Zsanci, azért én csak kb 30 év múlva mék ám nyugdíjba.

(na, mi a vezetéknevem?)
Köszönöm mindenkinek a ránk gondolást. Ma délelőtt váratlanul megjelentünk náluk. (3 utcányira laknak

) És olyan jó volt. Kértem egy csomó szerszámot meg faanyagot aputól a kariajándékhoz, és mint rég, kint zuhogott a havaslé, fújt a szél, én meg öt számmal nagyobb bakancsban, kabátban kint lófráltam apuval az óriási fantasztikus kincseskertjükben a kincsekért. Én egy nagyon szerencsés ember vagyok. (annyira szeretném, ha az én gyerekeim 25-30 év múlva hasonlóan éreznének velünk és az OTTHONUNKKAL kapcsolatban!!!!) Úgy gondolom, én ennél többet nem kaphattam otthonról, és nem is tudnék többet adni. De ennyit akarok. (nagyon lila vagyok?) Számomra valahogy ez a lényeg. Nem voltak ők tökéletesek, ó dehogy. Mégcsak különböző okos könyveket sem olvastak, (Spokot azért igen

), volt kiabálás is, meg lelki ráhatás, de annyira emberek. És jó pédaképek voltak számunkra. Mint ahogy a tündéri nagyanyódédim is. Aki az ember agyára tud menni a régi látásmódjával (mit szólnak az emberek?, az nem VALÓ...), de a bölcsessége, az inteligenciája (6 általánossal!!!). Mondtam neki, még sok dolga van, úgyhogy ahhoz tartsa magát. El kell mesélnie azt a sok-sok családi történetet, amit nekem is, plusz még a mieinket is. Ahogy ő adomázni tud! És századszor is eljátszani a "cicás játékot dédi"-t, meg engedni, hogy maskarába öltöztessék, behajcsavarózzák, stb.
Indi, én is megnéztem még akkor, és hát a jelszó: ping.
Kincsi, mertmivel nagyon szeretnék veletek személyesen találkozni, és Pestet nem vállalom be ótóval, viszont Sukoró viszonylag közel van, lehet, hogy csatlakoznék hozzátok. Szabadna?
Fibi, te pedig hozzánk is szökhetel ám, ha anyóst nem bíjod, Gárdony csak egy ugrás, és az M7-en elkerülve a várost (azt lehet vinnyette nélkül is) nagyon könnyű ám ránktalálni. NA? És Bálintod a fiam játékait birtokba veheti sztem, úgyhogy klafául el lenne. Olyan szépen játszik a képeken amiket be szoktál tenni.
Nuk, ti mikor erre?
Szóval meghívom lassan az egész csapatot. Nagyjából bármikor jöhettek, ha erre jártok, és időtök, kedvetek van.
Indi

, az ösztönállaton való uralkodásban való tanulmányaink jegyzeteit néha cserélgessük! Egy vizsgára készülünk.
Zsan, én kinéztem a nagyfiadat Zsókának, a középsőt Lorcinak, a picur pedig az én személyes kedvencem.

nászasszonyom mondd akarsz-e lenni?
Tinu, én személy szerint imádok nagycsaládosnak lenni. DE az igazsághoz tartozik, nálunk 3+5 év a korkülönbség. A két nagy így is gyorsan összenőtt, teljes partnerség van köztük. Meg verekedés, rúgás, hajhúzás, nyávogás, és szeretés, hiányolás, segítség, védelem - tetszőleges sorrendben, és másodpercenként váltakozva. Ha nincs nagy egyensúlytalanság, veszély, én nem szólok bele. Nagyjából hallom, hogy mi az, ami nagyon nem fair egyik részről sem, akkor aavatkozok közbe. Imádom ahogy esténként eldumálnak/vitáznak. Ahogy Beni osztja az észt, és Zsóka még/ vagy már nem annyira naív, hogy mindent bevesz. Hétvégenként reggel órákat elvannak a szobájukban pizsiben és játszanak, minket hagyva pihizni. (amíg meg nem hallják, hogy mozgás van, akkor ellepik az ágyat és kezdődhet a csikicsata) Lorci nagy nyereségét pedig órákig regélhetném. Két őt imádó tesója van. Akiknek néha terhes, mert ugye elront dolgokat, de hát miért vagyok én? Akkor elvonom tőlük, hagyja a NAGYOKAT játszani. De legtöbbször visszaszivárog, és bevonják, és ügyesen játszanak HÁRMAN. Nagyon idillien hangzik, de azért van sok-sok nyávogás (jajj, a halálom), futkározás (amire ugrok, mert csúszik, és óriásikat zakóznak), meg nyavalygás, meg sírás, stb. De valahogy egyre kevésbé zavar. Megszoktam. És olyan sokkal több a pozitívum.
És persze én itt csendben lapítok, mert mindhárman 6-8 hetes koruk óta 8-10 órát alszanak, 1-2 hetente 1-2 ébredéssel. MÁZLI.