Na, szóval. Tegnap voltunk Dévainál, hát nem mondhatni, hogy túlstimuláltak volna... A bal oldalon lévő 3 szépen növöget, de a jobb oldalon is elindult egy, szóval legkésőbb pénteken leszívás. Reméljük a legjobbakat. Tegnap volt a szóbeli tájékoztató is, sok újat nem hallottunk, de azért hasznos volt, hogy folyamatában láttuk a dolgot.
De a legjobb, hogy találkoztam Ágival! Ott ültünk, és egyszer hallom, hogy Ágit szólítja. Mit mondjak, egy pillanat alatt merő görcs lett a gyomrom, mert nem volt szó róla, hogy hétfőn mennie kellene, tehát biztos van valami gond. De azért, mikor jött kifelé úgy vigyorogtam rá, mint nyúl a vadalmára, erre odajött, és azt mondta, szia, te vagy február? Nagyon jót beszélgettünk (Ági, ezt most ugord át, légy szíves!), ritka jó fej nő, pont olyan, amilyennek képzeltem, nem a kép, hanem a hozzászólásai alapján. Borzasztóan örülök, hogy megismertem.
Ja, a lényeg. Hát a lényeget majd pontosan megírja, mert nem vagyok benne biztos, hogy lányos zavaromban pontosan megjegyeztem, amit mesélt, de a legfontosabb, hogy az UH-on Dévai mindent rendben talált, már dobog a kis szíve a Babszemnek. Annyit mondott, hogy nem nőtt, de Ági szerint a múltkori méréshez képest igenis nőtt. Dévaitól az édesanyjához ment, most pihenget, reméljük, nem lesz semmi gond, nagy igazságtalanság lenne.
Noczi, én is nagyon sajnálom!
