Szép jó reggelt kívánok.
Éccaka eltőtt, nem olyan szuperül mint tegnap. De megteszi.
Lift téma folytatás? Áááá, akkor míg az anyámékkal laktam, szerencsénk volt mert 2., illetve 3-ik emeleten laktunk. Igaz, olyan 3 évesen eccer késő este jöttünk valahonnan haza, rohantam hívni a liftet (gyerekfej, 2-ikra liftezni), bementem, véletlenül elengedtem a liftajtót, s mivel akkoriban pillesúly voltam, hát nem épp akkor hívták el a liftet, ..., velem együtt. Há bakker, azt az élményt, míg a lift felért a 10-ik emeletre. Olyan hosszas útnak tűnt, hogy én már valahol a világűrben éreztem magam. Jól be is rezeltem, szerencsére a pasi aki a 10-en kinyitotta a liftajtót legalább annyira meglepődött mint én, aztán hazaszállítmányozott. Na, attól a perctől kezdve elég ellenség voltam a liftekkel. S a mai napig idegen liftekbe nem ülök, inkább én is gyalogolok.
Na, most reggel kértem apát, szóljon a lányának, hogy a papír szerinti szülinapja ma lenne, jöjjön ki. Hát majd megvertem apácskát, mert hallgatózott egyet pocaknál, rámnéz, s lazán közli: anya, ez a gyerek nem akar jönni. Kész összeesküvés ellenem.
Vonalzómat ezennel átírnám (na, nem a napokat rajta, csak a megjegyzést), hogy ASSZEM MA SEM SZÜLETEK.
Na, mostmáraztán télleg mi van Hencsiékkel?
Asszem de. megírom nekik az sms-t, hátha valami válaszféle valahova érkezik (na nem nekem, mett állítólag céges mobil, s roomingba nem bírnak kommunikálni).
legyen szép napotok. Errefele a meteorológusok viharokat, szélviharokat emlegetnek. Na, fák, kéretik lábon kibírni.