Akkor itt a szülés-sztori is:
Éjjel fél1-kor félálomban hallottam egy halk pukkanást és aztán éreztem, hogy folyik a magzatvizem. Lecsúsztam az ágyról, amilyen gyorsan csak tudtam, így szerencsére a nagy része a padlóra ömlött, apa alig győzte felmosni, annyi kifolyt. Aztán felhívtam anyámat, aki (lévén éjszaka nincs nagy forgalom) már fél óra múlva itt volt, közben felhívtam a szülésznőt (Kecskeméti Vera) és összepakoltunk, aztán indultunk a kórházba. Külön örültünk, hogy mindezt sikerült csendben végrehajtani és Bálint nem ébredt fel.
Bent az ügyeletes doki megvizsgált (dr.Barna Péter, aki kedves volt és gyöngéd, hallod Zsanci?

) és gratulált a szülészetre történő felvételemhez. Verától kaptam beöntést meg borotválást és utána homeós bogyókat, hogy beindítsuk a fájásokat, mert akkor (ez olyan fél2 körül lehetett) még alig volt 1-1 kósza fájásom. Aztán jött a papírmunka és irány a szülőszoba. Akkor éjjel csak hárman szültünk, szóval volt hely, Bence tudta, mikor kell jönni.

A sárgát kaptuk megint, nevettünk is párommal, hogy ez jó jel, mert Bálint is ott született (és eszembe jutottatok Ti is Csajok, a sok hülye fával meg bokorral, meg Macs sárga színű szülőfája).
A fájások egyre sűrűbben és egyre erősebben jöttek, fél3 tájt már csikorgattam a fogaim. Vera mindig jött és megnézett, tanácsolt vmit, de egyébként a háttérben maradt, így apával kettesben sétálgattunk a szülőszobán, pont ahogy akartuk. Aztán Vera javasolta a meleg zuhanyt, bevitte a nagy labdát, én arra ültem és folyattam a vizet a pocakomra... tényleg jól esett, legalább egy fél órát voltunk el így, aztán vissza a szülőszobába és ott nekiestem csavargatni az ágy vasait és lefárasztani apát (mivel igencsak kapaszkodtam bele is...), mert már nagggyon durva fájások jöttek. Itt már olyan 4körül lehetett (nem tudom pontosan, mert kezdtem elveszteni az időérzékemet

), amikor Vera megint megvizsgált és még csak 3ujjnyira voltam kitágulva...

Ekkor egy kicsit kétségbe estem, hogy ha így haladunk, akkor mikorra fogok én kitágulni teljesen, saccolni se mertem...

Vera megnyugtatott, hogy ne aggódjak, haladunk! és elment felhívni a dokimat (dr.Faludi Pál), hogy esemény lesz. Mi meg fájtunk tovább, párom már aggódott a fogaimért, így inkább sokszor a törülközőt dugta a számba én meg arra haraptam, mint kutya a gumicsontra.

Kb. félóra múlva Vera megint megvizsgált és már eltűnő volt a méhszáj! szóval mégiscsak begyorsultak a dolgok, Vera el is sietett megsürgetni a dokim, aki nemsokára meg is érkezett (ez vmikor 5előtt lehetett). Itt már fel kellett feküdnöm az ágyra, hogy megvizsgáljon, aztán egyik majd másik oldalra fordulnom 3-3 fájás erejéig (állítólag ez segít a babának megindulni), hát sztem ez volt a legdurvább rész, 1-2 keresetlen szó is elhagyta a számat (szerencsére a doki és a sz.nő nem vették zokon), aztán már a kitolás jött.
Erre az utolsó (nem egészen) fél órára kaptam oxitocin infúziót, amitől előbb kicsit megijedtem és megkérdeztem, hogy még erősebb fájásokat akarnak??

Mire a Vera elmagyarázta, hogy valszeg nem erősebbek, de hosszabbak lesznek kicsit a tolófájások, így remélhetőleg hamarabb és könnyebben meglesz a baba. Szóval nyomtam... Sajnos a baba nagy buksija megint húzta magával a méhszájat, mint anno Bálintnál, így a doki és Vera is keményen dolgoztak, hogy hátra tolják a méhszájat és védjék a gátat egyszerre... 4 kéz lógott belém, nekem meg mondták hogy lazítsak... Hát én igyekeztem, de nem mindig sikerült mindent úgy csinálnom, ahogy kellett volna

de azért szerencsére így is sikerült elkerülni a gátmetszést.

Miután kibújt a baba buksija, már könnyen kicsusszant a teste, aztán rám fektették Bencét, gondolom nem kell ecsetelnem, milyen fantasztikus érzés ez...

Szóval 5óra 27-kor megszületett Bence

Aztán elvitték mosdatni, mérni, stb., közben kijött a méhlepény is, majd "kitörölgettek". Mint kiderült, nemcsak gátmetszés nem volt, még csak nem is repedtem, csak egy felszíni horzsolást szereztem, amit a Vera szerint nem kellett volna, de a doki szerint kellett varrni, így kiegyeztek 2 kicsi öltésben. A dokimnak itt már visszatért a humora (szülés közben csak a szülésre figyelt), de a poénok mellett szerencsére gyorsan végzett a tűvel.
Aztán irány az ikea szoba, ahol hármasban lehettünk végre. Bence pár korty erejéig ismerkedett a cicivel és néhányszor kinyitotta a szemét és jól megnézett magának minket, aztán beszunyált. Vera értem jött és mondta a jó hírt, hogy ágyam is van (először úgy volt, hogy lehet hogy a vajúdóba kerülök délig)

így apa ment haza, Bence a csecsemősökhöz vizsgálatra, én meg átsétáltam (saját lábon!!) a gyerekágyra.
Kicsit pihentem, pontosabban feküdtem, miközben jött a vizit, a csecsemős, a védőnő, a fényképésznő, stb. Majd lezuhanyoztam és elmentem Bencéért. Szerencsére addigra már megvizsgálták, így magammal is hozhattam, így ezt a 2-3 órát leszámítva innentől végig együtt voltunk.

A dokim aznap ügyeletes volt, így haza sem ment, és többször is benézett hozzám, majd másnap reggel megvizsgált és haza is engedett. Egyébként tényleg jól voltam, tudtam ülni, menni, pisilni, stb., magam is alig hittem.

(Szegény Zuzi biztos sokat csuklik, mert annyit emlegettem már, hogy mennyire igaza volt, tényleg nagyon meg kell dolgozni a gátvédelemért, jobban mintha nyiszálnak, de megéri...)
Vasárnap épp Vera volt az ügyeletes nővér, és kérdezte, hogy nem akarok-e hazamenni, én meg egyből rávágtam, hogy dehogynem, ha lehet. Úgyhogy szóltam a csecsemősöknek és ő is rákérdezett náluk, így elvitték megvizsgálni Bencét. Miután jódarabig nem hozták vissza, utána mentem megnézni, mi újság. Épp akkor került sorra Bence, és mindent rendben találtak (jó reflexek, súlyvesztés megállt, nem volt sárga, jól szopott, volt már tejem, stb.), de még csak 48 órás volt, így mondta a doktornő, hogy még nem lehet levenni a pku-s vért, maradjunk inkább még, mert vissza kellene hozni később mégegy vérvételre. Mondtam, hogy nem gond, visszahozom, mire érzékeltette velem, hogy ez nem a gyerek "érdeke", hogy mégegyszer megszuratom...

szóval most egy szívtelen anya sorait olvassátok, aki inkább megszuratta mégegyszer a gyerekét, csakhogy előbb hazajöhessenek a kórházból...

Őszintén szólva maradtunk volna még, ha ott bent jobban tudunk pihenni és erőt gyűjteni, de sajnos nem ilyenek voltak a körülmények, és sztem a gyereknek is az az érdeke, hogy nyugodt környezetben legyen, és arról már az első itthon töltött nap után meggyőződtem, hogy jól döntöttem (pl. sokkal jobban alszik itthon Bence). Ráadásul amióta hazajöttünk, volt itt a gyerekdoki, a védőnő már 2x is és mindent rendben találtak, de jönnek a jövő héten is, úgyhogy nem vagyunk "orvosi felügyelet" nélkül (és ehhez nem kellett előre semmilyen orvosi nyilatkozat vagy akármi). Úgyhogy jól vagyunk, ded szépen fejlődik, de ne kérdezzétek, hogy mennyit hízott, mert mérleget nem béreltünk (de csak azért mert gondatlan anya is vagyok).
Most mennem kell, ébredés van...