Sokáig gondolkodtam,hogy hozzászóljak-e ehhez a topikhoz,de azt hiszem hogy a történetem mások tanulságára is szolgálhat.
37 éves vagyok nem tapasztalatlan ,18 évesen mentem férjhez,és szültem gyermeket most õ 19 lesz öccse is van õ 17 hogy ne csak fiúk legyenek lett egy leányom is õ 13.
Még mindig ugyanabban a házasságban élek boldog vagyok.10évig voltam itthon mint hivatásos anya. Az utolsó szülés után spirállal védekeztünk,de a menzeszem csak idõnként jött meg, levették,majd hosszas kivizsgálás után azt mondták klimaxolok,örüljek a három egészséges gyereknek,mert ha most akarnék szülni nehezzen menne,mert nincs peteérésem.Nem kell antibébit szednem,mert a májam már nem bírja,a behelyezett eszköznek nem látják értelmét.Nyugodjak meg már nem lesz több gyerek.
Teltek múltak az évek végre találtam munkát,ami nagyon nehezen sikerült az otthon töltött idõ miatt.
A nyáron arra lettem figyelmes hogy nagyon fájnak a melleim,persze menzeszem már 9 hónapja nem volt elõtte meg... már nem is emlékszem.Irány a gyógyszertár,teszt vétel,negatív.Hurrá.
A panasz maradt irány az onkológia,tapi, kenetvizsgálat.Negatív minden.Pár hét múlva csomóra leszek figyelmes a hasamban,ujra orvoshoz megyek.
Végre az ultrahang megtalálja a "daganatot", aki ekkor már 17hetes.
Most itt ül az ölemben 3 hónapos és nagyon szeretem,de ha nem téved a teszt, az onkológus akkor nem lenne itt./?/
Nem szültem volna meg ha korábban megtalálják,mert egy jól müködõ család kényszerült bele egy olyan helyzetbe amit igazán senki nem akart./?/
Persze a legnagyobb "hibás" én vagyok,bár nem tudom hogy az abortuszt hogy viseltem volna,ha rászánom magam,de 17 hetesen ez már nem volt kérdés számomra mikor láttam az uh-n hogy szopja a kezét.
Nagyon nehéz a helyzetünk,39 nm -es lakásban élünk 1 fizetésbõl.és a gyes-bõl.
Mégis tudom hogy jól döntöttem,és minden megoldódik egyszer
Remélem.
, semmi több. Se hõmérõ, se más. És pihenni, nyaralni fogunk ezerrrel, és meglesz a hatása
