Lynia, nekem is ez a gondom, ha valaki megkérdezi, hogy hányadik hónapban járok... Azt szoktam mondani, hogy ez relatív, és megmondom, hogy mennyi van még a szülésig (és ugyebár nem tologatom a szülés napját aszerint, hogy éppen mennyivel nagyobb az átlagnál pici fiam a combcsontja alapján). Van, aki visszakérdez, miért relatív, nekik elmondom, hogy a terhesség 9,5 hónap, de 10-t számolnak az orvosok, mert ugye legtöbbször nem tudni a fogantatást stb. stb. De az embereket nem is igazán érdekli, hogy melyik hónapban vagyunk (tapasztalatom szerint), csak nem tudnak mást kérdezni, ha udvariasak akarnak lenni.
Ha valakiről tudom, hogy látott már terhes nőt előttem is, akkor általában a heteket mondom.
Más. Szombaton egy haverom szó szerint odabújt a hasamhoz.

A Gödör Klub közepén... Meg akarta hallgatni a gyereket... (a Gödörben!!!!!) Annyira kiakadtam. Már nem is vagyunk olyan jóban (régen sokat lelkiztünk), és fiú, és különben is... Csak a Párom bújjon hozzá, többiek max tapizhatnak, azt valahogy megszoktam.
Csak annyit bírtam kinyögni a döbbenettől, hogy ez még egyelőre én vagyok... Múltkor meg intim szüléssel kapcsolatos kérdéseket tett fel (egy fiú!!!!), hogy ugye nem császárral, és ugye nem fogok fájdalomcsillapítót kérni, meg ilyenek. Nonszensz. Biztos vele fogom ezt megvitatni.
Jó, ezt igazából vele kéne megbeszélnem, de ennél egyszerűbb dolgokat sem bírok vele már megbeszélni. Ilyenkor fényévekre vagyok a diplomámtól.
Uff, jól esett leírni.