Jaj, Lányok!
Olyan megható dolog történt velem.
Bejelölt iwiw-en egy gyönyörű lány. Nem jöttem, rá, a neve alapján, ki Ő, de megláttam az egyik képét és akkor, a névvel együtt azonnal rádöbbentem, hogy életem első munkahelyén, egy óvoda és egy iskola tartozott hozzám, Ő egy kis ovis volt, de nem logopédiára járt hozzám, hanem abba a csoportba, ahova néha bemehettem helyettesíteni az óvónénit (imádtak csoportban lenni a kis ovisok között). Ott volt egy kicsi lány, 4 éves, aki utált aludni és csak pislogott, mert mindig rászóltak, hogy csukd be a szemed, Ő pedig látszott, hogy fél ettől, talán attól, hogy amikor az Anyukája jön érte, nem veszi észre, minden esetre én nem kértem, hogy csukja be a szemét, csak, hogy pihenjen. Ő jelölt be, mire én leírtam ezt az alvós sztorit. Erre egy olyan megható levél érkezett, hogy még a Férjem is elérzékenyült, amikor elolvasta... A lány mindenre emlékszik, ami akkoriban történt, még arra is, hogy milyen pulcsim volt a kedvence, az illatomra, hajamra stb., elképesztő. Azt írta, én voltam Neki a legjobb dolog az oviban

és még sok nagyon megható dolgot...Kész vagyok tőle! Ha eddig nem tudtam volna, miért is ezt a hivatást választottam, most megkaptam volna a választ!!!! Döbbenet, hogy ilyen elképesztő mély nyomokat hagyhat egy pedagógus egy kisgyermek szívében, lelkében. Ha ezt minden pedagógus felmérné, biztosan másképp tennének jónéhány dolgot... Nagyon boldoggá tett a most már felnőtt nő, az akkori kis oviskám levélkéje!!!!!!!!
Csekám!
Hogy Te milyen édes vagy!!!!!!!!!!:D:D