Veronikusz, én sem okoskodásból írok-írtam pár oldallal ezelőtt Zsombi szalmonellás kórházi kezeléséről, (hanem segítő szándékkal) ez rengeteg, amennyi mennyiségeket írtál, én nem is értem, hogy a dokitok miért nem utalt be hamarabb. Nagyon veszélyes a kiszáradás! Akár eszméletvesztéssel is járhatott volna, amit otthon képtelenség kezelni. Zsombit 5 napig infúziózták a Szt Lászlóban annak idején, éjjel-nappal, mire rehidratálódott(szép magyar szóval), és mi a kritikus 5hányás, 6kaki után már be is lettünk utalva. Még a szuri sem segített...szóval ezekben a fosós-hányós betegségekben nem maga a hasmenés-hányás a borzasztó, hanem a kiszáradás veszélye.
Nagyon sajnálom a lányokat, de az biztos, hogy most már helyre fognak jönni!
Katának utólag is boldog szülinapot és egy jó nagy tortát kívánok, ha rendbejön végre!
Drukkolok nektek nagyon!!! (jó)Híreket várjuk!!!!!!!!
Lányok, el vagyok ájulva, micsoda menyasszonyok! Nekünk akkor még csak papír kép készült. Zsombival a pocakban.
Ancsa, igen-igen azóta mi nem találkoztunk. De ami késik, az ugyebár nem múlik! Próbálok nem eltűnni.
Paklincs, azt hiszem te foglaltad össze legjobban, amit én is gondolok az altatásról, és úgy általában a gyereknevelésről. Annyira szaladnak az évek, hogy lesz@rom ki mit szól az én altatási, együttalvási szokásaimhoz, mert írtó gyorsan azon kapom majd magam, hogy Zsombi az orromra vágja a szobája ajtaját. Mint tudjuk most elsős, és nem hiszitek el, de reggelente már ciki, ha teljesen bekísérem az iskolaudvarra. A kapuban már mondja, hogy menjek, mert be tud menni egyedül is, ne menjek, senkit nem szoktak odáig kísérni...

Szóval nem kell feleslegesen erőlködni szerintem, legalábbis én nem fogok, szeretem őket, néha harcolunk, aztán nevetünk. És olyan gyorsan elmúlik mindez...jaj...
Barbi, olyan nagyfiús ez a kisfiú! Na és a szemek!
Vali, suli nagyon de nagyon jól megy. Pirospont hegyekben áll, negyedéves értékelés írtó jó lett. Dagad a mellem.

Biztos neked is!