Sziasztok!
Elveszett bárányka módjára kéretik szépen, hogy visszafogadjatok.
Itthon pár napig ismét vacak volt a net, a mókahelyen meg egyszerűen nem fogadta el a jelszót ez a dög rendszer.
Emi - az egész afp-s macerához csak annyit fűznék hozzá, hogy nekem itt pl. meg sem kérdezték, hogy mennyit mázsálok. Akkor most hogyan is van? Nekem ez tök magas. Uh-n is mondtam dokinéninek, hogy hiszek neki, hisz a gép írtó régimódi, pocsék a látnivalós mutatvány, így abban maradtunk, hogy én mérnök és közgazdász lévén nem kell dokis témákban oly okosnak lennem mint neki. Ja, meg fordítva.
Molkata - hát azért az az ismerősöd asszem peches is lehetett, mert pl. Edinát egy kis rákönyökléssel "kergették" ki a pocimból, de az valahogy nem is esett rosszul. Asszem az időzítés is fontos, meg az illető mancsának a pozicionálása is.
Amúgy - ja most rémtörténet következik, aki az ilyet nem bírja, inkább hagyja ki ezt a bekezdést - szóval nov. végén Marosvásárhelyen a sógornőm járt úgy, hogy 2 nap indításos kínzás után (nem tom burkot repesztettek-e, de oxitocinozás folyt), mikor nem tágult eléggé, meg már minden erejét átszenvedte, majd mikor a magzati szívhang eltűnőfélben volt, akkor sürgősségivel megcsászározták. Igaz, már a 42-ik hétben volt, de előtte pár nappal uh még tökéleteset mutatott, szal parára ok nem látszott. Ehhez képest a kiscsaj 1-es Apgarral bújt eme világra. S mindezt miért? Mert ott MINDEN orvosnak az az elve, hogy egy anyának ki kell érdemelnie a gyerekét, amit csak úgy érhet el, hogy ha megszenved érte. Na, én hálát adok az égnek, hogy Brassó nem Marosvásárhely.
Ovis téma - hát ez is felér egy misével. Mi német oviba adtuk gyerkőcéket, de be kell vallanom, valaki beajánlott. Másképp nem igazán lehet oda bejutni. Igaz, előtte 2,5 évesen Edó már egy évet lehúzott egy magyar kicsoportban, hisz akkora kölökkel sehol nem akartak szóbaállni. De csodás fővárosunkban állítólag (hírekben volt riport, onnan tom) már van olyan, hogy a leendő szülők a tervezett gyereküket íratják már oviba, akkora az ovihiány.
Amúgy mindenkinek mindenféle eredményhez hatalmas nagy gratula, legyen az babóval, tanulással vagy mittoménmivel kapcsolatos.
Pocakos képet nem merek csatolni, mert akkor asszem ki leszek tiltva ebből a júliusban babás klubból. Ráadásul senki nem hiszi, hogy még csak félidősek vagyunk. Ami meg a kilókat illeti, eccerű: ha nem mérem, akkor nem mérgelődöm. Már vagy 2 hónapja készülök elmenni a város egyetlen kismamacuccokat forgalmazó boltjába, de ezidáig maradtam annál az egy gatyánál, amit még Debrecenben vettem. Ja, van még egy szoknyám is szerencsére, mert 7végén bulizni voltunk (céges, meghívással voltunk, s írtó klasszul telt, tánci, kaja, uszi, szal tök buli vót), így lehettem kissé elegancsosabb is.
Na húztam, kislurkókat vízszintbe pakolni.
Manó
)
