Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » Margit Kórház Szülészet

Sziasztok!
Szeretnem megnezni az a tablazatot a dokikrol.A cim www.tar.hu?Nekem sajnos nem jelenik meg ez az oldal..tudtok segiteni ?

Sziasztok Lányok!

Áttekintettem ismét a táblázatot, de véleményemet fenntartom. Azt hogy kinek melyik orvos felel meg a stílusának azt nem lehet négy-öt szubjektív vélemény alapján eldönteni. Lehet, hogy Katinak és Esztinek jó volt, tetszett a stílusa a dokinak és jól megértették egymást, te pedig fél perc múlva csalódottan kifordulsz az ajtaján, és lehet hogy még ötven nõ ugyanezt tette. Saját példám, hogy volt olyan ismerõsöm aki az én dokimat is otthagyta mert nem egyezett az elképzelésük, nekem meg tökéletesen megfelel. Az orvos is ember, elképzelhetõ, hogy neked az itt leírtak alapján nagyon szimpi, de a találkozáskor kiderül, hogy te nem vagy az neki...Õ is ember és ezt éreztetni is fogja.

Viszont a lényeg, hogy senki ne szégyenljen orvos váltani és tovább keresni a megfelelõt, ha úgy érzi ennél a dokinál nem szívesen szülne. A személyes tapasztalat nagyon sok mindent eldönt, nem muszáj egy orvosnál leragadni.

Tamara T.

Sziasztok!
Tandi, Tamara T!
(Tamara! a levelemet már napközben írogattam, amikor éppen tudtam. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert most olvastam a tiédet és esetleges félreértések miatt -amit leírtam és véletlenül egy félreértett hangsúly, ami nincs is ott - nem szeretném, ha eldurvulna a beszélgetés de a levelet nem akarom átfogalmazni)

Véleményemet továbbra is fenntartom, de az írásom valóban helyesbítésre szorul(hat) a megfogalmazás miatt (és közben még eszembe jutott egy-két gondolat).

Szerintem ennek a topic-nak nem az a lényege, hogy lebeszéljük, vagy rábeszéljük egymást, hogy melyik dr-hoz menjen vki, hanem a tapasztalatainkat elmeséljük egymásnak.
Nem hinném, hogy vki e táblázat alapján döntené el feltételek nélkül, hogy melyik orvoshoz menjen.

Az már mindenkinek a magánügye, hogy ezeket mennyire veszi- vagy nem veszi figyelembe.

Sõt, ha jobban belegondolunk, lehet, hogy az orvosnak nem szimpatikus az új páciens, aki hozzá fordul, így hiába volt X-szel kedves a doki, Y-nal nem is akar az lenni. Végül is mi eldönthetjük, hogy akarunk e a kinézett dr-hoz járni vagy sem, de egy dr. sem jelentheti ki ezt nyiltan, így a viselkedése fog megváltozni (bocs, kicsit zavarosan sikerült leírnom, de azért remélem, hogy a gondolataim lényege látható ).

Ami helyesbítésre szorul: valóban ezzel zártam a levelemet: "Tudod mi a gusztustalan? Amikor az embert a kiszolgáltatottságában még meg is alázzák", DE EZ NEM A FOGADOTT ORVOSOMRA ÉRTETTEM, hanem egy másik dr-ra (akinek mellesleg soha nem írtam le a nevét, pontosan azért nem, mert egy vizit alkalmával volt egy "furcsa" húzása és lehet, hogy csak rossz napja volt és abból az 5 percbõl nem akartam õt "lejáratni") és legfõképpen a csecsemõsökre.

Csak a teljesség kedvéért megjegyezném, hogy rendszeresen járok nõgyógyászhoz és már 6 éve ugyanahhoz a dr-hoz. Ezután is õ lesz az orvosom, mert teljesen meg vagyok vele elégedve és teljesen megbízok benne!!!, bár olvastam már róla is negatív véleményt, de én õt nem azáltal fogom megíténi, hanem a saját tapasztalataim alapján.

Ami az oda nem illõ jelzõket illeti, hajlok rá én is, hogy igazad/igazatok van!

Tamara története az áll "mamáról" engem is nagyon felháborít Sajnos, ezek szerint vannak ilyenek is, de errõl nem a topic és az ide írogatók többség tehet.


sziasztok, Phaedra

ui. bár ha jobban belegondolok, én annak idején csak a kórházról akartam tájékozódni, az orvosomat már ismertem

Szerintem a táblázatban szereplõ orvosok úgymond kiszolgáltatottsága semmi egy szülõ nõéhez képest. Úgy kell dolgozni, hogy ne jelenhessenek meg nekik nem tetszõ jelzõk. Gondolok itt a "felületes", stb. jelzõkre. (Ezek nem olyanok, mint a beszédhiba.) A diákok is kibeszélik a tanáraikat, a páciensek is az orvosokat. Ez van, aki nem bírja elviselni a kritikát, az változtasson állást.

Sziasztok!

Ehhez a felületes jelzõhöz szeretnék fûzni még egy gondolatot. Alátámasztja, hogy mennyire szubjektív a táblázat. Szóval én írtam Dr. Sóvágóról, hogy felületesnek éreztem, de nem ám szakmailag, hanem a vidámságát és kedvességét. Hû, de nem mindegy...
Az meg, hogy tudjuk egy orvosról, hogy beszédhibás, segíthet abban, hogy pl. elsõ találkozáskor felismerjük mondjuk a folyosón trappoló fehér köppenyes csapatban.

Tamara, Phaedra, igazatok van, mindenkinek más stílus jön be az orvosával kapcsolatban, és persze lehet, hogy az orvos is másképpen viselkedik egy-egy kismamával. Nem is állítottam soha, hogy ez a táblázat önmagában alkalmas az orvosválasztásra. De nagyon jó kiindulási alap egy olyannak, mint én, aki semmit sem tud a helyi viszonyokról.

BMárti

Tandi: a csecsemösök táblázatba rendezéröl. Én pl. azért nem teszem ezt, mert _nem tudom_ a nevüket. A legritkább esetben volt valamelyiken is névtábla, bemutatkozni pedig nem mutatkoztak. És szerintem ha valaki tajt bunkó és nem a munkájához való, azt igenis le lehet irni.

Gébics

Sziasztok Lányok!

Névtelen! Nem értek veled egyet. Aki szerinted nem bírja elviselni a kritikát az szerinted változtasson állást. Nem tudom te hogyan viselnéd ha teszem azt a munkahelyeden egy-két ügyfél /akinek nem voltál szimpi/ véleménye alapján a nyilvános hirdetõtáblára kiírnák, hogy te két ember véleménye alapján egy lusta, munkájához nem értõ, nagyképû, trehány ember vagy. Örülnél neki? Fõleg ha utólag kiderülne, hogy csak a kollégáid akartak lejáratni. Lásd: ál kismama esete.

Amikor én kórházban voltam és nem tetszett valami, vagy nem tetszett a csecsemõsök hozzáállása igenis szóltam érte! Sõt egyikkel a férjem is elbeszélgetett, hogy meg ne lássa, hogy úgy dobja le a gyereket, mint egy kenyeret, mert ha megsérül a gyerekünk, ott helyben eltöri mindkét kezét! Attól kezdve ez a fiatal nõ úgy bánt a gyerekekkel mintha kicserélték volna!
Ha nem tetszik valami rendezd a helyszínen, ide hiába is írnám le, attól nem változik semmi. Az szülészeten dolgozók többsége ismeri ezt a topicot, de fütyülnek sajnos az itt leírtakra.

Gébics!

Ez is szubjektiv, hogy ki kit tart tajt bunkónak! Elkeserítõ, de láttam nem egy bunkó kismamát is, hogy a hozzátartozóikról már ne is írjak! Például az egyik kórteremben rágyújtott a kismama, mert úgymond õ aktiv dohányos és ezt senki ne akadályozza! Már hogy képzelik, hogy õ kimegy a folyosóra! De sorolhatnám a példákat.

Visszakanyarodva a táblázatra, személyes meggyõzõdés alapján válasszatok orvost!

Tamara T.

Tamara!
Láttam én is bunkó kismamát , de az ilyen meg is érdemli. De nem minden kismama bunkó!

Szóvá is lehet tenni, ha vmi nem tetszik. De a csecsemõsökre térve: amikor fel sem tud kelni a kismama a csaszi után és a csecsemõs közli, hogy most nem adja oda a babát "mert úgysem tud szoptatni Anyuka!!!" v. "mit akar Anyuka, csak nem rég szült? úgysem tud még szoptatni" (a csecsemõs stílusát pedig nem nehéz hozzá képzeni ) és a mami nem tud utána menni, mert még fel sem tud kelni.
Én szívesen leírnám a nevét, de mint Gébics is írta, sem névtábla, sem bemutatkozás. Ezekrõl sajnos megint sokat lehetne beszélni, történeteket leírni.

Ennek ellenére, amit itt leírtam, nem látnám értelmét a csecsemõsök "táblázatba írásást", mert azt úgysem dönthetjük el, hogy a babánkkal vagy velünk melyik csecsemõs foglalatoskodjék. Sokkal inkább azt, ha van egy jó tapasztalatunk, akkor leírni a nevét (persze, ha egyáltalán volt szerencsénk megtudni).

Azt írod, hogy hiába is írnád le, attól nem fog semmi változni: Igen, a hozzászólások is azt mutatják. DE 1) itt mi "csak" beszélgetünk és leírjuk egymásnak az "élményeinket". 2) ha pedig ismerik (és azt már tudjuk, hogy ismerik) ezt a topic-ot, miért 'fütyülnek" rá?

BMárti!
Ha megnézed az elõzõ hozzászólásaimat, én nem vagyok a táblázat ellen. Sõt, még hasznos információt is tartalmaz (pl.: elérhetõség)

Üdv: Phaedra

ui. a szülésnél azért egy kicsit másról van szó, mint pl. egy hivatali ügyfél-ügyintézõ kapcsolatról, bár arról is lehetne beszélni.

Sziasztok!

Húúú mióta nem voltam itt milyen parázs vita alakult ki! Hát akkor már én is hozzáteszem, hogy:
Én is nagyon örültem volna, ha egy ilyen táblázatot látok mielõtt orvost választok. Hozzá kell tennem, hogy én is költözés után voltam és mint egy marslakó úgy kóvályogtam a kórházban. Bár megjegyzem, hogy az én orvosomról szakmai szemmel csak jókat írtatok bele, velem mégis megtörtént a baj.De a táblázat alapján 100%-hogy nem õt választottam volna. Most utólag, ha lehetne valahová írni még én biztos belebiggyeszteném, hogy elbagatelizálja a dolgogat a hálapénz megkapását követõen. Óva intenék mindenkit, hogy azelõtt adjon neki pénzt mielõtt kõrbevizsgálná (mert utána már nem biztos, hogy egyáltalán megvizsgál) kiengedés elõtt.
Nekem kishíllyán az életembe került a dolog és EZ NEM VICC!
Ez a topic a táblázatával együtt nagyon sokat segíthet azokanak akik orvosválasztás elõtt állnak.
És ha valamelyik orvosnak vagy nõvérnek problémája lenne vele az írjon és védje meg magát, ha nincs vagy csak részben van igazunk. Vagy ha csak nem így gondolja. Ne csak sutyorogjanak a folyosókon! Én nem láttam olyan írást itt a topicban, hogy Dr. XY vagyok és ez nem igaz, de olyat sem, hogy XY nõvér vagyok! Miért????

Vikics

A kishíjján lehet, hogy pontosjés. Bocs, de még most is be tudok gurulni erre és akkor nem nagyon figyelek ilyesmire.

Tamara!

Az álkismamák esete a legritkább, sokkal gyakoribb, hogy v.ki tényleg csalódik abban, akit választott. A babanet topicja nem hirdetõtábla, hanem az anyukák tapasztalatcseréjére létrejött fórum. Ez bele kell, hogy férjen. Semmi rágalom nem hangzik itt el. Én pl. gyerekekkel foglalokozom, és ha a szülõk a hátam mögött megbeszélik, hogy milyen vagyok, az benne van a pakliban. Nekik sem mindegy, hogy kire bízzák a gyereket, v.hogyan tájékozódniuk kell. Ha több anyuka azt mondja, hogy én spec. rossz stílusban szólok a gyerekhez, vagy semmit nem ér a munkám, akkor azon inkább elgondolkodom, mintsem kikérem magamnak.

Sziasztok!

Én is Margitban szültem és nem voltam megelégedve semmivel. Ugye az elsõ gyereknél még minden új és nem veszed észre hogy valamit nem jól csinálnak. A lányomnál kicsit elszámolták az idõt és mint utóbb kiderült hamarabb indították meg. Az orvos azt mondta hogy már 1 héttel túlhordtam a záróba meg azt írták hogy a 39 héten született, végülis meg lett csak 32 órámba tellet mire megszületet ezért.
A másodikkal már rutinosabb voltam és a sogórnõmet hívtam be a szülésre mert õ jogász. Hát mindenkinek ajánlom, ha nem akar problémát béreljen egy ügyvédet a szülésre. A fiammal gondok voltak a szülésnél mert nagyon alacsony volt a szívhangja és amíg bennem volt a gyerek vettek a fejébõl ph tesztet hogy van-e már neki agykárosodása vagy nincs. De csak azért is adták az infúziót pedig attol volt a gond. De mivel a sogórnõm bent volt 3 orvos még a fõ-fõ doki is és 2 szülésznõ volt bent, kiürítették a mûtõt is nekem. A fõ-fõ doki (miután a sogórnõmet körbeküldtem, hogy mutatkozzon be) úgy leszidott mindenkit, hogy mi van itt engem mikor pisiltettek meg utoljára és egyáltalán miért adják neki az infúziót meg ilyenek.
Ez nem vicc ha egészséges gyereket akarsz vigyél ügyvédet. Én szó szerint féltem mikor bementem, nem volt orvosom mert akihez jártam az elsõvel nem hozzá mentem a másodikkal elõsszõr (mert más korházzal próbálkoztam de az rosszabb volt a margitnál) és elzavart a fenébe. Így maradt az ügyeletes. Amúgy mielött elmentem a korházból és odaadták a zárót megkérdezte az egyikk orvos, hogy REMÉLEM MINDENNEL MEG VOLTAM ELÉGEDVE, ÉS HOGY A SOGORNÕM REMÉLI NEM HOZZA RÁNK A BÍRÓSÁGOT. Értitek ezt? Tudják hogy nem oké ott a dolog.
Egy kis elrettentés: A barátnõm is ott szült és már 9 hónapos volt, nem lett jó a ctg-je és az mondták neki, hogy menjen le igyon egy kávét vagy egy kólát. Nem szedték volna ki belõle a gyereket, baj is lett mert oxigénhiányos lett és teljesen fogyatékos egy hülye orvos miatt aki azóta is ott dolgozik, igaz nem sokáig mert perelik õt csak az is nagyon lassan megy, ja és a barátnõmnek bizonyítéka is van hogy az orvos hibázott, de szerencsére nem hadják annyiba a dolgot mert addig harcolnak amíg az orvos tönkre nem megy.
És még sok hasonló esetet tudok, nagyon sokat.

Anett

Ui: És a lényeg ne menjetek kocsival szülni mert nekünk a korház elõl ellopták a kocsinkat amíg én szültem!!! Elég drága gyerek volt mert nem volt biztosításunk rá. És hallottuk, hogy ez nem az elsõ eset volt.

Sok sikert nektek, és sok egészséges gyereket.

Ma egy éve született meg a kisfiam a Margitban.

Szia Bogyeszka!
Nagyon boldog szülinapot Neki!
Viki

Sziasztok! Mostanában bukkantam rá ezekre az oldalakra,és nagyon örülök neki,hogy vannak ilyen oldalak is a neten.Tényleg jó,hogy leírjátok az élményeiteket,orvosokról,szülésekrõl,a kórházról.
Nekem is van két fiam,és mostanában tervezem,hogy szeretnék még egy kisbabát.
Én már jó régen nem jártam a Margit Kórházban,és tõletek(akik ide jártok,és ismeritek az kórházban dolgozó nõgyógyászokat)szeretnék érdeklõdni.Olvastam egy Andi nevezetû hölgy kis összfoglalóját a Margit Kórházi orvosokról.De nem találtam közöttük a Dr.Raft Miklóst.
Biztosan van közöttetek olyan,aki esetleg nála szült,vagy van vmilyen tapasztalata vele kapcsolatban.Én ezt kérném tõletek,hogy aki tud róla vmit,hogy rendel-e még a kórházban,és egyáltalán van-e bármilyen(jó-rossz)tapasztalata vele kapcsolatban,kérlek benneteket,hogy írjátok meg nekem.
Azt persze megtudhatom,hogy rendel-e a kórházban,ha felhívom a kórházat,de a tapasztalatok,vélemények jól jönnének vele kapcsolatban.
Az is érdekelne,hogy van-e neki magánrendelése vhol?
Elõre is kösszi az infókat!
sziasztok!

Sziasztok!

Vikics! Kinél szültél?

Anett! Te is írd meg légyszi a neveket! Na, legalább magánba, léci-léci!!! Nagyon érdekelne az is, hogy kinél szültél, de az is, hogy ki az, akit perelnek a barátnõdék!

Bogyeszka! Boldog szülinapot a kisfiadnak!

BMárti

Sziasztok!

Látom ti is megnéztek más oldalakat is.
Nem akarom névtelenül írni mert ez az igazság bárki megkérdezheti, ezt nem kell titkolni hogy vannak ilyen orvosok is, ez inkább nekik ciki.

Neveket akartatok hát ime:

-Az elsõ orvosom akinél elöszõr szültem dr. Mousa Mustafa volt õ küldött el a "fenébe" amikor megint hozzá akartam menni.

- A második orvosom: vele nem volt gond aranyos volt bár lehet hogy a jogász sogornõm miatt dr. Mousa Mused vagy valami ilyesmi. De rá nem mondok rosszat.

- Aki a barátnõm gyerekét fogyatékossá tette és a mai napig perelik és addig perelik amíg elveszik a munkáját dr. Tûzkõ.

- De talán a legjobb ott a korházban akihez elkezdtem járni a másodikkal terhesgondozásra de sajnos õ nem vállalt már szülést, dr. Györey, õ volt az egyetlen aki nem fogadott el pénzt (pedig neki szivesen adtam volna), jóhumorú, rendes szóval amilyennek lenni kellene minden orvosnak. Vehetnének róla példát.

dr. Raftot nem ismerem, de sokan dicsérték nekem is ajánlották hogy járjak hozzá. Látásból tudom ki és rendesnek néz ki.

Hahó RAFT doktor csak így tovább legyen maga dr Györey utódja együttérzésben és akkor mindenki magához jár majd.

Hát ennyi, elõzmény ehhez a levélhez 4 írással feljebb.

Anett

Milyen fura, en Gyorey dokihoz rakszuresre jartam meg regen. Annak idejen szerettem a stilusat, olyan apaskodo volt, de amikor evekkel kesobb, 31 evesen terhesgondozasra mentem hozza, mar nagyon zavart, hogy elbol letegezett. Valahogy nekem ez akkor nem jott be... De izlesek es pofonok...

Szia Anett!

Kösszi az infót a Raft dokiról! Én nála szültem a második gyerköcömet,meg voltam vele elégedve,csak aztán elszakadtam tõle,a tapasztalataim jók voltak vele kapcsolatosan,habár voltak olyan pillanatok amikor a pokolba kívántam õt.
Azért érdklõdöm felõle,mert érdekel,hogy másoknak milyen tapasztalatai voltak vele kapcsolatban.Én a 9 hónapom alatt túl soxor nem találkoztam vele,mert vagy épp a mûtõben volt,vagy épp a mûtõbe sietett.Persze azért néha összefutottunk,de sajnos nem sikerült bizalmasabb kapcsolatba kerülnöm vele.
Most majd szeretném felkeresni a magánrendelõjében,persze ha van neki ilyen.Hátha így majd jobban fog rám emlékezni,és én is nyugodtabb leszek,ha megkezdõdik az újabb 9 hónapom.
A Tûzkõ dokiról nekem nincsen különösebb tapasztalatom.Amikor a kisebbik fiamat szültem volt egy lány a szobámba,akinek õ volt a dokija.Olyan flegmának tünt,rágó volt a szájában,csattogott a klumpájában.
Itt lakik a szomszéd házban,nap mint nap láttam õt(mostanában nem),de itt is mindig olyan közömbös,flegmának tünt,ha összefutottam vele a házuk elõtt.
De ez csak az én tapasztalatom róla,ez is egy olyan dolog,hogy vkinek õ a szimpatikus doki.
Sziasztok.

Kedves névtelen!

A tûzkõ nem változott meg az elmúlt 1,5-2 évben mert a barátnõm mondta hogy a bíróságon látta és olyan fura volt mintha inna mert fel volt püffedve.
Amúgy szerintem nem kell magánrendelõbe menni, mert nem éri meg. Ugyan úgy ellátnak ha nem fizetsz, úgy is kell fizetni ha megszülsz. Nem csinálnak az elején semmit a végefelé meg sûrün kell járni és az sok sok pénz. Inkább menj a sima rendelésre és amit megspórolsz a dokin azon menj el és vegyél egy nagy csomag pelenkát.
Én is magánrendelõbe jártam az elsõvel, de utána rájöttem, hogy hülyeség én vagyok a példa, hiába fizettem neki elösször a második gyereknél elzavart a csudába, akkor szerinted megérte fizetni?

Sziasztok!
Nekem is a táblázat segített választani, igaz, az elsõ nem jött be - de eszembe sem jutott a topik/táblázat íróit hibáztatni. Szerintem mindenkinek tudnia kell, hogy a leírtak szubjektív vélemények, és mint ilyenek, egyáltalán nem biztos, hogy egyeznek majd a sajátjával. De kiinduló pontnak jó. És csak azért járkálni dokikhoz, hogy megismerjem valahogy õket... szerintem luxus. Legalábbis nekem van jobb dolgom. (Az elsõ terhességem elõtt pl. egy "rangosabb" ottani nõvér ajánlott dokit, de az sem volt megbízhatóbb vélemény számomra, mint utólag kiderült.)

Amúgy meg aki emberekkel foglalkozik, az igenis vegye tudomásul, hogy vélemények alakulnak ki róla. Ha irodában, akkor is. Ha meg ráadásul konkrétan AZ EMBERREL foglalkozik, akkor hatványozottan lesz róla vélemény, ami szerintem teljesen érthetõ, EMBERI dolog.

Én a kh/magán problémát áthidaltam egy kompromisszumos megoldással: 1x ide, 1x oda.

mikoo

BMárti!

Már egyszer leírtam, de szívesen megírom mégegyszer.
A Pálfy volt az akinél szültem.
Egyszer mikor sétáltattam a fiúkat találkoztam egy nõvel aki szóról-szóra ugyanezt mesélte el mint Anett (csak kávé nélkül) és együtt utálkoztunk a Pálfyra. Megjegyzem én is bepereltem volna csak éppen két gyereket kellett egész nap szoptatnom és nem akartam, hogy a rovásukra menjen a dolog.

Vikics

Sziasztok,
Ém csak most kerültem erre a fórumra, mert úgy tûnik a Margitban fogok szülni. A doki akit ajánlottak, Dr. Horváth Ernõ, nincs benne a Margitos táblázatban. Az Óbudai Egészségügyi Centrumban van a magánrendelõje. Ha valaki hozzá jár vagy szült nála, jó lenne ha írna róla néhány sort. És az is érdekelne, hogy a szülésznõk közül kiket tudnátok ajánlani.
Köszi.

Sziasztok!

Anett! Köszi, hogy megírtad a neveket. Nem is gondoltam volna, hogy két Dr. Mousa is van. Nem tûnik túl gyakori névnek. A magánrendelésre járásról meg az a véleményem, hogy ha nem oda jársz, nem biztos, hogy a "saját betegének" tekint. Hallottam olyat (Dr. Mousa Moustafáról), hogy egy csaj végig hozzá járt a terhesgondozóban, az õ neve is szerepelt az "orvosa" rovatban a kiskönyvben, aztán mikor szülni kezdett, és felhívták, Dr. Mousa Moustafa azt mondta, hogy nem tud róla, hogy ez a nõ az õ betege lenne, és nem ment be. Mondjuk nem tudom, hogy ez igaz-e, a terhesgondozó várójában hallottam olyantól, aki maga is csak hallotta. Nekem nem volt okom panaszra Dr. Mousa Moustafával kapcsolatban, de én a legtöbbször a magánrendelésére jártam, csak a terhesség legelején és az utolsó hónapban voltam nála a terhesgondozó beli rendelésen. Nekem jobb is volt a magánrendelésre járni, mert amikor még dolgoztam, akkor a napközbeni elmászkálást, meg a fél napos hiányzásokat nem nézték túl jó szemmel.

Vikics! Bocs, nem emlékeztem, hogy már írtad a nevet.

BMárti

Sziasztok!

Nekem egyáltalán nincsen errõl tapasztalatom,hogy egy kismama a kiválasztott orvosa magánrendelõjébe járjon.Én már két kisfiúnak adtam életet a Margit Kórházban,az elsõ kisfiamat ügyeletben szültem,vhogy nem jutottam dûlõre azzal az orvossal akihez rendszeresen jártam a terhesgondózására.Igaz nagyon kis fiatal,ezen a téren teljesen tapasztalatlan kiscsaj voltam
A másodiknál eszembe sem jutott még a magánrendelõ gondolata sem,akkor is ajánlottak egy orvost,hozzá is jártam rendszeresen,és minden egyes alkalomnál amikor nála jártam a gondozóban(soxor sajnos nem volt rám,és többi kismama társamra ideje,mert éppen rohannia kellett)megemlítettem neki,hogy én bizony nála szeretnék szülni.
Ebbe õ beleis ment,végülis nála szültem,tudtuk,hogy császár lesz,de mégis mindig azon aggódtam,hogy ha eljön a nap,akkor rám fog érni?
Szóval hiába mondtam neki minden egyes alkalommal,hogy együtt szülünk,õ hiába bólintott rá,bennem volt egy félsz,hogy õ is cserben hagy.Aztán majd megint kifogok egy ügyeletest.
Nekem tényleg nyugodtabb lenne a 9 hónapom,ha úgy tellhetne el,hogy megbízom az orvosomban,ha "randink" van a terhesgondozóban,vagy a magánrendelõjében,akkor azért tudja,hogy kivagyok,és ne kelljen minden egyes alkalommal a szájába rágnom,hogy nála szeretnék szülni.
Megtudjam vele beszélni ha vmi aggaszt,szóval sajnos ezt az elsõ két terhességem alatt nem tapasztalhattam,most viszont ha újra babát várok majd,szeretném ha nem azt tapsztalnám amit már eddig kétszer 9 hónapig.
Lehet,hogy most úgy tûnik,hogy sokat várok el egy nõgyógyásztól.Egyáltalán nem az a fontos nekem,hogy csak és kizárólag velem legyen elfoglalva,hiszen rajtam kivül lehet még 100 más kismamája neki,csak tényleg mindig nyugodt szívvel mehessek hozzá,legyünk egy hullámhosszon.
Bocsi ha kicsit hosszúra sikeredtek a soraim,de most olyan jó volt ezt nektek leírnom.
Sziasztok.

Márti!

Nincs semmi baj. Szívesen leírom többször is, hátha beperel hitelrontásért én meg vissza. Most már lenne rá idõm.

Vikics

Sziasztok! Én a fiamat Dr. Mousa Moustafánál szültem. Csak a szülészeten (!!!!!!!!!) derült ki számomra, hogy is mûködik nála (náluk???) a szüléshez való bejövetel:

Végig a terhesség alatt hozzá jártam, a khba is, és a magánjába is, (számomra) egyértelmû volt, hogy azért mert szülni is nála akarok, és gondozó orvosnak is be volt írva a kiskönyvbe. Többször beszéltünk is róla (mármint a szülésrõl). A 9. hónap vége felé egy isteni sugallat hatására igen rámenõsen - hogy tutira bebiztosítsam magam - egyeztetni akartam vele, hogy akkor mikor is kell õt telefonon hívni, és hogy UGYE akkor jön is. Matatott valamit, majd elmondta, hogy a nõvérek hívják õt.
Amikor (már stabil 5 percesekkel) az adataimat vették fel a nõvérek, közben rákérdeztem, hogy na, akkor mi lesz, mikor telefonálnak már??? hívják már a dokimat!!!, azt mondja a nõvér (szülésznõ?), hogy nézzük csak meg elõbb, hogy LEHET-E HÍVNI. ÉS a kiskönyvben megnézte, hogy benne van-e az a JEL, ami azt jelenti, hogy LEHET telefonálni, BEJÖN NEKEM a szülésre...

HM.

Szóval NEM ELÉG valakihez járni egész terhesség alatt (hivatalosan bejegyzett gondozó orvoshoz), pénzelni a magánban, és mindent megbeszélni vele a terhességrõl, szülésrõl, KONKRÉTAN és külön kell szólni/kérni/akarni nyomatékosan, hogy ugyan jönnön már be szülni is.

mikoo

Remélem, nem minden dokinál mûködik így.

Sziasztok!

Eloszor is szeretnek bocsanatot kerni, en voltam az, aki "Laura anyukajanak" Index-en megjelent leirasat ide, nevtelenul (de az erintett engedelyevel), becopy-ztam. Nem gondoltam volna, hogy ekkora felbolydulast okozok a topic-on. A nevemet meg azert nem irtam oda, mert egyreszrol nem velem tortent meg az eset, masreszrol pedig szerintem a sztoriban nem a nevek, hanem az esemenyek voltak a fontosak.

Azota eltelt idoben en is eletet adtam egy kisfiunak, Gombockank jan. 28-an szuletett meg 3350 gram-mal es 52 cm-rel.

A terhesgondozasrol, a szulesrol, es az utana kovetkezo "frissen szult anyukak" ellatasarol csak pozitiv elmenyem van, viszont a csecsemosok rendesen megrikattak, az utolso ket napomat gyakorlatilag vegigbogtem. (Most mar azt is tudom, hogy a csecsemosok es a mamik ellatasara levo noverek kulon csapat. )

A szulesrol:
27-en ejfelkor volt egy vaklarma, felhivtam az orvosomat (Beres dr.) telefonon, aki bekuldott az ugyeletre, ahol az ugyeletes doki megvizsgalt es azt mondta, ez a reggeli amnio utohatasa, nem magzatviz szivargas, ahogy en gondoltam. Csak egy megjegyzes: amikor beertunk a korhazba, az ugyeletes szuleszno eppen megjegyzete, hogy az orvosom most telefonalt ra, hogy ott vagyunk-e mar, es kerdezte, hogy mit talalt az ugyeletes orvos!
Erre hazamentunk. Hajnali reggel 6 orakor arra ebredtem, hogy most mar tenyleg csurog a magzatviz, felhivtam a valasztott szulesznonket (Rehakne Feher Andit), megfurodtem, osszeszedtuk magunkat, aztan 1/4 8-ra beertunk a korhazba. Az orvosom azzal fogadott, hogy mar hallotta az ugyeletestol, hogy nem voltam hajlando ejszakara bent maradni a korhazban, es hazamentunk. Szoval, jol lebuktam.
A dokim megvizsgalt, egy ujjnyi volt a mehszaj, es tenyleg a magzatviz folyt. Ezutan jott az elokeszites, a beontes meg is tette a kivant hatast, rettenetesen beindultak a
fajasok. 9 orakor mentem be a szuloszobara, akkor mar 2 ujjnyira volt nyitva a mehszaj, 10 orakor mar 3 ujjnyira. Andi, a szuleszno vegig biztatott, nagyon kedves volt, en pedig csak lihegtem es alig birtam megmoccanni az agyon.
Elore szoltam, hogy szeretnek majd epiduralis erzestelenitest, amit 10 orakor engedelyezett az orvosom. Ruzsvanszky dr. (bocsanat, nem tudom, igy irja a nevet?) szurta meg a hatamat, elsore sikerult, igaz, az Andi tartotta kozben a fejemet, hogy biztosan domboru legyen a hatam. Amikor megkaptam az EDA-t, onnan eszmeletlen jo lett. Megnyugodtam, alig fajt, kozben kaptam az oxytocin-t is, a CTG szerint mar egybefugo fajasok voltak, de nem ereztem ebbol csak kemenyedeseket, ezert tudtam a legzesre figyelni, szepen elengedtem magam, es jo utemben tagultam + a gyerkoc is a maximalis oxigent kapta. Aztan del utan kicsivel ereztem, hogy nagyon kell kakilni, szoltam a szulesznonek, mondtak, hogy akkor nyomjak. Fel 1-kor kezdtem nyomni, azt mondtak, 3 percen belul kipottyan a gyerkoc, ehelyett kozel fel oraig tartott a kitolas, mert a gyerek nem forditotta el a fejet es "fejteto tartasban" jott kifele, es elakadt. Vegul magatol meg tudott szuletni Zsombor 13:00-kor, egy hatalmas bluggy kisereteben. Ferjem vagta el a koldokzsinort 13:02-kor, addig a ferjem keresere az orvosom videozott. (Nagyon jo felvetelt csinalt!) Utana kaptunk Zsolnay keszletben teat es magunkra hagytak minket ket orat. Ezek eletem legboldogabb/legmeghatobb pillanatai. Hihetetlen elmeny.
Nagyon nagy halaval tartozom mind a szulesznomnek, mind az orvosomnak, fantasztikus volt veluk szulni!
Ami nem kellemes, hogy lett egy baromi nagy aranyerem, es elrepedt a farcsontom (ahova beakadt Gombocka), igy most igencsak fajdalmas az ules.
Az ezt koveto 4.5 napot nem kivanom senkinek, a roaming in-es csecsemosok rendesen megkeseritettek az elmenyt. Leven elsobabas, allandoan a nyakukra jartam, eleinte mindig kifogtam egy-egy segitokesz novert, kesobb sajnos egyre tobb empatia-mentest. MAjd leirom ezeket az "elmenyeimet" is, de most ha arra a nehany napra gondolok, gombocba ugrik a gyomrom.

Viszont meg egy oriasi pozitivum, hogy az orvosom minden nap meglatogatott, es tenyleg ereztette, hogy erdekli, hogy mi van velem. A szobatarsaim csodalkoztak a legjobban, mert az o orvosaik ugy jottek es tavoztak mindig a szobabol, mint a szelvesz, mire elmondtak volna a lanyok a problemaikat, addigra mar nem is voltak a szobaban.

Most mennem kell, felebredt a KisZsarnok!
Gombóc

Szia Gombóc!
Isten éltessen Benneteket és nagyon sok boldogságot kívánok Nektek

Nekem is a Béres doktor az orvosom, immár 6 éve, és nála született meg a lánykám (és a testvérkék is nála fognak ).
Örülök, hogy leírtad vele kapcsolatban a tapasztalataidat, én/mi ugyan ilyennek ismertük meg Már leírtam ugyan, de most a beszámolód miatt újra megteszem (igaz csak nagyvonalakban).
Amikor felhívtam babavárás alatt vmi kérdéssel, mindig szívesen vette a hívásom és türelmesen válaszolt. A rendelõjében tett látogatásokkor mindig megismert. Elõre szólt, hogy mikor lesz szabin és um. mindent elrendezett, sõt fel is hívott telefonon, hogy biztos legyen benne, hogy tudok e a szabadságáról (kb. arra az idõre voltunk kiírva). A szülésnél rögtön jött, amikor hívtuk (szabin volt). A szülés alatt végig éreztem, hogy jó kezekben vagyok. A szülés utáni napokban minden nap meglátogatott (pedig szabadságon volt), én is éreztem, hogy érdekeljük és van ránk ideje. Ha nem kérdeztem, õ kérdezett.
A hozzáállása miatt még leírnám azt is, hogy az nap, amikor bejött kiszedni a varrataimat (császár), mi a kisasszonnyal elaludtunk az ágyon, és a dr. nem ébresztett fel (pedig még mindig szabin volt), hanem megvárta, amíg felébredünk. Hát, Õ ilyen...
Csak megjegyzem, hogy az én szobatársaim is meg voltak lepve.
szia, Phaedra

Szia Gombóc!

Gratulálok! Jó egészséget, és rengeteg tejecskét kívánok a te KisZsarnokodnak!
A csecsemõsök meg le vannak ejtve, a második babánál szóba se állunk már velük, olyan profi anyukák leszünk!

BMárti

Sziasztok!

Forti vagyok a "Gyermekek: 2002. május 1 - 2003. április 30. közötti gyermekek" topikból. Most találtam ide, nagyjából visszaolvastam az írásaitokat, van amivel egyet kell értenem, de az orvosomra és a szülésznõmre egy rossz szavam sem lehet.
Én 2002. július 26-án szültem, van egy édes drága egészséges kisfiam aki lassan már 7 hónapos lesz. A szüléstörténetemet nem írom le, a "Friss kismamákban" egyszer már leírtam, akit érdekel olvassa ott el. Csak annyit hogy az én orvosom a Tûzkõ doki volt, nagyon rendes, kedves, barátságos, figyelmes volt végig a terhesség alatt. A szülésnél is számíthattam rá is és a szülésznõre is aki épp ügyeletes volt éjjel. A neve: Koncz Éva
Remélem hogy ezeket a sorokat is olvassák, nem csak a negatív véleményeket. Ha igen akkor ez úton is szeretném nekik megköszönni hogy segítettek abban hogy most egy csoda édes kisfiút nevelhetek.

Forti (Gondos Krisztina)

Sziasztok!
Két éve szültem a Margitban és csatlakozom azokhoz, akik a pozitív oldalon említenek neveket. Maximálisan elégedett voltam orvosommal: Dr Sárvári Jánossal és az ügyeletes szülésznõvel: Bálint Viktóriával. Mindketten végtelen türelemmel és határozottsággal követték az eseményeket. Köszönöm.
Sajnos a sokat emlegett csecsemõs oldal már kevésbé pozitív. De meg kell, hogy mondjam nem konkrét emberekkel volt problémám, hanem az egész rendszerrel. Azt gondolom, hogy minden panasznak ez a forrása és nem is értem miért nem lehet ezen változtatni. Érthetetlen, hogy miután a szülésnél még a férjem véleménye is számított, az újszülött babámat meg nem elõttem vizsgálta a gyerekorvos, sõt még jelen sem lehettem egyszer sem, mert "jön a VIZIT".A tájékoztatás kritikán aluli. Nyilvánvaló, hogy minden anyuka aggódik és egyenként kérdez és kérdez és kérdez. Ami persze fárasztó. De kérdem én: nem lenne egyszerûbb a kedves gyerekorvosoknak az anyukák szobájába befáradni és vizsgálat közben egyben tájékoztatni õket mindenrõl? Megjegyzem, ez elég sok helyen mûködik.
Azt sem tudtam idõnként hova lett a kisfiam. Egyszer pedig minden kommentár nélkül szemcseppet találtam a kosarában. Órákkal késõbb derítettem ki, miért, mit kell vele csinálni és hogyan. Ezek apróságok, mert szerencsérae semmi nagyobb problémánk nem volt. De lehetett volna, mint ahogy volt is másoknál. Sajnos láttam összepakolt, haza készülõ anyukát összeomlani amikor kiderült, hogy elfelejtettek szólni arról, hogy a babája antibiotikumos kezelést kap és szó nincs hazamenetelrõl még min3 napig.
Totális kommunikáció hiány!!
Ági

Sziasztok!

Ahogy olvasom a hozzászólásaitokat,legtöbbször tényleg azt tapasztalom,hogy mennyire nem vagytok megelégedve a csecsemõs osztállyal.Sajnos nekem sincsenek túl jó tapasztalataim ezekrõl a napokról amiket bennt töltöttem a szülések után.
Én magam is a Margitban szültem(kétszer is)mindkettõ babám császárral született meg.
Az elsõ babámnál még nagyon fiatal voltam,teljesen tapasztalatlan,mondhatni ügyetlen is.
Amikor kihozták a babát, elõször azt sem tudtam,hogy kell megfogni,azt meg pláne nem tudtam,hogyan tegyem a cicire.
Lestem a többi anyukát akiknek már volt ebben gyakorlata,õket kértem,hogy segítsenek,mert egyedül nem fog menni.
Természetesen nem találtam üres fülekre,mert két anyuka is nagyon szívesen segített nekem,persze a lehetõségeikhez mérten,hiszen nekik is ott volt a pici éhes szájú babájuk akikkel törödniük kellett.
Kértem a csecsemõs nõvéreket,hogy segítsenek, volt olyan aki odajött segített mellre helyezni a babát,de ahogy elkezdett enni a baba,lelépett.Ahogy kilépett a szobából,a baba félrenyelt,elkezdett köhögni,levegõ után kapkodni,azt hittem rosszul leszek,de úgy láccik az anyai ösztön segített,mert oldalra fordítottam,és szerencsére nem lett komolyabb baj.
De ugye egy anyukának aki életében harmadszorra teszi az újszülött babáját a mellére,azért elkelne a segítség ilyen alkalmakkor.Nem az volt a vágyam,hogy végig ott álljon mellettem a nõvér,de jól esett volna,ha esetleg szól,hogy elõfordulhat,hogy félrenyel,vagy köhécsel,akkor nem kell frászt kapni,csak fordítsam oldalra.
Végülis az elsõ babámmal nehezen haladtunk elõre szopizás terén,tejem sem volt túl sok,és volt olyan etetési idõ is amit végig aludt.Hiába próbáltam felkelteni,nem ment.
Kiderült,hogy mivel az elõzõ etetésnél nem evett eleget,adtak neki cukros vízet.Ez jóllakatta persze,hogy nem volt éhes a következõ etetésre.
Végülis odáig fajult a dolog,hogy amikor etetés idõ volt,bejött a gyermekorvos és közölte,hogy a baba kiszáradt inkubátorba kell tenni,és muszáj kicsit felhízlalni,mert sokat visszaesett a súlyából.
Innentõl kezdve csak a csecsemõs nõvéreket hibáztattam,úgy éreztem,hogy én tényleg mindent megpróbáltam,kértem segítséget nem is eccer,de nem is kéccer.
Rengeteget bõgtem,végülis csak egy napot volt inkubátorban,de nekem ez az idõ is éveknek tünt akkor.
Szóval rossz élménnyekkel hagytam el a kórházat,és akkor azt mondtam,hogy ide soha többet be nem teszem a lábamat.
Végülis aztán nem így lett.
A második babával már ügyesebb,tapasztaltabb voltam.
Minden egyes etetés után kimentem a csecsemõ osztályra,és megnéztem a füzetben,hogy mennyit evett a kicsi fiam,ha kevésnek találtam,akkor a következõ etetésnél kicsit "erõszakosabban"kértem,hogy babukám most együnk,aztán ráérünk aludni.
Egy csecsemõs nõvértõl nem kértem segítséget tudom,hogy nem illik általánosítani,és biztosan akadnak kedves,és együtt érzõ csecsemõs nõvérek,de akkor is úgy gondoltam volna,hogy süket fülekre találnék.
Minden egyes orvosi vizsgálat eredményérõl tudni akartam,és nem érdekelt ha a csecsemõsök agyára megyek,én akkor is érdeklõdtem,hogy megvolt-e a vizsgálat,és ha meg volt milyen eredménye lett a vizsgálatnak?
De ezzel nem csak én voltam így,több anyuka ácsorgott a folyóson,mert ilyen,vagy olyan kérdésük volt a csecsemõsökhöz.
Nekem azt mondta az egyik cscsemõs nõvér,hogy nem kell kérdezgetnem a vizsgálat eredményét,úgyis szólnak ha vmi gond lenne.
Én meg elnézést kértem,hogy aggódom a gyermekemért,és elnézést kértem azért is,mert tudni akartam,hogy egy vizsgálat milyen eredménnyel végzõdött?
Végülis amikor csak ült,és újságot lapozgatott,nem hiszem,hogy nagyon nehezére esett volna hozzám szólni egy pár kedves szót.
De nem tette meg,és ez rosszulesett.
Végül a gyerekem kiskönyvébe lapozgattam bele,és abban néztem meg amit a nõvér nem volt hajlandó elmondani nekem.
Ezért persze egybõl felkelt,és mondta,hogy ezt nem lehet csinálni.Mondtam neki,hogy már megbocsásson,de ez az én gyerekem kiskönyve,én vagyok az anyja,jogom van tudni,hogy ha jó az eredmény,ha nem jó az eredmény,de mindenrõl jogom van tudni ami az én gyerekemmel kapcsolatos.
Nem kiabáltam,csak kicsit határozottabb voltam,de meg lett a hatása.
Onnantól kezdve még azért is visszajött szólni a csecsemõs,hogy mennyit evett a gyerköcöm.
De ettõl függetlenül az az 5 nap amíg bennt voltunk,éber voltam,és minden egyes lépésrõl tudni akartam amit a fiammal tesznek.
Bennem tényleg megmaradt az az élmény,hogy az elsõ babám kiszáradt,és mindezért utólag magamat hibáztattam,hogy mert nem figyeltem eléggé,és persze azért hibáztattam a csecsemõsöket is,akik minden egyes etetésnél lemérik a babákat,mért nem jöttek szólni,hogy anyuka a babája nem evett,vagy ha evett is nagyon keveset.Nekik tudniuk kell,hogy ha nem eszik az a gyerek akkor kiszáradhat.
Én honnan tudhattam volna ezt?A világon senki sem szólt errõl,én azt hittem elég az,ha segítséget kérek tõlük,amit persze eccer kaptam meg a bennt tölött 8 napunk alatt.
Szóval tényleg nem tudom,hogy hogyan lehetne elérni azt,hogy a csecsemõsök (persze vannak kivételek),de akikkel rossz élményeink voltak,és még most is a kórházban dolgoznak,hogy legyenek velünk anyukánkkal toleránsabbak,és legyenek segítõkészek,ha egy kismamának gondja akad a babájával,vagy saját magával kapcsolatban!
Én tényleg mindig kedvesen kértem a segítséget,tudtam,hogy van dolguk elég,de azt is tudtam,hogy tõlük kell segítséget kérnem,nem mehettem fel a belgyógyászati osztályra tanácsért.
Nekem ezek az élményeim vannak,de kiváncsi volnék arra,hogy akik mostanában szültek,vagy fognak szülni,milyen élményekkel tértek ,vagy térnek majd haza a kórházból?
Renszeresen olvasom a topicot,szóval kiváncsian várom a további hozzászólást(akár pozitív,akár negatív)értelemben.
Sziasztok.

Szia Névtelen!

Amikor én voltam benn, a fene se mérte a babákat minden evés után. Hajnalban kivittem, a délelõtti vizitre és az esti fürdetésre bevittem, meg éjszakára egy kicsit, hogy aludni tudjak. (Legközelebb ezt se teszem, már írtam, hogy miért.) Szóval max. reggel és este tudták megmérni. Mondjuk szerencsére Lacika mindig is kis cicimán haspók volt, neki aztán nem kellett könyörögni, hogy egyen. Csak azzal volt gondom, hogy eleinte az elõírt 20 perc után alig tudtam kitépni a cicimet a szájából. Aztán, mikor kidobtam az órát a gyerekszobából, és addig maradhatott cicin, amíg õ úgy nem döntött, hogy köszöni elég, ez is megoldódott.
Elsõ babával tényleg nagyon nehéz, ott szerencsétlenkedni, és senki nem segít. Én elõször ezért nem akartam a fizetõs egyágyas szobába menni, mert azt reméltem, hogy a szobatársaim között majd lesz olyan, aki második babás, és tud segíteni. Hát, én kifogtam, mert nem volt. A többiek ha lehet még rémültebbek és gyakorlatlanabbak votlak, mint én. Csak jobb lett, amikor átmentünk az egyágyasba, mert legalább senki se látta, hogy mit össze szerencsétlenkedek.

BMárti

Szia Nevtelen,
gyakorlatilag hasonlo elmenyekben volt reszem.

A szules utan amikor eloszor mehettem a fiamert, a gyerkoc meg az inkubatorban volt. Addig ott ultem, amig a gyerkeorvos meg nem jott, ki nem vettek es fel nem hivtam az orvos figyelmet arra, hogy pajzsmirigy problemam van, meg cukor hatareset vagyok, es ha lehet, erre figyeljenek oda a gyerkocnel. Visszajelzes 0, hogy most ezt figyeltek utana vagy sem.

Kedden szultem, szerdan is, meg csutortokon is tobbszor meglatogatott a vedono (egy nagyon aranyos fiatal holgy, Melinda a neve), probalt segiteni, hogyan tegyen mellre a picit. Sajnos nem igazan sikerult, kisfiam nem akarta bekapni a cicit, en egyre idegesebb voltam a kudarctol, na es a fiam gyakorlatilag aludt vegig, meg a tisztabateves sem ebresztette fel, vagy ha fel is ebredt, mire elertem vele a szobaig, ujra elaludt. A vedono vegul azt mondta, most mar o is feladja, lehet, hogy szulesnel tulsagosan belenyultak a gyerek szajaba, ezert utalja, ha van valami a szajaban, talan probaljuk meg bimbovedovel, talan az segit. Ferjem elrohant, vett egyet, aznap este (csutortok) egy csecsemostol kertem segitseget, aki megmutatta, mit tegyek, majd az elso perc utan otthagyott. Sajnos, kisfiam ujra elaludt, nem szopizott tovabb. Visszamentem kerni segitseget, amikor egy masik nover azzal fogadott, hogy a fiam sulyvesztese olyan nagy, hogy adjak neki tapszert. Kerdeztem tole, hogyan gondolja? HAt csak menjek be, a hutobol vegyem ki, es adjak neki estere, ejszaka ugyis adnak majd neki a noverek...nem ertettem a dolgot, a szobatarsaim vilagositottak fel, hogy tapszert csak a gyerekorvos rendelhet el. Visszamentem a noverhez, mire a holgy eleg erelyes hangon kozolte, hogy "HAt nem erti anyuka, hogy nincs teje? Ehezik a gyereke! Nem is fogjak magukat szombaton hazaengedni!" En pityegve elsomfordaltam, de visszamentem, hogy akkor megis kerek tapszert. Ekkor meg kizavartak, hogy mindjart jon a gyerekorvos, most menjek vissza a szobamba. A gyerkeorvos vizitet tartott, es azt mondta, NE adjak tapszert a babanak, nincs olyan nagy sulyvesztese, de azert biztonsag kedveert ok majd ejszaka 3-kor adnak neki egy kis higat, de hajnalban a szopit eroltessuk inkabb. Pentek reggel mentem 1/4 6-kor a gyrekert, gyanusan melyen aludt. Megkerdeztem, mikor adtak neki tapszert. 1/2 5-kor!!! Mivel az altalam odakeszitett kicsi luku AVENT-es cumisuveg erintetlen volt, gondolom, a korhazi bocicumibol kapta. Ezek utan persze, hogy nem tudtam szopiztatni, ugy aludt, mint a bunda. 11-korul vegre felebredt, mellre tettem, szopizott is, buszke voltam magunkra, mire az egyik csecsemos megkerdezte, mennyit evett a gyerek. Honnan tudtam volna, hogy le kell merni merlegen a gyereket elotte es utana? Jo, igy utolag logikus, de akkor eszembe se jutott magamtol, ok meg nem mondtak elotte. Egy ora mulva gyerkoc orditott, most mar lemertem, ujra cici, haromnegyed ora alatt 0 grammot sikerult ennie. Bevittem a csecsemosokhoz, es du. 2-kor kertem, hogy akkor adjunk neki tapszert, mert latom, hogy ehes, es nagyon le van fogyva, es csak elvezkedik a mellemen, de nem szopizik. Gyerkoc bealudt, fel se birtam egesz delutan tobbet ebreszteni. Furdetes alatt uzentek, hogy azonnal menjek be, gond van a fiammal. Az egyik nover azzal fogadott, hogy "Anyuka, a fianak olyan sulyvesztese van, hogy azonnal visszuk az intenzivre infuziozni..." Ekkor kiakadtam, eleg hatarozottan kozoltem, hogy hogyan lehetseges az, hogy egy 10/10-es APGAR-ral szuletett gyerkoc 4 nap utan az intenziven kot ki, miert nem figyeltek ra, vagy miert nem szoltak korabban, hogy gond van???? NA, ezutan kovetkezett az egymasramutogatas. Az egyik nover szidta az elozo napit, meg az azt megelozot, kentek egymasra a felelosseget.
RAgaszkodtam ahhoz, hogy beszelhessek a gyerkeorvossal, akkor mar zaporoztak a konnyeim, azt hiszem, osszeomlottam. A gyerekorvos vegul azt mondta, nem kell az intenzivre vinni, de most mar tenyleg adni kell neki tapszert, mert biztosan nincs tejem, es majd szombaton reggel eldontik, hogy hazaengednek-e minket este...egesz ejjel nem aludtam, csak bogtem az agyamban, kitort a depi rajtam...
A szobatarasam tanacsolta, hogy probaljam meg a mellemet mellszivoval fejni, hatha attol jobban beindul a tejtermeles (a csecsemos nover erre a kerdesemre azt valaszolta, nem szabad fejni, mert odemas lesz a mell!), mert ereztem, hogy feszul, de a fiam gyakorlatilag semmit sem szopizott ki belole. Ez vegul segitett, a tejet lefejtem (je, volt tejem), es cumisuvegbol a fiam megitta.
Szombat reggel kibogott szemekkel vartam a gyerekorvosnot, aki vegul hazaengedett minket, de ekkor mar olyan allapotban voltam, hogy mindenen sirtam, es 10 percenkent neztem az orat, mikor lesz mar 4 ora.
Meg hazajovetel elott megkertem az egyik csecsemos novert, hogy segitsen a korhazi elektromos mellszivot hasznalni, mert en addig a sajat AVENT-esemet hasznaltam, es nem lesz idom ujra kifertotleniteni az enyemet, mert megyunk haza, mire kozolte a holgy, hogy "Mit kepzel anyuka, attol nem lesz tobb a teje! Ja, hogy eddig is? Mivel? Akkor folytassa is az AVENT-jevel..."
Konnyeimet nyelve hagytam el a korhazat, ha azokra a napokra gondolok, meg mindig gyomorgorcsom lesz. Ilyen kiszolgaltatott es megalazo helyzetben sem azelott sem azota nem voltam, mint akkor.

Es ezek teljesen sajat elmenyek, vegighallgattam ott mas lany parbeszedet is a noverekkel, az se volt tul szivderito es felemelo. A zuhanyzo allandoan a csecsemosok szidasatol volt hangos. A kekfenyes babak anyukai sajat ugyeletet szerveztek, mert a csecsemosok azt se vettek eszre orakig, ha a gyerekekrol lecsuszott a szemvedo pant... Az egyik lany szerette volna tudni, milyen vizsgalatokat vegeztek a gyereken, mire a nover kozolte: "Mit erdekli az magat?" No comment...

Bocsanat a hoszusagert, de jol esett vegre kisirni magambol ezeket az "elmenyeket".

Gombocka azota sem hajlando szopizni, de tejem az szerencsere van, igy azt kapja cumisuvegbol. Ha a korhaziakon mult volna, most tapszerezni kellene a gyerkocot...

Gombóc

Szia Gombóc!

Eddig azt hittem, engem már nem lehet meglepni a csecsemõsökrõl szóló rémtörténetekkel. De ez több, mint durva!

Próbáltál LLL-es tanácsadótól segítséget kérni? Õk biztosan tudnak megoldást erre a problémára is!

BMárti

Sziasztok!

Gombóc!

Nagyon szörnyû volt amit leírtál, ettõl én is tiszta depi lettem volna!
Ki kéne nyomtatni ezt a topicot és beadni a csecsemõsökhöz, hogy ha már úgy sem törõdnek az anyukákkal és a gyerekekkel, legalább valami építõ jellegût olvassanak! Egyik-másik még lehet, hogy el is szégyelné magát.
Nekem jó tapasztalatom egyetlen egyel volt azt hiszem Aranka a neve. Hosszú göndör szõke haja volt, a bõre fehér. Nekem Õ volt az egyetlen aki segített, és megtanított szoptatni, fejni, hogy minél több tejem legyen és jusson mindkét picinek. Hajlandó volt addíg foglalkozni velem amíg csak kellett! Nagyon úgy tûnik, hogy én ebbõl a szempontból még szerencsésnek mondhatom magam, hogy EGY emberrel találkoztam aki segített. Az összes többit úgy rúgnám ki, hogy a lába nem éri a földet!

Vikics

Sziasztok!

Gombóc!
Elolvastam a soraidat,és tényleg nagyon hasonló a történetünk.Amire én rájöttem már a 2.babámnál,hogy nagyon fontos az,hogy határozottak legyünk,és nem szabad hagyni lerázni magunkat,mert ilyenkor történnek meg a bajok.Tök röhejes az egész helyzet,hogy színte könyörögni kell egy csecsemõsnõvérnek,hogy segítsen egy anyukának ha az elakad vhol.Nem tom,hogy mért gondolják azt,hogy ha egy anyuka bemegy szülni,akkor a szüléssel együtt megtanul szoptatni,fejni is?
Én is az elsõ gyerköcömnél gyámoltalan,félénk voltam.Ha nem segített egy csecsemõs a kérésemre,tiszta depi lettem.
De akkor alig vártam már,hogy kiforduljak a kórházajtón.
Ezért nagyon büszke voltam saját magamra,amikor a 2.babámnál már nem hagytam magam.Tényleg úgy voltam vele,hogy ezt eccer megcsinálhatták velem,de még eccer nem fogom hagyni magam.Nem fognak lerázni,és választ fogok kapni mindenre ami engem érdekel,és érintve vagyok a gyerköcömmel együtt.
Most tervezem,hogy újra babát vállalok,és a rossz tapasztalatok ellenére nem fogok megfutamodni,és újra a Margit Kórház lesz a végállomás.
Tudom,hogy ha odakerülök,akkor újra ügyes leszek,senki nem fog lerázni,mert minden egyes cscsemõs nõvérnek elkell fogadnia,hogy napjában 50 anyuka kérdez tõlük,és nekik napjában ugyanennyiszer muszáj válaszolniuk.Ezért vannak ott!Ha nem teccik nekik,hogy az anyuka kérdez,akkor menjen olyan helyre dolgozni ahol kérdésektõl mentes napja lesz!!!
Ezt természetesen ha most olvassa csecsemõs nõvér,és úgy érzi,hogy õ tényleg lelkileg az anyuka mellett áll,és kész segíteni nekik,ha az anyának szüksége van rá,akkor nem veszi magára a soraimat.
Ezt tényleg olyan nõvérkéknek szánom akikkel rossz tapasztalatai vannak az édesanyáknak.
És minden anyukának azt tudom tanácsolni,hogy ha most készül megszülni az elsõ babáját,vagy ha már szült,de hasonlóan járt,ahogyan én is,vagy Gombóc is,és még ki tudja hányan,nagyon fontos,hogy nyissuk ki a szánkat,és ha csúnyán néz ránk az a nõvér,vagy nem úgy válaszolt amit vártunk éppen,ne hagyjuk magunkat!HATÁROZOTTSÁG,ELSZÁNTSÁG!!!
Én azt figyeltem még meg,hogy akik velem együtt nyuszik voltak,és sírdogáltak,azok bizony csak magukra számíthattak a kórházban.
Ha viszont van egy határozott fellépés,és látják az anyukán,hogy úgysem tágít addig,amíg nem kap választ,vagy segíséget,akkor nyert ügye van,és célba ért.
Nekem nem volt fontos,hogy szeressenek a nõvérek,én nem vártam el,hogy kinyalják a seggemet.(elnézést a kifejezésért).És szerintem egyikünk sem ezt várja el egy nõvértõl.
Végülis én kedvesen szóltam hozzájuk,csak akkor voltam kicsit erélyesebb,ha úgy éreztem,hogy nem kaptam választ,vagy ha nem teccett a nõvér hozzáállása a dolgokhoz.
Ha mindenki rájuk hagyja,senki nem "szól be nekik",akkor azt hiszik,hogy ez így van jól.Pedig mennyire tévednek.
Most már nem akarlak titeket untatni
Minden anyukának üzenem fel a fejjel,és szerintem ezek a levelek amiket mi itt megírunk,nagyon is hasznosak lehetnek még frissen szülõ anyuciknak,vagy azok számára akik nem tudják,hogyan kezeljék az ilyen állapotokat!
Én is örültem volna,ha az elsõ babámnál olvasom soraitokat,mert ezekbõl a tapasztalatokból erõt meríthetünk,jobban tudjuk kezelni a dolgokat.
Annyit még hozzáfûznék a dolgokhoz,hogy ha én újra a kórházba kerülök,és látom,hogy egy anyának tanácsra,segítségre lesz szüksége,tõlem minden támogatást,és segítséget meg fog kapni.Hiszen én is átéltem már dolgokat,amik a mai napig fájó pontok az életemben,és ha tudok,mért nem könnyíthetném meg az anyukák sorsát?
És szerintem tegyétek ti is ezt,legalább mi leendõ anyukák, fogjunk össze,és ha tehetjük segítsünk a kórházban egymásnak,mert ez is nagy lökést adhat elõre!
Most búcsuzom.
Sziasztok,Rita.

Sziasztok,
Gombóc,
hát nem dobtak fel a soraid. Levél ment.
Gyakorlatilag nálunk is ez volt ám, csak engem nem tudtak kiborítani. Mondjuk máshol. Nem akarod ezt megírni a Kismama újságban? Nem mondom, hogy jó fényt vet a kórházra, de talán ezekkel a negatív jelzésekkel jobb irányba lehetne terelni a fejüket. És ha minél többen megírjátok, akkor még hatásosabb. Csak egy e-mail.
Ágci

Sziasztok!
Hol is kezdjem... Gombóc beszámolóján teljesen kiakadtam - bocs, nem Gombócon, hanem azon, hogy mi történt velük. Olvastam a többi élménybeszámolót is (sõt nekem is volt elég sok negatív élményem), de azt hiszem most érett meg bennem egy gondolat.
Felháborítónak tartom, hogy a közel másfél év alatt (már ami az én szülésemtõl és élményeimtõl eltelt) semmi sem változott a csecsemõs vonalon, hanem rosszabbnál roszabb élményeket kell átélnie a mamáknak és a babáknak.
Tudom, hogy a babanet társalgója rólunk szól, a tapasztalatcseréinkrõl és az élményeink elmesélésérõl, de most már úgy érzem, hogy tennünk kellene vmit.
Mint Rita is írta szóvá kell tennünk a sérelmeinket, de én tovább mennék: fel kellene hívni a kórház vezetésének a figyelmét erre a topic-ra. Persze tudjuk, hogy olvasgatják a kórháziak, de elég magas szinten?
Én is úgy tervezem, hogy a többi gyerkõcömet a Margit Kórházban hozom a világra, mivel az orvosom ott van. Persze akkor már tapasztalt mami leszek, sok mindent tudni fogok, de pl. ne kelljen harcolni a jogaimért, hogy tájékoztassanak a gyermekem állapotáról, a vizsgálatok eredményeirõl stb.
Igaza van Ritának senki ne hagyja magát... de ez elméletnek szép... de egy elsõ babás mami hiába tervez el sok mindent. Meg vagyunk (meg voltunk) ijedve, mégha a mamira nem is jön rá a szülés utáni depi, a sok sérelemtõl persze, hogy sírva fakad.
Eddig azt mondtuk szinte mindannyian, hogy a hozzáértésüket nem kérdõjelezzük meg, csak a hozzáállásukat. De Gombóc leírásában már a hozzáértésük is meginog (ld. tápszer).

Mi a véleményetek? Valóban tennünk kellene vmit, magunkért is és a leendõ kismamákért is!

Phaedra

ui.: kerestem a MK honlapját, ilyet nem találtam ugyan, de egy másik linket igen, ahol a kórház célkitûzésérõl általánosságban írnak. Ebbõl egy idézet:

"Célkitûzésünk, hogy tevékenységünk során a betegségcentrikus ellátás hagyományaival szakítva a legmagasabb színvonalon nyújtsunk személyre szóló, a test és lélek egységét figyelembe vevõ orvosi ellátást, ápolást az intézeti szolgáltatásokat igénybe vevõk részére. Az ellátásunkra szoruló embereket segítjük abban, hogy minél rövidebb idõ alatt, kulturált körülmények között nyerjék vissza egészségüket."
forrás: [url=http://regi.budapest.hu/2000/szoc/margit.html" TARGET="_top]http://regi.budapest.hu/2000/szoc/margit.html[/url]

Még egy kérdés: nektek adtak olyan ûrlapot (kérdõívet), amit a kórházban töltött napokra a véleményeteket kérték?

Sziasztok,
en azota is azon gondolkodom, hogy mi volt ott a legnagyobb problema, ill. min lehetne valtoztatni. En erre jutottam, mint "ugyfel":

1. A szervezetlenseg. Mint kiderult, a noverek 12 oras szolgalatban vannak, ennek megfeleloen valtjak egymast. Igy egy normal kismama a 4-5 napos ott-tartozkodasa soran gyakorlatilag minden novert csak egyszer lat. Igy megteremtodik az egymasramutogatas lehetosege, es a felelosseg elkenese, hiszen nincs annal egyszerubb, mint mindent az elozo noverekre fogni. Es persze felelosseg sincs, hiszen nagyon jol tudja minden nover, barmit elkovet, azzal a kismamaval tobbet ugysem talalkozik...
Szamomra nem vilagos, hogy ilyen helyzetben miert nincs esszerubb munkabeosztas? Pl. egy hetig ugyanaz a nover lenne delelottos/delutanos/ejszakas, mondjuk 8 oras munkarendben????

2. Infok hianya
Szobeli tajekoztatast nem minden nover adott szivesen, sot, alig akadt olyan, aki hajlando volt ra. Elvileg erre lennenek a vizitek, amikor az orvosno korbemegy, es elmondja, kinek mi van a babajaval. Sajnos, ilyet csak ketszer sikerult atelnunk, a tobbi napon mintha elfelejtettek volna..
Csak egy nagy konyv van, amibe beirjak a babakkal kapcsolatos infokat. Az egyik lany megprobalt belekukkantani ebbe a konyvbe, miutan szobeli tajekoztatast nem kapott. HAt azt nem irnam ide le, milyen leugatas lett belole...
Miert nincs egy "uzenofuzet"-szerusege minden babanak, amibe minden, babaval kapcsolatos infot beirnanak, joga lenne az anyukanak is beleirni a kereseit (es ezt a noverek akceptalnak is!), es ezt, mondjuk a kiskocsiban tarolnak. Igy minden info egy helyen lenne, konnyen elolvashatoan, es hozzaferhetoen. Ahogy lattam, a noverek boven raernenek ilyet vezetni, a vegigbeszelgetett/keresztrejtveny fejto/telefonalgato oraik alatt.

3. Stilus
En elhiszem, hogy ezek a noverek a babak ellatasara vannak kikepezve, es nem az anyukakkal valo foglalatossag a fo munkajuk. De konyorgom, minden babahoz tartozik egy anyuka is, aki aggodik az ujszulott babajaert, es egyaltalan nem mindegy neki, hogy mikor, mit es hogyan kozolnek vele.
Egy alapos KOMMUNIKACIOS TRENING nagyon raferne a tarsasagra!!!!!

4. Miert nincs minden korterem ajtajan egy A4-es lap a tudnivalokkal? Mikor vannak a vizitek, furdetes, ki kicsoda, kinel mit lehet megkerdezni stb. Ez is segitene a korhazi eletben "elveszett" anyukakat.

Ugy tudom, a Korhaznak van tanusitott minosegbiztositasi rendszere. Elvileg kell csinalniuk felhasznaloi velemenykerest. Nos, en ilyen kerdoivet sem kaptam, pedig a szobatarsaim elottem toltogettek ki a sajatjukat.

Hat, en erre jutottam. Ujsagban nem gondoltam megjelentetni a tortenetemet, de az utanunk kovetkezok okulasara leirtam ide a topicba. MAs ne jarjon ugy, ahogy mi!

Gombóc

Szia Gombóc!

Azzal, amit az elsõ két pontban írtál, maximálisan egyetértek.

A 3. pontról annyit, hogy lehet, hogy a nõvérek a babák ellátására vannak kiképezve, de ezt azért a roomingin elég jól leveszi a vállukról. Amikor én benn voltam, a reggeli és esti kötelezõn kívül nem nagyon csináltak semmit a babácskákkal. Az én szegény porontyom pl. két napig csak reggel este volt tisztába téve, mire harmadnap rájöttem, hogy hiába tolom be a "garázsba", ott úgyse történik vele semmi.

A 4. pont viszont amikor én voltam benn, létezett. A 3 ágyas szobában is volt, és a fizetõs külön szobában is. Igaz, nem túl feltûnõ helyen, de egy kis keresgéléssel meglett.


BMárti

BMÁRTI,
a kis rózsaszín kocsikba minden reggel beteszik a pelenkákat, ha megnézted volna rájöttél volna hogy nem hiányzik belõle,így neked kell tisztába tenni a gyereket. Ezeket a dolgokat a szülésre felkészítõ elõadásán tövirõl-hegyire elmondják, mint ahogy azt is, hogy ha a fizetõs szobát választod, a fürdetésen kívül MINDENT neked kell csinálnod. Tehát ezért nem nagyon lehet elítélni a csecsemõsöket, ha kicsit utánajártál volna a helyi szokásoknak, nem ért volna kellemetlenség ebbõl a szempontból.

Sziasztok!

Örmmel látom,hogy szépen,és egyre többen reagáltok a csecsemõs nõvérekkel való gondjainkra
Kedves Phaedra!Teljesen igazad van abban,hogy elméletnek szép az amiket én is leírtam,de szerintem annyiból mindenképpen tanulságos,hogy ha egy elsõ gyermekét váró kismama odakerül,és van rá lehetõsége,hogy ide bekuttantson,akkor én hiszem,hogy ezekbõl a tapasztalatokból sikerül erõt merítenie,és talán már nem annyira tapasztalatlanul fogja eltölteni a bennt lévõ pár napot. Én bizony nagy örömmel olvasgattam volna még nagy pocakkal ezeket a hozzászólásokat,mert tény és való,hogy bennt lenni a kórházban,és átélni ezeket a dolgokat egészen más,mint leírni,és ezekbõl leszûrni a tanulságot,de én magamból kiindulva azt gondolom most,hogy azért segítettek volna rajtam.
Az is igaz,hogy egy anyuka aki nem elõször szül,már rendelkezik tapasztalattal,szóval talán õ már nem érzi magát elveszettnek a kórházban.
De aki tényleg most készül megszülni az elsõ babáját annak szerintem mindenképpen hasznosak lehetnek ezek a sorok,hozzászólások,és eltudom hinni,hogy ezek a tapasztalatok fogják õt átsegíteni,ha esetleg olyan helyzetbe kerülnek,amiket mi átéltünk,tapasztaltunk a saját bõrünkön.Én legalábbis nagyon szeretném ha így lenne.

Amikor én szültem(95,99-ben)nem volt a kórterem ajtaján egy tájékoztató jellegû papír.Én mondjuk csak egy kórtermben tartozkodtam végig,császáros lévén 95-ben még az elsõ pár napban nem engedték a baba-mama szobát,99-ben pedig adva volt a lehetõség,de én nem éltem vele.
De semmiféle papír nem lógott az ajtón,ami segített volna a tájékozódásokban,ha elakadtam volna vhol.Erre ott volt a szám,amit ha kellett ki is nyitottam.
De mindezektõl függetlenül az ötletet nagyon pozitívnak találom.
Ami még tény,hogy könnyebben sírva fakadunk egy szülés után,pláne az utána elkövetkezõ napok miatt,de nem feltétlenül azért mert rossz élmények érnek bennünket.
Én sírva fakadtam a 2.szülésem után,hogy nem tudok felkelni,fekdünöm kell,és a nagyfiam kinnt vár a folyóson(
Nagyon érzékeny napok ezek ez igaz.
De muszáj erõt vennünk magunkon,az nem jó a babánknak,és magunknak sem,ha itatjuk az egereket egyhúzamban.
Én már okosabb lettem két gyerköc után,és nagyon szorítok a leendõ anyukáknak is.

A kérdõívrõl.Én kétszer voltam szülni,de eccer nem adtak a kezembe ilyen kérdõívet.

Ami még számomra is fogas kérdés,hogyan érjük el,hogy ne harapja le a fejemet egy nõvér ha kérdezni szeretnék tõle vmit,kérdezem én,hogy mért olyan nehéz ezt a dolgot egyenes,problémamentes kerékvágásba terelni???

Mostanra ennyi tellett tõlem,sziasztok

Rita.

Sziasztok!
Húha, hogy belelendültetek az írásba, alig gyõztem visszaolvasni titeket!
Remélem, hogy most végre sikerül a Margitban szülnöm (bár az még kicsit odébb van). Jó, hogy leírjátok a tapasztalataitokat. Igaz, nekem ez már a 2. babám lesz, de sosem árt tudni, hogy mire kell odafigyelni, és hogy néha bizony erõszakosnak kell lenni.
Viki

Kedves Anonimus!

A tények ismerete nélkül oktatsz ki, ejnye, olyan vagy, mint egy csecsemõs a margitban!

Szóval, ha érdekel, elárulom, hogy abban a bizonyos elsõ két napban nem a fizetõs szobában voltam. Amikor felszabadult egy, és beköltözhettem, hamar leesett, hogy pelenkázó tartozik a berendezéshez, lehet, hogy pelenkáznom kellene. Pedig sehol nem olvastam, a tájékoztató lapon se szerepelt, és az elõadásokon se hangzott el ez az információ. Pedig mind a négyen voltam. Így utólag belátom, hogy feltünhetett volna a pelenka kupac a kocsiban, el is ismerem, hogy buta voltam, de elsõbabás anyukaként 1-2 nappal a szülés után szerintem senkitõl se várható nagy csoda.

BMárti

Anonimus!

Azért a felvilágosítás és a jó szó nem igényel különösebb kiképzést ugye? Az vagy jön az emberbõl vagy nem, de ha már ezt a hivatást választották akkor azt is mondhatjuk, hogy ezek a dolgok kötelezõek!!!!
Egy nõ életében a legszebb pillanatokat vágják taccsra a tufa viselkedésükkel! Undorító amit csinálnak "Aranka" kivételével mert Õ egy angyal!

Vikics

Sziasztok!
Teljesen egyet tudok érteni mindenkivel, aki felháborodik a csecsemõsök viselkedésén. Kísértetiesen hasonló élményeket éltem át 2001 nyarán, mint a fent leírtak.
Sokat gondolkoztam azon is, mit lehetne tenni. Ha a khnak még honlapja sincs, azt tudom továbbra is elképzelni, hogy minden alkalommal, ha be kell mennem a thgba, felhívom a figyelmüket erre a topikra. (Többször meg is tettem már.) Az orvosoknak is lehet szólni, egyszer csak leülnek olvasni...
Amúgy a 2. babámat megint ott fogom szülni, és én is eltökélt vagyok abban, hogy nem fogom hagyni magam sem lerázni, sem megalázni, sem hülyének nézni.

Apropó:
Kedves Anonimus! (II.18., 09.26) Csak nem csecsemõs vagy??? Stílusod alapján valahogy ez jutott eszembe...

Üdv mindenkinek
mikoo

BMárti, Vikics! Most látom egyre gondoltunk.

Sziasztok!

Már egészen kezdek hozzászokni,hogy naponta kétszer is szólok hozzátok)
Ami még eszembe jutott.Én eltudom képzelni,hogy tudnak errõl a topicról a csecsemõs nõvérek,sõt az orvosok is.
Én most totálisan magamból indulok ki.Ha én csecsemõs nõvér lennék a kórházban,és a fülembe jutna,hogy létezik ez a topic,és még lehetõségem is adódna rá,hogy idekuksoljak...Hát az tuti,hogy élnék ezzel a lehetõségemmel.Igenis,hogy kiváncsi volnék a véleményekre,amiket rólam,és a kollegináimról olvashatnék.
Én mondjuk biztosan,hogy azok közé a nõvérek közé sorolnám magamat,akik nem veszik magukra a negatív véleményeket.Ezt azért mondom most,mert két gyermekes anyuka vagyok,és elsem tudnám képzelni magamról,hogy ha egy sorstársamnak(jelen esetben az anyukáknak)szüksége volna a segítségemre,én azt megtagadjam.És biztosan,hogy próbálnám erre ösztönözni azokat a kollegináimat is akiknél nem tapasztalom ezt a fajta hozzáállást a dolgokhoz.
Azt már írtam,hogy nekem nem volt fontos,hogy a nõvérek szeressenek.De ha fordítva lenne és én lennék a nõvér,igenis,hogy törekednék arra,hogy jó viszonyban legyek a kismamákkal.
Nem hiszem,hogy ez nehezemre esne,biztosan elõfordulna,hogy nekem sincsen éppen rózsás napom,de alaptermészetileg tudom magamról,hogy sosem tudnék megbántani egy frissen szülõ anyukát,legyen az akár a 10.gyermeke is.
Kár,hogy ilyen szempontból nem vagyunk egyformák mi nõk,mert akkor most bizony nem kellene ebben a topicban ennyi negatív dolgot leírnunk,és olvasnunk.
Természetesen erre engem sem kötelez senki,de sosem bírtam az igazságtalanságot,és úgy gondolom,hogy velem együtt nagyon jó,hogy ti is kikiáltjátok magatokból a rossz élményeiteket.Nem tom ti,hogy vagytok vele,de én ettõl megkönnyebbülök egy kicsit.

Érdekes,hogy az Anonimusról nekem is egybõl az ugrott be elsõre,hogy csak nem egy Margit Kórházi csecsemõs nõvér?
De ez csak egy gondolat volt,természetesen ebben nem lehetek 100%-ig biztos.

Kedves BMárti!
Egyáltalán nem butaságra vall az,hogy nem találtad meg azokat a hülye pelenkákat!
Elsõ gyermeked volt,tapasztalatlan voltál,leírtad a gondjaidat,emiatt kicsit erõsnek tartom kedves Anonimus fejmosását!

Na sziasztok,még majd benézek)

Rita.