Sziasztok!
Szép jó reggelt Mindenkinek!
Végre mûködik!
Kitty, Egcsi!
Köszönöm, remélem, gyorsan rendbe jövök!
Kedves Névtelen!
Szép a történeted! Ez velem is megesett tavaly. 2001. Dec.s 30-án kaptam a páromtól egy 2. spániel kölyköt az elsõ mellé. Nagyon boldog voltam. Babás lettem februárban. Még mindig boldog voltam. Veszélyeztetett terhes lettem, feküdnöm kellett volna. Próbáltam is, de a kutyákat a pokolba kívántam már akkor. Nekem kellett levinni õket, nem szabadott elengednem, erõvel húztak ketten két irányba. A babát sajnos elveszítettem. Késõbb kiderült, hogy toxoplazmózist is kaptam. Nem tudom, hogy a kutyáktól-e, mert õk is terjeszthetik, de azóta nem igazán tudok nekik örülni. Sokszor eszembe juttatják, hogy mi lenne, ha... Hozzá kell tennem, mindig is szerettem az állatokat, sõt, állattenyésztõ szakképesítésem is van, többek között, állatkertben is dolgoztam stb. Mégsem kaptam el korábban a betegséget! Lehet, hogy semmi közük a kutyáknak hozzá, de én nem tartom most már olyan jó ötletnek a kutyákat. Remélem, nem bántottalak meg vele, de ez egy másik nézõpont. Örülök, hogy te azóta is boldog vagy!
Elismerem, lehet, hogy a kölyök is közrejátszott a baba megfoganásában, hogy kiegyensúlyozottabb lettem. Azt hiszem, már túltettem magam a dolgon, már tudom õket újra szeretni, de nem úgy, mint régen. Azóta szó szerint írtózom minden (nem csak a kutyák) állattól. Talán érthetõ is egy kicsit, ugye?
Cateye!
Köszönöm, remélem mielõbb helyrejövök. A párom meg puhítgatom már egy ideje. Majd csak beadja a derekát nemsokára.
Sasha!
Köszönöm, remélem azért még tényleges fekélynél nem tartok, a doktornõ is csak tippelt szerintem. Régebben volt már egy gyomorfali gyulladásom, de attól nem emlékszem, hogy hányingerem lett volna, csupán csak fájt, de nagyon. De most nem is fáj, csak émelygek!
A drukkot meg köszönöm, a reményt már úgy ahogy feladtam, de még nem teljesen! Ma reggel 37,4-et mértem! Eddig ez a rekordom, még soha nem mértem ilyen magasat, még betegen sem! Hétvégén volt egy 37,3-am is. Már egyáltalán nem élem bele magam, de azért a remény hal meg utoljára...
Nagyon remélem, hogy tévedett a nõgyogyim a gyulladással kapcsolatban. Utána gondolkodtam el, hogy belém sem kukucskált, csupán megtapogatott. Na mindegy, majd kiderül vagy bederül.
Leone!
Már dolgozom az ügyön pár hónapja!
Lányok!
Sajnos nem tudok már megint menni a talira.

A földhivatalba kell mennem délután, végre talán lekerül a lakásról a széljegyzet és el tudjuk indítani a hitelkérelmünket!

Juppi, végre elkezdtük!
Akkor a tablicsku:
Üdv:
Gitta