Sziasztok!
Talán még emlékeztek rám, január elején írtam utoljára, hogy zebrám lett.
Hát, sajnos megtörtént velem/velünk a legrosszabb, meghalt a bébink. 8 hetesen már hallottam a szívhangját, annyira jó volt. Amikor mentünk a 12. hetes ultrahangra, kiderült, hogy már nem él a pici. És az a borzasztó, hogy soha nem fog kiderülni, hogy mi történt.
Nem véreztem, nem görcsöltem, semmi nem történt velem, egyszerûen elment. A méhlepény és a magzatvíz azért szépen gyarapodott tovább, ezért még a hasam is nõtt, holott már nem volt értelme.
Nem kívánom senkinek ezt az élményt, azt hittem, nem élem túl. Ilyenkor az emberben csak az a kérdés ismétlõdik milliószor, hogy miért éppen velem/velünk történik mindez?
Ez pont egy hete volt. 3 napot töltöttem kórházba, mondhatom egy élmény volt.
Az orvos azt mondta, hogy nem fog többször elõfordulni, legalábbis kicsi az esélye. Valószínû valami genetikai hibája volt a babának, ezért a természet végezte a dolgát. Próbálom vigasztalni magam azzal, hogy jobb így, mintha mondjuk 7 hónaposan hal meg vagy betegen születik. De akkor is nagyon rossz.
3 hónapot kell védekeznünk, aztán újból nekiállhatunk próbálkozni. Erre a babára majdnem egy évet vártunk, remélem a következõ hamarabb összejön, és meg is marad épen, egészségesen.
Az a kis jó a rosszban, hogy tudjuk, képesek vagyunk babát csinálni. Csak dolgozni kell rajta.
Remélem, nem haragszatok, hogy ilyen rossz híreket hoztam. Most majd gyakrabban benézek hozzátok, kinek-hogy alakul a sorsa.
Andi28
Összejött a baba? Nagy-nagy gratula!!!
Tapolcai közremûködésre történt?
Puszi mindenkinek: Móni