Nemrég értünk haza a mai napi sétánkból. A tegnapihoz hasonlóan Joci ezt is végigdumálta!
Edith: Természetesen tisztában vagyok vele, hogy előbb-utóbb akadnak majd úgyis olyan balesetek, amiket nem fogok tudni megakadályozni, de azt, hogy a fejét ne verje be a padlóba forgolódás közben, azt megelőzhetem.
Hogy őszinte legyek, kicsit megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek bár van jogsija, de mégsem vezet! Vagy vezet, csak ritkán! De komolyan, igyekszem rávenni magam az újrakezdésre!
El is felejtettem mesélni, hogy tegnap reggel a férjemért jött az egyik kollégája, akit Joci már elég régen látott. Mivel ő is imádja a gyerekeket - van két huszonéves lánya - , elkérte tőlem, hogy egy kicsit babusgassa. Hozzáteszem, hogy egy elég nagytermetű, erős hangú férfiról van szó. Hát hiába minden kedveskedés a részéről, mert Jocinak legörbült a szája és elkezdett prüntyögni - nem sírt kimondottan -, úgyhogy vissza kellett őt vennem. Onnantól aztán már mosolygott is a bácsira!














Sor a buszra





2006 januar (aposom havat takarit)
2005 januar, naszut a Hawaii szigeteken
Hawaii 2005
Honolulu esti fenyben
