Akata,
A tévénézés - a gyerekeknek - sok szempontból rossz dolog, legalábbis bizonyos szakemberek szerint:
Dr. Vekerdy Tamás
"Az egészen rettenetes, ami nem egy óvodában van, hogy moziznak. Hogy miért rettenetes?
Azért rettenetes, mert a kisgyerek zseniális belső képkészítő. Mi a belső kép? Amit megtudunk a világról, és a saját belső világot azt mind belső képekben dolgozzuk fel. A fantáziaképekben, az álomképekben... mind belső képek. A belső képkészítést a pszichológia elaborációnak, feldolgozásnak hívja. Amikor egy kisgyereknek mesélek, rám függeszti a szemét, és én mesélem, hgy felhúzza a hétmérfdöldes sárga csizmát, átlépi az Arany-hegyet, átlépi az Ezüst-hegyet, átlépi az Ópercniást... és akkor látni a gyerek szemén, hogy már nem engem lát, hanem belül csinálja a mozit hozzá. És minél több az ismétlés, minél dallamosabban, rtitmikusabban mesélek, annál jobban tud belső képeket készíteni; a dallam, a ritmus formája, figurája a kép, a belső kép formájává alakul át... Ezzel oldja, feldolgozza a napközben belerakódott szorongást, vágyat, dühöt, tapasztalatot - mindez beleömlik az ő belső képeibe. Ugyanez történik, amikor szabadon játszik a gerek. "Ne lépj a szőnyegre, az a tenger!" Ez a kettős tudat; tudja, hogy szőnyeg, de azért olyan izgatott, mert neki az a kivetített belső képben tenger is. Ez is belső képkészítés. Ezek nagyon fontosak a gyerek számára, mert a külvilágból és belső világból szerzett tagolatlan tapasztalatokat ezekben tagolja, dolgozza fel. Ezért fejlődik a szabad játékban és mesehallgatás közben. De: óriási a képéhsége és nem tud különbséget tenni a külső kép és belső kép között. Odalököm a tévé elé, nem tud elszakadni. Ez kép. Ez az, ami nekem olyan jó. De ez neki nem jó, mert a külső kép megjelenése pillanatában leáll a belső képkészítés! Ha a gyerek csak a legszelídebb, legkitűnőbb angol természetfilemet nézi, akkor is izgatottabb és agresszívabb lesz, mert nincs feldolgozás. Egyrészt testileg lebénítottam - Henry Wallontól tudjuk, hogy a kisgyerek csak akkor dolgoz fel, ha mozog, ezért örökmozgó -, testileg lebénítottam, ül a tévé előt és lelkileg is lebénítottam, merállt a belső képkészítés. Arról már nem is beszélve - nagy amerikai vizsálat hogy a valóságban látott agressziót pontosan tudja utánozni, de nem nő nagyon az álalános agressziós szintje (szorong is a látottaktól). A filmen látottat kevésbé jól utánozza, de tetemesen megnő az agressziós szint. Ez egy virtuális világ, nem baj, ha megölték, tizenkétszer elölről kezdem, megint él, miért ne lehetnék én is ilyen agresszív...A legkevésbé utánozható a rajzfilm. Tom ráugrik Jerryére, vagy fordítva, az belapul, de felugrik, és fut tovább. Ez dramaturgiai csalás, ezt nem lehet lejátszani. És itt az agressziós szint felszökken. Amikor szombat délelőtt, amikor én, az anya , főzök, mosok, takarítok és férjem az autót polírozza vagy jobb esetben proszívózik és a agyerk csak a neki való Cartoon Networköt ésMininmaxot nézi, akkor - tudnom kellene - azt nézi, amitól a legargesszívabb lesz. Úgyhogy ne csodálkzzunk ezeken a hatásokon...."
Hogy ki a franc az a Henry W. nem tudom. A vizsgálat részleteit sem ismerem (hány fő, mikor, milyen vizsgálatban vettek részt).
És ez - számomra - csak egy dolog. A másik, hogy a tévéműsorokat, a műsorszerkesztést általánosságban úgy ahogy szarnak találom. Tényleg el tudjátok hinni, hogy ha nem nem nézem a híradót és lemaradok arról melyik párt prominens okosa mit mondott és, hogy x faluban Lajos bácsi leszúrta a feleségét, a szomszédjait és épp a tyúkjait kergette, mikor a stáb megérkezett, akkor lemaradok vmi fontosról? Hogy szombat délelőtt - 14 óra előtt - az ebéd mellett simán belefér 2 halott egy filmben (közeli kép, véres ábrázatok, persze csak film). Sokunknak fel se tűnik mit nézünk. A reklámok egy másik ügy. (A gyerek, vagy legalábbis a pszichológusok szerint az átlagos gyerek nem tud különbséget tenni a látott dolgok és a valóság között. Nem tudja mi az a reklám, akkor se, ha elmondjuk neki és akkor se ha megismétli, hogy jeklám, jeklám).
Sztem egy gyerek nem tud megbírkózni a hülyítéssel. Nem tudja azt mondani, hogy a nekem káros rajzfilmeket nem nézem, hanem átkapcsolok a természetfilmre vagy az országjáró műsorra (mert vannak ám klassz műsorok is, amik sztem nem túl ártalmasak és némelyik nem is unalmas még a gyerekeknek sem).
Én is leragadtam a múltkor egy rajzfilm mellett, két köldökmutogató szöszi szupercsajszi mentette meg a világot. Csodás alakjuk és hajuk volt, pont mint egy átlag gyereknek!!!!!! Ja, és megmentették a világot, de legalább nem gyilkoltak le senkit.
Ezzel együtt Peti anyáméknál szokott tévét nézni, bár én baromi ideges vagyok ilyenkor. És tényleg vannak olyan műsorok, amik egész jók gyereknek is. És nem gondolom, hogy aki tévét néz, vagy tévét nézni engedi a gyerekét az vmit elront, mert lehet viszonylag jól csinálni (megválogatja mit nézhet a gyerek és nem egész nap, megbeszélik....). De sztem az ideális világban a gyerek nem néz tévét. És persze nem ordít vele az anyja és mindenki vidám és mosolyog, a gyerek nem egyke, de iszonyú sokat foglalkozik vele mindkét szülője (akik a legharmonikusabb kapcsolatban élnek, na ja, mert anyuka és apuka nem felejtettek el egymásra figyelni akkor is ha épp 2 napja nem aludtak és anyuka haja mindig frissen fodrászolva várja apukát, aki minden nap baromi korán hazaér, de azért jó sok pénzt keres, hogy megvehessék a biokaját és a fajátékokat...) A gyerek falun él és tehenekkel barátkozik és városban él és kiállításokra jár, hogy a művészettel már fiatalon és spontán megbarátkozzon. És tengerparton is él, mert ott nincs parlagfű és hegyek között is (a hegyi levegő az jó).
....És ki tud a nap 18 órájában mesélni az Óperenciás tengerről 2 ordító gyereknek és emelett főzni és mosni is rájuk. (És fodrászhoz járni és aktualitásokat olvasni, hogy nő és értelmiségi vagy mi maradjon gyerek pesztrálás mellett is.)
És lehet hogy amíg vmi műsort beteszek a gyereknek (amiről úgy gondolom nem árt) én nyugodtan tudok vmit csinálni és 10-20-30 perc múlva két nyugodt lény találkozik egymással (én és a gyerek) és ezért megérte lemondani a belső képkészítésről (arra a 30 percre).
De ettől még a tévé a gyereknek nem jó.
(Bár lehet hogy vannak más vizsgálatok és máshogy is lehet az élethez állni, mint én.)
És-és-és én imádnám a Szex és New York-ot, ha lenne tévém. És baromi sok jó műsor van rajta, tudom! Pl. a sport nem biztos, hogy olyan rossz egy gyereknek. A természetfilm lehet jó - keményebb srácoknak. "Izé, kisfiam, az antilop és a tigris most barátkoznak". Tényleg, ti ilyenkor mit mondanátok? Őszintén, az antilopot megeszi az aranyos tigriske vacsira? Mert nálunk a tyúkot megeszik, és a szaladgáló hús-vér tyúkot eszik meg, de azért egy antilop más. (Nem más, csak én vagyok béna.?.)
Csak azért írtam le ilyen hosszan a véleményemet, mert antitv-s véleményt akartál. Indi is írt, én is írtam.
(Indi) Ja, és én családom is tévéfüggő - borzasztó idegesítő!!!!!! Családi ebéd 4 hullával (a tévében, nem a családtagjaimról beszélek. Másnak nem veszi el az étvágyát, de én nem vagyok ehhez szokva.)
.
És természetesen ezen kívül rengeteg vers, mese stb.
. DE volt olyan rész, hogy az egyik kölyök elcsatangolt, és elvitte a sas vagy vmi ragadozó madár. ez biztosan megrázó egy gyereknek (én is bőgtem), de attól még ez a természet rendje, csacsi és álszent dolog lenne mást magyarázni a gyereknek, hogy csak megszagolja vagy elviszi repülni...
két méterre se lehet kilátni, minden szürke, szakad az eső, üvölt a szélvihar...
)
sok erőt nektek
