Zsú! Kössz, hogy még számontartasz.
Internet még nincs otthon

Pedig az este bejelentettem (s megtudtam, hogy senki más, ergó senkinek nincs optikai kábeles nete.... hmmm). Ma felhívott egy másik pacák, kezdte előről osztani az észt, de leállítottam. Aztán hatalmas csönd, majd közölte, hogy lehet ma nem ér el hozzám a szerelő, mett Kőhalomban van (na jó, megbékélek, de csak ha holnap lesz mán net).
Nem hiszem el, hogy Gurgi nyákdugózna. Nekem valahogy hihetetlen. S nem bírom elmagyarázni.
A derekam folyamatosan fájdogál, most épp kicsilányommal jöttünk irodába, s jövet rámkérdezett, hogy anya, mért fogtad meg a pocidat? Hát mett épp egyet belenyilalt. De ezt folyamatosan szokta csinálni, uhhó fel sem tűnt.
Még van 3 órám, s attól a perctől kezdve lurkó előtt szabad az út, akkor jön amikor akar. De télleg. Csütörtök ezennel elmúlik, uncsitesóval nem osztozunk s kész.
Kölkékről, az összesről tüneményesek a képek. S Andris babán nem látni az összerágcsálás nyomait. Asszem végül anyája megbocsátott.
Hemej! Ma töltöttpapri vót az ebéd.
Semmi 5lettel nem szolgáltatok a holnapi napra. Így mit fogok főzni?
Ma még a karom is elégettem, uhhó a pakkomból ami össze vót rakva (ugyanúgy félig ahogy tegnap hagytam), mán ki is vettem az Aloe First-öt.
Holnap érkezik a sógornőmtől haza az autósülés. Én meg küldhetem az újat nekik.
Illetékesek nem javítják (mett ezt mán nem lehet karbantartani) az utcánkat, hiába voltunk egy hónapja kihallgatáson. Apa most egy pár emberkével próbálja a legkatasztrófálisabb szakaszt orvosolni. Ásnak, lapátolnak, már amit tudnak tenni. Szarom annak a magyar embernek a markába aki ígérgetett a kihallgatáson. Szar alak, tudtam.
Adrikám azt mondta ma, hogy ő már látta Grétut, ilyen pic volt ni (s mutatott vagy 15 centit). Aztán kialkudtuk, hogy lesz vagy fél méter.
Ja, s ma reggel 8:30-tól ismét nem volt áram, vagy 3 órán keresztül. Hát majd hátast vágtam, mikor a riasztó kezdett ismét ordítani (tegnap estétől nem bírt feltelni az akkuja). Meg az ebédhez kellett az elektronyos húsdaráló is, mán szinte bótba mentem készre daráltat venni. Végül elszünyóztam bánatomban, csajszik nyugisan játszadoztak, erre ismét arra ébredtem, hogy ordít a riasztó. Hát mán az sem tecc neki, ha megjött az áram. De ezt legalább bírtam kezelni.
Na, asszem húztam, Adrikám kezd nyűgös lenni, s nekem is kezdi a derekam unni ezt a széket (ez nem olyan kényelmes mint az otthoni).
Pussz, s aki szülni óhajt, gondoljon arra, hogy nem bírok drukkolni míg nincs netem
Jóccakit.