Szücsi, de nem négy lábon álla kutya, amikor nagyobb, mint te, ugye?
A mienk apja schnauzer, az anyja németjuhász. ha nem bánjátok, elmesélem, hogy lett, mert ha nem velünk történik meg, el sem hiszem. Előre is bocsi, a hosszú sztoriért. Volt egy keverék kutyánk, nem tudjuk, pontosan miylen, de óriás schnauzer, németjuhász, csaucsau, mindenféle fajta volt benne. Menhelyről hoztuk, kb. másfél évesen, és állandóan elcsavargott (kan volt). Egyszer aztán nem jött vissza. Vártuk hónapokig, jártunk a sintértelepre (sokszor onnan hoztuk vissza), de semmi. Megkértük egy ismerős nénit, aki ki tud ingázni elveszett kedvenceket, hoyg keresse meg a térképen. Meg is adott egy háztömböt Pestlőrincen, hogy ott van. Na persze, nem volt ott.
Aztán pár hónap múlva szólt a szomszéd, hogy a schnauzerjének unokaöccsei és húgai születtek, nem kell-e. De kellett. És megadta a címet. Szerintem kitaláljátok, hol volt az új kutyánk.

na igen, abban a peslőrinci háztömbben, amit kiingázott a néni. És hogy a sztori abszolút hapy enddel végződjön, 11 hónap után Bundásunk is visszajött.

Úgyhogy hosszú évekig két kutyánk volt. Sajnos most már egyedül van a kicsi. Akit persze csak mi hívunk megszokásból kicsinek, mert ugye órisás schnazer.
