Orsi, ez jól hangzik, majd mesélj, meg add meg az orvos elérhetőségét, remélhetőleg nekünk sincs akkor messze. Zsombinak meg jobbulást.
Egyébként a Tisza cipőgyárnak a Katicával szemben van a mintaboltja, állítólag leállnak (vagy már leálltak) a gyerekcipő-gyártással, de még lehet azért kapni, emiatt talán olcsóbban is. Én mindenképp benézek oda is
Épp beszéltem ma valakivel az oviról, és eszembe jutott, hogy egy kérdést itt nem válaszoltam meg: az éjszakáknál igen, arra gondoltam, hogy nyugtalanabbul alszik, "szűköl" is néha. Leírom majd az ovis mesénket, kis Katicáról szól (Kata adta a nevet, én csak kislányt mondtam

), arra van kihegyezve, hogy hogy nő a kislány, hogy egyre több mindent tud, és hogy a zenebölcsiben, meg aztán a játszócsoportban még kicsi gyerekek vannak és ottvan az anyukájuk, de aki már óvodás nagylány lesz, az igazi óvodába megy igazi óvonénikkel, és oda már nem kellenek az anyukák. A másik súlypont pedig Katica és anyukája beszélgetése arról, hogy egy picit azért félnek az ovitól, de ez természetes, mert minden új dologtól fél az ember egy picit
Én úgy szeretem ezeket az esti meséléseket, mert Kata bele-belekérdez, és így a világ nagy dolgait is meg tudjuk beszélni, meg az ő kis lelkét is rendbetesszük, na meg látom is, hogy mikor mi foglalkoztatja. És olyan édes, hogy nem jön rá, hogy alapvetően róla szól pl. ez az ovis mese.
Jut eszembe az élet nagy dolgairól: nyáron a Balatonon sátorban aludtunk (ott kellemesebb volt, amikor az a nagy kánikula volt), és a tücsökciripelés kapcsán valahogy eljutottunk a halálhoz, és hogy mit csinál az, aki meghal. (Katának februárban halt meg az egyik nagypapája, azóta a halál nálunk beszédtéma.) Elmondtam, ahogy a Polcz Alaine könyvben van, hogy az már nem mozog, nem érez semmit, annak már nem fáj semmi - de végülis arra a kérdésre, hogy mit csinál, azt mondtam, hogy ő már csak mosolyog. Mindenre mosolyog, a fákra, a felhőkre... És akkor Kata is sorolta. Aztán ebben megnyugodtunk.
GyeZsu