Helló, Csajok!!!
Hörcsög: remek ez a kép! Meg is értem, hogy így elvan a kispocok rajtad!
Kiskolbi: de jó, hogy jöttél! Már majdnem körözést adtunk ki!
Teljesen megértelek, én is egy FrászMama vagyok (l. fejtartás, szoptatás, pocifájás stb.), de ne légy a saját ellenséged, és gyere ide mindig panaszkodni, azért (is) vagyunk!!! Engem még itt mindig megnyugtattak a többiek, ha meg tényleg okunk lesz aggódni, akkor is jó tanácsokat kapunk.
Pocifájás: a menetrend és a fájások kezdete -- mintha csak nálunk lenne, szó szerint ugyanígy zajlik minden. Ma is: 5-kor szopi, aztán fél 6-tól ment a nyöszörgés. Szegénykém...

Nemrég aludt el. Így nekem is kiesik plusz 2-3 óra alvás, amitől estére leszek készen, de hát ez van. Vannak jobb és rosszabb napok.
BCG: most láttam, hogy összekent egy-két rucit, mert kifakadt, de megint bezárult, szerintem ez most így fog menni, amíg az egész genny ki nem folyik belőle. Én kinyomnám, ha nyitva lenne a seb, de nincs, valahogy nem sikerült elkapnom.
Silka: ez a fej felé emelés nagyon jó ötlet, ki fogjuk próbálni, köszi!
Banita: köszi a biztatást, próbálok nem aggódni a fejtartás miatt. És amilyen energiáid Neked vannak, hallod-e...
Kaqk: szuper a kép, tüneményes a lánykátok! És tök jó, hogy így el tudtatok menni vacsizni! Én olyan éttermet sajnos nemhogy a környéken, de az egész pesti oldalon alig tudok, ahol nem ömlik a dohányfüst... már a terhesség alatt is probléma volt ez.
Timi26: mi is kihagyjuk néha a fürdést lelkiismeret-furdalás nélkül, pl. ha Ádi szegény alig aludt, és épp abban az időszakban szunyál nagyon.
Heni81: kocsmárosné, arany virág?

Heni, a bunkóság univerzális, nem csak vidéken van!

Bár lehet, hogy én lakom túl falusi jellegű helyen, mert nekem a mázsás szomszédasszony (akitől már idéztem volt korábban) szokott "bekérdezni". Ő meg a Zura örömmel konstatálták, hogy képes voltam fiút szülni (mert csak az a valami), meg van tejem (mert csak az a valami). Erre a fiúpártolásra csak az a válaszom, hogy hát lányok nélkül elég nehéz lenne fiúkat szülni a világnak, ugye...
Altatás: bevallom, nálunk ez a műfaj csak sajátos módon létezik: letesszük Ádit a kiságyába, ha nem álmos, még nézelődik, ha álmos, lassan elalszik (ha pocifáj, akkor más a szitu). Ha nem nagyon akarja a kis szemeit lecsukni, akkor sok arc- és nyakpuszi, arcsimi jön, suttogunk neki hülyeségeket, aztán 3-5 percenként bemegyek megnézni, hol tart. A közepes villany ég, amíg el nem alszik, a sólámpa csak akkor, ha már elaludt, nem akarom sötétben otthagyni. A pocifájás más tészta, akkor ott maradok vele és lábbiciklizgetünk, melegpárnát teszünk rá, simogatjuk a hasát. De igazából az elalvás eddig nem volt probléma, nem szokott túlpörögni, sőt, anyukám annyit tud beszélni hozzá, hogy sokszor attól önmagában képes napközben beájulni.
