Jóreggelt!
Zsuzsa további csinyei (ezt így kell írni???):
Az eső miatt kijöttek a csigák. Zsuzsa eleinte félt tőlük, de most már gyűjti őket és lelkesen hurcibálja magával fel és alá a kertben. Nagyon büszke voltam rá, mert elmondtam neki többször, hogy a csigát nem szabad behozni a lakásba, kint kell hogy maradjon. Beszaladtam WC-re, mire kijöttem Zsuzsa már bent trónolt az egyik fotelen, én meg lélekszakadva kerestem hova rakhatta a csigát anyukám frissen takarított nappalijában. De megnéztem, lerakta kint az ajtó elé és úgy jött csak be!
Szintén kb 5-10 percre hagytam ott a nappaliban, úgy hogy éppen Micimackózott és ráadásul két felnőtt is mellette volt (igaz, nem rá figyeltek). Mire végeztem Szilvi etetésével, addigra Zsuzsa az egyik fiókból kiszedte az összes fényképet és hozzátartozó negatívot, és szétterítette a padlón.
Szólt, hogy szomjas, adtam neki vizet. Ivott belőle, aztán kért teát. Mondtam, nincs tea. Erre odament a hűtőhöz, kinyitotta, és kivette az ice teás flakont.
Ebből azt a tanulságot kell levonni, hogy a kis korkülönbség kezeléséhez a szerencsén, kötélidegeken és segítségen kívül még kell valami: megfelelő felszerelés. Minden fiókra, ajtóra, stb, biztonsági zár, minden lépcső elé rács, minden veszélyes cuccot el kell pakolni (vagy Lorca módra túladni rajta). Ezt a tanácsot kibicként adom, mert természetesen nekünk nem sikerült ilyen gyerekbiztos körülményeket teremteni, sőt anyukám fel van háborodva, hogy a gyerek alkalmazkodjon, ne a felnőtt. (Magyarul hogy legyen el csendben a járókában, de hát nem lehet őt állandóan ott tartani.) Valamennyire igaza is van, egy csomó mindent meg lehet tanítani a gyereknek és szerintem meg is kell, hogy tudja hogy van amit nem szabad vagy van ami fáj/veszélyes. Én egyébként veszélytelen helyzetekben hagyom, hogy orra bukjon, megüsse magát, mert szerintem csak így tanulja meg, hogy mikor és hol kell óvatosnak lenni. Talán ezért, talán veleszületett módon Zsuzsa elég óvatos gyerek tényleg, és figyel rám általában ha szólok neki, hogy vigyázzon. Ha nem életveszélyes, nem tiltom meg, csak figyelmeztetem, hogy mire számítson. Persze ez nem vonatkozik pl a fényképekre, ahol csak a felnőttnek nem elfogadható a végeredmény, a gyerek számára meg kifejezetten élvezetes. Ilyeneket is muszáj megtanítani, hogy van amit csak azért nem szabad, mert a szülő azt mondta, és kész. Én valahol próbálok egyensúlyozni, hogy nem is tiltani túl sok mindent, illetve olyan környezetet teremteni a számára ahol nem állandóan tiltani kell neki valamit, de nem is burokban tartani a gyereket. Viszont így némi aggodalommal tölt el, hogy milyen veszélyeknek teszem ki a gyereket...
Mint például... Ennek a nyaralónak 6 db ajtaja van ami a kertbe nyílik, ezek közül átlag 3 állandóan nyitva van. Ha nincs az ember állandóan a nyomában, szabadon járhat-kelhet a bent és kint között. A kert hatalmas, lejtős, és tele olyan lépcsővel, terasszal ahonnan le tud zúgni a gyerek, és ráadásul nem lehet az egészet belátni a háztól, el lehet benne bújni. A kertben rejtőző veszélyforrások: Anyu imád kertészkedni, és általában itt-ott olló, fűnyíró, egyéb éles dolog hever. Maga a ház két emeletes, a felső emeletről lelátni a konyhába, egy korlát akadályozza meg a lezuhanást. Ennek a rácsai közé szereti a fejét dugdosni Zsuzsa. Két szobában emeletes ágy van, egyiken sincs felül védőrács. Szinte minden helységben található rovarirtó flakon vagy más kemikália. Egyszóval életveszély a ház egy totyogó számára, és mondanom se kell, egy darab biztonsági berendezés sincsen benne. Otthon, a saját lakásunk egy fokkal jobb, de az sem teljesen gyerekbiztos. Szóval én is csak prédikálom hogy kell gyerekbiztossá tenni egy lakást, de egy biztos: lényegesen könnyebb és kevesebb energiát igényel kordában tartani egy totyogót ha NEM ilyen a lakás, hanem legalább egy elkülöníthető része gyerekbiztos. Egy olyan része, ahol szívesen el is játszik a gyerek, mert mondjuk lát közben és nem egyedül van. De hát ezt szerintem egy átlag lakásban nehéz megoldani.
Uff. Szóltam. Jó hosszasan megint...
Barbi:
Örülök hogy hasznos infót is találsz a sok irományom között.

Allergiával kapcsolatban, Norcmorc kérdezte, igen, nálunk van az allergiás gyerek, Zsuzsa személyében. Se én, se David nem vagyunk allergiásak semmire, és Zsuzsa táplálása is jobbára a nagykönyv szerint haladt, 6 hós kora előtt semmit nem kapott anyatejen kívül, mégis allergiás lett. Emiatt persze Szilvivel fokozottan figyelni kell, őneki szerintem 1 éves koráig be se vezetem a tejtermékeket, semmilyen formában. Persze Zsuzsa is kapott 8-10 hónaposan (már nem emlékszem) egy nyalat fagyit, és 10-11 hósan már falta a joghurtot, sajtot, de ez önmagában még nem indokolja ezt az allergiát. Talán az, hogy 14 hónaposan teljes tejet kapott elég gyakran, lehet ez volt nála az a kiváltó esemény, mint nálad a sok virág a kis szobában. Nem tudom... mert azelőtt is volt hogy hányt, de mivel nem kötöttük össze a tejtermékfogyasztással, mindig azt hittem, egyszerűen túlette magát. No mindegy, ez volt nekünk leosztva. Sajnos.
Egyébként pont most filóztam azon, hogy mivel Zsuzsa a hányások ellenére jól gyarapodott, és maga a hányás őt nem zavarta, még azt is el tudnám képzelni, hogy adnám neki a tejterméket, csak kis adagban, amitől nem hány, mert mi a legrosszabb ami történhet? Egyszer-kétszer kihányja. Igen ám, de nem ez a legrosszabb ami történhet, hanem ami megtörtént: a két hét kórház a rejtélyes eredetű fül- és tüdőgyulladással meg 1 hónapig tartó magas lázzal. Mert utólag tudtam meg, hogy az allergia miatt gyűlik a hallójáratban a folyadék és hajlamosítja őt ezekre a gyulladásos betegségekre. Na ez az ami miatt tartjuk a drasztikus nullás diétát, mert az még belefér hogy néha hány, de még egyszer azt a betegeskedést nem szeretném átélni.
Egyébként bármilyen típusú allergia a családban növeli az allergia kialakulásának az esélyét a babánál, még akkor is, ha őrajta más allergia jelenik meg. És egy csomó ételallergia légúti tüneteket okoz. Úgyhogy mindenképpen csak helyeselni tudok, hogy vársz a hozzátápival 6 hós korig.
Timó, Sno:
Tudom hogy nem hasonlítanak.

Teljesen más a szemük, a bőrük színe, az alkatuk, és a természetük is. A szájuk az a tipikus, mindenkinek ilyen szája van a családomban.