Sziasztok!
Köszönöm Mindenkinek a kedves fogadtatást, és drukkokat a rákszűrés miatt.
Lányok, Ti aztán termékenyek vagytok. Alig győzöm pótolni a tegnapot, hogy elolvassak mindent. Előre is bocsi, ha valaki kimarad. Tudjátok be annak is, hogy azért még nem ismerlek annyira Titeket, hiába olvastam vissza több hónapot. Pontosan emiatt kérdezném: valahol azt olvastam, hogy van valamilyen táblázatotok, amiben nevek, és dátumok vannak. Hol lehet ahoz hozzájutni? Mert akkor legalább tudnám, hogy ki kivel van.
Zsanci! Gratula Meme forgásához. Ilyenkor szoktak ezerrel beindulni, és pontosan amiatt, mert nem vagy hozzászokva az új teljesítményhez, potyognak mindenhonnan. Ezt nem ijesztgetésnek írom, hanem saját tapasztalat: Dani fiamat felraktam a pelusozóra, kibontva, mert egy picit piros volt a popsija, én meg egy méterre tőle leültem, és egy picit olvastam. Egyszer csak puffff! Mint egy kis béka, kiterülve hason, feje a másik irányban a földön landolt. Akkor én is majnem infarktust kaptam, de a doki néni megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ez igen gyakori, és a babák nagyon sokat kibírnak. Nem is lett semmi baja. Nem akarom ecsetelni, hogy ez életünk korai szakaszában volt, és azóta már sokkal edzettebb vagyok, pontosan az átélt események miatt!
Persze ez nem ment engem fel a hanyagságom miatt. Nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha ott akkor valami nagyobb baj történt volna.
Trogír és Split gyönyörű. Mikor voltatok ott? Mi augusztusban, és szerintem Horvátország egyik legszebb vidéke.
Votiv: Mit küldtél nekem az éterben?
Ma reggelre hozzám költöztek a sünök!
Nuk: Sok kitartást a fejlesztéshez, hidd el meglesz az eredménye.
Neet: Van egy tanár barátnőm, aki szintén nagyokat tanít, és Ő is hasonlóakról számol be. Szerintem a leginkább azon múlik a dolog, hogy a szülő hogy neveli a gyerekét. Ha megtanítja az alapvető tiszteletre a felnőttek iránt, akkor a tanárral szemben is jobb a helyzet. Csak az a baj, hogy már sokszor kis korban látom, hogy a gyereknek mindent szabad, és nincsenek határok, és már a fiam korosztályában is vannak bőven pofátlan gyerkőcök. Pedig még csak harmadikos.
Ríd: Zsófi banyám két évesen nagyijánál volt, amikor este jött a telcsi, hogy ugatóan köhög. Kiderült, hogy kruppos. Utána még néhányszor előjött, de azóta teljesen elmúlt. Szerencsére az esetek nagy részében kinövik.
Pocak: Képek elsőosztályúak, nagyon édesek a picik.
Nekem mindkét gyerkőcöm egy évet volt bölcsis, mert tavasziak, és csak 3 és fél évesen mentek óviba. Mindeketten imádták, annak ellenére, hogy a beszoktatás után, amikor elmúlt az újdonság varázsa, akkor mindketten sírtak egy kicsit. Azt mondták a gondozók, hogy hagyjam nyugodtan ott Őket, hamar abbahagyják a sírást. Ez így is volt, szerintem csak engem tüntettek ki a könnyekkel, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, és utána már vígan játszottak. Néha alig tudtam hazakönyörögni délután Őket. Szerintem hamar meg fogja a pici szokni, hogy a nap menetrendje az, hogy reggel bölcsi, ahol sok aranyos gyerkőc van, kedves nénikkel, és lehet jókat játszani. Ráadásul a bölcsiben összeszednek egy csomó betegséget, ami erősíti az immun rendszerüket, és óviban, majd utána suliban ezzel már kevesebb gond lesz. (Ez most úgy hangzott, mintha én örültem volna annak, hogy a gyerekem beteg, de úgyis át kell ezeken esni előbb-utóbb. Remélem, nem félreérthető, amit írok.) Nálunk én szoktattam be mindkettőt, és én is vittem, hoztam Őket. Nem tudom, hogy apjukkal milyen lett volna.
Az évvesztés egy mai gyerek esetében külön előny. Tudom, hogy ez még majdnem mindenkinél odébb van, de a mai "trend" az, hogy a gyerekek 6 éves koruk után egy évet maradnak még óviban, és csak utána (több, mint 7 évesen) mennek iskolába. Szerintem ez az esetek többségében jó is, mert legalább plusz egy évig lehet a gyerek gyerek, utána úgyis beindul a taposómalom. Ráadásul a gyerekek túlnyomó többsége még nem is érett annyira, hogy napi 4 vagy 5-ször 45 percet végig tudjon ülni és figyelni, tahát a gyereknek is jó ez a plusz egy év. Szerintem nem fog lemaradni semmiről. Gyakran látom, hogy a gyerek, mintha egy versenyistállóban élne, minél előbb eredményeket kell, hogy felmutasson, mert akkor mit szól a szomszéd anyuka, akinek a gyereke már mennyi mindent tud. Ez egy akkora baromság szerintem. Persze, ha kérdez a gyerek, vagy tudni akar valamit, az más, de a szülő külön ne erőltesse.
Bocsánat a hosszúra nyúlt okoskodásért, pedig megfogadtam, hogy nem fogom itt az észt osztani, csak ha valaki kérdez, mert képes lennék oldalakon keresztül ecsetelni a mi életünket. Ezt azért is szeretem, mert ilyenkor újból ott tartok, ahol Ti, gondolatban kicsik a gyerkőcök, és én újra babázhatok. (Megjegyzem, imádom, hogy már ekkorák, mert egy csomó mindent már tudunk velük közösen is csinálni, illetve egy csomó mindenben önállóak, és egészen más ilyenkor már minden.) És ez még csak az előző oldal volt a hsz-ekből, az utolsó oldalt még nem olvastam át... Ígérem, megpróbálok rövidebb lenni!
Mindenkinek szép napot kívánok!
Kata
Remélem azóta jól...jobban van már!!! Mitől lehetett amúgy ez??
Szóval sírni így is úgy is sírni fog, de a legtöbb gyerek csak pár percet sír, mert bánatos, hogy nincs itt anyu vagy apu, aztán elfogadja a helyzetet és pár nap után, amikor berögződik, a napirend, hogy mindig adott időpontban jönnek érte, akkor már reggel sem fog sírni. Én ezt látom más gyerekeknél is, mert a másik bölcsiben, meg itt is egy hétig ott voltam Bendivel és láttam, hogy reagálnak. Aztán persze mindig akad extrém sírós gyerek, pl. a Bendi unokatesója már egy évet járt bölcsibe és ott is állandóan sírt, most meg az oviban is sokat sír, nem tudni miért a húga az meg simán elvan a bölcsiben, nagyon szereti. Ki érti ezt?
Novemberben töltöttem a 18. és kövi év nyarán érettségiztem.
