Sziasztok!
Ismét itt!
Olvaslak titeket csak......
Munka: Én nagyon kivagyok csajok, nekem január közepében vissze kell mennem dolgozni, mert szükésg van rám, nekem meg az állásomra és ha most nem megyek vissza nem lenne lehetőségem.
Bár január közepén vagy végén kell kezdenem és nagyon rendi a fönőkőm akkor megyek be, amikor akarok és akkor jövök el amikor akarok. Februártól pedig egy hetet dolgozok, egy hetet nem.
Ja nagyon rendi tényleg a fönőkőm felajánlotta, hogy ő berendezne Máténak egy kis kuckót, de se természetes levegő, se természetes fény, tehát ezt elvetettük. De mivel egy nagy cégnél dolgozom, mondta, hogy írjunk a kolleganőmmel( aki előttem szültegy héttel

) egy köremailt, hogy kinek lenne szükség egy ottani "bölcsire", hátha csinálnának.Hely van és akár én fizetnék ott valakit , csak a közelembe legyen
Addig pedig nagyi vigyázik Mátéra, egy emelettel lakik feljebb tőlünk:)
Sajna ez valamennyire kényszer helyzet, de én már most bőgök ha ez eszembe jut. Tudom, hogy jó kezekben lesz pocókám, de mégsem az enyémben....
Nem tudom mi lesz, bár ha nem megy se Máténak , se nekem egymás nélkül, akkor hagyom a munkát.
Inkább kevesebb dologot adok meg a fiamnak, de anya vele lesz.
Éppen ma ellkezdem a jogsit is letenni, hogy mire dolgoznom kell, addigra könnyebb legyen ennyivel és minél előbb itthon legyek majd, meg azért néha jön majd velem is.
De én tényleg nagyon szomorú vagyok ha erre gondolok, és ilyenkor mindig az jut eszembe hogy nem vagyok jó anyuka, mert itthon hagyom majd. De sajna mérlegelnem kellett. de amjd meglátjuk....
Amúgy jól vagyunk, lassan megyünk mi is babauszira vagy jógára.
És imádjuk egymást a pici fiammal, aki egy igazi kis mosolyalbum, egésznapokat átkacagunk:)
Sose gondoltam volna, hogy így lehet szeretni és az anyaság az tényleg így jön
