Giti!
Ezt írtam anno az EU-s topikba a történtekről:
"Bementem vásárolni egy "nagyáruházba". A következő dolgok történtek velem:
--A szórólapukon szereplõ termékek, ami miatt odamentem, sajna nem érkeztek meg, pedig már egy hete tartott az akció.
--Az egyik megvásárolt szettben nem az volt, amit a magyar nyelvű tartalomjegyzék tüntet fel. Bár az eredeti csomagoláson németül sem jelezték azokat az anyagokat...
--Szerettem volna megnézni két napernyőt, közölték, hogy az nincs kiállítva, menjek vissza két hét múlva, akkor megnézhetem, de most ugyan ki nem bontják, mert akkor nem tudják visszacsomagolni... Egyébként is látható a képen, hogy hogy néz ki...
--Amikor maradtam az egyik kiállított napernyő megvásárlásánál, akkor közölték, hogy csak az az egy darab van belőle. Már majdnem nekiláttak a szétszedéséhez, amikor találtam még, vagy harminc darabot. Egyet meg is vettünk.
--A pénztárnál kifizettem a napernyőt, és kértem egy ÁFÁs számlát. Mikor kész volt a számla, akkor vettem észre, hogy nem egyezik a kirakott ár a pénztárgépben lévővel, és így a számlán lévővel sem. Rögtön, abban a pillanatban szóltam a pénztárosnak, és az eladó, aki előre hozta az ernyőt mondta, hogy menjünk vissza az osztályra, mert ő sem erre az árra emlékszik. Az osztályon ki is derült, hogy a kasszánál lévő nő nem az akciós ár szerint blokkolt, tehát újra kell írni a számlát. Ekkor kezdõdtek a gondok. A kasszánál lévő hölgyek szépen várakoztatni kezdtek, minden arra járó vevőt kiszolgáltak, minden jótállást lepecsételtek, és amikor én galád vevõ szólni merészeltem, hogy mennék a dolgomra, akkor hogy szemléltessék azt, hogy ki az úr a háznál, gúnyosan közölték, hogy csak egy pénztárgép van, és írták szépen a vevőknek a számlákat. Eközben a háttérben nagy plakáton vigyorgó arcokat láttam, az áruház vezetõségét, valami olyan szöveggel, hogy: "Önért vagyunk...!" Hát persze.
Minél idegesebb lettem, annál jobban vigyorogtak a képembe. Ráadásul az sem hatott rájuk, hogy két gyermekem még nálam is türelmetlenebb volt. Még ott azon gondolkoztam, hogy hívom a képen bájosan mosolygó vezető valamelyikét, de akkorra már kezdtem a normál ítélőképességem határára érni, és azt gondoltam, hogy akkor még később szabadulnék...
Másnap, már higgadt fejjel azon gondolkoztam, hogy ez így mégsincs rendjén.
És most jön az, ami miatt ide írtam le ezt a történetet:
Hetek óta megy egy reklám, a Fogyasztóvédelem EU-s reklámja, aminek az a szlogenje, hogy:
" Érezzük magunkat Európában". Gondoltam, megkérdezem a véleményüket a fenti dolgokról.
Nem kellett volna.
Egy női hang fogadta a hívásomat, meghallgatott, a háttérből pedig egy hapsi kotyogta közbe a magáét. Szó szerint ezt mondta:
" Higgye el nekem, hogy tizennégy éves tapasztalatom után nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben az ügyben SEMMI sem fog történni..., de ha ragaszkodom hozzá, akkor kapcsolhatják a panaszirodát!
Hogy is szólt a szlogen? Érezzük magunkat Európában?
Végül hirtelen felindulásból felhívtam az áruház vezetőjét, aki később visszahívott, és nem győzött elnézést kérni. A két számla között, mármint a téves, és a javított között több mint fél óra telt el a pénztárgép órája szerint. Hogy pontosan mennyi, azt nem árulta el.
Én azt hiszem, hogy a gond itt lesz. Hiába van az áruházlánc német tulajdonban, hiába hirdeti a fogyasztóvédelem magát, amíg az emberek így állnak a dolgokhoz, a hajunkra kenhetjük az egész úniót. Ha előfordulhat az, hogy a pénztáros melléütése, és a javítás között több, mint fél óra telik el, és ez gondolom nem egyedi eset, akkor mit várunk?
Ráadásul, mint gondolom sokakban, bennem is megfordult a lehetőség, hogy ugyan, hagyjam az egészet, hiszen eddig is hagytam. Ha nincs velem a két gyerek, akkor most is hagyom.
A minap mondott a Geszti egy nagyon érdekes, némileg idevágó dolgot:
"Érdekérvényesítési képesség szüksége"
De hogyan, ha mindenhol falba ütközünk?"
Nos, ennyi volt a történet. Még az is ide tartozik, hogy az út másik oldalán lévő Cora akció nélkül olcsóbban árulta akkor azt az ernyőt, amit mi megvettünk végül.
És az is ide tartozik, hogy az üzlet vezetője felajánlott egy 5000 Ft-os vásárlási utalványt, amit nekem nem volt pofám átvenni, de egy anyaotthon nagyon örült neki
hiszen akkor volt Húsvét.
Csi
. 
