csak nem gondolod, hogy bármivel egyetértek, ami kirekeszti az apákat a születés élményébõl??? Leboyer egy szülészorvos, aki hipnózisban (pszihoanalízis segítségével) újraélte a saját születését, és így elsõkézbõl szerzett információt, mi kellemes, mi kellemetlen, egyenesen rossz, félelmet, rettegést keltõ egy újszülött számára, és olyan születési "lehetõséget" kínál, ami megkíméli az újszülötteket a felesleges szenvedésektõl. Engem nagyon megkapott, végigsírtam. Azt írja, amikor kibújnak a babák, elõször az anya puha hasára a legjobb rakni, majd ha kipihegte magát, és a köldökzsinór is kész az elvágásra, akkor nagyon kellemes a babáknak, ha egy olyan személy, akinek ismerik a hangját, lehetõleg az apa(!), egy kád meleg vízbe vigye el, de nem fürdeni, tisztítani, csak ellazulni, visszaszerezni a gravitációval elvesztett biztonságérzetet, majd szépen, nagyon lassan kiemelni a kicsit, hogy újra megszokja a saját súlyát. És ez csak egy dolog a sok közül. Az egész olyan természetes, olyan kíméletes! Ha még egyszer megáld az ég egy babával(remélem, nem hamarabb, mint 5 év múlva), akkor majdnem biztos, hogy így fog születni. A húgom babát vár, még nincs 12 hetes, és bizony õ is így akarja megszülni a kicsit. De persze nem akarom rád, vagy bárkire erõltetni a véleményemet, csak azt gondoltam, elolvasni még lehet...
Az nem árt. Meg hát szelektálni is lehet. Ezzel egyetértek - ezzel nem. Virág
Amíg az elõbb írkáltam, Abigél kiment a konyhába, kivitte magával az egyik virágomat, leöntötte a hûtõbe - azt gondoltam, gondosan - eldugott tejszínnel (még jó, hogy nem öntötte rá az egész liter tejszínt, akkor már palacsinta lenne a gyerek), az almalevet kiöntötte a földre, amibe Ráhel belemászott, a bodyján kívül minden ruhát cserélhetek át rajta, és mindjárt megüt a guta!!! Rég káromkodtam úgy, mint egy kocsis, de most aztán ami belefért. Nem jutott idejében eszembe a mantrám... 
