Sziasztok Kismamik!
Ahogy Szabolcs igerte, itt a szulestortenetunk.:
Julius 4-en, mit sem sejtve,elmentunk a kotelezo heti tanacsadasra. A dr.-nom, miutan kivizsgalt, nagy orommel kozolte, hogy uljunk szepen kocsiba es menjunk Selmecbanyara, mert mar csak egy kis impulzus hianyzik es megindulhat a szules.

Ezen igencsak meglepodtunk, mert a szules semmi jelet nem ereztem, de gondoltam o mar csak jobban tudja es ugye a 30. hettol nyilogatott es rovidult a mehnyak.Tehat elmentunk gyorsan megvenni a babakocsit es felutaztunk Selmecre.

Mint tudjatok, az emlitett kis impulzus meg varatott magara 8 napot.

Egesz heten josolgattam, nyilogatott tovabb a mehnyak, szinte fajdalommentesen. A Ctg szepen mindent kirajzolt, en nem ereztem semmi komoly fajdalmat.

Hazaengedni nem akartak a hosszu ut miatt es biztattak, hogy ilyen tagulassal gyorsan es konnyen fogok szulni.

Szabolcs 8-atol velem volt az apartmanban. (A korhaz kulonlegessege, hogy az apuka is a mamaval lehet egy ketagyas, otthonos szobaban, napi kb.2700 Ft.-nak megfelelo osszegert. Szoval kirandulast csinaltunk a szulesbol.

)
Picurkank julius 12-en, miutan az egesz csalad meglatogatott, ugy dontott, hogy elobujik es o is megnezi oket.

Rendszeres 10 perces fajasok este fel hettol erkeztek, de nekem meg mindig nem igazan fajt.

Ejfelre 5 percesek lettek - fajdalom nuku.

Ekkor mar 5 ujjnyi volt a tagulas. A foorvos volt eppen szolgalatban, aminek nagyon orultunk, mert igazan ugyes szulesz hireben all. Igy fajogattunk, Ctg-ztunk egeszen hajnali 3-ig es 3:30-kor elengedtek a magzatvizet. Itt mar erosodniuk kellett volna a fajasoknak, vegulis mar 7 ujjnyira nyitva voltam, de semmi nem valtozott csak atmentunk a szuloszobara (ez volt 4:30-kor). Becsuletesen labdaztunk, zuhanyoztunk es setalgattunk, masziroztunk Szabival - mindezt maximalis nyugalommal,mosolyogva es csodalkozva.

Aztan bekotottek az oxitocint (5:45) - de a fajdalmak nem jelentjeztek igazan csak 2-3 percesek lettek. Reggel 6-kor valtottak az orvosok es egeszen 9 oraig nem neztek meg a mehnyak allapotat. Itt kiderult, hogy a magzatburok regeneralodott es a mehnyak is visszahuzodott 5 ujjnyira.

Ujjabb burokrepesztes tortent, megemeltek az oxitocin mennyiseget es elkezdodott a poklok pokla.

10:30-kor mar ujbol 7 ujjnyi volt a tagulas es csak folyt-folyt a magzatviz, hihetetlen mennyisegben 1 oran keresztul. Itt mar nem mosolyogtunk, csak tovabbra is becsuletesen setaltunk, zuhanyoztunk es labdaztunk. Mindezek alatt halk Mozart ill. Vivaldi szolt es a parologtatobol eukoliptusz illat aradt az egesz szuloszobara (egy kis romantika)

. Ereztem a masszazs, zuhany es a labda enyhito hatasat. Ami meg nagyon enyhitette a fajasokat az a ferjemen valo "logas" volt - mielott jott volna a fajas hatulrol atkarolt honalj alatt es en teljes sulyommal raengedtem magam a karjara. Szegeny, ezt 2 perces fajasonkent el kellett, hogy viselje

(nem is olyan szornyu, ha latja az ebmer a hatasat - megj. a ferj

). Igy haladtunk lassacskan 11:30-ig, amikoris jelentkeztek az elso tolofajas jelei. Itt a doktorno megnezett, es mondta, hogy sajnos a baba feje meg mindig nem ereszkedett le elegge a szulocsatornaba, igy a tolofajasokat vissza kell tartani, amig o nem szol

. 12:15-kor kezdodott az igazi haddelhadd, rendszeres 1-2 perces tolofajasok, teljes a tagulas, de nyomni meg nem volt szabad. Szornyu volt visszatartani ezeket a fajasokat. El kellett engedni az izmokat, hogy a baba feje magatol jusson el oda, ahova el kellett jutnia. Nagyon lassu es hosszadalmas idoszak volt ez. Nem tudom leirni, milyen erzes is, de egyszeruen szornyu volt

. Kb. 13:30-kor, amit en csak kesobb tudtam meg, Picurkank szivritmusa 70 korul jart

, igy olyan surogve-forogva jartak korulottem, hogy nem tudtam mire veljem. Kaptam egy kis oxigent, ami segitett. Picurka szivritmusanak novekedesevel egyenes aranyban csokkent a dokineni es a noverke - no meg a ferjem - izgalma. Ezekutan minden fajas utan odatettek a muszert a hasamra es megneztek, minden rendben van-e. En ebbol nem sokat regisztraltam, azt hiszem igy is volt jo. Az oxigen nagyon segitett es nem gondolkodtam azon, miert is kaptam. Csak kapaszkodtam a ferjembe, probaltam maximalis onfegyelemmel teljesiteni az utasitasokat, hogyan is lelegezzem, milyen pozt vegyek fel, hogyan mozduljak es lazitsak - ment is szepen, megj. a ferj. Mikor mar 3 oraja kuzdottunk a tolofajasok visszatartasaval kezdtem ugy erezni, hogy ez mar nem mehet igy tovabb. Probaltam megtudni a doktornotol, hogy meddig lehet ezt birni es egyaltalan ki lehet-e birni. Erre kaptam egy diplomatikus valaszt, hogy ez mindenkinel egyeni, de kozben azert vegig dicsertek, hogy milyen jol csinalom es hogy milyen kitarto vagyok - ez nagyon jol esett. Igaz, hogy a baba feje mar lejjebb volt, de meg mindig nem elegge annyira, hogy atadjam magam testem utasitasanak es megprobaljam teljes erobol kitolni a nagyvilagba. Ezert aztan felmerult a csaszarmetszes kerdese es felhivtak a foorvost, hogy jojjon azonnal, mivel csaszarmetszesekrol csak o donthet (ekkor kb. 15:15 volt). Ezutan mondtak, hogy most mar ram bizzak valamelyest a dolgot, ha ugy erzem hogy nyomni kell, nyomhatok. A szuloszeket mostmar szekke "formaltak" es megprobalkoztunk a kitolassal. Kis is tolt velunk rendesen a dolog - semmi hatas nem mutatkozott. Ajanlottak alva-logva fajni es ugy tolni 2-3-szor amibol kb. 15 tolas lett, de hatas semmi

. 15:45-kor megjott a foorvos es o is azt mondta, hogy megprobalkozunk meg egyszer. Ujra "nekiultem". Kozben elvezettek a vizeletet, mert mar nem tudtam egyedul pisilni. Ahhoz kepest, hogy szinte csak kortyokat ittam az utolso orakban, sok vizelet elfolyt. Elkezdtunk nyomni, persze kontrakciora most 3 percet varni kellett

. Aztan jott es en nyomtam teljes erombol es a foorvos azt mondta, hogy nem lesz itt csaszar (ugyhogy a borotvalas es elokeszites hiaba volt

). Innentol kezdve szinte semmire nem emlekszem. Keptoredekek jelentek meg elottem, nem ismertem meg az embereket magam korul, eltartott egy darabig, mig tudatositottam, hogy eppen szulok es olyankor probaltam maximalisan koncentralni arra, amit mondanak. Volt, amikor csak par szot ertettem (vakum, nyomni), es volt amikor csak a ferjemet hallottam, es akkor tudatositottam ujbol, hogy szulok es ismet elkezdtem teljes erobol nyomni, annelkul, hogy barmi kontrakciot ereztem volna. Mar nem ereztem a fajasokat, annyira ki voltam merulve. A ferjem szerint tudom csak elmondani a dolgokat. Szoval az utolso idoszak: fajaskor nyomtam, de sajnos nem jol, mert kozben fujtam ki a levegot es nem tudtam eleg erot kifejteni. Sokszor "atlelegeztem" magam a fajason. Felmerult, hogy vakummal is segitenek majd, de letettek rola. A foorvos ajanlott egy masfajta fogast a nyomashoz - ne a terdem alatt fogjam es hozzam magam ossze, hanem magam melett a tartot es lefele huzzam magam a szekbe. Az elso ilyen nyomas kiprobalasara felderult az arca, mert megjelent Picurkank fejebubja. Itt visszaadta a stafetat a doktornonek, hogy o fejezze be a szulest. Meg 3-4 fajas volt hatra, amit vegig atnyomtam. Eloszor kibukkant a baba feje, majd pillanatok mulva az egesz ott volt a mar elkeszitett asztalkan. Erre a pillanatra mar emlekszem. Szinte hihetetlen volt, de megis ott volt a mi kis Picurkank, aki sirt es gyunyoru volt. Aztan mar csak mi is sirtunk apaval. 16:05-kor megszuletett Tolnai Mate





, 3360 grammal, 51 cm-vel, 36-os fejkorfogattal, 10/10-es APGARral es a nyaka kore es a feje kore - all alatt a halantekon at a fejteton keresztul - tekeredett koldokzsinorral, ami nem engedte ot, hogy magatol a szulocsatorna fele haladjon. De megszuletett csaszarmetszes es vakum nelkul teljesen termeszetesen

es mi hihetetlenul boldogok voltunk. Ugy ereztem, hogy szinte semmi nem tortent elotte, hogy nem kellet orakon keresztul az 1-2 percenkent jelentkezo tolofajasokkal kuszkodni, mar csak o volt ott, vagyis mi voltunk, a mi csaladunk - Mate, apa es en. Az utolso "simitasok", amiket el kellett vegezni rajtam mintha nem is lettek volna, semmi massal nem torodtem, csak a kicsimmel, aki ott szopizott a mellemen apa oleleseben.
Mintharmunk szamara roppant nehez es hatalmas onmegtartoztatast kivano szules volt a mienk. Azt hiszem nem tudtuk volna vegigkuzdeni Mateval, ha nincs melletunk edesapa, akinek kitartasa, lelki es fizikai ereje csodakat muvelt. Az, hogy Mate szamara is mennyire megrazo volt az egesz, az is mutatta, hogy aznap este es meg masnap szinte egesz nap panikszeru sokkos reszketesek tortek ki rajta. Ezert mindig nagyon melegen kellett ot bebugyolalni, szorosan magunkhoz olelni es maximalis biztonsagot nyujtani neki. Aztan mindez elmult, a kicsi megnyugodott, nagyon szepen es ugyesen szopizik - szerncsere van mit, mert a 3. napra megjott a tejecske es azota is bosegesen jut belole.
Ami engem illet, en is nagyon hamar regeneralodtam, meg aznap este szules utan fel tudtam ulni a szopizashoz es masnap mar vigan "szaladgaltam". A gatseb 4 oltesbol all es aranylag hamar gyogyul, mivel a korhazban minden nap lezerrel kezeltek. Mateval es Szabival egyutt csodalatos 3 napot toltottunk a mi kis szobankban. Ugy ereztuk magunkat mint egy szallodaban es korulottunk mindenki nagyon kedves volt. Ennek is koszonheto a gyors felepulesunk, a korhaz teljes szemlyzete csodalatos nyugalmat biztositott a szamunkra.
A vegere mar csak azt szeretnem hozzatenni, hogy megerte kibirni a kilenc honapot es vegigszenvedni a szulest

. Van egy gyonyoru kisfiunk, aki nelkul nem tudom elkepzelni az eletunket.
A 4. nap delelott hazaengedtek es azota itthon telnek a bolgog napok

. Mate nagyon jo kisfiu, sokat alszik, sokat szopizik, az 5. napra visszaszedte az eredeti szuletesi sulyat es keveset sir.
Egy par megjegyzes a ferjemtol:
Kispapik, ha lehet, ne hagyjatok ki a szulest. En Tunderkem mellett voltam egesz vegig. Nagyon nagy elmeny volt szamomra, es remelem tenyleg hasznos is tudtam lenni. A megszuletes pillanata hatalmas boldogsaggal toltott el bennunket. Csodalatos volt

. Buszke vagyok Kedvesemre, en nem hiszem, hogy kibirtam volna.
Mindenkinek komplikaciomentes szulest kivanok. Jo pocakoskodast, drukk a finiselokenk, es koszonjuk a gratulaciokat

.
Matebaba, Tundimami es edesapa