Anett! Gratulálok és sok örömet nektek Málnához!!!
Mi jól vagyunk. Képet az októberiekhez raktam, aztán felébredt Tamás, ide már nem jutottam. Bocsi. Nem tudom, a párom mikor fog megint ráérni, hogy segítsen felrakni.
A szüléstörténet röviden:
Szombaton este 7 körül , éreztem egy halk pukkanást, de még egy darabig nem történt semmi. Gondolkodtam is, hogy ez most a magzatburok lehet-e, vagy sem. De aztán pár perc múlva el kezdtt folyni a magzatvíz. Hú, először kicsit megijedtem, még a lábam is elkezdett remegni...Aztán elfogott egyfajta nyugalom. Csak azon aggódtam, vajon mikor és milyen erős fájások törnek majd ezután rám. De nem siettek a fájások jönni, éppen csak éreztem, hogy valami elindult.
Letusoltam, hajat mostam(nagyon nem siettem, mert tudtam, hogy a baba feje már lent van), aztán a páromnak még elmondtam, mit hozzon majd be a babának stb...
Aztán írtam nektek is, és elindultunk be Szegedre. Még ott sem siettem, bementünk a csomagomért, ami még a régi lakásban volt. Majd leültünk a gyerekklinika előtt a padokra, vártam, hogy jöjjenek már erősebb fájások is, mert nem akartam túl hamar bemenni.
Aztán csak bementünk, kb 10 óra volt már, attól tartottam, ha még sokat várok, esetleg lecsesznek, hogy miért ilyen későn megyek be...
Kiderült, hogy épp a Papp Éva dokinő van ügyeletben, akinek átadott az Emőke.
Megvizsgált, hát, nem volt kellemes, kiderült, hogy még mindig csak 2 centire vagyok tágulva, már kedd este is így volt, mikor Emőke vizsgált.
Mondta, hogy éjfélig várnak, hogy erősödjenek a fájások, aztán oxitocint kötnek be a korai burokrepedés miatt...
Hát kicsit lesúlytott ez a hír. Eléggé megrémültem, hallottam már, hogy az oxtocin túl erős fájásokat okozhat, így aztán megkérdeztem az EDÁt is, én , aki mindig ellene volt.
Végül is éjfél körül, bekötötték tényleg az oxitocint, én ugyan éreztem, hogy erőpsödnek a fájások, de ez nem volt elég...
Szerencsére csak nagyon lassan folyt. Ekkor már 2-3 percenként jöttek, ha sétáltam, márpedig sétáltam, ha csak lehetett, ezt megfogadtam előre. Aztán feltették megint a CTG-t, hogy nézzék , milyenek a fájások, persze ha lefeküdtem, csak 6 percesek lettek...Újra növelték az adagot, előtte megvizsgáltak, "már" 3-4 cm volt a méhszáj. Ez eléggé elkeserített, én eddig ált. 6 cm-es cervixel jöttem be a gyerekekkel, és nem fájtak így...Gondoltam, jól nézünk ki, ha ez így folytatódik, hogy fogom bírni...
Minden egyes fájásnál vagy sétáltam, vagy ha épp leültem, felkeltem, úgy elviselhetőbbek voltak. Közben a férjem minden fájásnál masszírozta a derekamat, hát ez életmentő volt...
Egyre erősödtek a fájások és arra gondoltam , megkérdezem már azt az EDÁt , hogy akkor kérném, nem akarok így szenvedni sokáig, úgy éreztem , nem bírom már ezt tovább...
A szülésznő nem nagyon akarta az EDÁt, éreztem, felajánlotta a kéjgázt, odamentünk az ágyamhoz, és mutatta, hogy hogy kell szívni...Én meg csalódott voltam, arra gondoltam, miért nem adják már az EDÁt most rögtön, mit húzzák az időt. A gázt nem sikerült eléggé megszívnom, ezzel ökörködtem egy ideig, én már igazán nem akartam, a szülésznő erőltette picit, próbált segíteni...Én úgy éreztem, hogy a férjem hátmasszázsa jobb nekem. Arra akartam figyelni. Közben vettem össze -vissza a levegőt, ahogy jól esett, persze azt sem így kellett volna...Kérdezte a szülésznő, hogy érzek-e tolófájást, és én még nem éreztem egyértelműen, csak annyit, hogy mintha lejjebb jött volna mégjobban a babuci. A következő fájásnál már egyértelműen éreztem és már szinte nyomtam is, eszem ágában sem volt visszatartani. Pedig azt sem tudtuk, hol tart a tágulás, nem sokkal korábban még 4 cm volt. ...így a szülésznőm mondta, hogy még tartsam vissza...hát nem ment.És mindez oldalt fekve az ágyon, merthogy én csak gázt szívni feküdtem még fel. Nagy nehezen rávettek, hogy forduljak a hátamra, nem volt könnyű, mert akkor le kellett mondanom a férjem megvátó masszázsáról...Basszus tisztára kétségbe voltam esve. Elképesztő hisztisnek éreztem magam akkor...
Aztán rávettem magam, hogy akkor majd szorongatom a kezeit...Közben jöttek a fájások, megvizsgált a szülésznő, mondta , hogy jön már a fej, nyomtam párat, jött egy ilyen égő érzés, aztán kibújt a fej, majd újabb erőgyűjtés( és párom segítségével, aki szinte velem együtt nyomott )megszületett a válla is aztán az egész gyerek....Olyan jó volt érezni, hogy túl vagyok a szülésen, megszületett végre...és hallani a sírását...Mennyei volt...
Hát ennyi, utána persze még varrtak stb, kicsit aggódtam, vajon milyen lesz a súlya, mérete, de teljesen megnyugtató volt.
Gyerekek nagyon változóan fogadták. A nagy mindig jön, nézi, felveszi, a középső sokat még nem foglalkozik vele(Dani), Benedek meg sírt, mikor látta, hogy szopizik Tamás...El akarta húzni a fejét...de mára már megváltozott, símogatja, meg ma adott neki egy puszit is...
Hát ennyi, most megyek feküdni. Sajna nem ígérhetem, hogy túl sűrűn jövök, nem unatkozom...
Jó éjt!
Erika
Meg már azért időben vagy, nagy baj nem lehet! Bocs ha már írtad, tudjátok már a baba nemét? Mi lesz a neve?
) No majd alszok rá még egyet!
Pedig ráadásul ugye ő nem is volt teljesen OK, mikor megszületett.
Naon gáz, télleg bocs! 
Ja, és a poén az, hogy a MÁK-os nő azt monda, hogy én intézkedjek a Szetáv fele...hát hülye vagyok én, hogy a magam pénzének legyek az ellensége??? Mondtam anyukámnak, hogyha addig nem jut eszükbe, akkor a jövő év elejéig összerakjuk a pénzt, aztán szólunk, hogy akkor mi van...hát nehogy már!
Szopik (tehát ellenagyagokat elvileg kap), adom neki az antibigyós szemcseppet a nózijába, meg kapja a Fenistilt is 
