Sziasztok! Bocsi a bepofátlankodáshoz, olvasgattalak titeket...... talán nem rúgtok ki....
Szia Panni, szia Ibm! Nem is tudtam, hogy voltak gondjaitok a baba előtt.. dehát honnan is tudtam volna,de buta vagyok!!!!
Vetélésem nekem is volt, sajnos, idén márciusban és rettenetes érzés volt, főleg, hogy hetekig szenvedtem a vérzéstől, mire végre rájöttek, mitől. Vagyis, kb. a 6.héten kezdődött a vérzés, sztk., doki, biztos nem vagyok terhes, stb., meg nem vizsgált, kétnaponta a nyakára jártam, nem vizsgált meg. Több, mint két hét telt el igy, aztán a párom mondta, menjünk el egy másikhoz, hátha az máshogy áll hozzám. A másik doki rögtön belső vizsgálat, ultrahang, anyuka, ennek a babának nincs szivhangja, haza se menjenek, mióta vérzik? két hete? azonnal János!!!!!! Megijedni nem volt időm, mire feleszméltem, már a mütőben feküdtem. Akkor jött ki rajtam, miért is vagyok ott, alig birtak elaltatni, annyira zokogtam.
Aztán énis úgy voltam vele, minél hamarabb szeretnék újra babát tudni a pocakban, augusztusra került be a drága és most itt van.
Rettenetesen sokat idegeskedtem az első három hónapban, hetente rohangáltam uh-ra a dokihoz, ugyanis valami barna kellemesség azért elárasztott, nehogymár nyugodt lehessek! De mostanra elmúlt teljesen, bár minden apró pocakfeszüléssel már fekszem is le, talán túl parás is vagyok!!!!!!!
Megtörtem tavasszal, de nem adtam volna fel, akármeddig tart is, amig újra összejön a bébi, nagyon akartunk egy közös babát a párommal!
Mindenkinek küldök sok-sok kitartást, reményt, mert az mindig van!!!!!!!!!
Ági