy Te is írtál ide. Itt is összefutottunk.

Szeretettel:
Kiss Attila (hypotonia.hu)

Angi!
Együttérzéssel olvastam történeteteket, sajnos minden sora ismerős volt. Nekünk három babánk született, jó súllyal, 31 hétre. A lányunk 8/9-es Apgarral, jó állapotban született(csak inkubátor, nem kellett légzéstámogatás sem). Az osztályon kapott fertőzés sajnos gyorsan elvitte. Borókának hívták. A testvérei mára jól vannak, egészségesek, vidámak, 2,5 évesek. Boróka pedig küldött egy mindig vidám, fantasztikus öcsit is, hogy könyebben vigasztalódjunk. Kitartást kívánok Nektek!
Molnárka

SZióka))) POnt egyszerre találtunk rá a fórumra, ez jó.

Molnárka! NAgyon sajnálom Borókát, ez szörnyű. SZörnyűek ezek az osztályon lévő fertőzések. PEdig azt hinnénk, h ezek az osztályok milyen sterilek.

Sajnos vannak olyan kórokozó-törzsek, amik kimondottan kórházi körülmények között élnek.
Az én 1. lányom épp csak egy kicsit volt koraszülött(36 hét, 2200g), így került a csecsemő-int.-re, rutinból, mert amúgy semmi baja nem volt.
Ott viszont összefertőzték az összes babát klebsiella-val(hasonlít a salmonellához), mindegyik apró babából jött ki alul minden+ vér, amit fölülről belvarázsoltunk. Kiderült, hogy a csecsemősök úgy teszik tisztába a babákat, hogy nem mosnak kezet köztük és ugyanazzal a kézzel nyúlkálnak a popsikenőcsös tégelybe is. Ez viszont emberi múlasztás is, nem csak kórházi törvényszerűség.

Kedves Angela!
Megrazo a tortenetetek, senkinek nem konnyu, de azert vannak fokozatok. A sajat 11 hetes vetelesemet kimeletesnek tartom az elettol a ti kalvariatokhoz kepest. sok erot es szeretetet kivanok Nektek!

rjuli!
Igen. és egy csomó minden antibiotikumnak ellenálló törzs van. KLebsiellánk nekünk is volt, kb.3*tenyészett ki, és kezelték arra érzékeny antibiotikummal, ami ennek ellenére lehet, h még most is bújkál vhol. Bár most volt egy nazof.tampon, és negatív lett))))


Mindenkinek köszönöm a sok kedves szót!

Sac!!!

"Vigyázzatok Magatokra, hisz a nagy babaelosztóban már ott várják a babucik, hogy jöhessenek"

ez olyan aranyos!!! köszönöm!
sok puszi
Moncsi

Angi
én is elolvastam a történeteteket, amelyet Apa hihetetlen precizitással tolmácsolt! nagyon megható és szép oldalt szerkesztett, ami valóban vigasztaló, biztató és erőt adó mindazoknak akik hasonló megpróbáltatásokat kaptak az élettől.
az okokat nem tudhatjuk meg, őnekik ennyi volt az élet, bár ez nekünk nagyon fáj. minket választottak mamának, erre a kis pici időre amit itt töltöttek a földi létben.

nagyon jó testi és leki egészséget kívánok mindhármótoknak, pici angyalkátok majd rátok is vigyáz.

A mi Bálintunknak több fejlődési rendellenessége volt, emiatt visszmaradt a fejlődésben és ezért született 1230 gramm-mal idén májusban, a 37. héten. Sajnos őt nem sikerült megmenteni, és mi alig tudtunk vele lenni a 9 nap alatt amíg élt, mert vidékiek vagyunk. Hála a Jóistennek, a húgom megkeresztelte őt, életének 4. napján. Én nem lehettem ott, de nem tudtuk hány napot él, megéli-e egyáltalán hogy láthassam. A SOTE I-es PIC-en volt, és egyetlen egyszer láthattam őt, nálunk is Apa járkált be hozzá. A PIC-en dolgozó emberek, a takarítónénikig bezárólag, csodálatos emberek, szerintem is.

Azóta már voltunk családtervezőben és genetikusnál, mert mi is szeretnénk egy második, egészséges kisbabát. És most várjuk, várjuk hogy leteljen még az a 6-9 hónap hogy újra erős legyek és a lehető legkisebb kockázattal vághassunk bele a kistesó projektbe. Bálint, elsőszülött kisfiunk megmarad nekünk az égben, és remélem küld nekünk egy vagy több babácskát!!

Én is várom a történetetek folytatását!
Sok egészséget és sok igazi kisbabás örömöt kívánok nektek!
Szeretettel
Moncsi

Moncsi! ŐSzinte részvétem! NAgyon szurkolok NEktek, és próbáld elfoglalni MAgad a várakozásban.
Folytatás lesz, csak Apa sokat dolgozik. Elöljáróban: most más próblémáink vannak, amik már más szinten vannak, pl.evés, mozgásfejlődés, betegségek megelőzése, gyarapodás, szívműtét2évesen(reméljük csak katéter)... PErsze ezek már nem oylan komoly dolgok, sok örömünket és vigaszunkat találjuk Virág minden mosolyában és mozdulatában. Minden vasárnap kimegyünk a Tesóhoz, virágot viszünk NEki, beszélgetünk Vele, VIrágnak elmondjuk, h itt a TEsója. ÉS egyre ritkábban sírunk, már tudunk mosolyogni, ha Regináról beszélünk

Angi!
Szívfacsaró a történetetek, jó ki is bőgtem magam, de nagyon sok örömben lesz még részetek Virággal. Mondom ezt úgy, hogy hasonló tragédiát és fájdalmat nem kellett átélnünk, de nekünk is van egy Virágunk, aki öt éves és nagyon boldoggá tesz minket!!! Tisztellek Titeket, hogy így tudtok beszélni a történtekről és Regina elvesztése után újjult erővel Virágra tudtatok koncentrálni.

Mindenkinek kívánok minél előbb egészséges babákat, boldogságot és jó nagy gyerekzsivajt.

Banett

BAnett!

Köszönjük szépen, nagyon kedves vagy. Virágot meg pusziljuk, és hasonló jókat! :-)))

Sziasztok!
Vissza jöttem a nyaralásbol,és csupa szomoru történet várt.Angéla,Moncsi!Nagyon nagyon sajnálom,ami veletek történt,ilyenkor ugy érzem,az én trgédiáim eltörpülnek a tiétek mellett.Én nem is tudom,hogy az ilyet hogyan lehet feldolgozni.Biztosan nagyon erősek vagytok,ehhez pedig csak gratulálni tudok.
Kukacz!Rég jártál itt!
Én most ismét várom hogy ne jöjjön meg,29-én tesztelek,a doki azt mondta,hogy ha most sem járunk sikerrel,esetleg jövö honapban megprobálkozhatunk az inszemmel.Hát nem is tudom!
Talán várnék ezzel még 1-2 honapot,hiszem még csak ez a 3.honap.Bár én meg nem leszek fiatalabb.
Egyanlőre tanácstalan vagyok,és bizakodo.
Puszi mindenkinek Brigi

Brigi! NAGyon szorítok! ÉS, ha úgy érzed várnod kell, várj!

Brigi!
ISmered a Billings módszert?

Angi!
Nem ismerem,mi az?

<strong>
P.Brigitta, és minden kismamává ohajtani vágyónak fontos infó:
Mindenképp keress egy jegyzetboltot, és vedd meg. Nemtom a keresztnevét ...Billings egy nő, aki kitalálta, hogy egy nő, hogyan védekezhet, és hogyan eshet teherbe legtermészetesebb módon. Rájött, hogy a nyák állaga visszatükrözi, h épp termékeny e az ember lánya, és megismerheted, számolás, és hőmérő nélkül a ciklusod.hogy mikor mi van-. A vizsgálat kis idő után napi rutin, nem kell tenni semmit, csak figyelni. Ezzel tulkppen még azt is befolyásol6od, h fiú, vagy lány foganjon, hiszen tudod, mikor vcagy a termékeny időszak elején, és végén. A nővérem term.időszaka pont 14.nap(mint a nagy könyvben) általában 1hétig termékeny. Én -a magas ciklusommal- kb. a 22.napon kb 12-24órát vagyok mindössze termékeny. Hát ilyenek vagyunk, ezért nem sikerült sokáig nekünk, mivel ugye a 14re számoltunk, és azt a 12órát igen nehéz kifogni. VAlakinek még rövidebb. ÉS ilyekor jön a beültetés, aminek kb 25-30% az esélye, h sikerül, egy makk egészséges nőnél is. Miközben a megfelelő pillban 100% lenne.
Hogy miért nem hallani erről a 20éves dologról? Prózai oka van: nincs benne pénz. MAga a könyv is 500 ft mindössze. A nőgyógyászok ismerik, ám nem hirdetik. ÉS mint minden nem 100éve leírt dolgot, sok vaskalapos visszautasítja, pedig marha egyszerű, és bármit szeretnél(teherbe esni, v védekezni) az eredmény 100%, és egy idő után nem tudod elnézni. Mindenkinek ajánlom, egy életre!</strong>

Sziasztok!

Brigi!
Én a meh.communio.hu oldalon találtam bővebb infót a Billings módszerről. Nagyon jól le van írva, és tényleg egyszerűnek tűnik .
Én javaslom még a PG53 nevezetű minimikroszkópot a tüszőrepedés időpontjának meghatározására, de ez egy kicsit macerásabb, mint a Billings.
Egy 9. héten történt vetélés után megszállottan szerettem volna egy kisbabát, nekünk ez bevált (mármint a PG53) némi hőmérőzéssel kombinálva és a missed ab. után 4 hónappal fogant a most másik szobában szuszogó kisfiúnk.

Mindenkinek sok kitartást, türelmet és sikert kívánok!
Jó éjt! Virág

Angi!

Virág nevében is köszönjük a jókívánságaitokat!
Aztán, ha a párod ráér, néha írjon majd, hogyan fejlődik a csöppség. Nagyon jó olvasni őt. Főleg, hogy az ember tudja, mindezt egy férfi írta. Számomra hihetelen.
Vigyázzatok magatokra!

P.Brigi!
Szorítok neked nagyon!

Banett

Nekünk a PG53 soha semmit nem mutatott. ÉS általában fiúk fogannak vele. AZt a részt mutatja inkább, persze próbáld ki, hátha nálad működik. Bár engem eléggé bestresszelt.

Köszi lányok a sok infot,mahd utánajárok.Nekem kb.a 11.nap körül van tüszörepedésem,amit igencsak érzek is.Eddig sosem volt gondom a teherbeeséssel,mikor akartam terhes is lettem,ezért aggodom most egy kicsit,hogy most miért nem jön össze.Ráadásul a 28 napos ciklusaim mára 24 -25 naposra csökkentek,a doki szerint ez nem gond.Mégegyszer köszi az infokat.

Sziasztok!

Angi!
Lehet, hogy igazad van, tényleg kisfiam van ! De most majd kipróbálom a Billings-módszert, hátha így sikerül egy kislány.
Engem is érdekelne, hogy van a kislányotok (kis druszám), várom a folytatást Kispapa 'tollából'!

Brigi!
Szorítok Neked nagyon! Az fontos, hogy ne stresszelj. Én az első három hónapban minden szeretkezés alatt arra gondoltam, hogy na, most majd sikerül. Aztán eldöntöttem, hogy legalább közben nem gondolok erre és 'ráérek' stresszelni a menstruáció környékén. Szóval egy kicsit lazább lettem, lehet,hogy ez is segített, mert abban a hónapban sikerült. Tudom, könnyű ezt mondani és nehezebb megvalósítani, de azért próbáld meg !

Üdv, Virág

Sziasztok!
Rengeteget írtatok, mióta itt jártam.

Annak idején voltak kedvenc idézeteim, melyekből erőt merítettem a legreménytelenebb helyzetekben is, leírok 1-2-t Nektek.

"Nem tudod, mit rejt a sorsod
Mosolyt hoz-e, vagy könnyeket
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket"
/Hemingway/

"Uram adj,
Erőt, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót,
Türelmet, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant,
Bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt."
/Marcus Aurelius/

"Hinni kell abban, amit az ember cselekszik,
Amit akar, amit lehet, vagy amit álmodik"
/Romain Roland/

Angéla!
Elolvastam a történeteteket.
Nagyon erősek vagytok, kis Virág is nagyon erős és csodálatos baba. Kívánom, hogy sok boldogságotok legyen benne, és ha eljön az ideje jöjjön a kis tesó is.
Olvasás közben, néha, mintha mi lettünk volna. Nagyon szoros, de ugyanakkor furcsán távoli kapcsolatok alakulnak ki a betegbabák szülei között és a szülök és orvosok, nővérkék között.Én a Kardiológián éreztem otthon magam, Levente halála után szószerint honvágyam volt.Mai napig nagy hálával és szeretettel gondolunk az ott dolgozókra. Mikor Levente a szívsebőrzőben volt este lefekvés előtt mindig felhívtam még egyszer az osztályt, és már a telefonban a háttér zajból megtudtam különböztetni Levente "kütyüinek" csipogását és tudtam, hogy él. Mi is elbúcsuzhattunk Leventétől és ez jó volt. A sírhoz eleinte minden nap mentünk, utána hetente, majd két hetente, most öt év után 3-4 hetente megyünk, ez így van rendjén.
A szívműtéttől ne féljetek. A katéteres műtét "kis" beavatkozás, Virág nagyon erős és gyorsan talpra áll majd a műtét után. Munkám során már sok olyan kamasszal találkoztam, akinek volt szívműtéte és ugyanúgy élik kamasz mindennapjaikat, mint a többi tizenéves és mégcsak rossz emlékként sem emlegetik, ez nekik természetes.

Bocsi, hogy kicsit zavarosra sikeredett az irományom. "Gondolat torlódásom" van, annyi minden jutott most eszembe.

Sajna mennem kell, majd jövök-talán szerdán lesz időm.
Sok puszi Mindenkinek
Sac

SArolta! Igen, neked is minden szavad olyan, minha csak az én számat hagyta volna el. Érdekes. FUra kötelék ez a szülők között. SOk kis testvére van Virágnak, akikkel nem tudnánk elszakadni egymástól, pedig könnyebb lenne, de nem tudunk.
Igen a kütyük hangját mi is megismettük, ha a folyosón óráékat kellett várni, mert beavatkozás volt egy babán, és nem tudtuk kié a baba... a pulzoximéterének a hangját már megismertük, és ha néha meg-megszólalt, tudtuk, nem vele van gond. NEhéz.
Mikor hazajöttünk (3,5hónap után) jó érzés volt. De hetekig az volt a konkrét rémálmom, hogy megyek reggel Virághoiz a klinikára, és csak ott jut eszembe, h már otthon van, és otthonhagytam egyedül...borzasztó. 10nappal hazaérkezésünk után jelzett a légzésfigyelő, és kishíján újra kellett élesztenem Virágot. TEttem a dolgom, majd hívtam a mentőt. Kértem, könyörögtem, h a picre vigyenek vissza(ahová elvileg nem kerülhet vissza senki, mert az újszülött intenzív), de megengedték. Mikor odaértünk, mintha hazatértünk vlna. Az éjszakát a gyerek mellett virrsztottam (2órát aludtam), de nem történt semmi, minden vizsgálat negatív) mehettünk haza. Azutén 2hónap is eltelt, mire újra megpillantottam az 1.emeleten a folyosót, ami az osztályhoz visz, és ahol Reginát végigkísértük. ÖSszeszorult a gyomrom, és csak jóneveltségemnek köszönhető, h nem omlottam össze sírva. Addigra annyi idő eltelt, a szag újra furcsa, és íj volt(egy idő után már nem is éreztem, pedig nagyon büdös). És minden, hirtelen összegződött bennem, h ez volt a 2.otthonunk, hogy lehetett, és egyáltalán hogy kerültünk mi ide??? OLyan kusza, és érthetetlen volt minden.

Levente. Nos a mi osztályunkon is volt egy kis LEvente, aki nagyér transpositiós volt. MEgoperálták, majd 2hét múlva meghalt. MEgrázott bennünket, mert Lilla, aki nagyon jó barátnőnk lett, szintén nagyér trp ós volt, és 3hónap kemény küzdelem, folyamatos életveszély után meggyógyult , és hazament. Levente nem ment haza, Fannika nem ment haza...és sorolhatnám...

Szia Angi és Saci és a többiek
én szombat este úgy ki voltam borulva, falunap és este tüzijáték volt és mindenkinek Baba ült a karján, a nyakában, csak nekünk nem
és éjfélig bírtam, akkor végre hazamentünk és akkor kitört, és egy órát sírtam. a hugim vigasztalt, nálunk aludt, szerencsére. Tegnap meg adott nekem homeopátiás kedélyjavító bogyókat. Holnap megyek és veszek magamnak, mert a munkahelyi stresszel együtt ezt már képtelenség hazudni hogy jól vagyok.
És már teljesen meg tudom különböztetni a Bálint elvesztése és a következő gyermek előtti hosszadalmas kényszervárakozás miatt érzett fájdalmat. A szombat esti ez utóbbi volt. Biztos hogy nem leszek képes kivárni az egy évet, és nem is akarom ezzel áltatni magamat!
A pittyegést... én csak egyszer hallottam, de amikor 2 hónap múlva felhivtam a klinikát hogy megvannak-e a leletek, a háttérben pittyegtek a gépek és szörnyű volt, nem birtam kivárni míg a doki a telefonhoz jön és letettem, és utána anyukámmal hívattam fel.
Sac, nekem nincsen különösebb kézügyességem, sem szabadidőm, még most fél hatkor is benn vagyok az irodában... pedig mégis valamit alkotni kellene, a hugom szerint kössek, de max. valakibe belekötni tudnék (nahát, mégis van humorom...?)
Angi, megrázó min mentek át de tudom, nagyon örültök hogy Virág megmaradt nektek és egészséges lesz. Bátor picike, mennyi műtét ilyen aprón... én a ti napjaitokat csak halványan sejthetem, de már az is erőt ad, a kitartásotok, nekem is, mindenben.

nagyon sok jót mindenkinek
Moncsi

Moncsi! Fel a fejjel!!!
Miért kellene egy évet várni, ezt nem értem!!!

Moncsi!!! tudom mit érzel, és azt is hogy milyen tehetetlenül várni ...
Én is nehezen viselem a napokat, úgy érzem beleőrülök ... ördögi kör.
De Moncsi! lesznek kisbabáink!! hidd el!! sikerülnie kell, valakiknek kell még a mi szeretetünk!!

ismeretlenül is ölellek:
Szilvi

Sziszus! Így van, nagyon aranyos vagy, kitartás! Első babátok egytelen mosolya kárpótol majd benneteket mindenért. Én már tudom, Virág tüneményesen tud nézni rám, kiszúr akárhány ember közül...

Drága Lányok!

Én rendszeresen olvasom a topicot, megkönnyeztem a szomorú történeteket, és nagyon-nagyon szorítok Nektek!

TUDOM, hogy egyszer mindenkinek sikerülni fog, és végtelenül boldogok lesztek majd a gyönyörű, egészséges babáitokkal, mert nagyon megérdemlitek, hogy a SORS kárpótoljon a fájdalmakért...

én itt leszek, és szeretnék osztozni a boldogságotokban is nemsokára

minden jót kívánok Nektek /Mindenkinek /
tiszta szívemból!

szeretettel: Sheila

Sziasztok!
Angéla!
Furcsa, hogy mennyire hasonlóak a hasonló gondokkal küzdők érzései, gondolatai. Nekem is nagyon megmaradtak a szagok, hangok. Annak idején Anyosómék kocsijával jártunk Leventét látogatni, utána évekig nem tudtam beülni abba a kocsiba, mert a szaga mindig felidézte az emlékeket. Sokáig képtelen voltam az aluljáróból azon a lépcsőn felmenni, amelyet naponta többször megmászta rohanva Leventéhez.
Sok minden van, amit a "kivülállók" nem értenek. Engem sem értettek meg, hogy miért küzdöttünk "mindenünket feladva", mások nem értik,hogy ennyi kudarc után miért akarunk még mindig gyereket.

Moncsi, Szilvi!
Én sem hittem, hogy valaha enyhülni fog a fájdalmam (az idő tényleg enyhíti a fájdalmat). Levente halála utáni reggelen a párommal csak feküdtünk az ágyban, potyogtak a könnyeink és azt mondtuk: "Ezt senki nem mondta, hogy ez ennyire fáj", szabályosan fizikai fájdalmat éreztünk. Akkor úgy éreztem nem élem túl, soha többet nem lesz erőm küzdeni. Ez az érzés elmúlt, azóta sok komoly küzdelmen vagyunk túl. Mindig újra és újra talpra állunk. A fájdalom megmaradt, csak tompult és máshogy fáj, és már van hely a szívünkben a megnemszületett babáinknak és kistesónak is, akit már alig várjuk, hogy a pocakomban legyen.
A Ti fájdalmatok is erős még, az idő enyhülést hoz majd. Ne kínozzátok magatokat nem éri meg, én azt tettem és nem volt jó. Sokat beszélgessetek a párotokkal, barátokkal. Minél több közös, vidám programot csináljatok a párotokkal kettesben. Jó hatással van a sport, tánc is. A jóga is jó, csak nekem valahogy az nem megy. Én otthon tornáztam, sikerült leadnom a szülés után maradt 4 kg felesleget. Egy éve pedig hastáncolni tanulok - jó a lelkemnek, és nem utolsó sorban átmozgatja a kismedencét.
A sírás természetes. Mai napig képes vagyok úgy sírni, hogy egy kontinensnyi egér se halna szomjan. Jó ha az ember kibőgi magát.

Most ennyit tapasztalatot tudtam leírni.
Fel a fejjel! Fogjuk mi még egymásnak küldeni a babáink képeit.

Küldök egy kis vidámságot:


Pusz
Sac

Ma tudtuk meg a szövettan eredményét, ami beigazolta az eddigi feltételezést. A kislányunk teljesen egészséges volt, köldökzsinor baleset történt.

Szilvi

Köszönöm mindenkinek!
Olyan megható hogy így törödtök velem.

Szilvi, látom sikerült regisztrálnod (én is regisztráltam de aztán már nem sikerült regisztrálóként üzenetet küldeni és így feladtam)
Ugye, milyen nehéz értelmet adni a napoknak...??

Sac,
igen igazad van, nem akarom magamat kínozni de erőltetni kell hogy másra koncentráljak, és néha úgy összegyülik hogy nem megy tovább és kitör az egéritató! Nagyon szeretem a munka utáni-hétvégi összejöveteleket a kollégáimmal (már barátaimmal)
mert ők naponta követik mit érzek, a második családom. A legjobb barátnőmnek a kis háromhónapos kisfiát is imádom és sokszor meglátogatjuk őket, ő az egyetlen akitől nem fakadok sirva. Viszont a férjem "barát-haverjait" és érdekes, az én Bp-en dolgozó volt koleszos legjobb barátnöimet sem tudom beavatni ebbe, nincs kedvem velük találkozni! Nincs kedvem velük telefonálgatni! Erőltessem meg magam?

és Hogy kell puszilkodó és pörgő-forgó smile-kat küldeni?? Már megfigyeltem hogy ebben profi vagy!

Biztos hogy a sport segitene és én is bele kell hogy kezdjek.

Angi,
a genetikus tanácsolta hogy 1 évet várjunk (ezzel kapcsolatban volt az első hozzászólásom ezen a fórumon) mert a nemzetközi statisztikák szerint ennél rövidebb szünet esetén magasabb a kockázat. Szó szerint azt mondta hogy "nem lenne bölcs csupán 6 hónapot várni" ...mert a mama szervezete még nem pihente ki magát és nem tud ugyanannyit megadni a második magzatnak mint az elsőnek. De ez a felmérés már 30 éve készült és azóta talán már fejlődött annyit a terhesgondozás és az életszinvonal (sport, vitaminok, egészséges étkezés)hogy kivédhető sok kockázat. Mi sem fogunk annyit várni mert az már a lelki egészségemet veszélyeztetné, aztán majd a baba jön amikor ő akar.

remélem néhány hónap múlva mi mindannyian azt mesélhetjük hogy melyik Magzatka éppen hány centis!!!!

óriási ölelés
Moncsi

Saci
"Levente halála utáni reggelen a párommal csak feküdtünk az ágyban, potyogtak a könnyeink és azt mondtuk: "Ezt senki nem mondta, hogy ez ennyire fáj", szabályosan fizikai fájdalmat éreztünk. Akkor úgy éreztem nem élem túl, soha többet nem lesz erőm küzdeni. Ez az érzés elmúlt, azóta sok komoly küzdelmen vagyunk túl. Mindig újra és újra talpra állunk. A fájdalom megmaradt, csak tompult és máshogy fáj, és már van hely a szívünkben a megnemszületett babáinknak és kistesónak is, akit már alig várjuk, hogy a pocakomban legyen."
ez teljesen szívemből szólt, akárcsak én mondtam volna.

Moncsi! Abszolút megértelek. Én sem tudnék várni. NEkünk az orvosom fél évet mondott, sőt azt mondta, ha előbb becsúszik,a akkor sincs semmi. Én is hallottam a nemzetközi statot... NEm tudom, mi sem szerettünk volna fél évnéltöbbet várni(Amit senki nem ért, h hova ez a sietség, hát itt van nekünk VIrág), de, annál nagyobb az esélyem a hüvelyi szülésre, minél később esek teherbe. LEg az 1évet meg kellene várni, ami nehéz, de nyilván nem annyira, mint NEktek. Szóval megértem, ha nem tudtok várni, és biztos nem lesz semmi gond ezennel. Miért lenne?

Kedves Moncsi!
Nem szeretnék az orvosok ellen beszélni csak jelezném, hogy nem egyszer előfordul, hogy kismamák a szülés után 2-3 hónappal a gyakori szoptatás ellenére teherbe esnek és érdekes módon ilyenkor ők nem számítanak "veszélyeztetett terhesnek" vagy bármi különlegesnek és nem hallottam róla, hogy közöttük gyakoribb lenne a vetélés.

Ha lelkileg készen vagy a babára... a tested tudni fogja a dolgát.
Én is drukkolok nektek!

Üdv.
Malacka

Sziasztok!
Inkább csak a háttérből olvasgatlak Titeket. Egyszer majd leírom a történetünket, egyenlőre annyit, hogy ikerkisfiaink egyikét veszítettük el, 6 hetes és 2 napos korában. Ezt Angi miatt írom, mert most az Ő utolsó hozzászólása miatt írok én is.
Mi is minél hamarabb szerettünk volna egy kistesót a kisfiunknak, és megkonzultáltam a dolgot a dokimmal. Az előző szülésem császár volt, és nagyon szerettem volna, ha a következő babát sikerül simán megszülnöm. A szülés után pontosan 6 hónappal lettem újra babás, és úgy tűnik, napokon belül mehszületik a kisfiunk kisöccse. Szerencsére teljesen problémamentes a terhességem (remélem, ez után sem lesz semmi komplikáció), viszont újra császárom lesz, de csak azért, mert a Pici állítólag több, mint 4 kiló.
Bocsánat, ha kicsit zavaros voltam, de a kisfiam itt téblábol...

Mielőbbi pocakosodást kívánok mindenkinek!

Viki

Viki, őszinte részvétem a kisfiad miatt! És gratul a kistesóhoz, végre valaki, aki átérzi...
Azért, ha egyszer lesz időd, és erőd, meséld el, h mi történt!
Este írtam egy hosszabbat, de elszállt, bocsi

Szia Angi!
Köszönöm szépen, le fogom írni, csak mostanában nem szeretném. Biztosan a közelgő szülés miatt van, nem tudom... Már régebben olvastam a történeteteket, az indexen, nagyon felkavart, gondolom, érted, miért.
Még annyit, hogy az előző terhességem az ikrekkel másfél évi próbálkozás után jött össze. A mostani az első hónapban, ahogy megpróbáltuk. Ezt a babát nagyon sokáig kislánynak éreztem, teljesen más volt már a várandósságom eleje is. Szóval tuti biztos voltam benne, hogy kislány. Mindenki azt hitte, hogy a kisfiunk mellé biztosan lányt szertnénk, én mégis valahogy megkönnyebbültem, amikor félidőben kiderült, hogy kisöcsi lesz. Pedig Isten látja lelkemet, ugyanúgy örültem volna egy pici lánynak is ( a lényeg az volt, hogy egészséges legyen!), de úgy látszik, nekünk most egy kisfiú járt...

Sziasztok!
Moncsi!
Akivel nem szívesen beszélsz, szerintem nem kell erőltetni. Levente halála óta átalakult a baráti körünk. Volt aki megmaradt, volt aki elmaradt és lettek újak. Van akivel ugyan tartom a kapcsolatot,de már nem igazi barátság. Egy ilyen tragikus esemény "letisztítja" az emberi kapcsolatokat, és kiderül ki az igaz barát.
Smile ügy:
Más topicokból, honlapokról másolom le a képeket (nekem is itt a babaneten tanították meg)- rámész a képre, jobb gomb, kép mentés másnéven, kiválasztod, hogy lemez, vagy C meghajtó és Gif formátumban elmented.
Beszúrás: beírod a következőt: image {képneve} szóköz nélkül, nézet/küldés, küldés és ezután kijön egy szürke ablak, itt kell a tallózással kijelöni amit beakarsz szúrni, feltöltés, és kész.

Viki!
Gratula a babához, vigyázzatok magatokra!

Mindenkinek jó hétvégét!
Pusz Sac

Sac!
Köszönöm!

Moncsi, elfelejtettem írni, amit Sac is írt. Nagyon fontos, hogy ne csak másokra légy tekintettel, hanem elsősorban saját magadra, és a saját érzéseidre! Most csak magatokkal foglalkozz, aki igazi barát, az megérti, aki meg nem, arra kár pazarolni az időt és az energiát.

Mikor meghalt a kisfiunk, már tele volt a padlás azokkal a vígasztaló szavakkal, amik arról szóltak, hogy legalább a másik megmaradt. Pesrze tudom, hogy csak vígasztalni akartak, de a dolog sajnos nem egyszerűsíthető le ennyire...
Én megmondom őszintén, volt, akinek kerültem a társaságát, de emiatt utólag sincsen lelkiismeret-furdalásom.

Viki

Sac,

sikerült!!!
há há most jó kedvem lett
puszi

Viki, persze megértelek, hagyd a csudába, ezt csak akkor jó leírni, ha azzal könnyítesz magadon, ha nem akkor ne is gondolkodj rajta. Nálunk Apa kiírta, és tudom, h neki jót tett. Én is megírtam egyszer, csak rövidebben, nekem is jót tett. Mások vagyunk.
Nekünk is sok barátunk volt/van, akikkel mára csak felszínes a viszonyunk, alkalmakkor összefutunk, ennyi. NEm értenek minket, ez érthető. Ellnben rengeteg új barátot szereztünk, akik által jobbak lettünk, és akik általunk lettek jobbak... és nem bánom a régieket, így leg kiderült, viszont nagyon örülök az újaknak.

Sac! Moncsi!

Off.
Leegyszerűsítették a gifek, képek beillesztését Nem kell beírni semmit sem, csak annyi a dolgod, hogy amelyik szöveg mögé szeretnél betenni egy képet, gifet ott megnyomod a "Melléklet feltötltése..." gombot a Nézet/Küldés mellett. Ugyanúgy kijön a szürke ablak, és minden ugyanaz. A melléklet leírásához is elég egy betü, nem kell figurázni Ez így lényegesen gyorsabb és egyszerübb

pusz
sasha

Sziasztok!

Nekem kerdesem lenne, remelem nem vagyok profan: egy kolleganomnek halt meg a 17 honapos kislanya, szuletese ota voltak vele gondok, de ilyen szomoru vegere senki nem gondolt, nagyon hirtelen jott. Meg nem dolgozik, de par nap mulva jon vissza dolgozni. Ti hogy viselkednetek vele, mit kene mondani egyaltalan az elso talakozaskor, aztan hogyan tovabb? Legyen az ember elnezobb vele (hisz eleg baja van) vagy teljesen normalis, szukseg eseten munka miatt akar lecseszes is (csak akkor meg nehogy szivtelenek legyunk).

Koszi, ha segitetek:
Andi

Andi, először is Részvétet nyílvánítanék, és mondanám neki, ha akar beszéljen róla, ha nem az is OK, bár mindenkinek könnyebb lenne, ha egy pár szót beszélnétek róla. Azután minden menjen tovább, mint normálisan, én azért biztos nem tolnám le. Igen, kicsit elnézőnek kell lenni vele, de csak úgy, h ne vegye észre. Ne hallgassatok körülötte, nem kell rá folyton részvéttel nézni, teljesen normálisan kell viselkedni.
Szerintem az a legtosztább dolog, ha annyit, amennyit Ő akar beszél a dologról, arra figyeljetek oda, de aztán nyugodtan lehet viccelődni, mint egy átlagos napon, még az is lehet, h részt vesz benne, ha nem az sem baj.

Szigórúan SZVSZ voltam, írják meg mások is.