Sziasztok Lányok!
Olyan jó ide jönni, itt tényleg mindenki Barátnő! Mikor olvasom a soraitokat, amikor bíztattok, teljesen elgyengülök, köszönöm ezerrel!
Szóval a kálváriám: tegnap előtt du. kezdődött a mellgyulladás, a jó cicimen egy tenyérnyi vörös folt. Estére belázasodtam, de szoptattam szerencsére.
Hozzá kell még tennem az egészhez, hogy szerintem nem is a pangó tej miatt alakult ki, hiszen csak ez a cici dolgozik, hanem a kialvatlanság, kimerültség miatt. Ugyanis aznap az én lányom reggel f7-tól este f9-ig nem aludt, hanem egész nap, 14 órán keresztül ordított.

Nem tudjuk, mi volt vele. Ez indította el a dolgokat. Délután ugye kezdődött a gyulladás, tegnp reggelre már 38,2 volt a lázam. Szóltam anyunak, csináljon valamit, ő felhívta a sebészt, aki látni akart. Hulla fáradtan és fájó-nyilalló cicivel bementünk Apával. A karomat, ha emeltem, az is fájt. Szörnyű állapotban voltam én még így a büdős életben nem éreztem magam. Mint egy zombi! És akkor Irina idézete lebegett a szemem előtt, hogy a szülés a gyerekágyhoz képest egy vicc. Nos én akkor a gyerekágyat horrornak gondoltam. (Most már nem!

)
Be a dokihoz, aki szörnyülködött egy sort, antibiotikum és jegelés.
A babát addig anyu putyulgatta. Hazamentünk, délben a lázam 39,6 lett. Minden izületem sajgott, remegtem, mint a nyárfalevél, nem bírtam felekelni, Apáék borogattak, meg hoztak enni, inni. Apa csinált mindent a babával, ő szórakoztatta, pelenkázta, nekem csak a szopira hozta oda, egész nap pihentem.
Regel azonban megbeszéltem a babával, hogy anya nagyon beteg, és legyen jó kislány. Így is lett, ugyanis amíg én feküdtem, ő egyáltalán nem sírt, hanem evett, nézelődött, alukált. Igazi mintababa volt. Már túl vagyunk a 6 hetes vízválasztón, kíváncsi vagyok, milyen változásokat hoz.
Ma reggelre jobban vagyok, bár húz az ágy, és pihenek. Hőemelkedésem még van, mert nagy piros foltom, de már nem fáj annyira.
Azonban az aggaszt, hogy kevesebb tejet termel a cicim. Abban reménykedek, ha lemegy a gyulladás, ismét többet fog termelni.
És képzeljétek, a doki megnézte a defektes cicimet, és azt mondta, a tasak nagyon szépen visszament, csak egy ponton érezhető a duzzanat. A luk kicsit összébbment, épphogy be tudom dugni a fecsit, de a lényeg, hogy sokat javult.
És aminek nagyon örülök, hogy 5 hét után babuka ismét be tudta kapni a bimbit, és - igaz, nem szívott, mert hamar bealudt -, de legalább öt percet nyammogott rajta. Olyan érzés volt, mint mikor először bekapta a szülőszobán. Olyan jó volt!
Most pihizek ezerrel, és gyógyulgatok.
Kiskolbi! Látom, hasonló cipőben jársz szegénykém. Mi van veled?
A babafotók meg valami gyönyörűségesek!!!!!!!!!!
Lassan majd behozom magam és reagálok mindenre, de most csak helyzetjelentést adtam.