Természetesen az előzőt nem az abortusz téma miatt küldtem, hanem, hogy már ilyen pár napos embrió-korban is mi minden történik.
Anyira tökéletesen "ki van találva" az egész szervezet!
Még egyet küldök, ígérem, ma az utolsót
(Nem engedte word dokuként csatolni, csak másolni tudtam, bocsika, ha kissé sok helyet foglal.)
A méhen belüli fejlődés szakaszai
Sok fejlődéspszichológus tekinti a méhen belüli időszakot minden későbbi fejlődés modelljének.
A méhen belüli fejlődést három hosszú szakaszra osztják.
1. A csíraszakasz akkor kezdődik, amikor az anya és az apa csírasejtjei fogamzáskor egyesülnek, és addig tart, amíg, 8-10 nappal később a fejlődő szervezet a méh falához tapad.
2. Az embrionális szakasz a méhfalhoz rögzüléstől a nyolcadik hét végéig tart, amikorra a fontosabb szerverek mindegyike primitív alakot ölt.
3. A magzati szakasz a fogamzás utáni kilencedik héten kezdődi a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart. Ebben a szakaszban a primitív szervrendszerek olyan szintre fejlődnek, hogy a kisbaba orvosi segítség nélkül is képes az anya testén kívül létezni.
A csíraszakasz
A fogamzás utáni első 8-10 nap folyamán a megtermékenyített petesejt lassan végigvándorol a petevezetéken a méhbe. Testünk minden sejtje a mitózis kettőzési és osztódási folyamatával szaporodik. Az első hasadás, a zigóta mitózisával történő osztódása körülbelül 24 órával a fogamzás után történik meg. Az egysejtes zigóta két utódsejtet hoz létre, amelyek mindegyike ugyancsak ketté osztódik, és így tovább. E periodikus megkettőződésnek köszönhetően a fejlődő szervezet már sejtek százaiból áll, mire megérkezik a méhbe. Az osztódás egyik fontos jellemzője, hogy az egy adott pillanatban együtt létező sejtek nem egyszerre hasadnak. Ahelyett, hogy a kétsejtes állapotról a négysejtesre, majd a tovább szabályos rendben folyna a fejlődés, a sejtek különböző ütemben osztódnak. Ez a fejlődés heterokrónia első példája, vagyis azé a jelenségé, hogy a szervezet egyes részei különböző ütemben fejlődnek.
Amint az első néhány sejtosztódás megtörténik, peteburkon belül egy sejttömb alakul ki, amelyet szedercsírának neveznek. A fogamzás utáni első 4-5 nap alatt a szedercsíra sejtjei minden osztódáskor egyre kisebbek lesznek, amíg elérik egy átlagos testsejt méretét.
Ezen a ponton kezdenek el a sejtek a tápanyagok felvétele érdekében kapcsolatba lépni a peteburkon kívüli környezettel. Amire a szedercsíra sejtjei elérik a testi sejtek átlagos nagyságát, a szedercsíra a méhbe jut. A méhben belül folyadék kerül a szedercsírába, amely a sejtek között halmozódik fel. Az első szembetűnő alakváltozás a szedercsírán belül ezzel kölcsönhatásban jelentkezik. Amint nő a folyadék mennyisége a szedercsírában, annak sejtjei két részre osztódnak – egy külső sejtrétegre és egy sejtcsoportra a szedercsíra közepén. A szedercsíra hólyagcsírává alakult. A szedercsíra azonos sejtjei kétféle sejtté differenciálódnak, amelyek azután újraintegrálódnak a szervezet most már hólyagcsírának nevezett, érettebb alakjában.
A hólyagcsíra kétféle sejtje különböző szerepet tölt be a fejlődésben. A központi üreg egyik oldalára gyűlő kis sejtek egy kis csomót alkotnak, amelyet belső sejttömegnek neveznek. Ezekből a sejtekből jön létre maga az élőlény. A belső sejttömeg és az üreg körül nagy, lapos sejtek trofoblasztnak nevezett kettős rétege alakít védőgátat a belső sejttömeg és a környezet között. A trofoblaszt később olyan hártyává fejlődik, amelyik a fejlődő szervezetet védi meg, és tápanyagokat továbbít neki. Ahogy a hólyagcsíra sejtjei differenciálódnak, az azt körülvevő peteburok elbomlik. A trofoblaszt rétege most mintegy pumpaként szolgál: a belső üreget energiát adó folyadékkal tölti fel a méhből, ami lehetővé teszi, hogy a sejtek tovább osztódjanak, és a szervezet növekedjék.
Beágyazódás
Ahogy a hólyagcsíra továbbhalad a méh felé, a trofoblasztsejtek apró ágakat nyújtanak ki, amelyek addig ássák magukat a méh szivacsos falába, amíg érintkezésbe nem lépnek az anya vérereivel. Ezzel veszi kezdetét a beágyazódás, az a folyamat, amely által a hólyagcsíra a méhhez tapad. A beágyazódás jelzi a csíraszakasz és az embrionális szakasz közötti átmenetet. A beágyazódás is kockázatos a szervezet számára, és a folyamat alatt sok terhesség megszakad.
Az embrionális szakasz
Ha a hólyagcsíra sikeresen beágyazódott, a fejlődő szervezet az embrionális szakaszba lép, amely körülbelül 6 hétig tart. Ebben az időszakban öltenek alakot a test alapvető szervei, és a szervezet elkezd válaszolni a közvetlen ingerlésre. Most már az anya adja a tápanyagokat, és ő biztosítja a védelmet a káros környezeti hatásokkal szemben.
A táplálék és a védelem forrásai
Az embrionális szakasz kezdetén hártyák alakulnak ki a trofoblasztből, hogy gondoskodjanak a fejlődő szervezet tápanyagokkal való ellátásáról és védelméről. A belső magzatburok vékony, erős, átlátszó hártya, amely a magzatvizet tartalmazza, és körülveszi az embriót. A magzatvíz védi meg a szerveztet a kemény felszínektől és a döccenésektől, ahogy az anyag mozog; folyékony támasztékot ad a magzat gyenge izomzatának és lágy csontjainak; olyan közeget nyújt, amelyben az embrió mozoghat, és helyzetét változtathatja.
A belső magzatburok körül egy másik hártya, a külső magzatburok helyezkedik el, amely a méhlepény magzati alkotórésze lesz. A méhlepény olyan összetett szerv, amely mind az anyából, mind az embrióból származó szövetekből épül fel. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. A születésig a méhlepény egyrészt olyan gátként funkcionál, amelyik megakadályozza, hogy a anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljön, másrészt szűrőként működik, lehetővé téve, hogy a tápanyagok, az oxigén és a hulladékok kicserélődjenek. A méhlepény alakítja át az anya vérárama által szállított tápanyagokat az embrió számára táplálékul szolgáló élelemmé, valamint lehetővé teszi, hogy az embrió hulladék anyagai az anya vérkeringésébe kerüljenek, ahonnan végül az anyag veséje választja ki őket.
Az embrió növekedése
A belső sejttömeg sokasodó számú sejtjei különböző sejtféleségekké kezdenek differenciálódni, amelyekből végül is kialakulnak a szervek. E folyamat első lépése a belső sejttömeg két rétegre válása. A külső réteg alkotja a bőr külső felszínét, a körmöket, a fogak egy részét, a szemlencsét, a belső fület és az idegrendszert. A belső rétegből fejlődik ki az emésztőrendszer és a tüdő. Nem sokkal azután, hogy ez a két réteg kialakult, megjelenik a középső réteg. Ebből lesznek az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei.
Az embrió mozgásának kezdete
Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő idegsejtjei kialakulnak, az embrió először válik képessé arra, hogy környezetére reagáljon. A kísérletek szerint egy 8 hetes embrió már képes mozogni, azonban mivel még rendkívül kicsi, az anya nem érzékeli ezeket a mozgásokat.
A magzati szakasz
A magzati szakasz akkor kezdődik, mikor már az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában jelen van, és a későbbi csontvázat alkotó szövetek elkezdenek keményedni, csontosodni. A magzati szakaszban, amely a terhesség nyolcadik vagy kilencedik hetétől a születésig tart, a magzat 3 centiméterről 50 centiméter hosszúságúra növekszik, súlya pedig 8 grammról 3250 grammra nő. A magzati szakasz folyamán minden egyes szervrendszer összetettebbé válik.
Magzati aktivitás
A szervezet koplexitásának fokozódása együtt jár a magzat aktivitásszintjének változásával. A magzat körülbelül nyolchetes korában kezd különféle mozgásokat végezni. A következő néhány hétben a test mozgásai egyre változatosabbá és összehangoltabbá válnak. A negyedik hónap vége táján már elég nagy ahhoz, hogy az anya is érezze a mozgásait.
Az adatok arra utalnak, hogy a magzati aktivitás fontos tényezője a fejlődésnek.