Sziasztok lányok!
Annyira ki vagyok merülve... hát a duracell reklám nyulait nem rólam mintázták, az már biztos!
Ráadásul a h...e OTP állandóan sz...at! Már nagyon ki vagyok tőlük! Sok van a nyakamon, pláne most, hogy a második autónk meghótt... szóval én viszem, én hozom a gyereket az oviból, a vásárlás is az én posztom na és az összes hivatali ügyintézés, mondván, hogy én itthon vagyok, ráérek... meg aztán a kocsi is az én s..em alatt van....
Már harmadik éjjel semmit nem aludtam. Emesének fájt a hasa, én meg ugye... kezdő anyuka... tömtem szegényt, biztos éhes... na ja! És vajon miért öklendezett a cicitől és forgott el folyton.... ? Istenem, tényleg, mint aki az első gyerekét babusgatja.... Annyira bennem van ez a "jaj, kicsi a gyerek ennie kell, hogy nagyra nőjön...", hogy már szinte állandó parámmá vált. Állandóan etetem. Pedig nem kell tuszkolni, mert már 2,90 a meztelen súlya. De nekem semmi sem elég...
Tulipán: üdv köztünk! Nem vagyok ám mindig ilyen nyafogós, ne ijedj meg! Sőt, kifejezetten jófej csaj vagyok ám! A többiek megerősíthetnek ebben, ugye lányok?????

Csak hát, a szerénység... nos, hát az bizony sok jutott nekem....
Amúgy a barátnőm nem sokkal előttem szült. Neki van egy kislánya, ő fiút szeretett volna. Nekünk van két kisfiunk, egy kislányunk és mi kislányt szerettünk volna... így megbeszéltük, hogy ha náluk kislány, nálunk fiú születik, cserélünk, ha nem, akkor mindenki boldog!

A két egyforma nemű bébi születéséről nem gondolkodtunk... arra nem volt ilyen precíz megoldásunk...
Csinálj vonalzót!
Ildi: A Jóisten életesse Imikét!
Annyira látszik rajta a boldogság és a meghatottság! Jó látni egy kisgyermek örömét. A tortával kapcsolatban, meg ne fájjon a szíved! Hidd el, a csöppségeknek az ízlik a legjobban, amit anya készít. Ezt igazolhatom.
Alziza: miért is nem lepődöm meg a kételyeid olvasatán? Hmmm... szerintem egy házat abbahagyni lehet, befejezni nem. De amint ott laktok, meglásd nem fog (annyira) zavarni a káosz, mert a sajátodban vagy. Hogy is mondjam, szóval amikor mi ideköltöztünk a szentendrei házunkba, nem volt csak a puszta beton a padlón, az összes bútor a szoba közepén, nem volt konyha, sem csempe, sem semmi. Lavórban mosogattam (és már volt három gyerkőcünk nekünk is, Gergő akkor volt 6 hónapos), babakádban fürödtünk (a fürdő volt az egyetlen helyiség, ahol volt csempe meg padlóburkolat). Ócska szőnyegeket dobtam le a padlóra, hogy a gyerekek ne a csupasz betonon kússzanak... de tudod, nem érdekelt... magunk voltunk és imádok itt lakni!!! Azért mostanság kicsit bosszant, hogy még nincsenek lent a szegélyek a parkettán, nincs függöny még az ablakokon, nincs karnisunk, a pince dugig pakolva a szigetelőanyagokkal, és sorolhatnám. De a lényeg akkor is az, hogy itt lakunk.
Csak költözzetek be, a többi hidd el, alakul majd! A szeretve tisztelt hivatallal sikerült megfutni a köreidet, kislány?
Barbamami: Milyen volt a keresztelő? Várjuk a fotókat. No meg az élménybeszámolót. Ja, és ha lehet néhány gondolatot, hogy hogyan lehet gond nélkül lebonyolítani egy keresztelőt....
Nálunk még csak a nagy fiú, Danus van megkeresztelve, valahogy nem jött össze eddig sehogy sem a többieké. Szóval most úgy döntöttünk, hogy egy szuszra lezavarjuk a nagy családi őskáoszt. Az az igazság, hogy ha a szívem szerint tenném a dolgokat, akkor összehívnám a keresztszülőket, és összeülnénk és sütiznénk, teáznánk nálunk egy nagyot és pont. Ennyi lenne a keresztelő. De ugye meg kell felelni a családi (értsd: anyósék....) elvárásoknak... így már ha jobban utána számolok, közel 20 felnőtt és megannyi csöppség szórakoztatásáról, etetéséről kell gondoskodnom. Gondolhatjátok, hogy a vendéglős-sztori még gondolatban sem jöhet szóba... egy kisebb esküvő költségével számolhatnék, és ugye itt nem alapozhatsz a menyasszonytáncra....
Tehát, ismerve a kreativitásod, várom az apró ötleteket, mivel lehet színesíteni a keresztelő (mostani elképzelésem szerint: őskáosz) óráit.
Kerekes: nem tudományosan megalapozott megfigyelés, de én a fiúknál végig hánytam az első trimesztert, a lányokkal csak émelyegtem...

Anyósom mindig nevette, hogy Danikával mindig pontban tizenkettőkor elindultam a wc felé, mert hánynom kellett. De pontosan ám! Mindig mondta: na, mi van, harangoznak?
Iloly: azt hiszem a gyerekeink stikában leveleznek... nálunk is vannak tandemek esténként...
