Sziasztok!
Jó, hogy Nóczi ilyen viszonylag jól viseli, azt hiszem (nem tudhatom, mert szerencsére nekem ezt soha nem kellett átélnem), hogy ebben a helyzetben a műtét már inkább megkönnyebbülést jelenthet.
Nóczi, sokat gondolunk rád, mielőbbi testi-lelki felépülést kívánunk!
Mi tegnap voltunk a Doktorbácsinál (aki nem Dévai), minden a legnagyobb rendben. A gyermek jól van, növöget, ahogy kell, nagyokat rúg belém. Velem is minden rendben, bár még mindig hányingerrel kezdem a napot, ma alig bírtam elindulni a háziorvoshoz, de ez legyen a legnagyobb bajom. Időnként rondán keményedik a hasam, de azt mondta a Doktorbácsi, hogy amíg egy nap tíznél többször nem fordul elő, addig nem gond. Én, a főhipochonder azóta bőszen számolok, de nem szokott tíznél több lenni. Mondjuk valamelyik este majdnem szívbajt kaptam, mert komolyan mondom, szabályosan jöttek a keményedések, a könyv szerint ezek már jóslófájások, hát betojtam rendesen, de aztán elaludtam, és nem lett semmi
Ági, ami a súlyfelesleget illeti, hát nekem van belőle elég, én is olvastam, hogy így később lehet érezni, na, elmondanám, én jóval a 16. hét előtt éreztem valami szöszmötölést odabenn (még nem rugdosást azért), holott a szakirodalom szerint a 16. hét környékén azok érzik, akiknek nem az első terhességük. Nem is mertem mondani se védőnőnek, se orvosnak... Pedig biztos a gyerek volt, mert az első, gyengécske rúgásokat is pont ott éreztem, ahol a szöszmötölést. Most már egyértelműen rúg, volt, hogy olvastam, és majdnem lerúgta a könyvet a hasamról (nem is elfogult nagyapja szerint azért, mert rosszul tartottam a könyvet, és nem látta a betűket...). Szóval szerintem ennek semmi köze súlyfelesleghez, ilyeneket biztos azért írnak, hogy a... hm... teltebb hölgyek rosszul érezzék magukat
Na, mit is akartam még? Nemtom, majd eszembe jut, amikor leléptem... Asszem, lejárt a mosógép, megyek teregetni.
Mindenkinek további szép napot!
:D hihetetlen egy csaj! 
