Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Örökbefogadók topicja

Zsu! V-VI.ker-ben keresünk, munkahelyhez közel.

Jutka! Az V.ker.-ben egy játszótéri anyatárs gyermekének nagyon bevált az Angolkisasszonyok iskolája a Váci utcában.
A sógornõm kislánya pedig a Julianna iskolába jár, ez azt hiszem református, és valahol a Körönd környékén van. Ha érdekel megtudom pontosabban.

Köszönöm a gratulációkat, még mindig hihetelen nekem is.

Zsuzsa! Majd várom a levelet, türelemmel.

Dikó! Remélem hamarosan ti is hazavihetitek a babát!

Karmen

Sziasztok!
Képzeljétek, azt olvastam az Index örökbefogadós topicján, hogy azokat a kórházakat, ahonnan nyílt örökbefogadásokat indítottak, nagyon ellenõrzi a TEgyesz, feltételezve, hogy pénzt fogadtak el. Engem ez mélyen felháborít, mert ez volt a leggyorsabb mód arra, hogy a babák családba kerüljenek. Miért kell a legrosszabbat feltételezni mindig?
Lehet, hogy én naív vagyok, de pénzforgalomról itt a neten hallottam elõször. Eygik fiamnál sem merült fel ilyesmi. Vagy lehet, hogy több kórházban is felírták volna az adataimat, ha pénzt kínálok??????
Zsuzsa

sziasztok
köszönöm a suliötleteket
Zsuzsa! Azt gondolom, hogy IGEN. Nekem már a lombik alatt rengeteget kellett jattolnom. És amikor az örökbefogadást intéztük, maga a hivatal elõadója kérdezte meg és a doktornõ is, hogy mennyibe került ez nekem, hogy ilyen kicsi és egészséges babához jutottam ilyen rövid idõn belül?! Úgy gondolom, hogy a kérdések nem a véletlen mûvei lehettek.
Mindenhol a pénz beszél, fõleg itt, ahol ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és ha nincs más lehetõség, akkor akár így is. Bár nekem szerencsém volt,
ilyen ügybn soha senkinek semmit nem kellett adnom!!!

Sziasztok!
Az elõadó tõlem is megkérdezte, de az szerepel az eljárási szabályok között. Persze sejtettem, hogy pénz beszél..., de valahogy mégsem akartam elhinni. Szerencsém volt, az biztos, két olyan gyönyörû gyerekem van, hogy csak na!!
A lombik alatti jattolás végképp megdöbbent. Én nem jutottam el a lombikig, mert egy inszemet is alig lehetett összehozni, ugyanis még egy petesejtem se nagyon ért meg...így errõl nincsenek tapasztalataim.
Néha körülnézek, és felteszem a kérdést, hol élünk???? pedig nem vagyok mai csirke, láttam egyet s mást.
Azt hiszem el kell felejtenünk ezeket, és örülnünk a picikéknek, nagyocskáknak!!!!
Zsuzsa

Sziasztok
Zsuzsa, megírnád az Indexes topik címét?

már megtaláltam, köszke Jutka

SZiasztok!
Csak nem nyaral mindenki? Zsuzsa

szia Zsu! Szerintem mindenki nyaral, vagy ha nem hát azonnal tessék jelentkezni!!!!!!!

Sziasztok!

Én eddig nem szóltam hozzá ehhez a topikhoz, bár idõnként elolvasom, hogy mit írtatok.
Én vagyok az, akinek a történetét az indexes topikban olvashattátok - aki leírta, hogy bizony-bizony igen nagy pénzek foroghatnak egy-egy örökbefogadás kapcsán :-(. Ha bármi kérdésetek maradt, szívesen válaszolok...

Én is kíváncsi lennék a véleményetekre egy témában: Nos...
Úgy gondolom, hogy egy örökbefogadott gyereket kétféleképpen lehet nevelni, azzal együtt, hogy a csemete természetesen tudja, hogy õ nem az anyuci pocijából jött elõ.
Egyik esetben az ember kapcsolatot tart más örökbefogadó családokkal: pozitívuma, hogy a törpe szembesül vele, hogy nem õ az egyetlen, akit a szülõanyja eldobott, hogy nem õ a csodabogár, hátránya, hogy valamilyen "másságot" mégiscsak belenevelünk a gyerekbe.
A másik esetben az ember kisebb "feneket kerít" a dolognak, nem jár össze más örökbefogadó családokkal stb. Ekkor ugyanolyan gyerek tud maradni, mint bárki más. Úgy érzem, annyira magánügye a gyereknek, hogy kinek árulja el az örökbefogadását, hogy lehet, egyes gyerekeket zavar, hogy sokan tudják, hogy õ "másmilyen", mint az átlag.
Nem tudom, mennyire sikerült érthetõen leírnom a problémámat.... Ti hogyan vélekedtek?
Az én kislányom még csak 9 hónapos, így ennek a nevelési kérdésnek az eldöntésére van egy kis idõnk... de mostanában foglalkoztat a kérdés.
Köszönöm, ha elmondjátok, mit gondoltok a témáról!
Üdv: "Anyanyos"

Sziasztok! Elõkerültem!
Lehet, hogy sok helyen a pénz beszél. Én is hallottam olyat, hogy a szülõanya pénzt akart kérni. Az ismerõsünk azonnal elállt ettõl a lehetõségtõl, mert rengeteg kellemetlenséget von maga után. Nemcsak jogit.
Én az egészségügyben találkoztam lépten-nyomon a "jattal".
A lombikkal kapcsolatban kivételesen nem, mert mi a Kaáli Intézetbe jártunk, és ott ezt nagyon szigorúan tiltották. Még akkor is, amikor már a TB támogatta programokat.

Anyanyos!
Annak a híve vagyok, hogy legyen valamilyen kapcsolat, ha egészen laza is, más örökbefogadó családokkal.
Még így interneten keresztül is elegendõ lehet a kapcsolattartás. Mindannyian, akik itt vagyunk egyelõre még a magunk részérõl dolgozzuk föl ezt a problémát, a gyerekeink majd ezután következnek. És jó, hogy mi addigra hallottunk egyet, s mást.

Sziasztok!

Anyanyos!
Én annak a híve vagyok, hogy kell valamilyen kapcsolat más örökbefogadókkal. Akármilyen laza is. Akár csak itt a neten.
Úgy látom, akik itt vagyunk ott tartunk, hogy szülõként feldolgozzuk ezt a problémát.
A gyerekeink majd ezután következnek. És jó lesz, hogy addigra mi már hallottunk egymástól ezt-azt.

A pénz beszél. Igen, ez így lehet, de fõleg az egészségügyben. Ott szinte mindenhol.
Mi a Kaáli Intézetbe jártunk lombikra. Ott nagyon szigorúan tiltották a "jattolást". És tényleg nem fogadtak el pénzt. Még akkor sem, amikor a TB már támogatta a programokat.

Örökbefogadó ismerõseink találkoztak már olyan esettel, hogy az örökbeadó pénzt várt volna tõlük. Nem éltek a lehetõséggel, mert ez csak bonyodalmakhoz vezetett volna. Nemcsak jogilag. Inkább vártak még egy-két hónapot.

Sziasztok!
Na majd késõbb újra írok, de most az "égetnivaló" típusú kisebbik kitörölte a kész, hosszú levelemet.
Zsuzsa

Sziasztok
Kedves Névtelen! Véleményem szerint Te a problémát (már ha az) túlbonyolítod. Nem lehet kétféleképpen nevelni. Egyféleképpen lehet és csak úgy szabad, õszintén. Az nem lehet, hogy elhatározod, hogy ugyan megmondod a kicsinek az igazat, de közelébe sem engeded hasonló gyermekeknek. Én úgy gondolom, hogy ha én jól érzem magam valakikkel ott a gyermekem is feltehetõen jól érzi magát. És ha az éppen pont hasonló család az, akkor azokkal. Másságot meg nem nevelsz a gyerekbe, mert minden gyerek más. Az egyiknek nincs apja, anyja, nagyszülei, a másik esetleg fogyatékos, a harmadik esetleg kissebbség a negyedik örökbefogadott. Mindenképpen úgy gondolom, csak jó származhat abból, ha ismer hasonló sorsú gyereket.
"A másik esetben az ember kisebb "feneket kerít" a dolognak, nem jár össze más örökbefogadó családokkal stb. Ekkor ugyanolyan gyerek tud maradni, mint bárki más."
Ezt nem értem. Fenékkerítést nem mérlegelni kell, ha õszinte vagy, se több, se kevesebb impulzus nem éri, mint amennyi kell ezzel a témával kapcsolatban. Itt nem lehet mérlegelni.

Sziasztok!
Anyanyos! Olvastam a a történeted, és minden tiszteletem és együttérzésem a kiálltak miatt!
Jó a kérdésed, és nem is egyszerû rá a válasz. Egyfelõl azt hiszem természetes igényünk (nekünk szülõknek!!!), hoyg keressük egymás társaságát, hogy érzéseinket, esetleg majd problémáinkat megbeszéljük. Másfelõl viszont a gyerekünk számára szerintem ne adjunk egy hangsúlyozott másságot. Egyetértek Jutkával, minden gyerek más, de nem eshetünk (vagyis én, hiszen csak a saját nevemben beszélhetek)abba a hibába, hogy csak örökbefogadó családokkal tartunk kapcsolatot. Szerintem jó lehet, fõleg késõbb, ha látják, nincsenek egyedül a sorsukkal, de nem érzem egészségesnek, ha állandó téma a családban az örökbefogadás. Úgy érzem akkor érdemes errõl beszélni, amikor a gyerek kérdezi, akkor sem érdemes túlzott jelentõséget adni neki.(érthetõ mire gondolok?)
Anyanyos! Szerintem ne úgy éld meg, hogy a gyerekedet valaki eldobta, hanem hogy maximálisan gondoskodott róla, úgy ahogy a sorsa engedte. A gyerekeinknek is jobb, ha így értelmezik a velük történteket. Végülis nem eldobták, hanem nekünk adták õket, mert mi jobban tudunk róluk gondoskodni! Vagy nem így látod!
Zsuzsa

Bocsi, múltkor kétszer írtam meg a levelemet, mert azt hittem elõször nem ment el. Kissé más a fogalmazás, de remélem, kivehetõ a lényeg mind a kettõbõl.
Bocsi.

Zsuzsának igaza van: azt a gyereket dobták csak el, akit kitettek az utcára, kukába dobtak.
Ezt nem tudom megérteni, minden mást (titkos és nyílt örökbeadást, kórházban hagyást, inkubátorba rakást) igen.
Ti mit mondanátok a gyereketeknek, ha ilyen sorssal a háta mögött került volna hozzátok? Ezt nem lenne nehezebb feldolgoznia neki? Vagy itt a kegyes hazugság helye, hogy õt is a kórházban hagyták?

Légyszi, írjátok meg az Indexes Fórum címét, ahol az örökbefogadásról van szó! Köszi!
Márti

Jutka! Nem tudom hova jártál, mi is a Kaáliba, ahol senki nem fizet, söt az orvost is nagyon megbüntetnék ha kiderülne hogy pénzt fogadott el. Aláirattak velük egy szerzödést. Amugy velünk a betegekkel is, hogy nem adhatunk pénzt. Sajnálom hogy ti nem ilyen helyre kerültetek.


Karmen

Sziasztok! Merre jártok?
Szia Márti! Az Index fórumán a Szülői munkaközösség topikjain belül találod az örökbefogadás topikot. (a pontos címet nem tudom, indulj el a www.index.hu oldalról)
SZiasztok! Zsuzsa

Szia, Zsuzsa!
Én itt vagyok! A többiek talán nyaralnak?
Ti mentek nyaralni valahová?
Márti

SZia Márti!
Örülök, hogy tartod a frontot.
Majd két hét múlva megyünk a Balatonra 1 hétre és augusztud elején a Tisza tóhoz két hétre. Persze gyerekekkel. Szerintem folyamatosan a vízben lesznek ls dagonyázni fognak!!!!
Ti is nyaraltok valahol?
Szia Zsuzsa

Szisztok!
Mi is nyaraltunk, de igyekszem végigolvasni, mi történt ezalatt. Egyelőre csak belekukkantottam.
Anyanyos! Én is osztom Jutka véleményét, hogy egy gyereket csak egyféleképpen lehet nevelni.
Ellenben kétféle szülői hozzáállás létezik, a titkolódzós és a nyílt.
Ha "biológiai" gyerekem lenne, akkor is lehetne örökbefogadó barátunk. Én ilyen alapon nem osztályozok. Az más kérdés, hogy mi fogékonyabbak vagyunk a témában, így lehet, hogy némileg tudatosabban keressük "hasonszőrűek" társaságát. De ez akkor is így lenne, ha valamilyen más másságunk lenne (legyen az betegség, de akár a horgászás szeretete).
Ne érts félre, egyáltalán nem akarlak kritizálni, de úgy érzem, még nem békültél meg teljesen a helyzeteddel.
"Hátránynak" érzed, hogy esetleg másságot nevelsz a gyerekekedbe, ha örökbefogadó családokkal érintkezik. Félre ne érts, ugyanezeken én is szoktam töprengeni. De van hátrány és van másság: a kettő nem ugyanaz. Én még inkább büszke is vagyok a másságunkra (persze lehet ez is egyfajta védekezés).
Teljesen egyetértek Veled, hogy a gyerekünk magánügye lesz, kinek árulja el. De ahhoz még sok spenótot kell ennie. Addig nekünk kell segíteni abban, hogy ez teljesen természetes legyen számára, eloszlatni az esetleges szorongásait.
Ha addig titkolózásban lesz része, egészen biztos, hogy nem tudja magában feloldani a helyzetét, sőt úgy érzi, te sem fogadtad el, ezért "bízod rá" a döntést.
Szerintem még nagyon friss az élmény, pici a baba, és kavarog benned öröm és szorongás. Vállald Magad, hogy igenis örökbefogadtál, és akkor neki is ezerszer könnyebb lesz.
Biztosan mindnyájatok hallott mindenféle történetet azokról a családokról ahol nem árulták el, későn mondták el stb. Ezek MINDIG rosszul végződnek.
Egy szó mint száz, legyen minél többféle barátja, ilyen is olyan is.
Üdv
Zsebibaba

Kedves Zsebibaba! Nagyon jól és szépen írtál! Bízom benne, hogy Anyanyos is olvassa.
A "kinek mondom el és kinek nem" nálam is dilemma néha, de SOHA nem tagadom le az örökbefogadás tényét. Ha olyasvalakivel találkozom, akivel valószínűleg később is lesz kapcsolatom, és szóba kerül a gyerek, akkor elmondom. De nem kötöm minden járókelő orrára, aki megcsodálja a gyerekem. Mint ahogy az sem tartozna rá, hogy császárral, vagy normálisan szültem, ha én szültem volna.
A kislányunk, különben nagyon hasonlít a férjemre, ezt azok is mondják, akik tudják, hogy nincs köztük vérségi kapcsolat. Ilyenkor vagyok dilemmában, hogy közöljem-e egy idegennel, hogy nincs ok a hasonlóságra, nics közük genetikailag egymáshoz. Ilyenkor szoktam bölcsen hallgatni, és jóváhagyni a dolgot egy "tényleg?"-gel, vagy "igen, sokan mondták"-kal. Hogy ezt jól teszem-e vagy sem, nem tudom. Mi a véleményetek?

Nálunk most újra szóba került a kislányommal az örökbefogadás téma, mert két barátunknál is most zajlik az örökbefogadás.
Egyiküknél már otthon a baba, de még nem végleges a dolog, mert titkos örökbefogadás, és ugye ott az a 2 hónap...
A másik helyen is megszületett már a bébi, de csak a hét végén vihetik haza. Emez meg nyílt örökbefogadás.

Zsuzsa! Megyünk nyaralni, augusztusban Kőszegre.
A Tisza-tó az én fantáziámat is izgatja (még nem voltam ott), de a férjem idegenkedik tőle egy kicsit valamiért. Légyszi, írjál róla, talán jövőre sikerül rávenni az uramat, hogy menjünk oda.
Köszi az Indexes címet, megtaláltam!

Sziasztok!

Márti!
A Tisza-tónál én nagyon régen voltam a szüleimmel kempingezni. Nagyon szép hely, ajánlom. Amire én emlékszem az az, hogy a part homokos, akkor ültetetett kis fák voltak a parton amik mára már jó nagyok lehetnek. Ahol mi voltunk a kemping részt a strandtól egy 2m magasságú hosszú, (végig a strandon) "bucka" válaszotta el. A kemping füves, a part homokos. Én jól éreztem ott magam gyerekként. Szép kék vizű, tiszta.

puszi
sasha

SZiasztok!
Márti! Én is hasonlóképpen vagyok, nem kötöm már mindenki orrára az örökbefogadást. Eleinte kissé kényszeresen minden járókelőnek elmondtam, akivel hasonlóság és egyéb témák kerültek sorra, azt éreztem, hogy nem szabad valótlant állítanom. Ma már én is inkább kikerülöm a választ egy hümmögéssel stb. Persze ha történetesen rákérdez valaki a szülésre, szootatásra, akkor elmondom. Akikkel rendszeresen találkozom, azok mind tudják a történeteinket.
A hasonlóságra a gyerekorvosunk mondta, hogy miután a babák a mi arcunkat látják, az agyuk bizonyos mértékig ezt visszatükrözi, és valóban hasonlítanak ránk. (nálunk mindkét fiú állítólag rám hasonlít ) Végülis, ha belegondolsz élnek azokm a közhelyek, hogy kutya és gazdája, 30 éve házasok egymásra hasonlítanak, sőt 30 fölött már sokmindent elárul egy arc, társadalmi réteget stb. Akkor miért ne alakulhatna egy babaarc is a genetikán túli hatásokra? Nekem tetszett a gyerekorvosunk magyarázata.
A Tisza tóról. Mi már évek óta járunk Tiszafüredre, az sokkal nyugisabb hely , mint pl. Abádszalók. Nincsenek jet-skisek, motorcsonak is csak kevés. VAn egy jó homokos szabadstrand, hamar mélyül, de a széle sekély. Árnyas fák, lángos, és ami nekünk fontos, lehet kenut, kajakot bérelni és irány a gyönyörű vízi világ! Általában házat bérelünk, vízközelségtől függően 6000-től 12000-ig terjednek éjszakánkánt az árak, szemálytől függetlenül .Mi visszük a Nagymamát is
SZóval csak ajánlani tudom!
Zsuzsa

SZia Márti!
Nem akarok túl terjedni, de meséld el, hogy reagál a lányod a családban történő örökbefogadásokra? Mit kérdez? Mit ért meg belőle?
Zsuzsa

Sziasztok Anyukák!
Elnézést hogy megzavarom a csevegéseteket... Átolvastam ezt a topicot elejétől a végéig és kivívtátok minden tiszteletemet! Nekem nincs örökbefogadott gyermekem, van egy nagyobb lánykám és két sikertelen terhesség után egy 10. hetes terhességem, ami úgy néz ki sikeres lesz.
Viszont az édesanyámat örökbefogadták anno. Örök hála érte a nagyszüleimnek!
Jó egészséget és sok boldogságot mindannyiótoknak!
Timi

Sziasztok! Ma különösen rossz napom volt, ide menekülök felejteni.
Köszönöm a Tisza-tavi tippeket! Abádszalókot más sem ajánlotta, Sarud-ról hallottunk jókat, Tiszafüred új tipp.
Lehet, hogy még ezen a nyáron kipróbáljuk, mert Kőszeg nem jött össze.
Másokkal mentünk volna, de mindenki lemondta, még azok is, akiket helyettük beszerveztünk.

Zsuzsa! Nem hiszem, hogy a lányom (ugyebár 2 éves múlt) túl mélyen felfogná ezeket az örökbefogadási dolgokat. Ezek a mostani események inkább egy folyamat részei, az alapkövek, amikre majd később építeni lehet. inkább nekem jó, ohgy már most sokat beszélhetek erről neki, nem később kell összeszednem magam és a gondolataimat.
Egyelőre fennakadás nélkül elfogadja, hogy vannak olyan babák, akik saját anyukájuk pocakjában nőnek meg, és vannak olyanok, akik más pocakot keresnek a növésre, mert a saját anyukájuké nem működik jól.
Minden történetben a babát helyezzük a középpontba, és az a lényeg, hogy ő mindenképpen hozzánk akart eljutni, csak más utat kellett keresnie. Így kikerüljük, hogy elhagyottnak érezhesse magát. Ő nem rossz helyre született, és otthagyták, hanem csak más úton jutott el hozzánk. Szerencsére a mi esetünkben ez igaz is, mert nem kórházban hagyott, kukában talált baba, hanem a szülők szemtől szembe ránk bízták. (És az ismerősök örökbefogadásaival kapcsolatban is ilyen történetet mesélünk.)

Egy régebbi hozzászólásomban rá is kérdeztem erre, hogy vajon mit mondanánk egy ilyen "talált" gyereknek?
Van véleményetek erről?

Sziasztok, már jobb is lett ahangulatom!

Sziasztok!
Márti! Ugyanezért próbálgatom másféléves kisfiamnak néha elkezdeni a történetét. Mármint hogy én tudjak oldottan beszélni róla. Hát nem könnyű. Még nem sikerült eddig. Gondolom (remélem) az első lépés lesz a legnehezebb.
Szerintem "talált" gyereknek is ugyanolyan megnyugtató módon el lehet mondani. Egyébként fura módon én már jóval régebben gondoltam arra, hogy -mint a mesékben- találnék egy porontyot az ajtóm előtt, akkor örömmel felnevelném.
Szerintem nincsenek véletlenek. Valahogy a dolgok mindig úgy alakulnak, hogy utólag értelmet nyernek. Persze ez akkor vállalható könnyű szívvel, ha minimálisan gondoskodott a szülő anyja, tehát legalább kórházba vagy más védett helyen "hagyta".
Fogalmam sincs, mit lehet egy "kukában" hagyott babának később mesélni. Hiszen ez bűn, még akkor is ha tudjuk, hogy szülés utáni trauma...stb.
Talán akkor, ahogy Márti mondja, a gyermekre kell a hangsúlyt tenni: ő akart életben maradni, a dolgok jóra fordultak, nem ismertük a szülő anya indítékait, de feltehetően NEM ellene, hanem a helyzete ellen tiltakozott, amikor ezt a megoldást választotta.
Mindenesetre megfelelő tájékoztatással, és az örökbeadó (tehát gondoskodó) szülő anyák társadalmi elfogadottságának segítésével, ezek az "szülő nők" is talán picit túllátnának saját helyzetükön, és esélyt adnának annak a kis Élőlénynek, aki máshol várva-várt baba lenne. Feltehetően neki is könnyebb lenne feldolgoznia egy elválást, mint azt amit így tesz.
Állandóan sulykolják, hogy milyen szörnyű tett a csecsemőgyilkosság, de én még egyetlen filmet, riportot nem láttam arról, hogy pl. egy örökbeadó anya vagy inkubátorba helyezett baba anyja megszólalna (természetesen akár névtelenül), és láthatnánk a bánatát, de megkönnyebbülését és a baba örökbefogadóinak örömét és kételyeit. Ehhez párszáz kilométerrel arrébb kellene élni.
Ha nyomonkövetitek a Nők Lapja vitát, ott is mindenki reflexszerűen a pénzt hozza elő mint fő tényezőt. Hát itt kell élnünk.
Üdv,
Zsebibaba

SZiasztok!
Timi! Lenne kedved írni az Édesanyád történetéről? Hogyan élte meg kamaszként az örökbefogadásának tényét, mikor mondták e neki a naygszüleid stb.! Nagyon érdekelne mindez, hiszen mi még mindennek az elején járunk, és olyan jó volna hallani mindezt egy örökbefogadott emberről! Köszi
Zsuzsa

Sziasztok!
Volt alkalmam beszélgetni egy örökbefogadó anyával, akinek már 23 éves a lánya.
Bár akkor még csak titkos örökbefogadás volt, a szülők mégis megtudtak valamit a szülőanyáról (név nélkül).
A kislány pici kora óta tudta, hogy őt örökbefogadták, de nagyobb korában azt is kertelés nélkül megmondták neki, hogy egy diszkós k...a volt a szülőanyja.
Talán azt akarták ezzel elérni, hogy ne akarja megismerni a szülőanyját, de hogy mit értek még el vele - rossz irányban - azt nem tudom.
Kamaszkorban volt egy "zülléses" korszaka az amúgy jó tanuló kislánynak. Lehet, hogy ez nem lett volna, ha nem így beszélnek a szülőanyáról?

Timi! Én is nagyon szívesen olvasnám Édesanyád történetét!
Sziasztok!

Itt vagyok én is csak nehezen találtam ide
Hogy vannak a babák? És az anyukák????
Jutka

Zsuzsa!!!!!
Te tanárnő vagy!!!!! Segíts kérlek, jövőre isibe megyünk, de hová???????
Köszke
Jutka

Sziasztok
Szerintem nem biztos hogy szívesen olvasnátok az anyukám történetét. De ti tudjátok...
Szóval anyukámék hárman voltak testvérek, mindhárman lányok. Az anyám 4 éves múlt, amikor az anyjuk begőzölt és pengével nekiesett a gyerekeinek. Beadta őket az akkori lelencbe, de előbb megjelölte mindet. Anyámnak a nyakát vágta meg, az egyik nővérének a lábát hasította fel, a másik nővérének az egyik ujját vágta meg úgy, hogy az az ujj azóta is béna. A szomszédok hívták ki a rendőrséget a gyerekek segítségkérő ordítására. Nos, a vérszerinti nagyanyám tényleg utcalányként élt. Anyám a mai napig emlékszik erre az időszakra.
A nagyszüleimnek nem lehetett gyermeke, a nagyanyám a vöröskeresztnél dolgozott, védőnősködött, így addig küzdött, amíg magához nem vehetett egy gyereket. Ő volt az anyukám. A nagyapám mesélte, hogy hetekig küzdöttek az anyám életéért, mert rendes ételt képtelen volt a szervezete elfogadni. Szabályosan lemérgezték a torkán letolt zsíros kenyérrel, vöröshagymával, ami aztán rendesen kipucolta a szervezetét és onnantól minden oké volt. Szóval anyám tisztában volt mindig azzal a ténnyel, hogy őt örökbefogadták és mindig imádattal beszél a nagyanyámról.
A vérszerinti anyját kb. 8 évesen látta újra, amikor az jött megzsarolni a mamát, ruhát, kaját és pénzt kérve. Az anyám köszönés helyett leköpte.
Nos, ez az ő története. Mi is hárman vagyunk tesók, a sors fintoraként mindannyian lányok. 7 éves voltam amikor az apám meghalt, de anyám hősiesen és büszkén felnevelt minket egyedül. Ugyanott éltünk, ugyanabban a házban, amiben az anyukám nevelkedett. Mindenki tisztában volt az anyám múltjával, a családunk történetével. Amikor apám meghalt sértett hogy félárvának csúfoltak az osztálytársaim. Anyám annyit mondott rá: sajnálom kislányom, de hidd el, ez még mindig jobb mintha teljesen árva lennél. Akkor mesélte el az életét, és a tesójaiét. Az anyukám a testvéreit a Nők Lapja segítségével találta meg. Abban hirdetett, hátha valaki tud róluk valamit. A nővérei nem jártak olyan jól, mint ő. Mindkettő rosszul ment férjhez. Az egyiket el is nyelte a környezete, massziv alkoholista lett. A másik nővére néhány öngyilkosságot megkísérelt, majd idős korára kilépett a házasságából, és új életet kezdett. Gyerekként ha valaki csúfolt is az anyám lelenc múltjával, sem én, sem a nővéreim nem foglalkoztunk vele. Büszkék voltunk az anyánkra és a nagyszüleinkre.
Tudjátok, érdekes az élet, az apai nagyanyám sosem kérdezte meg tőlünk hogy vagyunk, mi van velünk. Ránk sem nyitotta az ajtót, nem beszélt velünk, attól kezdve hogy az apánk meghalt. A nem vérszerinti nagyapám viszont apánk helyett apánk lett, a fenekünket is kinyalta, bármit megtett értünk bármikor. Még az emléküket is imádom.
Na, ennyi a sztori.
Timi

Köszönjük, Timi!
Tényleg nem túl felemelő a történet, de szerintem senki sem szórakozás végett kérdezte. Én személy szerint arra voltam kíváncsi, hogy akkoriban hogyan zajlottak az örökbefogadások, és Édesanyád hogyan élte meg mindezt.
Az olvasottak alapján megértem, hogy egyáltalán nem vágyott vér szerinti anyja után, és teljes szívből elfogadta az örökbefogadó szüleit.
4 évesen már nagyon is sok mindent felfoghatott szegény. Valószínűleg az akkori nem túl barátságos lelencház is jobb hely volt a "családi fészeknél".
Szívből örülök, hogy jóra fordult a sorsa! Saját keserű tapasztalatai is sarkallhatták arra, hogy ő viszont igazi meleg, családi otthont teremtsen.
A nővérei nem jó családba kerültek, vagy nem is családban nőttek fel, hogy ilyen szerencsétlenül alakult az életük?
Még egyszer köszönjük, hogy ilyen őszintén és részletesen feltártad ezt a történetet!
További minden jót, zökkenőmentes terhességet, gyönyörű kisbabát kívánok Neked!
És maradj továbbra is velünk, olvass bennünket, írj, ha van gondolatod!
Szia! Márti

köszi!
Tudjátok, nekem az a fura, hogy ha valamelyik tesómról nem tudok egy hétig, akkor addig telefonálok, addig keresem őket, amíg utol nem érem. Anyukám viszont teljesen másképp van a tesóival. Nagyon nem keresik egymást, jó ha két évente egyszer váltanak egy semmitmondó levelet. Ezt szőrnyűnek tartom, mert én tudom, hogy mit veszítenek a másik nélkül, ők már sosem.
A másik amiről szerettem volna írni, az is az örökbefogadással kapcsolatos. Két családot is ismerek. Az egyik család két kicsit fogadott örökbe, és bár lehet hogy minden jobb mint a csecsemőotthon, valahogy velük mások a szüleik, mint amilyennek benneteket elképzeltelek. A férj piás, a feleség megtört, a gyerekek elhanyagoltak. A férj belement az örökbefogadásba, de ahogy nézem sosem bocsájtja meg a feleségnek, hogy nem szült neki saját csemetét. De nem ők az általánosak, szerencsére.
A másik család szintén más. Nekik van egy saját nagylányuk, de a második vetélésemkor tudtam meg, hogy azért nincs nekik sem másik gyerekük, mert a csaj elvetélt sorozatban.
Néhány hónapja a házaspárból a férj, óvatosan megemlítette a páromnak, hogy nevelőszülőknek jelentkeztek, már a szükséges tanfolyamot is elvégezték hozzá. Nemsokára két kisfiúval gyarapodik a családjuk, az egyik 4 éves, a másik másfél éves. A csöppségek születésük óta csecsemőotthonban élnek. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön, egy szuper családban növögethenek majd a srácok, az tuti.
De fura volt a titkolódzás, azután meg fura volt a megkönnyebbülésük, amikor velük örültünk. Azóta már gátlások nélkül mesélik az újabb buktatókat, az akadályokat, amiért még mindig késik a nagy nap, amikor hazahozhatják a gyerkőcöket. Mindenesetre, nem lesz könnyű majd, sem a gyerekeknek, sem a szüleiknek az első néhány hónap. Tudniillik, a testvérek, bár egy csecsemőotthonban élnek, de külön csoportban, így hirtelen meg kell majd tanulniuk a testvér fogalmát is.
Timi

Sziasztok!
Timi! Én is köszönöm az őszinteségedet, és csatlakozom a jókívánságokkal Mártihoz!
Drukkolok az ismerős családnak, hívd meg őket is erre a topicra, hátha vaan kedvük bekapcsolódni a beszélgetésbe.
Jutka! Hol laktok? Milyen iskolát kerestek? (egyházi, önkormányzati, alternatív)Mindenképpen kezdd el feltérképezni a szóbajöhető sulikat, kiindulásnak akár a telefonkönyvet is használhatod. Nézd meg őket a lányoddal együtt, pl. a tanítás végén a gyerekekre váró szülőktől szerintem hasznos tanácsokat kaphatsz. HÍvd fel a kiválasztott sulikat, ahogy beszélnek Veled, az is sokat elárul. Tudd meg van e nyílt nap, mikor mondják meg, hogy melyik tanító visz majd a kérdéses évben elsősőket. Az iskolánál is fontosabb, hogy a tanítónéni szimpatikus legyen Neked és a lányodnak is. Ja és még egy: szótagolós olvasástanítást alkalmazzanak, és ne siettessék az olvasást és írást, ráérnek év végére olvasni!!!!!!
AMúgy én gimiseket tanítok, ezért ált. iskolákról kevés infóm van, de amiben tudok segítek!
SZiasztok! most egy hétig nem leszek, meygünk nyaralniaddig vigyázzatok magatokra!
Zsuzsa

Kedves Jutka! Én tanítónő vagyok, bár most éppen GYES-en.
Egyetértek Zsuzsával az iskolaválasztás szempontjait illetően.
Első szempont az, hogy KI, második az, hogy MIT, harmadik, hogy HOL, milyen környezetben tanítja a gyereket.
Szempont lehet még, a tanórán kívüli elfoglaltságok kínálata is. És az, hogy ezek mennyibe kerülnek. Nem mindenhol hárítanak mindent a szülőkre!
Én is a lassúbb olvasás-tanulási tempó híve vagyok, no és a szótagolásé.
Nem tudok tuti olvasás-tanítási módszert ajánlani, de ha neked kínaiul hangzanak, akkor én szívesen adok róluk rövid tájékoztatást (már amelyikkel találkoztam, mert van egy csomó!)(pl. Romankovics, Apáczai, stb.)
Nem feltétlenül kell itt beszélgetnünk erről, a profilomban megtalálod az e-mail címemet, oda írhatsz.
Szia! Márti

Köszönöm a jókívánságokat! Azt hiszem ránk fér a szurkolás, csütörtökön megyek nuha szűrésre és izgulok rendesen. Remélem minden oké lesz, már olyan régóta szeretném ezt a babát. Az az érdekes, hogy sokan vígasztaltak azzal, hogy már van egy lányom.. No igen, imádom is, de valahogy nem érzem kereknek a családomat még egy gyerkőc nélkül. Mindig kettőre vágytam, mindig a család volt a karrierem. Nem tudom, értitek-e..

Az ismerős családnak nincs internete. Ha valamire szükségük van a netről, akkor hozzám jönnek. Mindenkinek ilyen nagyszerű ismerősöket kívánok, mint amilyenek ők. Egyébként a szomszédaink :-)

Kellemes vasárnapot mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!

Timi!
Nagyon szurokolok én is a szomszédaidnak, hogy végre gyarapodhasson a családjuk! Mondd meg nekik, légyszi, hogy mi itt izgulunk értük!
Esetleg megmutattad már nakik ezt a topicot?

Zsuzsáék nyaralnak. Az időjárás...hát..hmm-hmmm.
Remélem, azért lesz még strandidő a Balatonon a jövő héten!
Nem is írtam a nagy hírt! Barátainknál egy hete otthon az örökbefogadott kislányuk!!!
Sziasztok!

SZiasztok!
Visszajöttünk a Balatonról, igaz egy nappal korábban a viharos idő miatt, dea hét többi napján pancsiiiii! A kisebbik fiamat ki sem lehetett szedni a vízből, tudjátok az a típus, aki már vacog, lilula szája, de ordít amikor ki akarod hozni. A nagyobbik óvatosabb (a vízben).
Márti! Gartulálok a barátaitoknak. Indul a nagy kaland!
SZiasztok!

Szia Zsuzsa! Isten hozott újra köztünk!
Mi is voltunk a Balcsin - 1 napot. A viharos nap után szombaton merészkedtünk le B.földvárra. Szerencsénk volt, az idő megjavult, a sekély víz felmelegedett. A te gyerekeid 2 éves kor körül nem idegenkedtek jobban a víztől, mint előtte? A lányom tavaly nagyon vagány volt, az idén visszafogottabb volt sokkal. Ugye kinövi ezt?

Sziasztok Többiek! Hol vagytok? Nyaraltok? Ha hazajöttetek, meséljetek!

Sziasztok!
Szia Márti!
Két éves kor krül állítólag van egy félősebb szakasz, lehet, hogy eza vízre is igaz. A nagyobbik fiam soha nem volt nagyon oda a vízért, 15 hónaposan egyáltalán nem, 2 éves 4 hónaposan még a leginkább bement, most ismét tartózkodó. Igaz nála még a hajmosás is tortúra, nem is beszélve az arc és fülmosásról
Szerintem ne erőltesd, de vidd vízhez, hátha megtetszik neki, ha látja , hogy nektek tetszik.
Más. MA a játszótéren beszélgettem egy anyukával, aki még nem tudta, hogy a gyemekeimet örökbefogadtam. Azt mondta, hogy milyen bátorság volt részemről ebbe belevágni. Elmondtam, hogy én nem bátorságként, hanem megoldásként tekintettem erre. i hogy vélekedtek erről?
SZiasztok!

Sziasztok!
Szia Zsuzsa!
Bátorságnak semmiképpen nem mondanám. Főleg újszülött örökbefogadása esetén. Nagyobb gyereknél már esetleg.De lehet, hogy tévedek ebben, hiszen nem vagyok ebben a helyzetben.
Az örökbefogadáshoz semmivel sem kellett nagyobb bátorság, mint egy saját gyerek megszüléséhez és felneveléséhez.

Arról van szó, hogy mindenképpen gyereket szerettünk volna. Nem ment természetes úton, hát belevágtunk ebbe.
Bátorság egy csepp sem kellett az elhatározáshoz. Csak az, hogy belássuk: ez az egyetlen járható út áll előttünk.
Én így gondolom.
Sziasztok!

Egy véleményen vagyunk.
Csak ketten vagyunk, hát már senki más nincs itt?
NYár van, nyár

Röpke lepke száll virágra, repked száz bogár...

Jól tudom a szöveget?
Tartsuk a frontot, Zsuzsa!
Elmentek a Babanetes találkozóra?
Mi még gondolkodunk rajta.
Szia!

Sziasztok!
Márti, én sem nevezném bátorságnak, illetve nem ez az első ami eszembe jutna az örökbefogadásról. De már nekem is mondták. Persze lehet, hogy abban az értelemben igaz, hogy mégiscsak egy kihívásra való reagálás. Hogy nem törődtünk bele. Hogy a kétségbeesést jól tudtuk átfordítani tettekbe. Én amennyire aggodalmaskodtam előtte, annyira nem értem most, hogy miért is aggodalmaskodtam! Persze valószínű a szülésnél is így lett volna.
Üdv,
zsebibaba

Zsebibaba!
Igen! Nem az örökbefogadás maga a nagy kihívás, hanem maga a gyermeknevelés! Ez pedig ugyanígy van annál is, aki maga szüli a csemetét.
Talán arra gondolt az, aki a bátorságot emlegette, hogy egy "idegen" gyerek nevelése nehezebb lehet, mint egy vérszerintié, akinek a tulajdonságaira lehet következtetni a genetika alapján. Mondjuk ezt számos ellenpéldával tudnám cáfolni! Van olyan vér szerinti gyerek, aki fekete bárányként "kilóg" a családtagok közül; és örökbefogadott, aki jobban nem is hasonlíthatna az örökbefogadó szülőkre kívül-belül.
Azt hiszem, még mindig túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az emberek a vér szavának (brazil sorozatok bűne is - bocs a rajongoktól!). És talán most kezdődik az az időszak, amikor a társadalomnak ezt is be kell vennie a gyomrába. Nem csak a melegeket, szexuálisan másokat, mozgáskorlátozottakat kell szemrebbenés nélkül elfogadnunk, hanem a családba kerülésnek ezt a módját is.
Megtanuljuk ezt is, bízom benne.
Sziasztok!

Sziasztok!
Zsebibaba! Én ugyanúgy voltam ezzel, hogy előre rengeteget aggodalmaskodtam, és most már nem értem az akkori aggodalmaimat.
VAlószínűleg egy kívülállónak nehezebb ebbe a helyzetbe beleélnie magát, hiszen ő nem éli, nem élte át a mi reményteleségeinket, vágyakozásainkat, a kezelések hullámvölgyeit, stb.
Amúgy a bátorság szerintem is maga a ygereknevelés. HA nekem valaki megmondja előre, hogy 40 hónap alatt csak kb. 10 éjszakát fogok végigaludni , hát...
Márti, imádom az optimizmusodat és a derűlátásodat!
Voltatok a találkozón? Mi nem is terveztük, mert a férjemet nem lehet olyan helyre elcipelni, ahol az 1 m2-re jutó anyuka és gyereksűrűség meghalad egy bizonyos mértéket. Amúgy ma unokatesóval is gazdagodva, a három fiúval elmentünka VAsúttörténeti Parkba! Szuper hely, fiús szülőknek csak ajánlani tudom!
SZiasztok

sziasztok!
újra itt vagyok megjöttünk a szabiról
Márti és Zsuzsi! Köszönöm a felajánlott segítséget. Fővárosiak vagyunk, belvárosban nézelődöm suliügyileg. Iskolaotthonos iskola ügyben tájékozódom mostanság, vagy inkább ne tegyem????? Ja, és fiam vanPuszi mindenkinek