Kiemelt témák

Vagy nagyon jól titokban tudja tartani az illető, vagy tényleg nem akar a Pasi tudomást szerezni róla?!
Nekem apám volt ilyen. Hiába mondták neki, hogy annyámat ezzel-azzal látták azt mondta ameddig nem bizonyosodik meg róla addig nem érdekli ki mit mond! Aztán egyszer csak szerte foszlottak az álmai. Kb 17 éve elváltak, mi akkor voltunk a nővéremmel 8-12 évesek.Anyám azt gondolta a végtelenségig játszhat még apu érzéseivel, egy ideig még talán vissza is fogadta volna, de szerencsére túl tette magát. Azóta is szoktunk erről beszélgetni. Én akkor még sok mindent nem vettem észre, jobban érdekelt a játék, az ovi. Most anyai koromban tudtam meg sok mindent amit akkor nem vettem észre. Hát ez az én válaszom, nálunk volt ilyen helyzet.

Üdv: Helga

Sziasztok!
Elvált férfi a társam és lassan kisbabát szeretnénk. 2 éve váltak el. Az előző házasságából van két lánya (15, 10 évesek). A volt feleség szívből gyűlöl,
alig engedi a gyerekeket. A gyerekekkel jó a kapcsolatom. Hogyan fogjak hozzá az egészhez?
Ti a másik oldalt is látjátok...

Miattad váltak el?

Dandi!
Úgy, hogy ˝csináltok˝ egy gyereket. Ha eddig is utált, az fix, hogy ettől nem fog megszeretni. De nem nektek kell egymást szeretni... A gyerekeket kutya kötelessége elengedni, ők meg nem olyan kicsik egyébként sem, hogy ne legyen véleményük.

Tictac!

Köszönöm a biztatást...
szerencsére enyhülnek már a dolgok.
Nyáron nekifogunk...nagyon várom már...
remélem nem ezen a fórumon találkozunk legközelebb.
Sziasztok...
Dandi

Na nem mintha válaszoltál volna. Sejtem, miért...

Fido16!
Ne légy már ilyen rosszindulatú....
válófélben voltak már mikor találkoztunk.
Ha úgy vesszük miattam váltam. Tartást ad egy asszonynak, ha másra fogja saját kudarcát. Vállalom. Nem tudom mi lett volna a vége, ha én nem vagyok ott...mártírnak is érezhetném magam, hiszen ilyenkor a férfiak le szoktak csúszni...most talpon van. szeretem. A volt feleség sincs egyedül... Kímélni szeretném a gyerekeit, a feleséget...nem tudom, hogy fogadják ilyenkor az új testvért...azaz sejtem, de szeretnék megelőzni problémákat. Ezért kérdezek tapasztaltabbakat...
Köszönöm.

Sok dologban tévedsz!
Egyrészt te írtad, hogy látjuk a másik oldalt, ebből arra lehet következtetni, hogy te vagy az egyik oldal. Másrészt nem ad tartást a másra fogás, sőt. Mi nem a megcsalás miatt válunk, sőt, ha nem kérdezek rá, nem is tudom, mikor derül ki, mert nem ez volt a fő gond. A különköltözést is én vetettem fel és csak abban a beszélgetésben került elő a másik, de a kapcsolatunk már egy évvel korábban menthetetlen volt, hogy egyáltalán megcsalt. Ami viszont a te szempontodból lényeges lehet, hogy soha nem leszel jó sem az ex-feleségnél, sem a gyerekeknél. Nálunk most az a helyzet, hogy a férjemnek már más barátnője van, jelen pillanatban én sem vagyok egyedül, de, ha arra a csajra gondolok, mnég mindig elönti az agyamat a lila köd. Pedig nekem nem kell már a férjem, neki sem kell az a nő, ráadásul nem miatta lett vége a házasságunknak. És mégis. Ebből jól nem jöhetsz ki. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy nem próbálsz velük jóban lenni. Hagyod őket, ha akarnak, közelkednek, de neked nem kell előadnod a jófej mostohát és pláne nem kell semmilyen módon kapcsolatot keresned az anyjukkal vagy véleményt alkotni velük kapcsolatban bármiről is. El kell fogadni, ha a párod találkozik velük, ha pénzt ad, bármi, és, ha részükről van rá igény, akkor persze lehet viszonozni a közeledést, de sztem te magadtól ne bonyolódj bele az ő családi dolgaikba.
Amúgy meg, akit egyszer megcsalnak, az, ha nem is válik rosszindulatúvá, de nyomot hagy a személyiségén.

Fido16
Annak a személyiségében is nyomot hagy, akivel csal az illető. Én soha nem akartam elérni, hogy váljon, mert minden nap eszembe jutna, hogy velem is megtörténhet a csere, engem is átvághat. Inkább biztos második, mint bizonytalan első... A lila ködöd megértem, én is biztos így éreznék, de más a lila köd és más mindenért a harmadikat okolni. Erre szoktam mondani, hogy a félrelépőt kell ˝lelőni˝, hiszen minden lehetséges ellenkezőneműt nem lehet kiírtani.

Dandi,
ha már egyszer elvált és téged választott, nem hiszem, hogy a ˝volt˝ család elvárásait, véleményét kell figyelembe venni elsődlegesen, mert ez a ti életetek már. Élni és élni hagyni. Az tényleg fontos, hogy a gyerekeinek ne akarj az anyjuk lenni. Nincs általános recept erre sem, az Életnek nincs orvosa, aki felírhatná.

Nyilván arról nem a 3. tehet, ha egy férj félrelép. A mi esetünkben is arról volt szó, hogy én is hibáztam, a férjem is, és miután nem oldottuk meg a problémákat, ennek végülis egyenes következménye volt, hogy előbb-utóbb másnál fog kikötni. Én is megtettem volna, ha úgy adódik. Csak nem borítottam volna asztalt. A 3.-at azért okolom, mert úgy gondolom, hogy nem illik egy házasságban élő, két pici gyereket nevelő férfit arra bíztatni, hogy de cuccolj már el otthonról és vegyünk együtt lakást, csinálj nekem gyereket. Ki tudja, engem úgy neveltek, hogy a félrelépés megbocsájtható, egy család szétzüllesztése nem. Ugyanis nálunk onnantól nem volt esély sem a dolgok rendbehozatalára, hogy rástartolt a csaj a férjemre. (Ezt konkrétan tudom, hogy így volt, nem a férjem kezdeményezett). Ez persze nem mentesíti őt, de, ha most a 3. fél szemszögéből nézzük, akkor nem is ez a lényeg. Ez nem eutanázia, hogy, ha valaki döglődik, akkor lelövöm. A csaj erkölcsi megítélése szempontjából tök mindegy, hogy a férjem mennyire volt otthon boldog. Ez csak a 3. fél lelkiismeretének megnyugtatására tett kísérlet.
Úgyhogy, ahogy a "csábítók" mentesítik magukat azzal, hogy egy férfi csak akkor lép le, ha boldogtalan, úgy én azt gondolom, hogy sokszor azért nem nyílik lehetőség a helyzet megoldására, mert a férfi a könnyebb utat választja. És, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, ha egy ffi elhagyja a családját egy nőért, akkor azt a nőt is el fogja hagyni egy másikért, mert ott már annyi kötelék sem lesz. Most valami ilyesmin gondolkodhat az apám legutóbbi neje és a férjem előző csaja is

Fido16

azt hiszem elég kemény dolgokon mehettél keresztül. Próbáld meg nem megismételni a szüleid példáját. A gyűlölködés mindenkinek árt, de legjobban annak aki haragszik, büntet, bosszút áll (még ha jogosan is). Hagyd a múltat magad mögött, figyelj magadra többet...
A megbocsátás hatalmas erőt adhat neked is... Rengeteg lelki teher, sérülés lemegy a nagyvonalú, a felülemelkedéssel.(Mármint rólad). Ledöbbenthetsz így embereket. Jobban fogod magad érezni. Drukkolok. Jobb lesz így a kisugárzásod.

Gyűlölet nincs bennem, nem is volt. Harag annál inkább. Büntetés, bosszú tőlem távol álló fogalmak. Nézd, a férjemre nem a megcsalás miatt haragszom, a többi dolog pedig nem olyan jellegű, amire legyinteni lehetne, de napi szinten már nem foglalkozom velük. A volt nőjével több dolgom nem lesz, szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy együtt intézzék a hétvégi láthatást, merthogy ő már a múlté. Ilyenformán napi indulatokat ő sem vált ki belőlem, de a harag megmarad. Én a megbocsájtást csak akkor tudom elképzelni, ha valaki "megbotlik". Amúgy köszi a jókívánságokat, soha jobban nem éreztem magam. Ha ennyi boldogság és rendezettség jutna egész életemben, akkor nem lenne okom panaszra

Fido16
Azért jó, hogy így gondolkozol. A nők pillanatok
alatt szörnyeteggé válhatnak, ha sértődöttek, megbántottak. Tegnap este fényképeket nézegettünk... Láttam a volt feleséget, mikor még törékeny lány volt, felfedeztem hogy szerelmesek is voltak egymásba a társammal. Bizony azt is észrevettem, hogy hasonlítok az akkori lányra. Hallgattam egész este... Bűntudat? Félelem, hogy hibázok én is, mi is? Én is anyatigrissé válok, elvesztem azt, ami egy nőben szép, a gyengeséget?
Közben támasznak kell lennem, tartani magam, reménykedni, hogy én megmutatom, hogy nem rossz ember... Jönnek három napra a gyerekek. Ilyenkor jó. Be kell vallanom: sokkal nehezebb egy férfival, mint gondoltam. Nem szabad férfivá válni mellette. 30 éves vagyok, valószínű pánikolok a gyerek miatt. Megvan a büntetése ám annak a nőnek is, aki az úgynevezett harmadik.
Más árnyékában él, máshoz hasonlítják, a gyereket ő akarja jobban, nem a férfi... Talán meg is érdemeljük...

Még valamit a megbocsájtásról: a magam nevében megbocsájthatok, de a gyerekek nevében nem. Az, hogy milyen károkat szenvednek el hosszú távon, miben, hogyan sérülnek ettől az egésztől, milyen negatív kihatásai lesznek a későbbiekre-csak tippelni lehet. Ha ők utólag nem rónak fel semmit nekünk-akár magukban, akár szemtől szemben, akkor jó, de, ha olyan, vagy hasonló érzéseik lesznek, mint nekünk az öcsémmel az apánk felé, akkor én hiába bocsájtok meg a volt férjemnek vagy a volt nőjének. Hogyan is tehetném, ha amiatt, hogy így alakult, a lányoknak valamiben is tartós hátrányuk lesz. Én pl. örökkre haragudni fogok apámra, amiért elcseszte anyám életét, amiért az öcsém is és én is cipelünk egy-két keresztet. És persze, erre lehet mondani mindenféle közhelyet, hogy kettőn áll a vásár, hogy nyilván anyám is hibázott. Persze, de nem mindegy mit és mekkorát. Utólag minket igazolt a sors, apám még párszor előadta ezt, hagyott maga után néhány gyereket, úgyhogy alapvetően az ő készülékében van a hiba.
Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy kicsit hasonlóan történtek a dolgok velünk is. Bár nálunk a megcsalás csak a pont volt az i-re. Én is tudom, mikben hibáztam, ezek jó részét már az új kapcsolatban is tudom hasznosítani, de hogy könnyebb legyen a lelkiismeretem, azért nálunk is betű szerint az történt, amit jósolni lehetett. A csaj előállt a férfiakat elüldöző igényeivel, a férjem rájött, hogy minket szeret, és hogy mennyi mindenben nekem volt igazam, de addigra már késő volt. Sajnos ezek több generáción át gördülő dolgok, több emberre vannak negatív hatással ahhoz, hogy csak úgy azt mondjam, hát igen, megbocsájtok.
Úgyhogy napi szinten nem fortyogok, igyekszem megadni mindent ahhoz, hogy hamar túllegyenek ezen az időszakon, és persze utána is az általam helyesnek gondolt úton szeretnék haladni, nem elragadtatni magam és a sérelmeim által vezérelve élni az életet.
Szerencsére a férjem tényleg jó apa-ebben különbözik az én apámtól, úgyhogy ilyen téren nem aggódom. Persze, mindig jöhet egy oylan nő, aki eltérítheti, ebbe a hibába sok férfi beleesik, de most úgy tűnik, a lányok az elsők neki. Rajtam nem fog múlni, hogy miylen lesz a kapcsolatuk.
És igen, a harmadikat megbünteti a sors, ez a tapasztalatom. Pont annyira, amekkora fájdalmat ők okoztak és úgy tűnik, épp azokon a pontokon, ahol "kell."
Nem a válás-szakítás utáni következő kapcsolatról beszélek, hanem arról a típusú 3.-ról, aki miatt vége lesz egy házasságnak.

Köszönöm a tanácsaidat, véleményedet fido16. Elbúcsúzom most már. Kívánom, hogy boldogulj
a gyerekeiddel, a férjeddel...Vigyázzatok
magatokra....
Dandi

Neked is minden jót, Dandi

Sziasztok!

Csak akkor csal meg egy pasi, ha már a kapcsolat problémás?
Egy pasinak az is probléma, hogy a kapcsolat pár éves. A nő szokta megújítani a párkapcsolatokat szerintem. De van-e mindig kedve-ereje egy nőnek a hétköznapok rágta idillt meg-megújítani, mikor esetleg néha maga is arra vágyik, hogy a párja meghódítsa, babusgassa, vagy sak a szülés nyomai okozta megtépázott önbizalmát rendbehozza?

Kedves 2_gyerek!
Valószínűleg igen. Akkor valóban probléma van a kapcsolatban, ha a pasi +csal. De nem feltétlenül csak egy nő újítja a kapcsolatot, bár ennek ellenkezőjéről példát a saját életemből aligha tudnék hozni, de hát semmi sem tökéletes... 10 év után és is belefáradtam a megújításba. Megcsalás tudtommal nincs, de mielőtt eldurvul a helyzet, jobb ha szépen koccolunk egymástól (1 gyerek, a családom segít, úgyhogy megoldható). A gyerekemmel 1 kasszán vagyunk, 2 hónapos korában vissza mentem dolgozni. (Nem tűrök el semmit, ami függőséghez vezet.) A helyzet így kényelmes lett, anyuka eltartja család, apuka saját pénzt saját zsebben tart, anyuka takarít megminden, és most elege lett. Annyira, hogy nem érdekli hogy van e apukának más...Mert nem csak ezen múlik 1 kapcsolat. A megcsalás csak szövődmény, aminek mindkét fél oka!!!

Szia Tarquin!
Nagyon érdekes, amit írtál.
Remélem, még nálunk sincs megcsalás, s én is utálom a mástól való függőséget. Azért én egy kerek családra vágyom. Kettőn múlik mindig? Mindenki ezt mondja, így biztos igaz. De pl. az én párom olyan, hogy hónapokon keresztül minden áldott nap gitározik, aztán egy évig elő se veszi a hangszert. Vagy minden este, pizzát enne, aztán meg rá se bír nézni...
Ráadásul a pasikat szerintem jobban vonzza az újdonság varázsa, s hiúbbak is...
Meg egy kapcsolatban mindkét félnek vannak nehezebb időszakai. Ha a párom van hullámvölgyben, megpróbálom megújulással, békénhagyással, odafigyeléssel stb. kirángatni. Kérdés, hogy ő meglátja-e, ha nekem van szükségem az ő törődésére. És ez nem feltétlenül függőség.
De ha annyira független vagy, ill. akarsz lenni, akkor bele sem kell kezdeni a párkapcsolatba.
A gyereknek meg nem csak az anyagi biztonság a család...
Te mit hibáztál?

Sziasztok!

Egy évvel ezelőtt a majdnem tökéletesnek vélt házasságom egyik-napról a másikra megromlott, mert kiderült, hogy a férjem egy másik nővel megcsalt. Bizonygatta hetekig, hónapokig, hogy minket szeret, és elfelejti a nőcit, akit mindennek elhordtam, mert nem értettem, hogy hogy tehet tönkre egy családot. Lassan túl vagyok ezen a megrázkódtatáson, mert időközben egy jó ismerős abban a nehéz időszakban ápolgatta a lelkem! Miután mindig is vonzó férfinek tartottam és nagyon imponált a kedvessége és törődése, így lassan, de biztosan beleszerelmesedtem. Nem lenne ezzel sem gond, ha nem lenne nős, és nem lenne már egy néhány hónapos gyermeke! Érdekes az élet. Halálosan szerelmes voltam a férjembe, akit soha nem csaltem volna meg, mert boldog voltam vele, de a sok megalázás után, már egyáltalán nem tudok benne megbízni és nem is találom már vonzónak sem! Erre beleszeretek egy nős férfibe, és ugyanúgy veszélyeztetek egy házasságot, ami még elég friss, de közel sem működik olyan jó, mint hajdan az én házasságom))! Egyszerűen nem tudom mit tegyek!!! Legyek én is egy önző nőszemély, aki addíg tartja fenn a viszonyt, míg ki nem derül minden, vagy megismerkedek mással, vagy zárjam le, akármennyire szeretem azt a férfit????
Tanácstalan vagyok, és tudom, hogy mit diktál a józan eszem, de nem akarok lemondani erről a pasiról, mert imádnivaló és nélküle talán már nem is lennék!!! De van jogom tönkretenni egy családot, mégha az enyémre nem volt tekintettel az a nőszemély?????

Judi

Szia Judi!

Ez nagyon nehéz ügy. Én a páromra, és nem a 3.-ra haragudnék, és itt sem téged, inkább a szerelmedet érzem felelősnek a családjával szemben.
Egy biztos, a gyereke nagy vesztes lesz, a tiéd meg már az is... Persze csak a gyerek miatt együttmaradni hülyeség, de olyan sok kisgyerekes családot látok összeomlani. A férfi a kicsi után rájön - mikor a nő nem ér rá annyit törődni vele (a ffi pedig nem veszi ki úgy a részét a dolgokból) - , hogy ráunt a nőre...
Nagyobb felelősséggel kéne egy gyereket vállalni. Ez az igazi elkötelezettség, nem a házasság.
Beszéld meg a kedveseddel, mi lenne a legkedvezőbb megoldás. Csak ha már beleszerettetek egymásba, nehéz józan ésszel dönteni. Talán egy kicsit előbb kellett volna gondolkodnod, ne haragudj, hogy ezt írom...

Tudod, az a gond ezzel, -leszámítva az erkölcsi részét, mert gondolom, úgyis tudod, mi a véleménye a legtöbb embernek a kapcsolatotokról- hogy lényegében a 100%-nál is biztosabb, hogy melletted sem marad meg. Én még életemben olyan történetet nem láttam, ahol egy férfi, aki valójában kihátrál a felelősség alól, az megmaradna a következő nő mellett. Azok a nők, akikért otthagynak egy családot, néhány hónap, max. év múlva ugyanúgy járnak. Egyszerűen azért, mert az a férfi, aki megteszi ezt az adott körülmények között, az megteszi újra és újra.
Egész más a helyzet olyankor, ha vége van már egy kapcsolatnak és talál egy újat az ember. Ott nagyobb az esély, mert nem valami helyett van a másik nő.
Szóval nem hinném, hogy érdemes felrúgnod a férfi családi életét, még akkor sem, ha nem jó a házasságuk, mert ez nem a te dolgod. Neked a saját szempontodból nem éri meg, mert hosszú távon nincs benne perspektíva, akkor meg kár lenne vállalni az ezzel járó negatív következményeket. szerintem.

Szia 2_gyerek!

Én magamat is szidom, amiért belementem ebbe a szerelembe! Nekem kellett volna kitartóbb és megfontoltabbnak lennem. Próbáltam harcolni szerelmünk ellen, de fél év után feladtam a harcot, mert éreztem, hogy míg a férjem nap, mint nap belém rúg az újabb sztorijaival, kell valaki aki tartja bennem a lelket. Önbizalmat és valamennyit a női mivoltomból is kaptam vissza általa! Egy idő után már nem volt lelkiismeretfurdalásom, de minden nap imádkozom azért, hogy ne derüljön ki a szerelmünk, mert nem akarom, hogy a felesége átélje azt, amit nekem kellett elszenvednie. Bár ahogy megtudom itélni az ő házasságukat, nem biztos, hogy annyira szenvedne mint én, de azért megesküdni sem mernék erre. Belülről emésztem magam, hogy kicsivel sem vagyok jobb, mint az a nő, akivel a férjem megcsalt, de mégis szükségem van a kedvesemre!!!
A gyerekemmel kapcsolatban pedig nagyon nagy lelkiismeretfurdalásom van, mert amíg próbáltam több hónapon keresztül harcolni a házasságomért, eléggé hanyagoltam szegényt (bár az ő érdekében is), de annyira elpocsékoltnak tartom most már azt a sok igyekezetet, mert a férjemre nem volt hatással, hogy vele többet törődtem, mint a gyermekünkkel. Utálom is magam ezért a hibáért, remélem a gyermekem soha nem veti ezt a szememre!!! De így legalább elmondhatom, hogy mindent megpróbáltam a család érdekében!
Szia Rjuli,

már nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ha valamikor nyiltan is felvállalhatnánk szerelmünket és talán együtt is élhetnénk, nem tudnék megbízni benne sem 100%-ig, pont azért, mert tudom, hogy a feleségét megcsalta, akkor mi a biztosíték arra, hogy velem nem tenné meg ugyanezt. Most még valószinűleg meg van a titkolózás varázsa, stb. Számíthatunk egymásra, bármilyen téren, és imádjuk is egymást, de meddíg???? Meddíg lehet egy ilyen viszonyt titokban tartani????
Én is úgy gondolom, hogy a legjobb lenne egy pasit találni, aki nőtlen, de ez sajnos nem megy egyik napról a másikra!!

Egyenlőre ennyit, de köszönöm nektek, hogy reagáltatok a levelemre!

Judi

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni Tőletek!
E a történet 2005 novemberi ill. 2006 januári. Már novemberben furcsa volt a dolog, de elhesegettem a dolgot ill. úgy voltam vele, hogy ha még kiderül vmi. akkor idegeskedek. Építkezni kezdtünk 2005 áprilisában, Én 2005 szeptemberében visszamentem dolgozni. (2 gyerkőc után) Voltak veszekedések ill. Ő mondta a Magáét Én pedig próbátam nugtatni az anyagi dolgok miatt, de nem jött össze. Az egészból az jött le, hogy Engem nem érdekel az egész és, hogy könnyen beszélek!

A lényeg, hogy jött egy telefonhívás egy pasi név volt a kijelzőn mire Én (mivel pont Nálam volt a telefon) felvettem, mert gondoltam fontos a férjemnek a munkájához....Hát lehet, hogy fontos volt, de nem a munkájához....Zavart női hang volt aki azt sem tudta mi van!!! Egyből levettem, hogy gáz van!!!!

Azóta nincs semmi de találtam egy akkori hotel számlát 2 személyre amit próbált kimagyarázni, de valahogy nem tudom elfogadni. a 8. érzékem nem hagyja........

Felhívtam a csajt(kinyomoztam, hogy ki az) ami lehet, hogy hülyeség volt. előzör tagadta és nyugtatott utána pedig azt mondta, hogy hát igen lefeküdtek. A férjem zt mondta, hogy igen csapta a szelet, de nem történt semmi........Azóta vergődöm és nem tudom, hogy mi az igaz! A bizalmamat elvesztettem ill. nem teljesen, de igen nagy csorbt szenvedett! szeretema férjem, de néha mint pl. tegnap is beszólta Neki, hogy úgy döntöttem, hogy kipróbálom Én is, hogy milyen félre.....és utána elmondom neki is és meglátjuk mit szól hozzá! Szó nélkül hagyta! vajon miért??
Nem tudom mit csináljak........Mi az igazság??? Többször kérdeztem már Tőle, de azt mondta, hogy nem csalt meg és higgyem el, hogy szólna ha ilyen történt volna....Szép mese mi???
a ribanc pedig osztotta az észt, hogy de mellém fekszik le minden nap....stb. Baromira megnyugtatott....Hülyeség volt felhívni???

Válaszotokat előre is köszi!!!

Szia lakrivida,

Szerintem nem volt hülyeseg amit csinaltal. Tiszta vizet kell önteni a poharba, meg a biztos rossz is jobb mint a bizonytalansag.
Ajanlanek egy jo könyvet:

james Dobson: Kemeny szeretet

erdemes elolvasni, ilyen es ehhez hasonlo szituaciokkal foglalkozik es szerintem jo megoldasokat kinal. Nekem (nekünk) bejött.

Üdv

Csipiszke

Szia Lakrivida!

Nem csodálom, hogy csorbát szenvedett a bizalmad! Sajnos saját tapasztalatból (is) mondhatom, hogy aki egyszer megteszi, megteszi még egyszer! És ha félre is lépett, hiába van bármilyen kézzelfogható bizonyítékod, képesek az ilyen típusú férfiak gátlástalanul a feleség szemébe hazudni! Egyszerű a magyarázat: akkor már mi nem számítunk nekik, csak a másik, az új, az izgalmas… Akkor van „szerencséd”, ha nem lesz szerelmes a nőbe. Mert akkor veletek marad(hat). Ha te meg tudsz bocsátani, ha megpróbálsz újra megbízni benne. Van, aki képes erre. Én is azt hittem, hogy meg tudnék bocsátani, de rájöttem, hogy SOHA nem tudnék újra megbízni benne, bármennyire is szerettem, ő már tönkretett mindent. Én nem vagyok a nyitott házasság híve, úgyhogy válunk. Alapvetően ő választotta az új nőt (plusz annak a gyerekét, a sajátja helyett ), de a végső szót, hogy húzzon el, én mondtam ki. Ő még vergődött, még a végén ő volt az „áldozat” (szegény, még megsajnálom), hogy nem tud dönteni, mert minket is szeret! Undorító!
Szóval szerintem, ha felmerült benned a gyanú, jól tetted, hogy utánajártál a dolgoknak! Igaza van csipiszkének, hogy jobb a bizonyosság (ha szar érzés is megtudni), mint bizonytalanságban, gyanakvásban élni! Egyébként a férjed szavai, hogy higgy neki, hogy szólna, ha ez megtörtént volna…hááát..mintha a saját férjemet hallanám. Annyira egyformák! Próbálnak hazudni, de nem tudnak! Mert ha tudnának, ha fontosak volnánk nekik annyira, hogy ne szenvedjünk, akkor eleve úgy csinálnák az ilyen dolgokat, hogy ne tudjuk meg, ne is sejtsük! De erre nem képesek! Nem tudnak két helyen megfelelni.
De persze vannak olyan párok, akik aztán túl lépnek egy-egy megcsaláson, és utána boldogan élnek. De ehhez két ember kell. Kell a férj is, hogy újra bizonyítson! És akkor te eldönthetnéd, hogy akarod-e! Hogy megéri-e!

Üdv: Évi

Sziasztok!
Nem tudom olvasgatja-e még vk ezt a topicot, de talán nem reménytelen a helyzet. Nálunk - remélem - nem megcsalásról, csupán egy általam kreált álproblémáról van szó. De nem hagy nyugodni, nagyon felkavar.
Két napja történt, hogy megcsörrent a férjem mobilja. Esti ügyeletes volt, ilyenkor fél 12-re megy doglozni és 8-ig benn van. Aznap baleset történt (összetörte a kocsit) és pont a helyszínelő rendőrök írogatták az okosságokat, amikor megszólalt a mobilja. Ez akkor történt, amikor elvileg már bent szokott lenni, úgy fél 12 körül. Én álltam a rendőr mellett, mobil csörren.... férjem felveszi és közben eltávolodik úgy 3-4 méterre. Csak annyit mondott, hogy "majd visszahívlak". Semmi többet. Nem szólt semmit, én kérdeztem rá, hogy ki volt az és mit akart. Azt mondta, hogy egy kollégája hívta, mert együtt szoktak ebédelni. Mondom, nem értem, mert a kollégáid tudják hogy nem vagy benn, ha más nem látják..... erre ő csak annyit mondott, hogy nem mindegyik.... Rögtön tudtam, hogy ennek a kollégának ugyan nem pöcse van! Mondtam is, hogy üdvözlöm a kolléganőt, és haza indultam a gyerekekkel (csak mellékesen.... most várjuk a negyediket!). Ő egy "teljesen hülye vagy"-gyal elintézte a dolgokat. Többször keresett telefonon, persze nem vettem fel....
Este haza jött. Na, mondom megnézem a mobiljában a telefonszámot, aztán lecsekkolom női hang kereste-e? Hát persze, hogy kitörölte a hívólistából! Na akkor kérdőre vontam, hogy miért is tette ezt? Azt mondta, hogy igen, van egy kolléganője, akivel együtt szoktak ebédelni, és azért törölte ki a telefonból, mert tudta h. megnézem és nem akart vitát. Félti a kapcsolatunkat, nem akar elveszíteni és tudja milyen féltékeny vagyok, nem akart felesleges cirkuszt....
Tény, hogy nagyon ugrok ha veszélyben érzem a kapcsolatunkat, az is tény, hogy minden apróságért nekirohanok.... de hát, eddig még minden kapcsolatom úgy ért véget, hogy a nagy odaadásomnak csalódás lett a vége....
Azt mondta, hogy semmi köze a csajhoz. De kérdem én... akkor miért kell megadnia a mobilszámát? Miért kell egy háromgyerekes családapának egy szingli pi.....val ebédelgetnie, egyáltalán mi beszélnivalója lehet ennek a két embernek egymással?! Annyira mardos a féltékenység, hogy kész vagyok! Persze, biztos önbizalomhiányom van, de lassan-lassan kezdek megint bálnásodni.... így a 20 hét táján.... szóval nem érzem éppen nőiesnek magam....
A férjem szerint hülyeségeken gondolkodom, mert neki mi vagyunk a legfontosabbak, és nagyon szeret minket, de hát mos aztán beszélhet nekem bármit.....
És ami a legfurább, hogy ezt a telefonbeszélgetést leszámítva semmi változást nem tapasztaltam... kedves, gyengéd, előzékeny, imádja a gyerekeit, a szex is működik köztünk, szóval elvileg minden ok. Csak ez a nő.... nem látok a pipától! Ja, és bosszantóan csinos! A fenébe is! Hát nem szült négy gyereket (volt egy kislányunk, aki meghalt), mint én.... ennyi idősen én is feszes s..gel és cicivel bírtam ám..... de hát, ez sajnos mostanában nem annyira jellemző.....
Lányok, nyugtassatok meg, hogy ez csak az én fejemben képződött...... nem érzem túl jól magam, meg kell, hogy mondjam.

Köszönet, és ha látom, hogy él a topic, reagálok rátok gyakrabban! Sziasztok!

szia!

ez úgy működik, legalábbis nálam, h. ha látom, h van új hsz., akkor elolvasom, és, ha olyan, akkor reagálok. hál'istennek azért ez nem olyan pörgős topik, mint a babások. csak nem lesz minden nap valaki felszarvazva
szóval, amit én írnék, az nem az, amit te olvasni szeretnél
mert sajnos ez elég gázos így kívülállóként. szóval, amikor az ember benne van a helyzetben,akkor hessegeti elfelé, és gyűjti az ellenérveket, de aki kívülről szemléli, annak bizony az jön le, h itt sz.r van a palacsintában. nem azt mondom, h megcsalt a férjed,valószínű nem, legalábbis testileg nem. de gondolatban igen. és valszeg flörtöl is. talán ez a kis közjáték most megszakítja azt, ami esetleg kialakulóban volt.

Mandala,
hogy álljon itt egy másik vélemény is. Az én párom szinte csak nőkkel ebédel. Ráadásul a titkárnőkkel, asszisztensekkel. Mert a sznob ügyvédek inkább egymással, és nem a lektorral... Volt egy nő, akinek az egészségügyi bajait hallgatta, egy másiknak a válási és gyerekelhelyezési hercehurcáját, egy harmadiknak lelki támasz, mert nem sikerülnek a kapcsolatai, pedig nagyon szeretne gyereket. És én is nagyon féltékeny típus vagyok, (és szintén négy gyerek!) de a párom elmeséli ezeket (na nem napi szinten, hanem ha "fejlemény" van), és ezért rájuk nem jut eszembe féltékenynek lenni. Én el tudom képzelni, hogy tényleg azért törölte ki, mert nem akarta, hogy feleslegesen felzaklasson. Nem azt mondom, hogy így is van, mint ahogy Juli sem azt mondja, hogy megcsal, csak mindketten leírtuk a tapasztalatunkat.
Azzal viszont egyetlértek, hogy HA kialakulóban volt valami, ez megszakíthatja, "észhez térítheti".
Kitartás, fel a fejjel.

Sziasztok!
Rjuli: köszönöm a véleményed, mindenképp gondolatébresztő. Aranyos vagy, hogy szántál rám időt.
Szilvi: tisztáztuk a dolgokat. Két nappal később tudtam csak oda eljutni, hogy szóba hozzam a történteket.. addig dúltam-fúltam. Aztán lecsengett az első dühöm és elkeseredettségem. Leültünk és megbeszéltük. Kiabálás, hiszti, és csapkodás nélkül, őszintén és nyíltan. Nagyon hihető volt amit mondott, úgy éreztem őszinte gondolatokat osztott meg velem. Úgy volt, ahogy írtad. Az elmondása pont a Te általad vázoltakat tükrözte. Nem csak ezzel az egy nőcivel szokott ebédelni, van hogy másokkal is, hogy ne ücsörörgjön egyedül. De elmondása szerint ennyi és nem több.... Ettől függetlenül kifejtettem, hogy nem igazán érzem azt helyesnek, hogy egy szingli nőcit hívogasson ebédelni és viszont.... a suszter maradjon a kaptafánál, a férfiember (főleg ha nős és gyermekei vannak) férfiemberekkel ebédelgessen, ne huszonéves csajokkal. De hát, egy barátnőm apukája azt mondta a lányának, amikor hasonló problémáról beszéltek: kislányom, amíg csak esznek és nem dugnak, addig nincs nagy baj..... Legyen ez a végszó, és köszönöm a nyugtató és bíztató soraidat!

Sziasztok!

Sajnos nálunk a legeslegrosszabb forgatókönyv játszódott le az elmúlt hónapokban.
Apuka mellőzve kezdte érezni magát, egyre később járt haza (amúgy is rengeteget dolgozik), majd eőadta, hogy ő depressziós és kiégett. Aztán amikor a második babával kezdtük volna (legalábbis én, bár pár hónappal előtte még ő is) a próbálkozást, valami nagyon ködös dumával elhessegette a dolgot. Ez volt Karácsony táján. Na, ettől fogva én,mint az őrült észbekaptam: extrán figyeltem rá, minden este borozásos beszélgetések, elolvastam, amit a párproblémákról és a depresszióról lehet, elmentem pszichlógushoz. Közben teltek a hónapok és ő egyre ellenségesebb lett velem. De persze hagyta hogy törjem magam.
És akkor aztán egyik reggel közölte, hogy akkor most neki levegőre van szüksége és elköltözik a telkünkre.
Hagytam. Majd 3 napra úgy eltűnt, holott tudta, hogy beteg lett a gyerek és igérte, hogy felhív, hogy akkor kétségbeesetten és naívan - mert mi van, ha öngyilkos lett - elkedztem nyomozni, hogy hol lehet.
Nem derült ki a tejes igazság, csak hogy hazudott nekem (azt mondta kirándult és dolgozott, de a munkahelyén már szabit vett ki napokkal azelőtt.

Eltelt újabb 3 hét. Közben néha hazajött, iszonyatosan ellenséges volt. Majd végül Húsvétkor bírta bevallani a tejes igazságot: hónapok óta megcsal egy 9 évvel idősebb kétgyerekes, papíron elvált nővel. És szerelmes. és nem tudja, hogyan tovább, mivel engem is szeret és én pont akkor kezdtem el igazán változtatni a dolgokon, amikor ő már belement ebbe a kapcsolatba. (Hihetelenülönző álláspont:ha nem felelsz meg, akkor szép csendben lecseréllek, aheyett, hogy szólnék, hogy vége...)

Az azóta eltelt egy hónapban már sok mindent megpróbáltam. Kértem adjon egy esélyt családjának - aszondta, hogy nem bírná ki a nő nélkül. Próbáltuk, hogy együttmaradunk és ő nyíltan folytatja a viszonyt - na, ezt én nem bírtam lelkileg (mondjuk ő nem volt képes diszkréten csinálni). Ja, párterápiáról, családállításról, kineziológusról, pszichológusról hallani sem akar.
Végül természetesen én döntöttem úgy helyette, hogy költözzön el.
Közben kutyául szenvedek, szenvedünk, és most is a 4 napban 2 napot együtt töltöttünk. A legjobb barátok is vagyunk egymásnak (10 év van mögöttünk) - kábé olyan, mitha levágnánk a saját jobb kezünket.

Ja, azt is felvetettem, hogy akkor költözzön már össze expressz sebességel a nővel, de a nő 220 km-re lakik, és ezért nagy a tehetetlenségük. Engem nagyon zavar, hogy közben a kisfiam szépen lassan elveszíti a napi kapcsolatot az édesapjával, s mindezt egy elég bizonytalan jövőjű kapcsolatért teszi vele/velünk a párom. Kikészültem, lefogytam 12 kilót (mondjuk az rám fért), nem aludtam, nem ettem hetekig.
Most dühös vagyok és tehetetlennek érzem magam, és nagyon-nagyon igazságtalannak gondolom, hogy egyes férfiak megtehetik, hogy forró éjszakákat töltenek nőkkel valahol, meg vacsorázgatni járnak, amíg van egy anyuci a háttérben, aki cseréli a kakis pelenkát, hánytat és etet éjjel-nappal szó szerint.
Én is szeretnék szerelmes lenni, szexelni egy izgalmas kapcsolatban. Komolyan arra ítélném őt, hogy fizetem én a gyerektartást és megkapja a gyereket 3 teljes hónapra, és OLDJA MEG!!! Akkor nekem is lenne időm magamra, kalandokra és izgalmakra.
(természetesen ez csak fikció - sajnos.)

Ezek a férfiak milyen anyagból vanak összegyúrva, hogy inkább egy friss szerelmet választ, mint a 1,5 éves gyerekét???
És miért ilyen döntésképtelen?

Ráadásul azt is elárulta, hogy gyereket is szeretne ettől az öregasszonytól. Na, ez fáj a legjobban talán, hisze ősszel még ő győzködött, hogy most kell gyerekeket szülni, hiszen most vagyunk fiatalok. Nyáron pedig még el sem tudta képzelni, hogy itthagyjon minket a családját egy teljes hónapra.

Rendben van, hogy én is hibáztam - hízás, elhanyagolt külső, néha fáradt anyasárkány, kevés szex, rendetlen olykor koszos lakás.
De van egy édes gyerekünk, akihez méltónak kellene lennünk, hogy szeretetben felnevelhessük. Az én értékrendemben ehhez nem fér közel semmilyen szerelem.

Egy nagyon jó könyvet olvastam, aminek az a címe, Hogyan lesz a szenvedés ismét szeretetté, s ebben szerepel egy mondat, ami vígaszt nem ad, de iránymutatást talán a megcsalónak:
" A más fájdalmán szerzett boldogság általában hamar elenyészik."
És olyasmit is ír, hogy az ész nélküli szenvedély egy családapa részéről teljes felelőtlenség.

Jó volt leírni, ha valakinek van építő ötelete a túlélésre egy gyerekkel, akkor szívesen fogadom.

Boróka

Kedves Boróka!

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked! Ezzel kezdem. És mesélek neked én is. Kicsit élem azt is, amit te, meg a másik oldalt is. A mostani párommal közel 2 éve szerettünk egymásba. Szó szerint a lelkünk másik felét találtuk meg a másikban. Mindketten házasok voltunk, mindkettőnknél kicsi gyerek. Amíg nem találkoztunk, a párom azt hitte, jó a házassága. Egy nála 9 évvel idősebb nő volt a felesége. A párom soha nem volt bele szerelmes, "csak" szerette. És imádta a lányát. Az én házasságom már ekkor is erősen döcögött, ennek ellenére azt hittem, menthető. A gyerek miatt. Aztán persze borult minden. Először én mondtam ki a végét, aztán a párom. És most is hiszünk benne minden nehézség ellenére, hogy jól tettük. Nem csak magunk miatt, hanem a gyerekek miatt is. Álokoskodásnak tartom, hogy a gyerek miatt együtt maradni valakivel. A szüleim ezt tették. És közben ölték egymást. Én megfogadtam: soha nem fogom ezt tenni. Szerintem egyáltalán nem tesz jót a gyereknek, ha boldogtalan, netán folyamatosan veszekedő szülőkkel él. Mondom ezt annak fényében, hogy a volt férjem egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a gyerekkel. Ez elmondhatatlanul fájdalmas nekem. Szerintem érted, miért.
Szóval nagyon sok oldala van egy ilyen történetnek.
A férjed is megszenvedi a magáét, hidd el. Viszont hosszú távon talán mindenkinek jobb, ha "időben elállítják a vérzést". A saját házasságomra visszanézve: jóval hamarabb ki kellett volna szállnom belőle. Kevesebb fájdalmat okoztam volna és én is kevésbé szenvedem meg. De ez van.
A férjed határozatlansága érthető. 200 km nem kevés, nyilvánvalóan nem akarja elveszíteni a kapcsolatot a gyerekével.
Túlélés: a gyerek. Neki nagy szüksége van rád. Amikor a volt férjem elköltözött, az én fiam is 1,5 éves volt. Az ő szintjén lehetsz vele őszinte. Hogy apa már nem lakik veletek, de őt nagyon szereti. Ezt elmondhatod neki. És próbálj vele sokszor kimozdulni, emberek közé menni. Én is benézek majd ide, ha gondolod, beszélgethetünk még.
Utólag mindig látja az ember, hol hibázott. Próbáld ne gyötörni magad. A történteken nem tudsz már változtatni, próbálj meg jól kijönni belőle. Sok szerencsét kívánok nektek!

Kedves Vovanda!

Tudod, én is azt gondolom, hogy csak a gyerekért nem szabadna együttmaradni.
Sőt, továbbmegyek: nem lenne szabad olyan felelőtlenül gyereket gyártani, hogy a születése után egy évvel döbbenjünk rá - jujj, mégsem ezzel a nővel akarok élni!!!
A mi gyerekünket mindketten akartuk, terveztük. Ezek szerint ő nem olyan elszánással, mint én. Én sosem szerettem volna egyedül nevelni a gyerekemet, mert nem tartom jónak az egyszülős családokat, s pláne nem egy kisfiút egyedül nevelni nőként...

Ami szintén fájdalmas: tegyük fel, hogy ő is megtalálta a másik felét és lelki társát, de attól még miért nem lehet tisztességesnek maradni ahhoz a nőhöz, akit előtte 2 nappal még szeretett? Miért nem lehet ezt azonnal elmodani, ahelyett, hogy 6 hónapon át hazudozik, megaláz, kritizál, basztat? (Sőt még most is beszólogat...)
Na, én ezt tartom nagyon-nagy önzések, gyávaságnak és sunyiságnak.

Ezen felül, attól hogy szerelmes, miért kell a gyerekét is a nő mögé tenni a második helyre? Mert ő ezt is megtette több alkalommal.
Ezek olyan szintű jellembeli és emberi hiányosságok, amik miatt egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy a volt párom jelenleg önmaga és nem őrült-e meg (de most komolyan) másrészt pedig hogy akkor én most tulajdonképpen ismertem-e őt egyáltalán?

Gondolom Te, mint anyuka nem tűntél el 3 napra a beteg gyereked mellől a szerelmed miatt.

És vajon, ha ez akkora nagy testi-lelki társmegtalálós szerelem, akkor miért velem beszélget át még most is egész estéket és miért mondja, hogy a nőt nem is ismeri igazán (csak nagy harmóniát érez és szuper a szex), hiszen maximum heti 2-3-szor tudnak találkozni, ami főként a szexből áll - ezt mondta is. Más közös programjuk nem is nagyon volt egy koncerten, vacsorán és a 3 napos kiránduláson kívül.

Amúgy természetesen el tudom képzelni az életemet egy ideig társ nélkül is boldogan, mivel a boldogság belülről kell(ene), hogy fakadjon.

Annyira szomorú ezt olvasni, hogy a volt férjed nem is tartja a kapcsolatot a fiával. Miért nem? Hogy alakult ez így?

Üdv,

Boróka

Kedves Boróka!

A cseszegetést én sem értem.
Elmondani nekem is nehéz volt, sokáig gyötrődtem, hogy mi is legyen.
Hogy miért veled beszéli meg? Csak találgatok, de szerintem most is erősen kötődik hozzád. 10 év nem múlik el nyomtalanul, nem lehet úgy kezelni, mint a volt férjem, hogy kész, roló le és soha többé hallani sem akarok rólatok. Nyilván az ő élete is felfordult, keresi a helyét. Ezzel nem védeni akarom, arra nem igazán tudok semmilyen helyzetben mentséget találni, hogy valaki háttérbe szorítsa a gyerekét. A párom a csillagot is lehozná az égről a lányának, sajnos ezzel a volt felesége elég rendesen vissza is él.

Ami a volt férjemet illeti: senki sem érti. Főleg azok után, hogy (mivel én 2X annyit kerestem) egy fél évig ő volt itthon a gyerkőccel. Apukámnak annyit mondott, hogy őt nagyon megviseli, amikor láthatás után vissza kell Manót hozni. Amúgy gyakorlatilag bármikor láthatta, bármikor vihette, eszem ágában nem volt szétválasztani őket. Valószínűleg tényleg könnyebb neki így, ráadásul a bátyja is így csinálta anno, amikor elvált. Nem látogatta a gyerekét, aki persze mostanra idegenként kezeli. Sajnos ez van, nem rajtam múlt.

Ami viszont aranyos és most fedeztem fel: a fiam barátját a bölcsiben szintén Bendegúznak hívják. És ahogy a te gyerekedet elnézem, nagyon édes...

Sziasztok! Csatlakozhatok? (Én a gyermekét egyedül nevelő szülő topikba írtam) de úgy láttam egyedül vagyok..

Boróka nagyon sajnálom és fogadd teljes együttérzésem, Vovanda Te már ráléptél egy másik útra ami meghozta Neked a boldogságot, szerencsére!

Én mindkettőtökkel egyetértek. Tényleg nem szabad csak a gyerek miatt együttmaradni, de én teljesen kiakadtam és a mai napig nem tudom feldolgozni azt a tényt hogy annak idején a kislányunkat konkrétan terveztük, sőt a nagyszülőket is belevontuk, kikértük a véleményüket mert tudtuk, hogy számítanunk kell majd rájuk (nem anyagilag, felügyelet szintjén, munka miatt.) Akkor persze mindenki bőszen mondta a párom és kedves szülei is hogy persze, gyerek, unoka kell, mindenben ott leszünk segítünk.

Persze mondanom se kell, hogy amióta párom tavaly novemberben elhagyott a gyerekünk szülinapján, azóta, de előtte sem egy szalmaszálat nem raktak arrébb, egyikük se!! Januárban, a kislányom alig 1. éves szülinapja után vissza kellett jönnöm dolgozni. Persze multi, itt nincs részmunkaidő, reggel indulok 8.15-kor és este 18.15-re érek haza.
A 66 és a 68 éves szüleim hétfőtől péntekig reggel 6-kor kelnek hogy átjöjjenek Budáról Zuglóba, és ez sajnos így fog menni őszig ha egyáltalán akkor felveszik bölcsibe. Ha nem akkor fogalmam sincs mi lesz.

A kedves apuka hazautazott anyukájáékhoz Mosonmagyaróvárra és kéztördelve mondogatják felváltva mi semmit nem tehetünk mi 160 km-re vagyunk. 6 hónap alatt a kedves apai nagyszülők kétszer emelték fel a telefont érdeklődni, és kétszer jöttek el egy ritiküllel fotózkodni (karácsonykor és húsvétkor) . Gondolom ott vidéken ahonnét jöttek körbe kell a szomszédoknak mutogatni hogy íme, mi azért milyen jó nagyszülők vagyunk. A saját rokonaikkal meg amúgy se tartják a kapcoslatot. És még persze szerintük én vagyok a hibás, mert itt lelkileg kikészítettem egy szem gyereküket, és még gyerektartást is kérek amikor "szegénykének" sokszor még munkája sincsen. ÉS milyen nehéz helyzetben vannak. És sajnálkoznak. Azt tudnak, kellő távolságból.

Próbáltam új kapcsolatba kezdeni, de sajnos ahogy látom ez szinte lehetetlen. De ez már egy tök más történet.

Most ott tartunk hogy a párom némi lelkifurdalást tanúsítva hetente jön ide, és állítólag egy pár vagyunk. Én még hülye vannak érzéseim felé, és nem dobom ki őt, de örlődöm, egy egy átalvatlan éjszaka után az idegösszeomlás szélén, anyukámékról meg már nem is beszélve.

A gyerekem apja, el nem tilthatom, sőt még a szüleit sem sajnos, még őket is ide kell engednem, fotózkodni, de amíg látom, addig túl se tudok lépni rajta.

Hogy lehet erre a helyzetre megoldást találni, van-e egyáltalán kiút???

Teljesen más felállás lett volna, ha annak idején amikor 2006 januárjában eldöntöttük hogy babát vállalunk azt mondta volna egyedül kell majd végigcsinálnom, vállaltam volna! Egy percig nem döntöttem volna másként! De az az én döntésem lett volna ez meg sajnos nem az.

Tűzmanó!

Sajnos nem sokat tehetsz. El valóban nem tilthatod őket. Első körben magadban kell tisztáznod, hogy mit is érzel a gyereked apja iránt. Utána pedig kőkeményen kitartani az elhatározásod mellett. Úgy érzem, még nem tudtad magadban lezárni ezt a kapcsolatot. Nagyon nehéz, de menni fog. Próbálj arra gondolni, hogy bármilyen kicsi a gyerek, a te hangulatodra nagyon fogékony és érzékeny.
Ha felveszik bölcsibe, az nagyon jó lesz. Manónak legalábbis jót tett, mára nagyon közösségi emberke lett.
Bocs a kérdésért: az nem megoldható, hogy láthatáskor az apuka elvigye a gyerkőcöt? Már ha úgy érzed, rá tudod bízni.
A párom pl. nem hozhatja el a lányát, pedig őrá nyugodtan rá lehet bízni a gyereket. És persze érződik a feszültség, a volt feleségével kölcsönösen idegesítik egymást. És ha nálad találkozik az apja a gyerkőccel, az nem könnyíti meg a te helyzetedet.

Bocs, ha kicsit "osztom az észt", szakmai ártalom.

Sziasztok!

Tűzmanó: Ezk szerint nagyon hasonló a helyzetünk. Én is éppen ugyanezt érzem nehéznek, hogy az egyszülős helyzetbe bele lettem kényszerítve és eredetileg nem így vállaltam/tuk a gyereket.
Gyakorlatila minden pici és nagy problémánkkal egyedül vagyok (csak Anyukám segít). Most is szexhétvégén van a nőjével és ezen a héten 4 órát volt a gyerekével, ugyanakkor egy hete még nekem sírt és arról panaszkodott, hogy értelmetlen az élete és öngyilkos lesz. Merthogy most jött rá, hogy nem fog tudni mindent összehozni: a gyerek napi nevelését, gondozását, a nővel együttélést... Az bánt, hogy tudta, hogy beteg a gyerekünk és ennek ellenére sem telefonált 3 napig. Amúgy is heti max. 2 telefon és egy-két nap együtt. A gyerek meg naponta emlegeti.

Mivel nálunk nincs válóper, mert nem is voltunk házasok, így nekem kellene külön gyermekelheyezési pert indítanom, hogy hivatalosan legyen ítélet. Mert anélkül bármikor megteheti, hogy nem hozza vissza a gyereket. Ezért legtöbbször együtt megyünk valahová hármasban, így azonban nehéz lezárnom ezt az egészet, pedig szeretném.

Tűzmanó: ti s benne vagytok egy kapcsolati válságban és bár pontosan nem írtadle, hgy miért lépett le a párod, de nyilvánvalóan még van kötődés. Az érzelmek hihetetlenüllassan működnek és sajnos parancsóra nem tudod magadban kiirtani a gyengéd érzelmeket iránta. A türelem és az idő segít. Meg én rengeteg programot szervezek magunknak, és sokkal aktívabb életet élünk így ketten, mint régen hárasban s ezt nagyon élvezzük. Sokat járunk kisgyerekes társaságba, játszóterezni, barátokhoz. Ezek még pénzbe sem kerülnek.
Persze más férfira nézni egyenlőre nem tudok és nem is nagyon akarok. De tudom, hogy eljön még annak az ideje is, és muszáj, hogy ennyi fájdalom és szenvedés után megtaláljam a nekünk rendelt családcentrikus páromat. Hiszek benne, hogy sikerülni fog!

Boróka.

Sziasztok!
Nagyon köszi a válaszokat és örülök neki hogy írtatok.

Boróka: Ez az öngyilkossági fenyegetőzés az érezlmi zsarolás legdurvább formája. Csak sajnos egyikük sem jut el oda hogy valóban beváltsa.

Tényleg nagyon hasonló helyzetben vagyunk, mi sem voltunk házasok, és ez tényleg így van. Rám is vár az hogy még el kell mennem a gyámügyre intézni - ezt már 6 hónapja húzom a hivatalos gyerekelhelyezést, a láthatást és az anyagiakat. Mi ugyan kötöttünk egy szerződést de a legutóbbi balhé pont azon robbat ki hogy ismét munkanélküli lett - immáron a szülői házból és egyszerüen nem akartak fizetni. Szóval ezeket tényleg hivatalosan rendezni kell.

Vovanda. Örülök hogy állást foglaltál egyáltalán nem gond sőt pont azért vagyok itt mert őszintén tanácstalan vagyok és szeretnék némi pozitív tapasztalatot is magamba szívni ki hogy csinálta, hogy jutott túl rajta, de látom sajnos nem egyedi probléma ez.

Az az igazság hogy nekem kettesben még kedvem sincs nagyon kimozdulni, de mégis erőt veszek magamon mert muszáj. Mindig az munkál bennem azért mert párkapcsolati téren egy rakás szerencsétlenség vagyok legalább ne a gyerek lássa a kárát bezártsággal. A lehetőségienk behatároltak - kocsim sajnos nincs mert sikerült az elmúlt években kocsivásárlás helyett az ő munkanélküliségét finanszírozva ezt kikerülnöm, de tényleg ez egy jó cél lehetne a jövőre nézve.

Az nagyon jó hogy Boróka tud baráti társaságba járni. Egyébként kettesben hova szoktatok, milyen programot szerveztek? Volt sajos egy negatív tapasztalatom is, amikor a barátainkkal szerettem volna találkozni ők inkább lemondták és találkoztak a full-családos barátaikkal mert kellemetlenebb volt számukra az én egyedülálló jelenlétem a gyerekkel mint egy happy család - ez borzasztó rosszul esett de sajnos ez van.

Azt sikerült összehoznom hogy heti 1x bölcsi előkészítőbe vigyék Jázmint anyukámék ami rengeteget segít, mert a fél napos ott tartózkodás kajával, játékkal, tornával és én nem győzök hálás lenni anyukáméknak azért hogy mindennap jönnek és egész napos felügyeletet vállalnak őszig és ezért nem kell bébiszittert fogadnom.

Én is hiszek benne hogy előbbutóbb tényleg találok egy rendes embert aki mellett nem kell félnem mikor hagy cserben minket de őszintén már nem várok rá és kezdem úgy berendezni az életünket hogy csak ketten vagyunk. Már nem merek újra bízni.

Egyébként Boróka valószínűleg a te párod is nagyon jól érzi hogy csupán szexelni valakivel nem lehet kielégítő és ettől valahol szenved de akkor méirt nem tesz semmit? Ti voltatok párterápián? Mert állítólag a tud segíteni az ilyen helyzetekben.

Nekem sajnos a legnagyobb bajom a szüleivel van sajnos az életben nem fogom tudni lebontani a falat amit a kis kolóniájuk köré húztak. Nekik arra megy ki a játék hogy még a hétvégéket se töltse velünk, egyszer például beszervezrtek egy vasárnapi ebédet ott Óváron mialatt tudták hogy nekünk csak az a két nap jut a hétből. És mikor felhívtam őket hogy akkor szóljanak a gyereküknek hogy utalja el a pénzt és nem egyezem bele a gyerektartás nem fizetésébe fel voltak háborodva. Hogy én tiszteletlen vagyok. Hogy 5 napot nem bírtam ki hogy ne piszkáljam a kicsi fiacskájukat a munkanélküli dolog miatt. Mindenhol csak segélyért kuncsorognak a szoc.hálót maximálisan kihasználják , mert az ugye jár. A gyomrom kifordul tőlük. És a végén még ők ordibáltak és csapták le nekem a telefont. Őszintén ebbe az egész küzdelembe belefáradtam. Ocsmány család, ocsmány nevelés, nem vállalunk felelősséget semmiért.. és nekem ebből elegem van. És már sokkal könnyebb ezúttal érzelmileg elszakadni mint amikor elhagyott minket.

Sziasztok lányok!!!

Tűzmanó: örülök, hogy könnyebbnek érzed az elszakadást. Az nagyon jó, ha Jázmin jár kicsit közösségbe, könnyebb lesz a bölcsi.

Boróka!
Ha koomolyan tartasz attól, hogy az exed nem viszi vissza a gyereket, akkor tényleg hivatalos papír kell róla. Viszont ha most akarod elindítani az eljárást, akkor inkább a gyámhivatalhoz fordulj. Amíg nincs folyamatban bírósági per, addig eljárhatnak és a bíróságokon kb. egy hónap múlva kezdődik az ítélkezési szünet, már nem fogják kitűzni a tárgyalást, csak ősszel. Meg a gyámhivatali eljárás amúgy is gyorsabb. Ha ők hoznak egy határozatot, az ugyanúgy végrehatjtható, mint a bírósági ítélet.

És hogy valami jót is írjak: sikeresen túlvagyunk egy lombikprogramon. 10 napja volt az embriótranszfer és ma erősen ikergyanús HCG szintet produkáltam. De még csak csöndben örülünk.

Tűzmanó!

Az a szomorú bennünk, nőkben, hogy amikor úgymond jól mennek a dolgok a pasival, ugyanazokat a jeleket tapasztaljuk, amik később még nyilvánvalóbbak, pl. rossz család, rossz nevelés, stb. csak akkor egyáltalán nem érdekel bennünket, azt hisszük, áthidalható lesz hosszútávon...hát NEM!
Az első gyanús jelnél tovább kellene állnunk...és nem megalkudnunk...
Én egy csúf váláson voltam túl 2006 elején...aztán 2006 nyarán megismerkedtem a mostani férjemmel, és most 19 hetes terhes kismami vagyok a legnagyobb boldogságban. A második férjemnél mindent másképp csináltam!!!
Az első férjem kimaradozgatott...oh, persze,menj csak...közben mindenkivel lefeküdt, akivel csak lehetett. Én meg nem tudtam róla. Csak folyamatosan nőgyógyászati betegségeim voltak. És szépen híztam mellette 24 kilót, mert éreztem, hogy nem stimmel valami. És aztán szépen lebukott...esküvőnk után 5 hónappal...rajtakaptam őket. És egyszerűen nem hittem a szememnek, ráadásul a férjem olyan jól adta az ártatlant-alsógatyában, hogy ittam minden szavát. Gondoltam, egy kicsi botlás...de nem az volt.
Két hónap alatt eldöntöttem, hogy jobbat érdemlek, és kirúgtam őt. Fél év múlva be is adtam a válókeresetet, közben szépen fogyásnak indultam. Internetes társkeresés, fogyás, válás, és aztán rámkattintott a mostani férjem. Egyből tudtam, hogy miatta kellett, hogy így alakuljon az első férjemmel a dolog.
Csak akkor költöztem össze a párommal, amikor biztossá vált, hogy szeret, ez pedig bizony a jegygyűrű volt. Eljegyzés után néha-néha nálaaludtam, de ruhákat nem tartottam nála...igazi összeköltözés csak az esküvőnk után volt.
Nagyon kemény szabályok kellettek. Nehéz volt, de megérte!
(Különben az első férjem semmit nem változott azóta, még együtt van azzal a lánnyal...folyamatosan megcsalja, persze a lány azt hitte, majd megváltoztatja...és sejtelme sincs, hogy a volt férjem ugyanolyan hűtlen, mint amikor engem elhagyott érte...a lány szépen kigömbölyödött mellette... Átadtam neki a leadott kilóimat).

Szöszke!

Le a kalappal a keménységed előtt. Már én is sokszor gondolkodtam azon, hogy sokkal előbb kellett volna elválnom a volt férjemtől és nem arra várni, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Egy dologban viszont biztos vagyok én is: mindez azért történt így, hogy a mostani párommal egymásra találjunk. A babához meg gratulálok, sok szerencsét, meg mnden egyebet nektek!

Vovanda, igen, keménység, de azért inkább tudatosságnak mondanám...nem hagytam teret a "lila ködnek". Most már jöhet az is.

Szöszke!

Dícséret volt ,nem kritika, remélem, így is vetted!!

Sziasztok!

Remélem jár erre valaki!

Szeretném megtudni a véleményeteket.
Van-e köztetek olyan akit megcsaltak és kibékültetek?
Két gyerek van, egy majdnem 3 éves és egy 4 és fél hónapos.
Nagy fájdalmat okozott, de szeretem és nem csak társfüggő vagyok.
Egyik este mondta, ha visszafogadom hazajönne. Semmi nagy szavak, ígéretek, virágcsokor stb. Csak szépen halkan elmondta, hogy hiányzunk neki, szeret minket és, hogy a csajnak is megmondta, ha haza jöhet akkor jön.
Én időt kértem gondolkodásra. Tényleg nem tudom mi legyen.

Köszi
Szépjövő

Szépjövő!

Előszöris még nem voltam ilyen szituba csak megpróbálom beleérzeni magam...
Egyrészről azt szokták mondani ,ha egyszer megteszi,megteszi máskor is...
Másrészről meg lehet ,hogy csak egyegyszeri botlás volt,egy figyelemfelhívás magára...

Valszeg én is elgondolkodnék hogy maradjon együtt a család ha szeretném.De ha visszafogadod azt mindenképp ki kell bírnod hogy nem hánytorgatsz fel semmit és megpróbálsz bízni benne.Csak akkor vágj bele ha ezeket meg bírod tenni.Nagyon nehéz,de ha ezeket nem bírod ki akkor még rosszabb lehet a kapcsolat.

Ő mondta el vagy te derítetted ki?Ez se mindegy...

És ilyen pici baba mellett megcsalt???Ez eléggé nem fair...

Üdv,Panni

....

Szépjövő!

Ez tényleg nem szép dolog a férjedtől, hogy kisbaba mellett megcsal. De én azt szoktam mondani, hogy mindennek van vmi oka. Lehet, hogy csak forróvérű, vagy ti már nem vagytok együtt annyit a két pici miatt - és lehet, ezért vágyott másra.

Én még nem voltam ilyen szituban, nem tudom, mit tennék. Valószínűleg megbocsátanék, ahogy magamat ismerem.

De ha visszafogadod, akkor nagyon oda kell figyelned, hogy ezt ne hozd fel neki sosem, mert akkor még rosszabbra fordulhat a dolog. És ez nekem pl nehéz lenne.

Ági!
Huhh, ti sem vagytok egy egyszerű pár. Nálatok is pici baba, plusz két nagy (ők jól értem, hogy az előző házasságodból vannak?).
Nem lehet, hogy a Te párod is az apaságtól ijedt meg? Neki Zsófi az első gyereke?
Amúgy lehet, csak kikapcsolódásra van szüksége, ha ennyit melózik, nem csodálnám, ha mondjuk egy-két este felönt a garatra, és bulizik. Azért 24 órázni, meg apának lenni nem egyszerű - néha jobb kicsit a felelősség alól kibújni - mégha csak egy éjszakára is

Sziasztok!

Ő mondta el, mert rákérdeztem. De ez még tavaly szept-be volt, akkor még magunkat akarta rendbe tenni és hiába kértem, hogy hagyja ott a munkahelyét, az volt a válasz, hogy a csaj keres állást. (A csaj egyébként mostanra talált másik munkahelyet, de ez sem jelent semmit, mert attól még, hogy másik városba elköltözik, hogy le tudja zárni, még simán talizhatnak) Aztán mivel nem volt a végén bizalom, teljesen tönkrement minden, annyira, hogy a baba születésekor már nem is beszéltünk egymással, ha igen, abból veszekedés volt. Idén márciusig bírtam, akkor megmondtam neki, hogy ok, akkor menj el, egy hatalmas veszekedés után és elment. Azóta már vittük minden felé a kölyköket, úgy hogy közben neki meg volt a nő. Aztán jöttek az sms-ek, hogy milyen jó volt velünk. Aztán most kinyögte, hogy le szeretné zárni a másik nővel és haza jönne ha még visszafogadom.
Az egészben az a pláne, hogy az egész család és a barátok számára mi voltunk az ideális pár. Nyaltuk faltuk egymást még 8 év után is. Aztán novemberben amikor töviről hegyire mindent átbeszéltünk benyögte, hogy csak színészkedett az uccsó fél évben. Mert velem nem lehet másról beszélni csak a gyerekekről (azóta jelzem, az az első kérdése, mi van a gyerekekkel). Mondtam persze, hogyan mikor nincs közös időtöltés, mert folyamatosan dolgozol vagy épp suliban vagy ill. tanulsz akkor velem mi van? Hát a gyerekkel vagyok. Tehát egyedül voltam reggeltől estig.
Mondtam szuper, színészkedsz és közben összehozol még egy gyereket ahelyett, hogy elmondanád, hogy ez meg ez a baj, változtassunk vagy váljunk el. Biztos hibás vagyok, de ha nem mondja el, hogy mi a baj, akkor nem tudok változtatni, főleg mert ku...va jó színész.
És még valami, egész más embernek állította be magát, folyton arról beszélt milyen családcentrikus, hogy 3 gyereket akar és hogy milyen jó velem. És én hittem neki.
Egy dolgot tuti megtanultam, soha egyetelen egy pasinak sem hiszek és nem is fogok már megbízni, az a 10-20 % ott lesz mindig. Akárhogy is ér véget a dolog.
Amit még érdemes tudni a dologról. Hiába ment el, nem vállalta fel a csajt, nem tudják a kollégák (ez tuti), nem tudják a barátok. Senkinek nem beszélt róla. Akik tudják azok az én barátnőim.
A csaj szülei sem tudják. Szóval nagyon érdekes egy helyzet.
Még nem tudtam dönteni, nagyon nem tudom mi legyen.
A második gyereket is ő eröltette, pedig tudta, hogy baj van, én akkor már intéztem volna, hogy vissza tudjak menni dolgozni.
Ha valami nem egyértelmű, akkor kérdezzetek.

Sziasztok
Szépjövő

hát, ebben csak az a nem süti, hogy, ha télleg titeket akar, akkor azt mondja, h szakított a csajjal, mert nem jelent neki semmit. ne azért szakítson vele, mert te visszafogadod, mert ez azt jelenti, h nem közömbös a másik nő iránt, csak mérlegelt. ha télleg szívből vágyna rád, rátok, akkor képtelen lenne a másikkal lenni. így egy kicsit úgy tűnik, mint, aki nem biztos a dolgában, nem egyértelműen a nagy őt találta meg, de irántad sem megingathatatlanok az érzései. én-ha egyáltalán fontolóra venném- csak azzal a feltétellel, ha előbb lezárja a másik sztorit, és, ha még mindig jönni akar, akkor el lehet gondolkodni rajta. de egy gyerek nem átjáróház. egyszer el lehet neki magyarázni, h anya meg apa már nem jönnek ki jól, de a bizonytalanságot nem tűrik jól.