Először is köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. De komolyan. Aki ismer az tudja, hogy szeretem sok ember véleményét kikérni, és aztán magamban mérlegelve mindent, egymagam döntök. Teszem ezt megfontoltan. Most is így szeretnék, és pontosan, mivel nem csak az én életemről van szó, hanem a saját 3 gyerekeméről, ill. közvetve érintett más családtag is, különösen okosan kell cselekednem, hogy az a kihozható legjobb legyen. Elsősorban a gyerekeknek.
Doo,
pontosan jól látod, hogy férjem jó apja gyerekeinek és az mind így van, hogy igenis résztvett a dolgokban. A lényeg a múlt időn van perpillanat. Én magam is már régótaa egyedül fürdetek, holott régebben ez az ő reszortja volt, valahogy így alaklult, de én is imádok fürdetni, nekem nem okoz problémát. Nem is ez a gond, hanem mindez nem otthon történt, hanem anyáméknál dekkoltunk mindahányan, és hát fektető idő volt a kicsiknek.. Szóval, nem ez volt itt az alapprobléma, hogy vas este nem ő fürdette a kicsiket. Az a baj, hogy legyen bármiféle konfliktus 2 felnőtt ember között, arról sosem szabad elfeledkezni, hogy ott vannak a gyerekek, akik mitsem érekeltek ebben, nekik ugyanazt a biztonságot, stb-t kell nyújtani. Férj elment az autóval, család a szüleimnél, Marci nem aludt egész du-hulla nyűgös volt, Viki gyógyszere a lakásunkban otthon (aminek a szedési időpontjára különösen ügyelni kell) ás a férjem sehol. Az is hozzátartzik az igazsághoz, hogy déltől 4-ig megintcsak eltűnt, kocsit mosott meg Forma1-et nézett. Meg volt beszélve, hogy megyünk a szüleihez , ha felkel Viki, Rácsörögtem 3 előtt 10 perccel, hogy ebédeltetem és mehetünk 10 perc múlva, mondja jó, indulok. Erre fél 4-kor sehol nem volt, mert még az interjúkat is megnézte a tv-ben. De oké, még ekkor sem szóltam mérgesen, kérdi neki miért ne lenne joga F1-et nézni.. persze lehet, csak azért a kölkökkel is kéne foglalkozni..aztán összeszedelőzködtünk, elindultunk és megállt tankolni a dögmeleg kocsiban (klíma kikapcs) a benzingőzben a gyerekekkel elpakolva. Na ekkor lettem iszonyat pipa, hogy a francért nem intézte el a rohadt tankolását a szabadidejében. Nincs tekintettel a családjára... na ekkor borult a bili, hazavitettem magam és mondtam ezek után nem tudok jópofáskodni ne haragudjon. És nem jött haza.
Hogy a férjem mit szeretne? Szerintem neki sok a 3 gyerek, csak magának sem vallja be. Marcival nem igazán ért szót, Gergő kiskamasz korba lép lassan, ráadásul nem sokat törődik vele, az ügyes bajos dolgairól meg egyáltalán nem is tud. Viki, a kislány a kedvenc ez egyértelmű, kimondatlanul is. - ennek ellenére hol volt, mikor mondtam, hogy baj van, elvitte a kocsikulcsot és nekem vinnem kellett a gyereket, negyed 10kor szóltam neki, hogy nagy gáz van és kellene az autó és du 5-re ért haza.

( Ő kényelmes életre vágyik, ami hát valljuk meg építkezés (mellesleg én mondtam, hogy inkább kész házat vegyünk) és 3 gyerek mellett nem megy. Ő szeret elhenteredni és akkor ugrálja körbe mindenki, mint ahogyan anyukánál is ez van/volt. Ő szeret azt mondja, de az esze azt diktálja, hogy inkább ne. Ennek ellenére azt mondja vágjunk bele a hitelbe.
Túlvagyunk már szelídhangú beszélgetésen, nem egyen, és mindig meg kell állapítsam, hogy mennyire másként gondolkozunk, tudom, hogy anyagias, szar világban élünk, de a család az, ahová ez nem kéne, hogy befurakodjon. Szerintem. És nem lehet olyan konfliktushelyzet, hangulat, ami abban megakadályozzon egy felnőtt, felelősségteljes családapát, hogy az ne a családját tegye magában az első helyre és ennek megfelelően cselekedjen! Nálam ez tette be a kaput nagyon.
Niki,
nem hiszem, hogy kapuzárási pánik.

csak ez ezgy komolyabb tétel, és eddig az apró cseprőbbeket én intéztem. Érdekes szituáció, mikor múlt hétvégén a tesómékkal elmentünk a falunapokra, volt kisvasút, szopi rotyi minden. és Viki fel akart ülni a kisvasútra, aki kifizeti mindezt (1200 asszem) az én vagyok, ha rajta múlna nem ült volna föl a gyerek, mert nála sosincs pénz-ezt mondja. Minden norm. házasságban/kapcsolatban az a normális szerintem, hogy letesznek a fiókba x összeget a háztartásra, és mindenki, akinek kell költeni (rezsi, egyebek) abból gazdálkodik. De ez a pénzezés külön... tőlem nagyon távol áll, mert életemben nem voltam ilyen. és ezt a pénzezést tetézi a szerződéssel.. és anyós FOLYAMATOSAN uszítja sajnos.
jéé, Te is újpesti vagy? Most hétvégén lesz vmi újpesti napok, 100 éves a városrész, asszem kimegyünk, nekem legalábbis lenne kedvem.
Igen, és az a legrosszabb, hogy MOST kell dönteni, hívott a hiteles csaj, hogy jövő héten már aláírás, közjegyző mifene.. és ha ez elúszik, akkor nem lesz Fót és akkor miféle közös ingatlan lesz megint és mikor. Beláthatatlan az egész abban az esetben. Tehát sajnos dönteni most kell, nincs apelláta.
Ilda,
voltak apróbb jelek, aminek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de ilyen sosem volt, mégcsak hasonló sem.
Nem vagyunk olyan régóta együtt, hiszen Gergő az én előző házasságomból született (mai napig nagyon jóban vagyok az apjával), és mi 2004. év végén keveredtünk össze a férjemmel. Emlékeztek talán, elmeséltem Viki történetét, hogy tulajdonképpen korai tartottam a gyermekvállalást és ő ragaszkodott nagyon, hogy mégis tartsuk meg. Ő egy 10 év szar házasságból lépett ki én miattam. Kerek perec otthagyta asszonyt, gyerekük nem volt. Az én válásomat meg ismerte, mert elmeséltem, hogy karomon a gyerekkel meg a kutyámmal a szemnélyes holmijaimon kívül nem elhozva mást jöttem el attl az embertől, akinek annyi pénze volt, mint neki sosem lesz. (azt a házasságot ott csesztem el, hogy 19 éves voltm és megszédültem attól, hogy bámrit megvehetek, megtehetek annyi pénzem volt, a legmenőbb Roverral, BMW-vel száeltem a várost, ne mindegy, aztán rájöttem a pénz nem minden és otthagytam. és a férjem pontosan ismerte ezt a sztorit és nem értem miért feltételezi rólam, hogy anyagias lennék és miért félti a nyamvadt pénzt tőlem.)
Brigi,
hajlok nagyon is osztani a véleményedet, én magam is ezt érzem, hogy oda a bizalom és akkor már mire föl bármi? Csak a gyerekek miatt próbálnám meg lenyelni a békát, hátha nem hányom ki. mert hétközben úgyis egész nap egyedül vagyok este 7ig, Hétvégét meg meg lehet oldani programokkal miegymás. Ha nem működik így sem, akkor meg teljesen tiszta lekiismerettel mondhatom, hogy én mindent megtettem és hát mégsem megy a dolog. De tény, hogy nagyon keserű vagyok, ha ezekre gondolok.
A másik, hogy ugye most ő fúj apámékra, én meg joggal mondom, hogy hát én sem kérek az anyjáékból, de ez így összeegyeztethető?! Ha ez nem változik, ez is megmérgezi a kapcsolatot szerintem. Akkor a tesómékhoz sem megyünk, mert uye akkor ottlennének anyuék is. A gyerekek meg imádják egymást, teljesen egy korosztály ráadásul, és ott is születik a kistesó most ősszel, szóal nagyon szar helyzet.

(
Lehet, hogy az is bassza a csőrét, hogy én nem egy szerencsétlen csúfság vagyok, aki csak a férjétől függ, hanem egy igencsak nagypofájú

talpraesett, önnálló csajszi.
