Josi, a PCOS a policisztás petefészek szindróma rövidítése, úgy van, ahogy
Áfi már leírta, komplex hormonzavar inzulinrezisztenciával. Nem normális a peteérés sem, sok ciszta alakul ki a petefészek kérge alatt. Van, akinek nincs is peteérése.
Enahma, semmi gond, hogy megkérdeztél, sajna nekem is orvosi papírjaim vannak erről... "Legyártani" őket meg úgy sikerült, hogy Andris előtt Diane 35-öt szedtem, ami egy magas hormontartalmú fogamzásgátló tulképpen, de PCO-soknak direkt adják, hogy rendezze a ciklusukat (úgy tudom). És Andris "véletlenke" lett, épphogy abbahagytam a gyszert, mikor megfogant. És miután megszületett, illetve meghalt, abszolút leállt a peteérésem, egyáltalán nem volt menstruációm se. És akkor Vargadokink ámuldozott, hogy nem is érti, hogy eshettem először teherbe. Mondtam neki, mit szedtem, azt mondta, akkor úgy már érti. És Hanna gyógyszeres kezelésre "jött létre" tulajdonképpen. (Szedtem sokáig Duphastont, progeszteronpótlásra, meg aztán Serophene-t nemtommire, meg Clostilbegytet, hogy legyen peteérésem, aztán kaptam Choragon szurit, hogy a tüszők megrepedjenek, na és mivel szerencsém volt, ez az első kezelés sikerült - beleszámítva egy óriáscisztát, ami jó ideig nagyobb volt, mint maga a terhes méhem. De szerencsére a 14. héten felszívódott) Aztán a Hanna születése utáni 6hetes kontrollon Varga már látta az UH-n az újabb cisztákat, de valahogy mégis lett ciklusom, igaz, rendszertelen és baromira fájdalmas. És peteérésem is lehetett, mer ugye itt van Ármin.

Na, hogy ez után mi lesz, nemtom, majd kiderül. A PCO elvileg gyógyíthatatlan, nekem a lelki okok súlyosbíthatták, azért nem lett spontán Hanna.
Na, szal így sikerült őket "legyártani".
Remélem, ismerősödnek sikerül majd a lombik; én enyhébb eset voltam, ő biztosan súlyosabb. És lehet, hogy más gondja is van ezen kívül.