nagyon eltűntem, s bevallom töredelmesen csak 1-2 napot olvastam vissza az elmúlt hetekből, de összecsaptak a fejem felett a hullámok.
Olvastam örömről, családbővülésről, gyászról... veletek örülök és búsulok.
Alighogy hazahoztuk Dorka kistesóját (aznap született, mint Kelimoni Gergije, csak egy évvel később
) Dorkával kerültünk az I. Gyermekklinikára, s mig bent voltunk, meghalt az apukám. Igaz, nagyon régen elváltak a szüleim, de fáj, hogy el sem búcsúzhattam tőle.
Aztán meg elég nehéz belerázódni a kétgyerekes családanya szerepkörbe, főleg 40 évesen, s úgy, hogy apát csak mutatóban látjuk. Dorka szülinapjára (dec.14-én volt) apa korábban hazajött (értsd:másfél órás késéssel), vacsi, torta stb. majd néhány nap múlva úgy alakult, hogy megint korábban hazaért, s az én gyerekem nem elkezdte énekelni, hogy Boldog , boldog születésnapot... azt hitte szegényem, megint szülinapja van
.
Biztos bennem van a hiba, de egyszerűen nem férek bele 24 órába. Aki tud valami jó tippet, ossza meg velem.
És bocsi, mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kivánok, s remélem sokatokat megismerlek idén személyesen is.
Végre otthon...
Eszembe jutnak az első zűrzavaros hetek....hát, nem kívánom vissza. Az tartsa benned a lelket, hogy elmúlik ez az időszak és a dolgok helyrerázódnak, szinte észrevétlenül. Tényleg!!! 
Lili születése után úgy éreztem, teljesen összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Lili folyamatosan sírt, Marci elfelejtett bilizni, egyedül enni, stb., a lakás pedig úgy szaladt, hogy soha nem értem utól... a vasalatlanhegyekről nem is beszélve. Engem nagyon kiborított ez az állapot és a feszültség nem a legjobb a gyerekeknek sem ugyebár.
) ugyanis úgy néz ki, hogy pénteken landol nálunk a gólya egy nagyobbacska csomaggal megpakolva!!!!!!! 
pelus nélkül 
csajosan szilveszterkor
kuka törpe
