Szóval, magamról:
A PCO-t 1999-ben (22 évesen) diagnosztizálták nálam, hormon-eredmények és UH leletek alapján. Endokrin szakrendelésen kezeltek(?) Diane35-tel 2 évet, de az eredményeim nem javultak semmit. Úgyhogy ott is hagytam az endokrineseket, mert nem láttam értelmét. Babára akkoriban még nem is gondoltunk.
Anno a nőgyógyászom azt mondta, hogy ha majd teherbe szeretnék esni, keressem fel, elvégez egy kisebb műtétet, és nem lesz semmi akadálya a dolognak.
Közben ciklusom nem volt, hol menstruáltam, hol nem. Az utóbbi 2 évben aránylag(!) rendszeres(ebb) a ciklusom, 1-1 hónap kimaradással, 30-35 napra meg szokott jönni a mensim, de peteérésem szerintem csak nagyon ritkán volt (van), ha volt (van) egyáltalán (PG/53 tester kimutatja, szinte minden hónapban - bár tudom, hogy ez nem megbízható).
Aztán kb. 1 éve megbeszéltük a férjemmel, hogy jöhet a baba. Természetesen - természetesen nem estem teherbe, úgyhogy októberben felkerestem a nőgyógyászom.
Ő egyből hormonvizsgálatot írt ki, és UH-t. A hormonjaim most rendben (aránylag, a határétékekhez közel, de azokon belül) taláta, csak peteérés nincs.
Férjemet is vizsgálták, vele nincs - hálistók - semmi gond.
Január végén csinált nekem a dokim egy HSG-t, amin mind a két petevezetőm átjárhatónak látszik. Úgyhogy legutóbb (január végén) azzal váltunk el egymástól (mármint a nőgyogyival
Röviden ennyi a történetem.
Most várom a mensit, hogy mehessek a dokihoz. De már többé-kevésbé felkészülten megyek hozzá, a Metforminra mindenképp rá fogok kérdezni, annyi jót írtatok róla!
És a kecskerutafű teát beszerzem, azt fogom inni addig is.
Szerintetek a nőgyógyász tudhat erről a Metforminos PCO-kezelési módról, vagy inkább csak az endokrinesek felkészültek ebben? Az endokrinológiára nem szeretnék visszakerülni.
Üdv,

















