most repültek el a fejünk felett a repülők.
erről eszembe jutott, amiról irtatok pár napja.
én nem értek veletek egyet ebben. az ünnepnek meg kell adni a módját. az ünnepnek ÜNNEPNEK kell lennie, nem csendes megemlékezésnek.
helye van az ünnepnek az életünkben, még akkor is ha szegénység van.
ünnepnek lennie kell.
ezeken a napokon ünneplőbe öltöztetjük a szivünket, lakásunkat, országunkat.
erre szüksége van az embernek.
(és nekem ezeket a repülőket láni mindig olyan csodálatos. ilyenkor úgy érzem, gyerek leszek egy pillanatra, integetek nekik, mert ez csodálatos. még ha a pofámba is locsolják a kerozint.
eszembe jut az óvódám, amikor repülőt láttunk, MINDENKI EGYSZERRE kezdett el kiabálni,h: HAJRÁ REPÜLŐ, ÓVÓDAI KERÜLŐ!!!)
és olyan jó visszagondolni arra, h én is voltam gyerek, nekem is volt tiszta szivem.
bocs, ennyi.
szép napot!
és persze:
+++++++++++++++
mindenkinek, akinek csak szükésge van rá.