Na, végre van egy kis időm!
Anyukám hazajött (hazaköltöztünk a hétre, ne otthon kuksoljak egyedül) és most Ő vigyáz Botira.
Először is ne haragudjatok, de megint csak magunkról fogok tudni írni, abszolút nem vagyok képben.
......szóval.
2 napja vagyunk itthon. Boti nagyon boldog volt mikor hazaérkeztünk. Mikor a kocsiból felvittük aludt és a nappali közepén a szőnyegen ébredt fel. Nyitogatta a kis szemeit, körbenézett én ott ültem mellette. Mikor észrevette, leesett neki, hogy otthon van hatalmas vigyor, felpattant és elkezdett körbe-körbe rohangálni. Ezt a boldogságot!
Úgy érzem Boti betegsége alatt váltam igazán felnőtté.
Teljesen másképp nézek Rá, de minden másra is.
Gondolkodom azon nem kéne e gyerekpszichológushoz vinni, elég lelkibeteg a Drága. Éjszaka is állandóan felkel órdít , hogy anya! anya! Nappal is el sem enged, borzasztó anyás. Még most sem hajlandó inni semmit, csak cici. A kórházban mondták egyébként, hogy valszeg ez lesz, számítottam is rá. Szóval minden ok, egyenlőre bírom cérnával.
Egyébként tünemény, huncut meg minden.
Már mond 2-3 szavas mondatokat is! Senki nem akarja elhinni nekünk, pedig igaz!
pl: Add ide, nem kérek most nem jut eszembe más, pedig tud még mást is. (többszavasat)
Evés az megy, de még mindig elég sápadt szegénykém.
Ez a köhögés meg taknyosság mikor fog elmúlni? Nagyon rondán köhög és nem adtak semmi köptetőt neki, csak orrcseppezzük.
Megint megy az anyázás......ediig bírta a kölök nélkülem.
Egyébként napközben sokat pihizünk, cicizünk.
Olyan jó összebújni vele! Pedig tudom már lassan le kéne szoktatni......a kórházban legalábbis állandóan szóvá tették!
Mégegyszer köszönünk szépen, minden kedves szót!
El sem hiszitek mennyit jelentett nekem!
HANNA baba pedig gyógyulj meg hamar!
És minden más beteg Babóca és Anyucija is!
Puszi Nektek!
Joe és Boti



















1
2
3
4











