Társalgó főoldal » Várandósság » Elet a veteles utan!

Bocsi megint én vagyok!
Zsimbia elírtam az előbb!!!

Tücsökbogár!Köszi szépen aranyos vagy!!!
Még valamit kérdeznék terhesség alatt jelentkező székrekedés ellen van valami praktikátok????????Mit lehet tenni azon túl,hogy sok gyümölcs meg folyadék????Bocsi a kifejezésért,de ha "nem jön ki a produktum",nos akkor mit csináljak?????????
köszike
üdv.
ancsúr

Sziasztok!

Ancsúrka!
Bal egérgombot lenyomva kijelölöd a kódot!Jobb egérgombot megnyomod,másolás!
Bemész a profilodba,aláírás,jobb egérgomb,beillesztés!
Ennyi!

Tényleg csajok!Írjatok már!!!!!!

Sziasztok!

Nekünk tegnap járt le a 3 hét. Maszatolás egy hete nincs. Panasz abszolút nincs. Szóval ma este végre együtt lehetünk. Azt gondolom teljesen norm az igényem e téren,nem is túlfokozott,nem is kevés de azt nem gondoltam,hogy ilyen nehezen bírom a "megvonást".... Talán azért várom ennyire mert az előttünk lévő hónapok együttlétjeiben benne van a következő baba megfoganásának ígérete?
Januárig mindenesetre várok a babavárással.
Mivel mostmár biztosan minden következő terhességnél bennem lesz a félsz,nem akarok még azon is agyalni,hogy esetleg idő előtt esek teherbe. De febr-márc szeretnék pozitiv tesztet látni!!!

Én azt hittem tök jól vagyok. De igazság szerint inkább hullámzóan.
Nagyjából rendben vagyok,nem örlöm magam csak érzem,hogy néha olyan kedvetlen vagyok érzem,hogy maradt egy kis űresség bennem amit csak a következő kisbaba érkezése tud pótolni.
Gondolom mások is így éreznek..

Mutyurka
Ti már nem vártok akkor többet az együttlétre,ugye?

Ancsúrka
egy kanál Szilvalekvár reggel és rá egy pohár viz. Attól megvan a hatás.

Szép napot mindenkinek
Olgo

Sziasztok!

Nekem még másfél hét az összebújásig, de már nagyon várom! Első mensi után nem fogunk védekedzni, mert nekem úgy sem jön össze olyan hamar, már nem vagyok fiatal. De ha igen, akkor viszont már kész a testem a következő babára és ha jönni akar, akkor jöjjön! Őszintén szólva én már karácsonykor szeretnék újra furcsa jeleket vélni magamon! De ha később az sem baj!
Eddig nem dolgoztam, most viszont kerestem magamnak elfoglaltságot, amit itthonról is tudok szervezni, megpróbálom lefoglalni magam egy kicsit jobban. Az előző terhességemnél csak itthon ültem és vártam, hogy teherbe essek már végre és ez elég idegőrló volt hónapról-hónapra. Most viszont lesz mit csinálnom végre!
Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok!

Egy kicsit eltűntem én is...nem voltam vmi jól az elmúlt napokban, akárcsak Olgo, én is levert és kedvetlen vagyok. Még az egész élettől is elment a kedvem...állandóan bőgök mindenen. No de mindegy, remélem Ti jól vagytok..nekem úgy látszik sokkal több időre lesz szükségem, meg lehet egy szakemberre is...

Ancsúrka!
A szilvalekvár, vagy az aszalt szilva szerintem is jó hatású. Nekem egy-két korty kávé, sok tejjel is mindig "beindította" a napomat.

Pannyka!
Hogy van a pocikád? Keményedsz még?

Sziasztok!

Mostanság ritkésan jövök igyekszem a baba témáról egy kicsit lekattanni, hátha jót tesz a fogamzóképességemnek

Ancsúr! Az eddigiek mellé még a kamillateát tudnám javasolni, napi 1-2 bögre.

Odri, Susi! Teljesen normáls hogy igy hullámoztok, mindenki hullámzik. Én még hónapokkal utána is... De fel a fejjel, a völgyek végén mindíg ott a feljáró és irány a csúcs!

Hello


Teljesen fel vagyok háborodva,hogy valami állat pornoképeket töltött fel a Magzatok kor szerint-be,USA-ból valahonnan....Már írtunk a szerkesztőnek,remélem hamarosan intézkedik...

Susi!

Köszi a kérdésed,úgy néz ki a Magneb6 meg a hosszabb-rövidebb pihi megteszi ,megtette hatását ,mert nem jelentkezik annyiszor a keményedés.Azt vettem észre ,hogy inkább már csak megerőltetés után,ha nagyon elfáradok,lépcsőzök vagy ilyenek után van.Ez azt olvastam a jobbik eset hogy nem csak úgy magától hanem megerőltetéstőéÉs azt is hallottam,hogy ha napi 15-nél többször van,az már gáz.Hát remélem nem lesz gond,de nagyon körültekintő vagyok és óvatos.

Neked meg kitartást kívánok és sztem ne szégyelj segítséget kérni ,ha nem sikerül egyedül megbírkózni ezzel a teherrel amit rád mért a sors!!Ez egyátalán nem szégyen,sőt,lehethogy hamarbb kilábaslz úgy!!Drukkolok!!!

Olgo!

Teljesen megértelek,én is azért vártam az együttléteket a műtét után,mert valahogy abban bennrejlett a baba lehetősége...nagyon igazad van!Nem akarlak elkeseríteni,de igazából a te lelked is csak akkor jön majd helyre igazán ha ismét babás leszel!De ezzel sztem te is tisztában vagy,nem?!Nagyon sok sikert kívánok és annyit várj amennyit jónak gondolsz!!!Minden jól fog alakulni végül meglásd!!!

Panni

Zsibima!

Látom te is minnél előbb újra akarsz próbálkozni mint én is tettem.Kívánom ,hogy neked is olyan hamar sikerüljön!!!!

Panni

Panny- köszönöm szépen, igyekezni fogunk!

Kislibus- én úgy estem teherbe, hogy tudatosan SEMMI babával kapcsolatos dolgot nem olvastam abban a hónapban a neten és elkapcsoltam a tv-t ha benne volt babás műsor, mert már úgy éreztem bekattanok. (az más kérdés, hogy végül nem maradt meg)
De ha újra indulunk a projekttel, nem fogok jönni egy ideig, mert ez nekem bejött, hogy nem görcsöltem rá annyira és nem gondoltam annyit a teherbeesésre. De ezt nem azért mondtam, hogy eltűnj, hanem azért hogy azonnal tudósíts ha jó hír van!

Sziasztok Lányok!

Köszönöm a tanácsokat ma már így kezdtem a napot,remélem meglesz az "eredménye"

Olgo!Teljesen normális,ha már gondolsz az együttlétekre én is így voltam vele, és mihelyst lehetett össze is bújtunk a párommal.A hullámzás is sajnos benne van én még néha mostanság is érzem,de lassan rendbe jön minden és jóra fordul Neked is!!!

Susi!Én is úgy gondolom nem szégyen segítséget kérni nekem is felajánlották,de én nem éreztem szükségét,de ha úgy érzed ne halogasd,hidd el sokkal hamarabb fogod jobban érezni magad.Ezt kívánom Neked

Kislibus!Drukkolok ezerrel sokat gondolok rád Majd jössz,ha úgy érzed....

Panny!Örülök,hogy jobban vagy csak így tovább és hipp-hopp eltelnek a napok. UH, mikor lesz???

puszi mindenkinek
ancsúr

Ancsúrka!

Legközelebb 4D lesz nov.14-én,mert a sima UH-n nem mutatta magát a drága mi meg nagyon kivik vagyunk

És neked?

székrekedés enyhült már??Az elején én is sokat szenvedtem vele...volt olyan is hogy muszáj volt erőlködnöm és kicsit véreztem is emiatt.A dokim kicsit megijesztett,hogy ezt ne sűrűn adjam elő,mert ilyenkor egy kis hajszálerecske elpattan a méhszájnál és ez sűrűn nem jó.Na azért nem kell megijedni,de próbálj "segíteni"a dolgon.Amúgy nekem az Elevittől is volt.Te nem szedsz véletlenül?Mostanra meg teljesen helyrejött a dolog...neked is így lesz!!


Panni

Sziasztok!

Szeretnék én is csatlakozni hozzátok. Sajnos, mi is elvesztettük a babáinkat. első terhesség, természetes úton ikrek! Szép álom lett volna , de sajna a 8. hétben fel kellett ébrednünk. A babáknál már nincs szívhang. Kedden fekszem be a kórházba műtétre, szerencsétleségemre még ez is...
Hogy lehet ezt a leggyorsabban feldolgozni?
Ha tehetném egész nap csak sírnék és nem csinálnék semmit.
a legjobb barátnőm kislányát aki most 2 éves eddig imádtam, és ő is engem, de most egyszerűen idegesít a közeledése, és az hogyha találkozun egyfolytában a ölelget és puszilgat. Ez szerintetek normális?

Műtét után jelentkezem....

Bocsi csak még elfelejtettem törölni a vonalzót!!!


De már megtettem.....

e-dynaa legjobb barátnőm kislányát aki most 2 éves eddig imádtam, és ő is engem, de most egyszerűen idegesít a közeledése, és az hogyha találkozun egyfolytában a ölelget és puszilgat. Ez szerintetek normális?

Az. Ki-ki másként dolgozza fel a veszteséget, a feldolgozásnak is különféle állomásai vannak. Egy azonban biztos, a különböző stációkon mind keresztülmentünk (megyünk).
Annak idején amikor elvesztettem a kislányomat (24 hetesen kellett megszülnöm mert beteg volt) gyűlöltem minden kismamát. Meg tudtam volna ölni mindenkit aki babakocsit tologatott, vagy nagy pocakkal tolatott. Azt a mérhetetlen fájdalmat és indulatot ami akkoriban bennem lakott, szavakkal le sem írhatom. Még most is szégyellem.... bár ha belegondolok, nincs mit. Hiszen a gyászmunka mindenkiből kivált érzelmeket amiket soxor nem tudsz uralni. Meglátod, napról napra könnyebb lesz, bár biztos lesznek mélypontok. De gondolj arra, hogy ezeket a mélypontokat mindig hullámhegyek követnek, melyek a továbblépést (tovább élést) vetítik eléd. Közhely, tudom, hogy majd lesz másik babád... engem is a végtelenbe kergettek ezzel... de az tény, hogy a sebeid akkor gyógyulnak igazán, ha pocakba költözik az új kis jövevény... Légy azon, hogy ez mielőbb bekövetkezzék!

sziasztok csajok! kicsit eltüntem!
rengeteg bajom lett mostanában egészségügyileg!
lábadoztam!

kérdésem lenne: azoknak akiknek meg kellett szülniük a babájukat mert beteg volt (szóval egy cipőben jár velem), csináltak utána szövettant? és az mit mutatott?

Baba8: a szövettant mindig megcsinálják. Az a tapasztalatom, hogy nem érdemes elvárásokat támasztanod hozzá. Sajnos a betegség pontos okát nem, inkább csak a betegség következményeit látják. A kromoszómavizsgálat sajnos nem rutinszerű. Nálunk nem tudták megmondani, hogy pontosan mi okozta a baba betegségeit, csupán azt írták le, hogy milyen elváltozásokat találtak a pici testén és belső szervein. Amikor a genteikai tanácsadóban jelentkeztünk, a genetikus a haját tépte! Mert hát elég lett volna egy kromoszóma vizsgálat a babánál és máris kiderült volna, hogy genetikai rendellenesség, vagy a sors fájdalmas és balszerencsés fintora okozta a bajt. De hát ugye nem csinálták meg... egy vérvétel, és egy DNS lánc vizsgálat lett volna csupán, mely 20 ezer forintba kerül. De nem kérdeztek meg, hogy kifizetnénk-e?! Mert ugye az ember persze, hogy kifizeti ha így közelebb kerülhet a megoldáshoz. Na, nem is folytatom. Ha gondolod, van egy nagyon aranyos humán genetikus, aki a Czeizellel együtt kezdte és mikor Czeizel doktor magánzó lett, ők a kollégáival maradtak az ingyenes segítés mellett. Rád dobom priviben az elérhetőségét ha gondolod.

Mandala
köszike! írd meg priviben!

mert ugyebár nekünk a magzatvízvizsgálat a 14. triszómiát mutatta ki, amire azt írták, hogy élettel összeegyeztethetetlen, és ezért kellett megszakítani a terhességet. de a szövettan, amit most kézhez kaptunk, az nem ír semmit a betegségről, csak olyanokat ír, hogy a magzanak magzai kornak megfelelő fejlettségű szervei voltak, durva fejlődési rendellenesség nem látható szóval nem értem!

Edina!

Nagyon sajnálom hogy itt kell viszontlátnom a neved,eddig más topicban találkoztunk...

Láthatod ha itt vagyok én is megjártam a poklot,de felálltam és ismét babát várok.Legyek neked pozitív példa akár,hogy bízni kell és sikerülni fog!!A gondolataid teljesen természetesek,ne szégyelld..amikor velem történt,a műtét után üresnek éreztem magam és utáltam én is minden kismamát.Annyival talán könnyebb volt,hogy ott volt a két kisfiam,és mindenki azzal jött,hogy velük törődjek,de nem tudtam igazán.....És igaza van Mandalának,hogy igazán akkor nyugszik meg a lelked ha ismét babát vársz majd,és sztem is erre törekedj minél előbb!!!A férjed tud támaszod lenni??Nyugodtan gyere idesokat,itt biztosan megértenek mert mindenki egytől-egyig tudja hogy min mész át!!Itt mindig találsz bíztató szavakat!!

Sok erőt és kitartás!!

Panni

Sziasztok!

Edina, teljesen normális, hogy így érzem. Nekem is hónapok telltek el, mire a keresztlányaimmal tudtam foglalkozni. Bááááár sajnos még mindig összeszorul a torkom, ha belegondolok, hogy miért annak vannak gyerekei, akik nem is értékelik ezt, mert az ő családi életük nem nevezhető példásnak.

Bocs, írok össze-vissza.

Szóval az normális, hogy így érzel, Edina.

Neked és Susinak is üzenem, hogy sajnos időt kell adnunk magunknak, hogy feldolgozzuk a babáink elvesztését. Még nagyon sokáig fog fájni, valószínűleg örökké, de mégis tovább kell élnünk ezzel a fájdalommal. Persze most úgy osztom itt az észt, mintha én már túl lennék rajta, de nem vagyok. Vannak jobb és rosszabb napok.

Szeretnék megkérdezni mindenkit, hogy a párotok hogy viselte a veszteséget? A férjem nagyon meg van zuhanva. Sajnos közben munkahelyet váltott, ami nagyon rosszul sikerült és lassan úgy érzem, hogy rosszabbul van, mint én. Van ötletetek hogyan segíthetnék neki?

Bocs, írok össze-vissza.

Szóval az normális, hogy így érzel, Edina.

Neked és Susinak is üzenem, hogy sajnos időt kell adnunk magunknak, hogy feldolgozzuk a babáink elvesztését. Még nagyon sokáig fog fájni, valószínűleg örökké, de mégis tovább kell élnünk ezzel a fájdalommal. Persze most úgy osztom itt az észt, mintha én már túl lennék rajta, de nem vagyok. Vannak jobb és rosszabb napok.

Szeretnék megkérdezni mindenkit, hogy a párotok hogy viselte a veszteséget? A férjem nagyon meg van zuhanva. Sajnos közben munkahelyet váltott, ami nagyon rosszul sikerült és lassan úgy érzem, hogy rosszabbul van, mint én. Van ötletetek hogyan segíthetnék neki?

Sziasztok!
Tücsökbogár!
Az én férjem is rettenetesen nehezen viselte a baba elvesztését, kb. vagy 5 évet öregedett...komolyan. De végig mellettem volt, mindent megbeszéltünk és kibeszéltünk magunkból. Nekem sajnos nincs munkahelyem, egész nap itthon vagyok, de neki csak 5-6 nap szabadsága volt a tragédia után és egy csomó munkája van mostanában. Szerintem Ő sem, és a férjed sem hagyott magának elég időt a feldolgozásra még, csak megpróbálják elterelni a gondolataikat és a munkába temetkezni. A párodnak most különösen nehéz, mert egy új helyen is bizonyítania kell. Szerintem azzal tudsz neki a legtöbbet segíteni, hogy kedveskedsz, kényezteted és megpróbáltok mindent megbeszélni.

Baba: látod ez az amit mondok... azért, mert a kromoszómáiba nem látnak bele! Lehet, hogy nem szervi elváltozásokat okoz ez a fajta kromoszómarendellenesség. Nálunk olyan fejlődési rendellenesség volt, ami a szerveken is látszott. Annyira, hogy amikor megszületett, nem tudták megmondani hogy kisfiú-e vagy kislány...
Dobok privit és megírom a humán genetikus telcsiszámát és nevét. Nagyon nagy tudású ember, amolyan igazi kutató és ami még -legalábbis nekünk - fontos ingyenesen foglalkozott velünk!

Feldolgozás, férjek: nálunk sem ment egyszerűen... a férjem ugyanis nem beszél a gondjairól. Ha valami nem stimmel azt onnan tudom, hogy még a szokásosnál is hallgatagabb. De sajnos soxor van olyan is, hogy csak évekkel később "bukik ki belőle", hogy akkor és ott az és az rosszulesett neki, vagy bántotta. Nem az a lelkizős típus. Emiatt én elég nehezen viseltem, hogy a babánk elvesztését követően egyszer sem láttam sírni, nem beszélt a kislányról, abszolút elfojtott.... Nekem az tett volna jót, ha néha látom rajta, hogy neki is fáj, hogy őt is megviseli, nem csak én vagyok kiborulva. Erre ő mindig azt mondta, hogy persze őt is megviseli, de az miért lenne jó, ha ő is kiborulna, és itt zokogna... attól mi változik? Hááááát... ez persze igaz... de nagyon úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a fájdalmammal....
Ha tudtok beszélni a dologról, ha társak vagytok a gyászban, akkor az már előrelépés. Szerintem az a legjobb, ha kibeszélitek és együtt terveztek jövőt. Igazán nem tudok tanácsot adni, mert én egyedül álltam fel, a párom lelkileg nem volt mellettem... na jó, ez túlzás... sírni lehetett a vállán... de megbeszélni a fájdalmat, kibeszélni a gyászt, azt nem.

Sziasztok!

Edina!
Sajnálom,hogy Veled is megtörtént!
Ahogy Mandala is írta,mindenki másképp dolgozza fel a veszteségét!
Amikor én legelőszőr elvetéltem,a legjobb barátnőm akkor lett terhes a harmadik gyerekével!Félve mondta el,és megértette,hogy nem ugrottam ki a bőrömböl a hír hallatán,de a magam módján örültem neki!Soha magától nem beszélt a terhességéről,csak amikor én kérdeztem!Mi minden nap találkoztunk,mert nagyon közel lakunk egymáshoz,és a gyerekeink is egy oviba,suliba járnak!
Végig követtem az egész terhességét,miközben még 2× elvetéltem!Néha azt hittem,hogy belehalok!!!
Aztán Ő a terhesség végén kiment Amerikába szülni,hogy a baba kettős állampolgár legyen.(Ők kint éltek sokáig és sajna méhg vissza is mennek! )
Alig vártam,hogy hazajöjjenek,de féltem is tőle!
1,5 hónapos volt Benci mikor hazajöttek!Innentől kezdve a délelőttjeimet náluk töltöttem!Szegénynek állandóan a nyakán lógtam! De babázhattam!És ez jó volt!
Amikor pedig Zalánnal terhes lettem,pont szilveszter volt ,amikor elmondtam neki!És Ő sírva fakadt!Nekem pedig ez nagyon jól esett,hogy ennyire örül velem!Ő egy igazi jó barátnő!!!!!!!

De jártam már a másik cipőben is!Amikor nekem kellett elmondanom egy olyan embernek,hogy babátvárok aki előtte halva szülte meg 40.hétre a babáját és nem sikerült neki utána teherbe esni!Ő ugyan nem a barátnőm volt,de vele is mindennep találkoztam és végig követtem a szenvedést amin átment,(mert sajna tudtam min megy át)!Hidd el arról az oldalról sem könnyű!

Kívánok Neked sok erőt,és kitartást!
A feldolgozáshoz pedig idő kell!SOK iDŐ!!!

Ancsúrka!

Mi van a vonalzóval???

Köszönöm szépen a hozzászólásokat.
Korábban az én férjem is nagyon magába zárkózott, de miután a ki nem mondott dolgokra korábban majdnem ráment a házasságunk, most már sokkal nyitottabb előttem. De csak előttem a külvilág felé ő is mindent elfojt. Bár néha ha elsírja magát, utána mindig azt mondja, hogy szégyenli, mert az olyan férfiatlan, pedig ez nem igaz, én nagyon szeretem a könnyeivel és az érzelmességével együtt. Igazából az a baj, hogy most azt kell megélnie, hogy összeesküdött ellene a világ, sehol nincs sikerélménye, a munkában sem. Próbálok segíteni neki, remélem hogy az idő szép lassan nekünk dolgozik.

Sziasztok!

Én is szeretnék ide írni pár sort,sajnos.

Előző héten derült ki h nem fejlődik rendesen a baba.Mindössze 4 mm ebriónk volt,szívhang se lett.Holnapra kaptam időpontot az Istvánba,ahol megszakítják a terhességet(finoman fogalmazva).

Első baba lett volna,ahogy abbahagytam a gyógyszer szedését rögtön teherbe is estem,lehet még a szervezetem nem állt vissza rendesen...de nem gondoltuk volna h összejön az első hónapban.

Kérdésem az lenne,h aki már átesett ezen,tudna nekem írni pár sort hogyan zajlik ez az egész?Mire számíthatok a műtét után,mikor lehet legközelebb próbálkozni stb.Akár priviben is írhat.megközsönöm előre is.

Pont jön a halottak napja...úgy gondolom h gyújtunk egy gyertyát érte,majd próbálunk egymásból erőt merítve mihamarább túlleni ezen.Amilyen könnyű ezt leírni,olyan nehéz lesz véghezvinni!

Annus!

Írtam Neked privit,nem tudom elmegy e?

Amit nem írtam le!
Itt a topicban én vagyok "a hormonok mumusa"!
Én mindenkinek azt mondom,mielőtt újra próbálkozik nézessen egy hormonszintet!
Tapasztalatból beszélek,hidd el!
Én a progeszteron szintem miatt vetéltem el 3×!Pedig előtte szültem már két gyereket!
A tapasztalatom az,hogy az orvosok nem igen foglalkoznak ezzel!
Én 2 vetélés után jöttem el egy olyan orvostól és kórházból ahol meddőséggel is foglalkoznak!Azt mondták majd a következő,biztosan sikerül!

Tényleg!

Röné!
Nálad,hogy állnak a vizsgálatok???

Szia!

Sajnos nem kaptam meg a privid

Köszi az ötletet erre a homonszint mérésre.Mindenképp kivizsgáltatom magam mielött belevágnánk megint.Nem szeretném ezt átélni újra.Egyébként Ultrogestant szedtem,de ezek szerinte nem használt...lehet nálam is hormon problémák lehetnek.Esetleg tudsz abban segíteni h ezt hol kérhetem

Van egy magán dokim,de hozzá haza kellene járnom,ami egy terhesség esetén nem megoldható.Itt Pesten is van már dokim,de még csak 1 hónapja ismerem....

köszi a segítséget előre is!

Annus!

Nem tudom miért nem ment el!?
Írhatok Neked e-mailt?
Az olyan "izé"lenne,ha ide írnám le mi történik egy ilyen műtétnél!

Alziza Te hormon mumus!
Igazad van! A 11 hetes pocaklakó babánkat sárgatest rendellenesség miatt veszítettük el. A progeszteron szintem nagyon gáz volt évekig... Encsi is úgy fogant, hogy agybafőbe nyomtak hormonnokkal... De megérte! Nézzétek csak:

Persze h írhatsz emailt!
Nagyon megköszönöm!
afancsali@freemail.hu

Annus!
Ha minden igaz elment az e-mail!
Ha van kérdésed tényleg szívsen segítek!

Mandala!
Édes a csajszi!
Naná,hogy megérte!!!

Sziasztok!
Alziza!Próbáltam,de nem sikerült egyenlőre az a fránya vonalzó!Még próbálom,hátha sikerül....köszi mindenesetre előbb utóbb sikerül!!!
Panny!Képzled én is nov14-én megyek UH-ra csak én a 12hetesre!!!!A székrekedés már jobb,az előző terhességnél nem volt,de akkor is szedtem Elevitet,most is szedem,de hetente csak 2db-ot.Egyébként én nem erlőködöm,mert én pont azért veszítrettem el az ikreket,mert kinyílt a méhszájam az biztos,hogy nem erőltetem a dolgot,mert nem merem....

Edina!Nagyon sajnálom,hogy Te is hasonló cipőben vagy.Én is ikerket veszítettem el a 20.héten két kislányt,szintén első terhesség volt.Nagyon nehéz,mert sokat kellett várnom,de most ismét várandós vagyok most egy kis "Pöttyöm" van.Adjon erőt az,hogy itt mindenki segít és ha eltelik egy kis idő,majd enyhül a fájdalom,de ezt nem lehet elfelejteni,csak tovább lépni és újra bebabásodni Kitartás és meglásd Neked is jön a jó az életben csak várni kell rá,ami nehéz!!!!

puszika mindenkinek
ancsúr

Sziasztok csak próbaképpen küldöm ezt a vonalzó miatt bocsi!!!!
ancsúr

Sziasztok!

Ancsúr!
Jó a vonalzó!A felső kód nem kell!Elég az egyik!

Elmesélném mi történt ma velem!
Senkinek nem kívánom!
Beszorultam a WC-be!
Jöttem volna ki,de nem nyílt az ajtó!
A gyerekek kint,én bent!
Ráadásul fóbiám van és rögtön rámtört a pánik roham!
Már majdnem megfulladtam,ütöttem,rúgtam az ajtót!Ettől viszont a gyerekek rémültek meg!
Aztán Alexnak mondtam,hogy hívja az öcsémet,Ő volt ugyanis a legközelebb!
De éreztem,ha nem történik valami elájulok!
Végül is addig lökdöstem az ajtót,hogy kilazult egy csavar és így kb.fél centire nyílt az ajtó!Ettől kicsit jobb lett!
Közben megjött az öcsém!Kiszabadultam!

És anyám reakciója!:Míg ez az egész zajlott Alex beszélt anyámmal!Mondta neki,hogy próbálom kirúgni az ajtót!Erre Ő:Jaj,ne!Inkább Alex csavarozza ki az ajtó alján lévő szellőzőt és ott adja be nekem a csavarhúzót! Aha,és a szellőző belsején lévő csavart meg kirágom!
Egyébként pedig amikor valaki pánikba esik,pont van idege csavarozgatni!Na,ja!

Borzasztó egyébként ez!De sokan nem értik meg!Kis helyen,tömegben azonnal pámnikba esem!A metrót sem bírom nagyon,esetleg ha kevesen vannak!PL.ezért nem volt egyik császáromnál sem spinális érzéstelenítés!Nem bírtam volna,hogy kivagyok terítve és nem tudok mozdulni!

Hát ez történt!

Anna!
Gondoltam ma Rád!Remélem minden rendben lesz!

Sziasztok!

Csak nevet változtattam...

Nagyon sajnálom, hogy új tagokal "bővültünk". Hihetelen, hogy mennyiünkkel törrténnek hasonló dolgok:(
De adjunk időt magunknak, és adjon erőt nekünk az itt lévő jó példák:)

Alziza, igazad volt, mert nekem sem stimmel a hormonszintem, de kezelni fogják. Csak sajnos közben megint áldozatul esett egy korai baba:((
Ezért most nem igen jövök, direkt nem foglalkozok ilyen dolgokkal.
Bocsi...

Veronika

Hello

férj:az én férjem is hasonlóan viselkedett mint Mandaláé,nem mutatta ki hogy fáj-e neki,vagy akármi..persze elmondása szerint nagyon fájt,de mindig azt mondta, hogy azzal nekem nem lenne jobb ha ő is kesereg.Ja és még valami,ő szinte egyből kizárólag a jövőről beszélt,a következő babáról és nagyon pozitívan gondolkozott.Azt mondta, hogy ő tudja hogy úgyis sikerül és ő csak erre akar gondoloni és nem az elvesztett babára.Egy idő után ez rám is rámragadt,de azért hiányoztak volna a beszélgetések...szerencse, hogy ezt a legjobb barátnőmmel(aki mellesleg 2 méhenkívülit is megélt és 4.lombibkbébi sikerült)szal ő megértett és lelki támasz tudott lenni!!!

Panni

Nekünk egy kicsit nehéz nem gondolni az elvesztett babákra, mert a temetőben ott a pici sírjuk, ahova rendszeresen kijárunk. Valószínüleg ez sem könnyíti meg a pozitív gondolkodást. Viszont van jó hírem is, mégpedig sikerült munkahelyet váltania, hétfőn már az új helyen fog kezdeni. Én nagyon bízom benne, hogy az új környezet segíteni fog majd, mert most nem vadidegenek közé megy majd dolgozni. Szóval remélem ez majd jót tesz a lelkiállapotának - az enyémnek máris jót tett.

sziasztok!

Veronika!
Sajnálom!
De most már tudod az okot!Így már minden jó lesz!

Tücsökbogár!
A változások mindíg jók!

Sziasztok!

Na már itthon is vagyok.Szerencsére az egészből nem sok mindenre emlékszem.Nem fáj semmim,mindenki nagyon kedves volt!A dokik és a többi ápoló is.Szerencsére jó szobatársakat is kaptam,így együtt izgultunk.Persze ilyen témában csak én voltam...a többiek már rég 35ön túl voltak vmi más problémával.

Még jelentkezem!

Annus!
Vigyázz magadra, pihenj sokat!!!

Annus!

Én is azt tanácsolom,hogy ha aktívnak is érzed maga,pihenj sokat!!!!
Mostmár csak jobb lesz,minden egyes nappal egyre jobb

Panni

Sziasztok,
én most regisztráltam, de korábban, amikor itt jártam, már olvastalak benneteket, csak akkor nem láttam ki a könnyeim mögül. Mi májusban veszítettük el első-, nagyon szeretett kisbabánkat a 17 héten. Utána itthon voltam hetekig. Először csak pihentem, beszélgettünk a férjemmel, majd ahogy jobban lettem, mániákusan pakoltam és takarítottam. Ezek persze fázisok, így vagy úgy átesik rajta az ember. A pakolás egyébként nagyon jó, az összes babás cuccot összepakoltam, és szépen, tisztelettel eltettem egy szekrénybe, nem túl mélyre. Ez segített kicsit szimbolikusan becsukni az űrbe nyíló ajtót. Azt a sok "rohadt boldog" babamagazint, könyvet szintén elraktam, ez már könnyebb volt, lehetett vele durván bánni...
Három hét múlva mentem vissza dolgozni, és azt gondoltam (mivel az összes vetélés utáni tájékoztatót elolvastam, kibeszéltük magunkat, rengeteget bőgtem, és túl voltam egy csomó rémes élményen), hogy talán most már túléljük. Egy csomó mindent megkap az ember az élettől, társat, egészséget, szerető családot, jó munkát, és aztán azt, amit annyira szeretne - hirtelen nem. Nagyon nem. Szóval munka: két hét után láttam magamon, hogy gép vagyok, szorítom a szám, és annyira fegyelmezett és zárkózott vagyok, hogy mindenki rémülten menekül tőlem. Én akkor azt tettem, és ezt mindenkinek javaslom, hogy visszamentem a kórházba. Volt ott egy tanácsadó, akinek az elérhetőségét már először is megadták. Felhívtam telefonon, és elmakogtam, hogy valami nincs rendben. Megértő volt, de nyugodt. Visszamentem a kórházba, ami önmagában egy lórugás volt, de nem haszontalan!!! Beszélgettünk egy órát ezzel a tanácsadó hölggyel, és rengeteg kaptam tőle, hihetetlenül empatikus volt. Soha nem hittem, hogy ennyire fél szavakból is képes megérteni valaki egy másik lény szorongásait, bűntudatát, soha senkinek be nem vallott érzéseit A párom elém jött, szegény szinte sokkot kapott a kisírt arcomtól, de attól kezdve megértettük, hogy ez alatt a rövid idő alatt is, amíg élt a kislányunk, rengeteget kaptunk tőle: a kis rövid léte szeretetre volt szánva, és a szülei életét örökre a legmélyebb összetartozás érzésével erősítette meg. Nemcsak veszítünk, de kapunk is, és egy értékes kis élet akkor is ajándék a léttől, ha csak pillanatokra a miénk. Meg kell becsülni, hogy a miénk lehetett, és tisztelni az életet annyira, hogy nem adjuk fel, hanem rá is gondolva vigyázunk magunkra, és felépülünk. Persze sírok újra. Na.
Most már talán ki is nyögöm, miért jöttem. Szóval nehéz út volt, és ma jutottam el addig, hogy hosszas előkészületek után megvettem az első doboz Elevitet, mert időközben találtam egy nagyon jó dokit, aki megelőzésképpen a próbálkozások előtt szelíden javasolta ezt. Ha valamit tudok, hogy most nem fogom a véletlenre bízni a dolgot, és amit emberileg lehetséges, meg fogok tenni magunkért. Többet nem tudok, de annyit megteszek. És persze van egy kis bűntudatom: olyan furcsa volt újra belekezdeni ebbe. Tudom, hogy felkészültünk rá, de azért még mindig szomorú vagyok. Velem van ez az emlék, de tovább kell mennem, és kicsit botladozom, hogy lehet-e, szabad-e? Mi fog történni? Ezért írtam nektek. Vigyázzatok magatokra!

Sziasztok!

Annus!
Pihenj és várjuk,hogy jelentkezz!

Goldplast!
Hát nem is tudom mitm írjak!
Szomorú,hogy napról napra többen leszünk!
Drukkolok Nektek,hogy minden jól menjen most!

TÖBBIEK??????????
Vera,Babicskó,Kislibus,Nyusz???[b]
És aki még régen volt?

Szia Goldplast!

Őszintén átérzem a helyzetedet és a lelkivilágodat.
Akik itt vannak mind átmentek ezen, csak ki-ki másképp dolgozza fel a fájdalmat.
Az emléke örökre velünk lesz és talán ez erőt ad a tovább lépéshez.

Én 22 hetesen veszitettem el a kislányomat a szülinapomon. Talán emiatt is egy kicsit mindig nehezebb lesz. A férjem nekem is sokat segített és jó volt, hogy megbeszéltük egymással ezeket a dolgokat. Én az első babám elött is szedtem Elevitet és most újra szedem.
Ne okold magad Te mindent megtettél, a sors akarta igy.

A lelküknek csak egy kisbaba adhatja vissza a teljes nyugalmat.
A kislányod meg veled lesz mindig mint az Őrangyalod.

Vigyázz magadra!
Kitartást kívánok a következő babához!

Puszi,
Adri